„2006 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: tataroz vagy építés alatt sablon kihelyezve
Átalakítás
1. sor: 1. sor:
{{Tataroz}}
{{Tataroz}}
{{Fő|Világörökség}}
{{Fő|Világörökség}}
Az UNESCO Világörökség Bizottsága [[2006]]-ban a következő helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé:
Az [[UNESCO]] Világörökség Bizottsága a 2006. július 9-16. között [[Vilnius]]ban megtartott 30. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a [[világörökség]] részévé:
{| {{széptáblázat}}

|-
|rowspan="5"| [[Kép: Sewell (13072555595).jpg|250px]]
| ''' [[Sewell]] bányászváros '''
|-
| '''{{Chile}}'''
|-
| Kulturális (II)
|-
| Védett terület: 17,2 ha, puffer zóna: 33 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1214 1214]
|-
| A [[Santiago de Chile|Santiago de Chilétől]] 100 kilométerre délkeletre található, ma is működő El Teniente [[réz]]bánya közelében fekvő Sewell bányászvárosát a Braden rézvállalat alapította 1905-ben. A bánya, a világ eddigi legnagyobb rézbányája 14 emelet mélyen nyúlik az [[Andok]]ba. A 2000 méteres magasságban, szélsőséges éghajlati környezetben fekvő települést a vállalat elnökéről Barto Sewellről nevezték el. A város a Cerro Negro hegyen fekszik, autók által megközelíthetetlen, meredek területen, és egyetlen közlekedési eszközzel, vasúttal rendelkezik. A településen belül nem épültek utak, a lakók vasútállomásnál kezdődő központi lépcsőháztól induló ösvényeken közlekedtek. A fákkal és más növényekkel díszített négyzetes területek alkották a közösségi tereket, amerikai tervek alapján épített fából készült, gerendavázas lakóházaikat élénk színűre, pirosra, sárgára, kékre és zöldre festették. A világörökségi helyszínhez lakóházak, egy kórház, egy katolikus templom, egy mozi, egy színház és egy iskola tartozik. A településnek fénykorában 15000 lakosa volt, az 1970-es évekre azonban majdnem teljesen elnéptelenedett.
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Crowns peh.jpg|250px]]
| ''' [[A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék]] '''
|-
| '''{{Egyesült Királyság}}'''
|-
| Kulturális (II)(III)(IV)
|-
| Védett terület: 19 719 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1215 1215]
|-
|[[Devon (megye)|Devon]] és [[Cornwall]] területén számos [[ón]]- és [[réz]]bánya működött, az iparág a 18. és 19. században élte virágkorát – amikor is a világ réztermelésének 2/3-a innen származott. A cornwalli és devoni bányákban kifejlesztett fejtési és bányaművelési technikákat aztán világszerte átvették. A réz, ón és [[Arzén (elem)|arzén]] kereskedelméhez elengedhetetlen volt a jól működő infrastruktúra kialakítása és ez volt az a térség, ahonnan a bányászat technológiai vívmányai az egész világon elterjedtek. A bányavidéken hamar megindult az iparosodás, a táj képe a 18. és a korai 19. században gyorsan átalakult. Sikereik a mélykitermelésen alapultak, amelyet a robbantáshoz használt biztonsági kanóc és a gőzgéppel hajtott szivattyúk tettek lehetővé. A réz kitermelésében számos cég vett részt, földbirtokosok és magánvállalkozók is nyitottak bányákat. A világörökségi helyszínhez jelenleg tíz bányavidék tartozik, a gépek, a felszerelések, a kiegészítő épületek (pl. szivattyúházak) mellett az öntődék körüli városkákban megmaradtak a munkások és családjaik számára épített jellegzetes teraszos sorházak is. A 19. század közepén a térségben hanyatlásnak indult a bányászat, ekkor a kivándorló szakemberek elterjesztették az itt használt technikákat [[Dél-Afrika (régió)|Dél-Afrikában]], [[Közép-Amerika|Közép-]], és [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] és [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] is.
