Feltámadás (vallás)

A feltámadás (a görög anasztaszisz szóból, melynek jelentése ’valakit felállítani’) a halál utáni újjáéledés, egy már hosszabb ideje meghalt ember vagy élőlény új életre kelése. Nem összetévesztendő a klinikai halál állapotából való visszatérésre. Mint természetfeletti, a tudomány által nem megmagyarázható esemény elsősorban a fő ábrahámi vallásokban található meg, de más vallások tanában is fellelhető.

A keresztény hit középpontjában Jézus kereszthalálát követő feltámadása, majd mennybemenetele és a világ végét követő feltámadás áll, amikor Isten mindenkit megítél az élete alapján. A keresztények, zsidók és a muszlimok szerint a végítéletkor minden valaha élt ember fel fog támadni.

Nem ábrahámi vallások

A feltámadásról már néhány ősi, nem ábrahámi vallás ír a Közel-Keleten. Néhány fennmaradt egyiptomi és kánaáni írás olyan meghalt és feltámadó istenekre utal, mint például Ozirisz és Baál.

A zoroasztrizmus szól az utolsó ítéletről és a halottak feltámadásáról.

A hinduizmusban bizonyos szövegek a feltámadásra utalnak. E vallás hívői szerint egy magas szintre emelkedett guru vagy szent képes feltámadni vagy mást feltámasztani.

A spiritualizmus szerint a feltámadás egy spirituális világban közvetlenül a fizikai test halála után következik be.

Kereszténység

Ószövetség

Az első emberpár megteremtésekor halhatatlan volt, de Ádámnak és Évának azonban csak feltételes volt a halhatatlansága. A halhatatlanság még nem volt az övék; csak a lehetősége állt előttük annak, hogy azt végleg megszerezzék; de a bűnesettel elvesztették azt. Mivel az ember bűnt követett el, tökéletlen lett, az utódai sem örökölhették tőle az örök életet (ld. eredeti bűn). A feltámadás viszont az első emberpárnak és minden utódjának az örök élet reményét nyújtja.

A feltámadás Ábrahám Jób és Dániel próféta hitének alapja volt.

A feltámadásról ószövetségi esetek:

• Illés próféta feltámasztja a szareptai asszony fiát
• Elizeus feltámasztja a súnemi asszony fiát
• Elizeus teteme fölé fektetett halott feltámad

Jézus kora

A zsidó vallásban már Krisztus előtt megjelennek a feltámadás reményének csírái. Jézus idejében a Tórát tisztelő szadduceusok csoportja nem hitt a feltámadásban, míg a farizeusok hitték azt.

Jézus az Újszövetség alapján maga is feltámasztott embereket:

• Naimi ifjú (Lk 7,11-17)
• Jairus leánya (Mt 9,18-26), (Mk 5,21-43), (Lk 8,40-56)
• Lázár (Jn 11,1-44)

Kereszthalála után harmadnap maga is feltámadt. A kereszténység Jézus Krisztus halálának és feltámadásának hitére épül:

„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.”

A keresztény világban a húsvét ünnepe máig erre az eseményre épül.

Jézus, miután győzött a halálon, kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet”. Majd ezt tanította a követőinek:

„És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal”. „Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált soha”.

A katolikus teológia Jézus feltámadását hittitoknak hirdeti. A Bibliában található utalások miatt is azt tanítja, hogy Isten az egyszülött gyermekét adta a világnak. Ami azt jelenti, hogy Isten annyira szereti az embereket, hogy gyermekét is feláldozza, hogy utána a feltámadással a harmadik napon megdicsőítse - azaz példát mutasson az embereknek, van élet a halál után. Ez a „jó hír” (evangélium) megpecsételődik azzal, hogy Krisztus feltámadása után megjelenik tanítványainak. Krisztus tanítóéveiben azt tanította, hogy aki meg akarja tartani az életét az elveszti, aki elveszti ő érte az megtartja életét. A keresztények azt a tanúságot vonták le, hogy aki a test kívánalmainak él, az elkárhozik, aki viszont szent életet él, önmegtartóztatással lemond a test kéréseiről, az majd visszakapja, hogy feltámadással, vagy mennybevétellel az hittitok.

Korai keresztények

Az Újszövetség alapján az apostolok halottakat támasztottak fel: Péter apostol a joppéi Dorkászt (Tábithát) Pál Kis-Ázsiában a balesetben elhunyt Eutikhuszt támasztotta fel.

