„Dávid Ben-Gúrión” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
PalotAWB (vitalap | szerkesztései)
147 szerkesztés
a Knesszet egy sz (nyelvi KF megbeszélés alapján) AWB
a Nevet változtatott izraeli személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
71. sor: 71. sor:
[[Kategória:1886-ban született személyek]]
[[Kategória:1886-ban született személyek]]
[[Kategória:1973-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:1973-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:Nevet változtatott izraeli személyek]]

A lap 2021. március 15., 15:31-kori változata

Dávid Ben-Gúrión
דוד בן-גוריון
Izrael 1. miniszterelnöke
Hivatali idő
1948. május 17. – 1954. január 26.
ElnökJichák Ben Cví
Zalmán Sazár
Elődúj tisztség
UtódMóse Sárett
Hivatali idő
1955. november 3. – 1963. június 26.
ElődMóse Sárett
UtódLévi Eskól
Az Izraeli Ideiglenes Államtanács elnöke
Hivatali idő
1948. május 14. – 1948. május 16.
Elődúj tisztség
UtódHáim Weizmann
Katonai pályafutása
Csatáielső világháború
Született1886. október 16.[1][2][3][4][5]
Płońsk[6]
Elhunyt1973. december 1. (87 évesen)[2][3][4][5][7]
SírhelyMidreshet Ben-Gurion
Párt
  • Mapaj
  • Rafi
  • National List
SzüleiAvigdor Ben Gurion
HázastársaPaula Ben-Gurion
Gyermekei
  • Amos Ben-Gurion
  • Renana Leshem
  • Geula Ben-Eliezer
Foglalkozás
  • politikus
  • szakszervezeti tisztségviselő
  • cionista
Iskolái
Halál okaagyi érkatasztrófa
Vallászsidó vallás
Díjak
  • Bialik-díj (1971)
  • a Tel-Aviv Egyetem díszdoktora
  • Jeruzsálem díszpolgára
Dávid Ben-Gúrión דוד בן-גוריון aláírása
Dávid Ben-Gúrión
דוד בן-גוריון aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Dávid Ben-Gúrión
דוד בן-גוריון témájú médiaállományokat.
Dávid Ben-Gúrión 1949-ben

Dávid Ben-Gúrión (héberül: דוד בן-גוריון; angol átírással David Ben-Gurion, eredeti nevén David Grüen; Płońsk, Visztula tartomány, 1886. október 16. – Tel-Aviv, Izrael, 1973. december 1.) izraeli politikus, miniszterelnök.

Élete

Apja Victor Grüen ügyvéd, anyja Sheindel Fridman. 12 évesen elhatározta, hogy politikával akar foglalkozni. 14 évesen két idősebb társával együtt létrehozta az Ezra ifjúsági mozgalmat, hogy a Palesztinába való kivándorlást segítsék elő. 16 évesen Varsóba ment, hogy ott megszerezze az érettségit. Közben, hogy eltartsa magát, egy modern szellemű héber iskolában tanított. 17 évesen csatlakozott a Póalé Cijón (Cionista Munkások) mozgalmához. 1905-06 között Oroszországban kétszer letartóztatták forradalmi-cionista tevékenysége miatt. A második letartóztatásakor csak egy barátjának az 1000 rubelje mentette meg a szibériai fogságtól. Kiszabadulása után elhatározta, hogy Palesztinába megy. Először Odesszába ment és ott egy orosz kereskedelmi hajóra szállva indult el az Ígéret Földjére, Erec Jiszráél-be.

1906. szeptember 9-én érkezett Jaffába az akkor 23 éves David Grüen.[forrás?] Földművesként kezdett el dolgozni, de hamarosan malária döntötte le a lábáról és egy orvos javasolta neki, jobban tenné, ha elhagyná az országot, mivel a klíma nem az ő egészségének való. De ő kitartott, és ekkor választotta a Ben-Gúrión nevet, melyet szívesebben használt, mint orosz nevét. Ez a név egy zsidó vezető neve volt a római kori Palesztinában a Második Templom lerombolásakor.

Támadta azokat a zsidó földtulajdonosokat, akik inkább az olcsó arab munkaerőt alkalmazták a frissen érkezett zsidók helyett. Sokszor sztrájkokat szervezett célja elérése érdekében. Egy hónappal Palesztinába érkezése után már részt vett a Jaffában tartott Póalé Cijón gyűlésén, ahol beválasztották a 10 fős bizottságba. Titokban egy Ramlehi arab kocsmában találkoztak, ahol megalkották az ún. ramlehi programot, amiben kifejtik, hogy „A párt célja: a zsidó emberek politikai függetlensége ebben az országban.”

Dávid Ben-Gúrión 1912-ben Jeruzsálemben csatlakozott a cionista munkásmozgalom (a Póalé Cijón) Ahdúd (Egység) című újságának szerkesztőbizottságához. 1911-ben a Bécsben tartott Póalé Cijón világkongresszusán képviselte Palesztinát. 1911-től jogot tanult a konstantinápolyi egyetemen. Amikor kitört az első világháború, már Palesztina felé tartottak nyári vakációjukra egy orosz hajóval, de egy német hajó megtámadta őket.