|-
|}
{|{{széptáblázat}}
{|{{széptáblázat}}
|+ align="center" | '''2006 új világörökségi helyszínei'''
|+ align="center" | '''2006 új világörökségi helyszínei'''
11. sor: 37. sor:
!Leírás
!Leírás
!Típus
!Típus
|-
|width="100px"|{{Chile}}||width="100px"|[[Sewell]] bányászváros || [[kép:Sewell (13072555595).jpg|150px]] ||A [[Santiago de Chile|Santiago de Chilétől]] 100 kilométerre délkeletre található, ma is működő El Teniente rézbánya közelében fekvő Sewell bányászvárosát a Braden [[réz]]vállalat alapította 1905-ben. A bánya, a világ eddigi legnagyobb rézbányája 14 emelet mélyen nyúlik az [[Andok]]ba. A város 2000 méteres magasságban, szélsőséges éghajlati környezetben épült. A város a Cerro Negro hegyen fekszik, autók által megközelíthetetlen, meredek területen, és egyetlen közlekedési eszközzel, vasúttal rendelkezik. A településen belül nem épültek utak, a lakók vasútállomásnál kezdődő központi lépcsőháztól induló ösvényeken közlekedtek. Amerikai tervek alapján épített fából készült, gerendavázas lakóházaikat élénk színűre, pirosra, sárgára, kékre és zöldre festették. A település az 1970-es évekre teljesen elnéptelenedett. || kulturális
|-
|width="100px"|{{Egyesült Királyság}}||width="100px"|[[A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék]] ||[[kép: Crowns peh.jpg|150px]] ||A [[cornwall]]i és nyugat-devoni táj képe radikálisan átalakult a [[18. század|18.]] és [[19. század]]ban a réz- és [[ón]]bányászat következtében. A földalatti bányák, motorházak, öntödék, új városok, kikötők és ipari létesítmények együttesen azt a termékeny innovációt tükrözik, amely a 19. század kezdetén lehetővé tette, hogy a régió a világ réz- és óntermelésének kétharmadát állítsa elő. Az 1800-as évek végén a Cornwall keleti illetve [[Devon (megye)|Devon]] nyugati részén fekvő bányákban felfutott az [[Arzén (elem)|arzéntermelés]], így a [[Föld]] összes szükségletének felét itt állították elő. Az 1860-as évek rézcsődje után a helyi bányászat főleg az ónra koncentrálódott. Végül 1998-ban, az utolsó cornwalli ónbánya, a Poolban található South Crofty bánya bezárásával ért véget az itteni fémbányászat. || kulturális
|-
|-
|width="100px"|{{Etiópia}}||width="100px"|[[Harar Jugol]], a megerősített történelmi város||[[kép:Harar,_porta_di_buda_03.jpg|150px]] ||Harar Jugol az [[iszlám]] központja a többségében [[Kereszténység|keresztény]] Etiópiában. A szent városnak tekintett település az ország keleti részén terül el egy [[Szavanna|szavannás]] – [[sivatag]]os térségben, majdnem kétezer méteres tengerszint feletti magasságban. Szerkezetén [[afrika]]i és muszlim hatások figyelhetők meg és jellemző rá a keskeny sikátorok útvesztője, valamint házak kifelé zárt homlokzata. A várost a muszlimok a negyedik szent városnak tartják [[Mekka]], [[Medina (Szaúd-Arábia)|Medina]] és [[Jeruzsálem]] után. Harar jelenlegi külsejét a [[16. század]]ban nyerte el, területén nyolcvankét [[mecset]] és százkét szentély található. A mecsetek közül három a [[10. század]]ban épült, a várost védő falakat a [[13. század|13.]] és a 16. század között emelték. A városközpont hat kapun keresztül közelíthető meg. || kulturális
