„Citadella (Budapest)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Helyesírási javítások kézi ellenőrzéssel – világörökség (AkH 12. szószedet) |
|||
27. sor: | 27. sor: | ||
A '''Citadella''' [[Budapest XI. kerülete|Budapest XI. kerületében]], a [[Gellért-hegy]] tetején fekvő erőd, melyet az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharc]] leverése után, 1854-ben emelt a [[Habsburg-ház|Habsburg]] uralkodó. |
A '''Citadella''' [[Budapest XI. kerülete|Budapest XI. kerületében]], a [[Gellért-hegy]] tetején fekvő erőd, melyet az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharc]] leverése után, 1854-ben emelt a [[Habsburg-ház|Habsburg]] uralkodó. |
||
Az [[UNESCO]] a budai [[Várhegy (Buda)|Várheggyel]] és a [[Duna]] két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a [[ |
Az [[UNESCO]] a budai [[Várhegy (Buda)|Várheggyel]] és a [[Duna]] két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a [[világörökség]] részévé nyilvánította. |
||
== Etimológia == |
== Etimológia == |
A lap 2021. június 11., 09:35-kori változata
Citadella | |
Világörökség | |
A Citadella légifotón | |
Adatok | |
Ország | Magyarország |
Típus | Kulturális helyszín |
Felvétel éve | 1987 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 29′ 13″, k. h. 19° 02′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 13″, k. h. 19° 02′ 47″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Citadella témájú médiaállományokat. |
A Citadella Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy tetején fekvő erőd, melyet az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben emelt a Habsburg uralkodó. Az UNESCO a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a világörökség részévé nyilvánította.
Etimológia
A citadella olasz szó fellegvárat jelent, azaz várszerű magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt, fallal körülvett, védhető részt.
Történelem
A Citadella erődjét az 1854-es létesítésekor, egy ókori eraviszkusz településre, az oppidum maradványaira építették rá, amelyek ezért jórészt megsemmisültek.
A 220 méter hosszú, 12–16 méteres falmagasságú erődöt Julius Jacob von Haynau építtette, akinek a nevéhez az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás fűződik. Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is, ám szerencsére az ágyúkat kizárólag díszlövések leadására használták.
Buda török megszállása idején a Gellért-hegy tetején álló keresztény kápolna helyére palánkvárat építettek a törökök. 1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgáló épült a helyén. Az Uraniaét (avagy Csillagdát) három európai uralkodó I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király, valamint III. Frigyes Vilmos porosz király jelenlétében 1815-ben avatták fel, akik a napóleoni háborúkat lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitásra.[1]
Buda várának 1849-es ostrománál a magyar honvédsereg katonái az ostromágyúkat a Gellért hegyen, az egyetemi Csillagda épületének közelében állították fel, bár erről a csillagda munkatársai megpróbálták lebeszélni a honvédeket. Az osztrák tüzérség válaszcsapásainak következtében a csillagászati intézmény épülete teljesen megsemmisült, a súlyosan sérült épületeket az ostrom alatt kifosztották.
Az ostrom tapasztalatai után, a gyászos emlékű Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen budai vár helyett egy jól védhető, a hadászati elveknek megfelelő erődrendszert kell kiépíteni Pest–Buda köré – célja a külső ellenség visszaverése és a belső forradalomra hajlamos magyar lakosság megfékezése. Ennek első erődjét a Gellért-hegyen kezdték megalapozni Emmanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján 1850-ben. A munkálatok költségeire kétszázezer forintot rendelt Ferenc József osztrák császár. A Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda[2][3] és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 korszerű ágyút helyezhettek el. Négy esztendő múltán már bevonulhatott kazamatáiba az osztrák katonaság, akiknek ágyúi fenyegetően néztek a túlparti Pest városára. Az erődrendszer többi része sohasem készült el, mivel a Monarchia hadvezetése végül Komárom városa körül készítette el az „utolsó védőbástyát”. A Citadella a zsarnokság és az abszolutizmus szimbóluma lett a magyarok szemében.
A gyűlölt osztrák erőd az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel elvesztette hadászati célját, de a katonaság csak 1899-ben vonult ki falai mögül.[4] Ekkor a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész ellenszenves objektum lebontására nem volt elegendő anyagi forrás.
Jegyzőkönyvileg 1897 októberének végén került a demilitarizált Citadella az akkor közel 25 éves főváros birtokába:
„ | 3. § Eme adásvevési jogügylet létrejötte esetére a gellérthegyi erőd, továbbá az Ujépület telkének szabályozása folytán nyilvános utczákra és terekre eső területek minden ellenérték szolgáltatása nélkül, ingyen mennek át Budapest székesfőváros közönségének tulajdonába; de kikötendő, hogy a székesfőváros az uj laktanyákhoz szükséges telkek közül azokat, a melyek fővárosi tulajdont képeznek, a leltári becsérték ellenében bocsátja át az állam tulajdonába, továbbá, hogy a gellérthegyi erődöt lebontatja s a Gellérthegyen szükség esetén katonai megfigyelő- és táviró állomás létesitését minden ellenszolgáltatás nélkül megengedni tartozik. | ” |
– 1894. évi XX. törvénycikk a székes fővárosi Ujépület, a Károly-, József- és Flórián-laktanya és a Gellérthegyi erőd értékesitéséről[5] |
A Citadella és néhány budai laktanya átadásáért cserébe a főváros jelentős külterületi ingatlanok tulajdonáról mondott le a bécsi hadügyi tárca javára.[6] Ekkor a falát egy részen jelképesen megbontották, jelezvén, hogy katonai szerepe megszűnik.