A 2. századi Iréneusz még beszélt a korának feltámasztási eseteiről. Öt könyvből álló művében így ír::

"Sok híre még, hogy az apostolok imádság által halottakat támasztottak fel, és a (jelen) testvéri gyülekezetben is sokszor előfordult: szükséghelyzetben az egész helyi egyház böjtöléssel és buzgó könyörgéssel imádkozott, és az elhunyt lelke visszatért, és az ember a szentek imáinak volt köszönhető. Akik valóban (Krisztus) tanítványai, tőle kapják a kegyelmet, és az ő nevében használják fel arra, hogy jót tegyenek a többi emberrel. Egyesek ördögöket űznek ki, mások előre ismerik az eljövendő eseményeket, prófétai látomásokkal és szavakkal rendelkeznek, ismét mások kézrátétellel meggyógyítják a betegeket és helyreállítják az egészségüket .. és mint mondtuk, halottakat is feltámasztottak, akik (még) számos éven át velünk maradtak..."

Végső feltámadás

A keresztény hívők reménykednek Krisztus visszatérésében, aki a halottakat feltámasztja, a hívő keresztyén örökre megszabadul a haláltól, a bűntől és a betegségektől és üdvözül vagy végső büntetésként megsemmisül a pokol tüzében.

A halál a hívők számára alvás csupán. Hitük szerint Jézus második eljövetelekor minden ember feltámad, ki kárhozatra, ki örök életre.

Jézus, „aki a feltámadás és az élet”, "hazaviszi" „azt, akit a bűn eltaszított az örökléttől”. A második adventről szóló üzenet a Szentírás alapvető tanítása. Attól a naptól kezdve, hogy az első emberpár fájó szívvel elhagyta az Édent, a hit gyermekei arra vártak, hogy a Megígért eljöjjön, megtörje a pusztító hatalmát, és visszavigye őket az elveszett Paradicsomba. Az ősidők szent emberei sóvárogva várták, hogy a Messiás dicsőségben megjelenjék, és reménységüket valóra váltsa.

A Biblia írásainak alapján (Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön-örökké rajta laknak.) a hívek azt várják, hogy megismerik Krisztust és feltámadása erejét az idők végén, és egy boldog létben vele fognak élni örökké (→ üdvösség).

A keresztény vallási irányzatok között vita van arról, hogy milyen feltámadásról van szó a Bibliában:

• az üdvözültek természetfeletti szellemi testtel (mint az angyalok) kerülnek az égbe vagy a mennyországba,
• vagy helyreállított emberi testtel az Új Földre.

Feltámadás és feltámasztás

A materialista álláspont szerint a feltámadás az, ha egy ember a halál állapotából hosszabb-rövidebb időre visszatér az életbe. A bibliai elbeszélések közül ilyenek Lázár (Jn 11,1-44) és Jairus leánya (Mk 5,22köv) vagy a naimi ifjú (Lk 7,11-17), akiket éppen Jézus támasztott fel. Az elbeszélés szerint ők már meghaltak, mégis egy időre visszatértek az életbe, hogy aztán később végleg meghaljanak. A történelem folyamán sok ehhez hasonló feltámasztás történt, némelyek talán hiteltelenek. Napjainkban azonban egyre többen térnek vissza a klinikai halál állapotából, hogy aztán végleges halálukig még éljenek. Jézus Krisztus feltámadása lényegileg más. A keresztények hitének lényege, hogy Jézus feltámadt és azóta sem halt meg, hanem még ma is él.

Jézus Krisztus feltámadása a keresztények számára azt jelenti, hogy Jézus nemcsak volt, hanem van is. Ő ma is él, „ott ül az Atyának jobbján és újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat” (nikaia–konstantinápolyi hitvallás, írásba foglalták legkésőbb i. sz. 381).

A feltámadás és a tudomány

Jézus feltámadása nem tudományos tény. A feltámadottal való találkozásról szóló beszámolók, azt állítják: olyan dologgal állunk szemben, ami túlmutat az emberi tapasztalaton, ezért tudományosan sem vizsgálható.