|width="100px"|{{Etiópia}}||width="100px"|[[Harar Jugol]], a megerősített történelmi város||[[kép:Harar,_porta_di_buda_03.jpg|150px]] ||Harar Jugol az [[iszlám]] központja a többségében [[Kereszténység|keresztény]] Etiópiában. A szent városnak tekintett település az ország keleti részén terül el egy [[Szavanna|szavannás]] – [[sivatag]]os térségben, majdnem kétezer méteres tengerszint feletti magasságban. Szerkezetén [[afrika]]i és muszlim hatások figyelhetők meg és jellemző rá a keskeny sikátorok útvesztője, valamint házak kifelé zárt homlokzata. A várost a muszlimok a negyedik szent városnak tartják [[Mekka]], [[Medina (Szaúd-Arábia)|Medina]] és [[Jeruzsálem]] után. Harar jelenlegi külsejét a [[16. század]]ban nyerte el, területén nyolcvankét [[mecset]] és százkét szentély található. A mecsetek közül három a [[10. század]]ban épült, a várost védő falakat a [[13. század|13.]] és a 16. század között emelték. A városközpont hat kapun keresztül közelíthető meg. || kulturális

A lap 2021. április 14., 13:23-kori változata

Az UNESCO Világörökség Bizottsága a 2006. július 9-16. között Vilniusban megtartott 30. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé:

Sewell bányászváros
 Chile
Kulturális (II)
Védett terület: 17,2 ha, puffer zóna: 33 ha, hivatkozás: 1214
A Santiago de Chilétől 100 kilométerre délkeletre található, ma is működő El Teniente rézbánya közelében fekvő Sewell bányászvárosát a Braden rézvállalat alapította 1905-ben. A bánya, a világ eddigi legnagyobb rézbányája 14 emelet mélyen nyúlik az Andokba. A 2000 méteres magasságban, szélsőséges éghajlati környezetben fekvő települést a vállalat elnökéről Barto Sewellről nevezték el. A város a Cerro Negro hegyen fekszik, autók által megközelíthetetlen, meredek területen, és egyetlen közlekedési eszközzel, vasúttal rendelkezik. A településen belül nem épültek utak, a lakók vasútállomásnál kezdődő központi lépcsőháztól induló ösvényeken közlekedtek. A fákkal és más növényekkel díszített négyzetes területek alkották a közösségi tereket, amerikai tervek alapján épített fából készült, gerendavázas lakóházaikat élénk színűre, pirosra, sárgára, kékre és zöldre festették. A világörökségi helyszínhez lakóházak, egy kórház, egy katolikus templom, egy mozi, egy színház és egy iskola tartozik. A településnek fénykorában 15000 lakosa volt, az 1970-es évekre azonban majdnem teljesen elnéptelenedett.
A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék
 Egyesült Királyság
Kulturális (II)(III)(IV)
Védett terület: 19 719 ha, hivatkozás: 1215
Devon és Cornwall területén számos ón- és rézbánya működött, az iparág a 18. és 19. században élte virágkorát – amikor is a világ réztermelésének 2/3-a innen származott. A cornwalli és devoni bányákban kifejlesztett fejtési és bányaművelési technikákat aztán világszerte átvették. A réz, ón és arzén kereskedelméhez elengedhetetlen volt a jól működő infrastruktúra kialakítása és ez volt az a térség, ahonnan a bányászat technológiai vívmányai az egész világon elterjedtek. A bányavidéken hamar megindult az iparosodás, a táj képe a 18. és a korai 19. században gyorsan átalakult. Sikereik a mélykitermelésen alapultak, amelyet a robbantáshoz használt biztonsági kanóc és a gőzgéppel hajtott szivattyúk tettek lehetővé. A réz kitermelésében számos cég vett részt, földbirtokosok és magánvállalkozók is nyitottak bányákat. A világörökségi helyszínhez jelenleg tíz bányavidék tartozik, a gépek, a felszerelések, a kiegészítő épületek (pl. szivattyúházak) mellett az öntődék körüli városkákban megmaradtak a munkások és családjaik számára épített jellegzetes teraszos sorházak is. A 19. század közepén a térségben hanyatlásnak indult a bányászat, ekkor a kivándorló szakemberek elterjesztették az itt használt technikákat Dél-Afrikában, Közép-, és Dél-Amerikában és Ausztráliában is.