Utolsó hadászati célú használata a második világháborúban, Budapest ostroma idején, a támadó szovjet Vörös Hadsereg 2. és 3. Ukrán Frontjával szemben történt, amikor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárakat és sebesült ellátó helyet rendeztek be. A harcokban megsérültek védművei, ennek nyomait még napjainkban is jól lehet látni.
Az 1960-as években már idegenforgalmi szerepet szántak neki, ezért 1961-től kezdve átalakították: szállodát és vendéglőt nyitottak benne.[7] Ekkor épült meg mai formájára a hegytetőre felvezető Szirtes út és az egykori erőd körüli sétány.[8] A munkák 1965-ben készültek el, azóta műemlék. Vonzerejét elsősorban a falairól körbe nyíló elsőrangú kilátásnak köszönheti.
Az erőd keleti, városra néző fala tövében áll a Szabadság-szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben felállított alkotása. A szobor talapzata előtt álló szovjet katona szobrát 1992-ben távolították el és átszállították a budatétényi Memento Parkba.
Hasznosítás
A monumentális Citadella erődje 2014 óta elhagyatott, zárva van. Tetején több rádióadó sugározza adását. Vastag falai között étterem és szálloda üzemelt a közelmúltig. Korábban a hadtörténelem iránt érdeklődők megnézhették a kazamatáiban berendezett, 1944-es ostromra emlékeztető háborús panoptikumot. A békésebb korszakra emlékeztetett a Budapest anno című fotókiállítás, amely felidézi a rohamosan fejlődő nagyváros képeit a XIX. század végéig.
A Citadella tövében szabadtéri kiállításként látható volt néhány szovjet fegyver, ezek a következőek:
- egy 76 mm-es 1942 mintájú hadosztályágyú (ZiSZ–3), 1942-ben rendszeresítve
- egy 57 mm-es 1943 mintájú páncéltörő ágyú (ZiSZ–2), 1943-ban rendszeresítve
- egy 82 mm-es 1937 mintájú gyalogsági aknavető (BM–37), 1937-ben rendszeresítve
- egy 85 mm-es 1944 mintájú hadosztályágyú (D–44), 1944-ben rendszeresítve
- és egy 57 mm-es AZP SZ–60 légvédelmi gépágyú, 1950-ben rendszeresítve
Képgaléria
-
Látkép a Citadelláról a pesti oldal irányába az Erzsébet híddal
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Balázs Lajos: Egy centenárium margójára
- ↑ Gellért-hegyi Csillagda. [2010. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
- ↑ A gellérthegyi csillagda 1849. évi pusztulása. [2010. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
- ↑ Itt szolgáltak az 5. hadtest (Pozsony) alárendeltségébe tartozó, 1891. január 1-jén alapított 6. Magyar Vártüzérezred (Komárom), 2. Zászlóalj (Budapest) katonái. Miután a XIX-XX. század fordulóján megszűnt mint katonai létesítmény, a zászlóaljnak a Gubacsi dűlőben építették fel a báró Laudon laktanyát. Lásd még Osgyán Edina : Millenniumi tiszteletadás / Új épületek készültek el az 1896-os évfordulóra a Ferencvárosban (Magyar Nemzet, 2002. szeptember 4.) http://www.mno.hu/portal/100556
- ↑ 1894. évi XX. törvénycikk a székes fővárosi Ujépület, a Károly-, József- és Flórián-laktanya és a Gellérthegyi erőd értékesítéséről
- ↑ Déry Attila: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (1870-1948). Egy független városrendező hatóság[halott link]
- ↑ https://www.facebook.com/kelenfoldegykor/photos/a.657377574388783/2729563870503466/?type=3
- ↑ https://www.facebook.com/kelenfoldegykor/photos/a.657377574388783/2707274509399069/?type=3&theater
Források
- Budapest és a Dunakanyar (Cartographia, 2001) ISBN 963-353-185-3
- Budapest XI. kerület Citadella, egykor.hu
- Heller Ágost: (1843–1902) A gellérthegyi csillagásztorony, mek.oszk.hu
- Mihályi Balázs: Dél-Buda ostroma 1944-1945 - 2014, Budapest, Underground, ISBN 9789631204049
További információk
- www.citadella.hu Archiválva 2007. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Citadella motoros találkozó 15 éves hagyománnyal
- A Citadella. Műemlékem.hu
- Budapest ostroma 1944-45 (Citadella)
- Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 96. oldal. ISBN 978-963-357-649-6