Lovászmester

A lovászmester (agazo; agasonum regalium magister) a középkorban a király méneseit fenntartó lovászok felügyelője, országos főméltóság volt. A központi ménes a Csepel-szigeten volt, de voltak ménesek a királyi udvarházak környékén is. Lovakra a hadseregnek, a királyi hírvivőknek és szállítóknak is szükségük volt, s nem utolsósorban az udvarnak magának is. A hadiutak mentén minden megyehatáron voltak lóállások, hogy a hírvivők és az udvar váltott lovakkal közlekedhessen.

Lovászmesterek

Árpád-kor

Név	Lovászmesterség ideje	Lovászmestersége alatti uralkodó	Megjegyzés
Mihály	1225; 1231-35	II. András	Bána nembeli
Dénes	1235-41	IV. Béla	Türje nembeli
Vilmos	1241-42	IV. Béla	Saint-Omer
István	1242-45	IV. Béla	Gutkeled nembeli
Csák	1245-48	IV. Béla	Hahót nembeli
Ernye	1248-51	IV. Béla	Ákos nembeli
ifj. Majs	1251-56	IV. Béla
Lőrinc	1257-60	IV. Béla	Kemény fia
Herrand	1260-70	IV. Béla	Héder nembeli

Anjou-kor

Név	Lovászmesterség ideje	Lovászmestersége alatti uralkodó	Megjegyzés
Balázs	1323-26	I. Károly	Fónyi
István	1326-43	I. Károly, I. Lajos	Lackfi

Vegyesházi királyok kora

Név	Lovászmesterség ideje	Lovászmestersége alatti uralkodó	Megjegyzés
Perényi Miklós	1420-28	Zsigmond	Péter fia Miklós fia

Források

• Györffy György: István király és műve, 1977, ISBN 963 281 221 2
• Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986 ISBN 963 14 0582 6