2006 új világörökségi helyszínei
Ország Megnevezés Kép Leírás Típus
 Etiópia Harar Jugol, a megerősített történelmi város Harar Jugol az iszlám központja a többségében keresztény Etiópiában. A szent városnak tekintett település az ország keleti részén terül el egy szavannássivatagos térségben, majdnem kétezer méteres tengerszint feletti magasságban. Szerkezetén afrikai és muszlim hatások figyelhetők meg és jellemző rá a keskeny sikátorok útvesztője, valamint házak kifelé zárt homlokzata. A várost a muszlimok a negyedik szent városnak tartják Mekka, Medina és Jeruzsálem után. Harar jelenlegi külsejét a 16. században nyerte el, területén nyolcvankét mecset és százkét szentély található. A mecsetek közül három a 10. században épült, a várost védő falakat a 13. és a 16. század között emelték. A városközpont hat kapun keresztül közelíthető meg. kulturális
 Gambia
 Szenegál
A szenegambiai kőkörök A Gambia folyó mentén több mint ezer megalitikus építmény, kőkör és sírdomb található, melynek keletkezési időpontját az i. e. 3. és az i. sz. 16. század közé teszik. A több mint ezerötszáz évig tartó tájépítészet egy igen termékeny, kreatív kultúrához tartozhatott. A felhasznált építőanyag a jelentős mennyiségű bauxitot tartalmazó laterit. A köveket vaseszközökkel fejtették ki a környékbeli bányákból. A köröket alkotó átlagosan két méter magas oszlopok henger vagy sokszög alapúak, a legnehezebb oszlopok súlya eléri a hét tonnát. A kőkörök átlagosan 4-8 méter átmérőjűek és 8-14 oszlopból állnak. Feltételezhető, hogy a kőkörök és a közelükben lévő halomsírok szoros kapcsolatban állnak egymással, de a közvetlen kapcsolatot eddig még nem sikerült bizonyítani. kulturális
 Irán Biszotun Biszotun az ekbatana-babiloni királyi út mellett, a Bisotun-hegy lábánál fekszik. Az út jobb oldalán, az út fölött az 50 méter magas sziklafalon láthatók I. Dareiosz, nagykirály tizenkilenc győzelmét és tetteit dicsőítő óperzsa, újelámi és akkád, illetve újbabilóniai nyelven írt, illetve sziklába vésett hatalmas feliratok. Dareiosz ősi híradásának közelében az időszámítás előtti 2. és 1. században uralkodó pártus királyoknak, II. Mitridatésznak és II. Gotarxésznak dicsőségét újabb ékírásos sziklavésetek hirdetik. A legmagasabb sziklán, 40-50 méter magasságban, a nehezen megközelíthető sziklafalon hatalmas, de már alaposan megkopott felirat található, de nem hiányoznak a sokalakos, talán díszszemlét, vagy felvonulást ábrázoló domborművek sem. kulturális
 Kína Jin Hszü régészeti lelőhely Jin Hszü Kína egyik legősibb fővárosa, nevének jelentése szó szerint "Jin romjai". A Sang-dinasztia utolsó fővárosa volt, tizenkét királynak volt itt székhelye időszámításunk előtt 1350 és 1046 között. A város régészeti jelentősége abban áll, hogy innen kerültek elő a legősibb ismert jóslócsontok (számuk 100 ezer körülire tehető), vagyis innen származnak a kínai írás legelső ismert emlékei. Jin Hszüt 1899-ben fedezték fel újra. Az Anjang közelében feltárás a modern Kína legnagyobb régészeti lelőhelye 30 km²-es területével. 80 épületet tártak fel, köztük, palotákat, szentélyeket, sírokat és műhelyeket. A feltárással bizonyítani tudták az addig legendás Sang-dinasztia létét, így a kínai államiság történetét hatszáz évvel meghosszabbíthatták. kulturális