A torinói lepel

A torinói lepellel kapcsolatosan nincsen biztos tudományos bizonyíték arra, hogy Jézust ábrázolja, sem azt, hogy feltámadt. A lepel tudományos vizsgálatára létrejött egy új tudomány, a szindonológia, melynek feladata összegyűjteni - és valószínűsíteni - tudományos tényeket arról, mikor keletkezhetett a lepel, mi és ki látható rajta és a legizgalmasabb kérdés, hogyan került rá egy emberi alak lenyomata. Ez utóbbi kérdésre máig nincs egyértelmű válasz, mert a lepel rajzolatát a fonalszálak elroncsolódása adja. A többi kérdésre viszont a tudományos kutatások meglepően érdekes megállapításokat tettek. A leplen kirajzolódó férfi testének lenyomatán észrevehető a korbácsolás, a szegek nyoma, a mellkasába szúrt hegyes tárgy nyoma, a vállán cipelt nehéz súly miatti horzsolás nyoma stb.

A keresztények szerint a feltámadásban való hitnek alapot nyújt Jézus kortársainak tapasztalata, amelyet írásos formában a Bibliában rögzítettek. Az egyik, de talán kevésbé döntő beszámoló arról szól, hogy Jézus sírját, harmadnapon üresen találták azok, akik a holttestet szerették volna olajjal bekenni. E jelenség sokféleképp megmagyarázható. Még a Biblia írói is beszámolnak arról, hogy a zsidók egy tanácskozáson lefizették az embereket, hogy azt híreszteljék, a tanítványok lopták el a holttestet. Sokkal meggyőzőbbek azok a beszámolók, melyek arról szólnak, hogy emberek (Pál apostol szerint a tanítványokon kívül 500-an) találkoztak a feltámadott Jézussal. Az elbeszélések arról tanúskodnak, hogy Jézus nem mint szellem, hanem, mint hús-vér ember volt velük a feltámadása után, aki még evett is velük. Jézus testén látszottak a szenvedésének nyomai. E beszámolók alapja tudományosan nem vizsgálható.

Feltámadástörténet művészi ábrázolásai

Jézus feltámadásának egyetlen tanúja sem volt. A szemtanúk arról számolnak csak be, hogy a sír, amelybe Jézus Krisztus holttestét tették üres volt, illetve több százan találkoztak a feltámadt Jézussal.

Mint a keresztény egyháztörténet egyik legfontosabb eseményének művészi megfogalmazása mindmáig kiemelkedő témája mind a népi-, mind a nagyművészeteknek. Az alkotások templombelsőktől múzeumokig és ünnepi felvonulások ereklyeszobraiként számtalan helyen és időben láthatóak és felfedezhetőek.

Feltámadás jelenet ábrázolása a képzőművészetben

• 
  Matthias Grünewald: Isenheim oltár - Feltámadás, Colmar, Franciaország
• 
  Raffaello Sanzio: Krisztus feltámadása
• 
  Tiziano Vecellio: Feltámadás
• 
  Piero della Francesca - Feltámadás, Sansepolcro, Olaszország
• 
  Andrea Mantegna - Feltámadás (1457-1459)
• 
  Van Eyck: Utolsó ítélet, Metropolitan Museum, New York

Források

• Biblia, Szent István Társulat 2008.
• Keresztyén bibliai lexikon Feltámadás, arcanum.hu
• Heinrich Denzinger - Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Örökmécs Kiadó, Bátonyterenye - Szent István Társulat, Bp., 2004
• Dag Øistein Endsjø: Greek Resurrection Beliefs and the Success of Christianity, Palgrave Macmillan, 2009. ISBN 978-0-230-61729-2
• Alister McGrath: A keresztyén hit. Kálvin kiadó 2007 ISBN 978-963-558-082-8
• Joseph Ratzinger XVI. Benedek: A Názáreti Jézus 2. kötet, Szent István Társulat, Bp., 2011.
• Viz László: A torinói halotti lepel és korának meghatározása, Ecclesia, Bp. 1998.
• Tryggve Mettinger. The Riddle of Resurrection: "Dying and Rising Gods" in the Ancient Near East, Stockholm: Almqvist 2001.
• Pheme Perkins. Resurrection: New Testament Witness and Contemporary Reflection. Garden City: Doubleday & Company, 1984.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Feltámadás (vallás) témájú médiaállományokat.

• Feltámadás a halálból Jézus Krisztus által van... (Keresztény Honlap)
• Feltámadás a főünnep a liturgikus évben (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapja)
• Keresztyén bibliai lexikon Apokaliptika, arcanum.hu