Palesztinában zsidó önkéntes milíciát szerveztek a zsidók elleni támadások miatt. 1915 elején Dzsemal pasa, mivel látta, hogy neveik az elkövetkező cionista kongresszusi listán szerepelnek, száműzte őket az Oszmán Birodalomból. Egyiptomba távoztak azon év márciusában. Ben-Gúrión segített a Zsidó Légió létrehozásában, amelyet Angliában állítottak fel és majd később Egyiptomba helyeztek át. Később az Amerikai Egyesült Államokba ment, hogy ott fiatal zsidókat toborozzon a Zsidó Légió számára és arra biztassa őket, hogy Palesztinába kell és érdemes jönniük a háború után. Mindezen tevékenységek közepette megismerkedett Paula Munweis-szel és 1917. december 5-én délelőtt 11.30-kor titokban összeházasodtak New Yorkban, a City Hallban. Amikor a Balfour-deklaráció (1917. november 2.) köztudomásra jutott, Ben-Gúrión éppen az USA-ban volt és ezt írta Háim Weizmannak: „Britannia nem adta vissza nekünk Palesztinát… [de] Britannia …elismert minket, mint nemzetet és a jogunkat egy országhoz. De csak a héber emberek tehetik ezt kézzelfoghatóvá, csak az ő lelkükkel, az erejükkel és tőkéjükkel, építhetik fel a Nemzeti Otthonukat és érhetik el a nemzeti újjászületésünket.” A háború után megalakították a Hisztadrútot (Zsidó Munkások Általános Szövetsége), 1922. decemberében, és meg is választották a főtitkárának. Ezzel ő lett a főtitkára az egyedüli, szervezetileg elismert politikai formációnak Palesztinában. A tagsági könyvének a száma a hármas volt. A Hisztadrút célja: Izrael állam megalakításának elősegítése. Ez volt Ben-Gúrión válasza a Balfour-deklarációra.

1921. márciusában létrehozták a Haganát, mint ‘véderőt’. 1930-ban részt vett a Mapaj (Izrael Földjének Munkáspártja) megalapításában. 1930. szeptemberében Berlinben ő nyitotta meg a Zsidó Munkások Világkongresszusát. 1934-ben a Zsidó Ügynökség végrehajtó bizottságának elnöke lett, egészen 1948-ig. 1939-ben megszületett a MacDonald-féle Fehér Könyv (1939. május 7.), amely nem tagadja meg a Balfour-deklarációt, de nem jelenti azt, hogy „Palesztinát zsidó állammá alakítják át.” Ez a lépés Ben-Gúriónékat arra ösztönözte, hogy Anglia ellen elindítsák a harcos cionizmust. Így fogalmazta ezt meg: „Úgy harcolunk a háborúban, mintha nem lenne Fehér Könyv, és úgy harcolunk a Fehér Könyv ellen, mintha nem lenne háború.” Ben-Gúriónt és más angolbarát cionista vezetőket London magatartása arra ösztönzött, hogy megszerezzék az Amerikai Egyesült Államok támogatását. 1942. május 11-én megalkották a Baltimore-programot, amelyben elutasítják az 1939-es Fehér könyvet és Izrael Állam megalakítását teszik céljaik elérésének első helyére. David Ben-Gúrión 1945. június 26-án New Yorkban egy sajtótájékoztatón ezeket mondta: „Ha a brit kormány tényleg fent szándékozik tartani a hatalmát és kierőszakolni a Fehér Könyvet, akkor neki állandó és brutális erőt kell alkalmaznia.”

1945. október 1-jén Ben-Gúrión kiadta a parancsot a britek elleni harc megkezdésére. Az első katonai akciót október 9-én hajtották végre, amikor is egy fogolytábort támadtak meg Atlítnál, és 200 foglyot szabadítottak ki. 1946. június 28-a Fekete Szombat, a britek az összes cionista vezetőt elfogták, kivéve Ben-Gúriónt, mivel ő Párizsban tartózkodott. Itt Ho Si Minh felajánlotta a zsidóknak a közép-vietnámi felföldet zsidó hazának.

1948. május 14-éről 15-ére virradóra a brit mandátum megszűnt Palesztinában, és május 14-én 16 órakor megszületett Izrael állam. 15-én az összes arab állam egyszerre támadt Izraelre. 1949. elejére megvédte területeit, és még növelte is azt. Ben-Gúrión sikeresen valósította meg az álmát és védte is azt meg. 1948-tól miniszterelnök és még 15 évig állt az állam élén, mint miniszterelnök 1963-ig, kivéve 1953-55 között. Politikai működése idején az ország még két háborúból került ki győztesen. Az ország népessége megháromszorozódott, 0,5 millióról 1,5 millióra emelkedett. 1965-ben megalapította a Ráfít (Izraeli Munkások és Nem-Partizánok Listája). Habár elvesztette pártjának vezető szerepét, a Kneszetben egészen 1970-ig tevékenyen részt vett, és utána visszavonult a politikából és a Negev-sivatagban lévő Sdé Bóker kibucba költözött. Tel-Avivban halt meg 1973. december 1-jén.

Jegyzetek

  1. ↑ חה"כ דוד בן-גוריון (גרין). Kneszet
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бен-Гурион Давид, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. július 31.)
  9. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
  10. ↑ https://sztetl.org.pl/pl/dziedzictwo/rewolucje-i-utopie/dawid-ben-gurion

Források

  • Gilbert, Martin: Israel. A History. London, 1998
  • Cambridge Encyclopedia, 1992
  • The MacMillan Encyclopedia. London, 1981
  • The New Encyclopedia Britannica. Vol I, 1991
  • Webster’s Biographical Dictionary. 1st ed. Springfiel, Mass., USA, 1966-os és 1974-es kiadása
  • Who was Who. 1988
  • Who’s Who. 1973-1974. 125th issue
  • World History. London, 1996

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dávid_Ben-Gúrión&oldid=23681689”