 Kína A szecsuáni óriáspanda-rezervátum Az óriáspanda-rezervátum Délnyugat-Kínában, Szecsuan tartományban található, s a veszélyeztetett óriáspandák populációjának több mint 30%-ának ad otthont, így az óriáspandák egyik legfontosabb élőhelyének számít. A 9245 km² kiterjedésű rezervátum magába foglal hét természetvédelmi területet és további kilenc védett parkot. Az óriáspandák mellett a rezervátum menedékhelyül szolgál más veszélyeztetett fajoknak, mint például a vörös panda, a hópárduc és a ködfoltos párduc. A trópusi esőerdőkön kívül itt található a világ legnagyobb biodiverzitású növénylelőhelye 5000-6000 növényfajjal, köztük a pandák egyetlen táplálékának számító bambusszal. A park növényzete a harmadidőszak őstrópusi erdeihez hasonlatos. természeti
 Kolumbia Malpelo Fauna- és Flórarezervátum A természetvédelmi terület a Csendes-óceán keleti részén található egy vulkanikus eredetű szigetcsoporton Kolumbia partjaitól 500 km-re nyugatra. A fősziget, Malpelo 300 méterre emelkedik a tengerszint fölé. A rezervátum területén nagy számban fordulnak elő különféle cápafajok, például pörölycápafélék, selyemcápa, kisfogú homoki tigriscápa. A sziget kopárnak tűnik, azonban a madárguanó révén algák, zuzmók, mohák és páfrányok telepedtek meg rajta. A szigetek népszerűek a búvárok és a tudósok körében, azonban csak a Kolumbiai Környezetvédelmi Minisztérium írásos engedélyével lehet belépni. A szigetek lakatlanok, azonban a haditengerészet bázist hozott létre, hogy figyeljék a cápák orvhorgászatát és a térség nyugalmát és biológiai érintetlenségét. természeti
 Lengyelország Wrocław Centenáriumi Csarnoka A Centenáriumi Csarnok Max Berg építész tervei alapján épült 1911-1913 között az akkor Németországhoz tartozó városban. Az épület megfelelő helyszínt nyújtott kiállításoknak, koncerteknek, színházi és operai előadásoknak, kongresszusoknak és sporteseményeknek is. A 20. századi építészet egyik mérföldköve volt a vasbeton épület a funkcionalitás, az anyag és a forma harmóniája miatt. Akkor egyedülálló módon merész szerkezeti megoldásként nyers betont, váznak pedig acélt használtak. A csarnok a lipcsei "népek csatájában" Napóleon felett aratott német győzelem századik évfordulójára készült el. Betonkupolája 67 méter átmérűjű és 42 méter magas. A csarnok hétezer fő befogadására alkalmas, ezzel a világ legnagyobb vasbeton épületének számít. kulturális
 Malawi Chongoni sziklarajzai Az ország központ fennsíkján meredek lejtők, gránithegyek és völgyek között 127 helyen láthatók sziklarajzok. Ezen a 126 négyzetkilométeren elterülő lelőhely-együttesen található Közép-Afrika legnagyobb sziklarajz koncentrációja. A rajzok több ezer éven keresztül következetesen fenntartott kulturális hagyományokról vallanak. A legkorábbiak a késő kőkorszakra a legkésőbbiek a 20. századra datálhatók. A korábbi rajzok piros színűek ezek a kőkorszak idején letelepült batwák idejéből származnak. A későbbi, fehér rajzok a vaskortól készültek, és a helyi a csevák alkotásai. A korai rajzok állatokat, embereket és geometriai formákat jelenítettek meg, míg a csevákhoz kötődő ábrázolások egy része szimbólum, ami erősen kötődik a női nemhez. A fehér rajzokat gyakran közvetlenül a korábbi piros rajzok fölé készítették el. kulturális
 Mauritius Aapravasi Ghat Az Aapravasi Ghat, más néven a Bevándorlási állomás volt a központja 1834-1920 közötti brit kísérletnek, amelyben a rabszolgaságot szabad munkaerővel váltották fel. A cukornád ültetvényeken dolgozó indiaiak számára Mauritius jelentette az első lépést, ahol leszerződtették őket (közel félmillió munkást), majd Ausztráliába, Dél- és Kelet-Afrikába és a Karib-szigeteken lévő ültetvényekre szállították őket. Mauritius egyfelől az Indiához való közelsége miatt kapott kiemelt fontosságot, másfelől itt is rohamléptekben indult meg a cukornádültetvények kialakítása. Az Aapravasi Ghat révén a sziget lakosságának nagy hányada ma is indiai. A hivatal a sziget fővárosában, Port Luis-ban található. Az épület nagy része mára romos állapotban van, az eredeti komplexum közel 15%-a maradt fenn. kulturális
 Mexikó Agave tájegység és Tequila ipari műemlékei A helyszín a Tequila vulkán és a Rio Grande völgyének 35 019 hektárnyi területét foglalja magába, melyet kék agávé mezők borítanak. Az agávét kétezer éve erjesztett italok előállításához használják, a 16. századtól ez lett a Tequila nevű desztillált likőr. A mexikói kultúra részeként Tequila, El Arenal, Magdalena, Amatitan és Teuchitlán városai nagy tequila termelési létesítményekkel és tabernákkal (a koloniális időben illegális tequila-készítési és tárolási eszközökkel) rendelkeznek. A desztilláló-berendezések mutatják, hogy milyen jelentőséget szerzett az iparág. A térségben számos lepárlóval rendelkező neoklasszikus és barokk hacienda található. A 200-900 közti Teuchtitlán kultúra volt az első, mely mezőgazdaságilag átalakította a tájat halmok, templomok és házak révén. kulturális
 Németország Regensburg óvárosa a Stadtamhoffal Regensburg a Német-római Császárság egyik politikai centruma és virágzó európai kereskedelmi központ volt. Az óváros ékes példája az egyben és egységesen fennmaradt középkori nagyvárosnak. Építészeti különlegessége a patríciuscsaládok házai és tornyai, a Dóm, a régi Kő-híd (Steinbrücke) a 12. századból. A Stadtamhof negyed a város utolsó középkori bővítésének határát jelöli 1320-ból. Regensburg a legépebben fennmaradt középkori nagyváros, 984 műemléket foglal magába. A patríciuscsaládok tornyos házai a kereskedők gazdagságát hirdette. A regensburgi dóm a francia gótikus katedrálisok típusának egyetlen példája a Rajnától keletre. A Dunán átívelő Kő-híd - mely a 12. századi hídépítészet kimagasló példája - az óvárost a Stadtamhoffal köti össze. kulturális
 Olaszország A genovai Le Strade Nuove és a Palazzi dei Rolli épületegyüttes Az "új utcák" (Le Strade Nuove) a város nagyhatalmi időszakában épült arisztokrata városbővítések eredményei. Az első utca a 16. század végén épült Via Garibaldi, majd ezt követte a 17. század elején épült Via Balbi, végül a 18. század végén épült Via Cairoli. A Palazzi dei Rollit az olasz kormány állította össze. Azoknak a reneszánsz és barokk palotáknak a listáját jelenti, melyeket szintén ekkor, a 16-17. század során építettek, s melyekben a hivatalos állami látogatásokkor érkező külföldi vendégeket szállásolták el. A gazdag belső díszítéssel ellátott paloták a város gazdagságát hirdették a diplomaták előtt. A listán szereplő 163 palotából 42-t vettek fel a világörökség listájára, mint a kora újkori és újkori "modern" városépítészet kimagasló példái. kulturális
 Omán A faladzs öntözőrendszer A területen az öntözéshez kapcsolható legkorábbi régészeti leletek i. e. 2500 körülre datálhatók. A világörökségi helyszín öt csatornából, valamint a csatornarendszer védelmére emelt őrtornyokból áll. Az öntözőrendszer által továbbított vizet észszerűen, az egyenlő elosztás elve alapján osztották szét. A csatornák egyes szakaszai a föld alatt haladnak, ezeket ma is használják. A rendszert az Ománi-hegység lábánál fekvő kőzetekben viszonylag kis mélységben található talajvíz táplálta, amelyet alagutakon keresztül vezettek a felszínre majd eljuttatták a mezőgazdaság, valamint a háztartások számára. Az öntözőrendszernek egyetlen elosztója van, ahol a vízellátásért felelős személyek az adott helyzetnek megfelelően nyitották illetve zárták a csatornákat. kulturális
 Spanyolország A Vizcaya-híd A Vizcaya-híd Bilbao külső kikötőjében, a baszk nagyváros központjától 13 km-re található. A legidősebb függőhíd a világon, de még ma is forgalmi célokra használják. A híd két, 61 méter magas torony között 45 méter magasban és 160 méter hosszan ível át. Portugalete és Getxo helységeket köti össze a Nervión folyó tölcsértorkolatában, a Vizcayai-öbölben. 1893-ban avatták fel és adták át a forgalomnak. A híd forradalmi építményként hatott születésének korszakában, mivel ez volt az első olyan függőhíd, mely – köszönhetően egy, a két part között közlekedő szállítókompnak – nem akadályozta a hajóközlekedés zavartalanságát. Ezt a technikát később más hidak építésénél is alkalmazták Európában, Amerikában, valamint Afrikában is. kulturális
 Szíria Krak des Chevaliers és a Szaladin-citadella A várak a középkori hadi építészet kiemelkedő emlékei, egy időben mindkettő kulcsfontosságú keresztes védőbástya volt. A stratégiai fontosságú helyen, 650 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Krak des Chevaliers vár a 13. század elején keresztes lovagok fennhatósága alá került, akik jelentősen kibővítették és megerősítették. A várat kettős fal veszi körül, a falakon belül vízvezetékkel és ciszternákkal. A 13. század első felében egy békésebb időszakban készült el a gótikus stílusú előcsarnok, és a nagymester bordás boltozatokkal lefedett lakosztálya. A vár 1271-ig maradt a johanniták ellenőrzése alatt, amikor a mamlúkok elfoglalták. A Szaladin-citadella eredetileg egy a 10. század végén épült bizánci erőd volt, amit a 12. század elején foglaltak el a keresztesek. kulturális
 Tanzánia Kondoa sziklarajzai A kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgyben Kondoa közelében lévő függőleges sziklafelületeket legalább kétezer éven át művészi ábrázolások elkészítésére használtak. A rajzok az évezredeken keresztül itt élő vadászó-gyűjtögető és földművelő társadalmak mindennapi életét és hiedelmeit mutatják be. A képek témái többnyire realisztikusan ábrázolt állatok, valamint geometrikus minták és stilizált emberalakok. A képek nyomon követik a térség gazdasági-társadalmi változásait, ahogy a földművelés felváltotta a vadászó-gyűjtögető életmódot. A sziklarajzok ma is jelentős szerepet töltenek be a helyi lakosok életében, és egyes helyszíneken esőt hozó, jósló, és gyógyító szertartásokat végeznek, egy több ezer éves hagyomány folytatásaként. kulturális

Források