„Brit katonai temető (Solymár)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
j
18. sor: 18. sor:
A sírkertet 1947. május 2-án szentelték fel angol katonai díszpompával rendezett nagyszabású ünnepség keretében. A ceremónián magyar részről részt vett [[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy Zoltán]] köztársasági elnök, [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] miniszterelnök, [[Jékely László]] miniszter, az elnöki hivatal főnöke, [[Gyöngyösi János (politikus)|Gyöngyösi János]] külügyminiszter, [[Dinnyés Lajos]] honvédelmi miniszter, [[Varga Béla (politikus)|Varga Béla]], a [[Országgyűlés|Nemzetgyűlés]] elnöke és [[Kővágó József]] budapesti polgármester is. A [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság]] részéről [[Vlagyimir Petrovics Szviridov|Vlagyimir Szviridov]] altábornagy, a bizottság helyettes elnöke, [[Edgecombe]] tábornok, az angol katonai misszió vezetője, és számos más diplomáciai vezető vett részt. Az [[Magyar Távirati Iroda|MTI]] aznapi beszámolója szerint koszorúzott még az avatáson a [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Független Kisgazdapárt]] három nemzetgyűlési képviselője ([[Pongrácz Aladár]], [[Antall József (politikus, 1896–1974)|Antall József]] és [[Virág Géza]]), a [[Magyar Kommunista Párt]] egy központi küldöttje, a magyar rendőrség képviselője, valamint a Kisgazdapárt solymári szervezete képviseletében fehér ruhás helyi leányok egy csoportja.
A sírkertet 1947. május 2-án szentelték fel angol katonai díszpompával rendezett nagyszabású ünnepség keretében. A ceremónián magyar részről részt vett [[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy Zoltán]] köztársasági elnök, [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] miniszterelnök, [[Jékely László]] miniszter, az elnöki hivatal főnöke, [[Gyöngyösi János (politikus)|Gyöngyösi János]] külügyminiszter, [[Dinnyés Lajos]] honvédelmi miniszter, [[Varga Béla (politikus)|Varga Béla]], a [[Országgyűlés|Nemzetgyűlés]] elnöke és [[Kővágó József]] budapesti polgármester is. A [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság]] részéről [[Vlagyimir Petrovics Szviridov|Vlagyimir Szviridov]] altábornagy, a bizottság helyettes elnöke, [[Edgecombe]] tábornok, az angol katonai misszió vezetője, és számos más diplomáciai vezető vett részt. Az [[Magyar Távirati Iroda|MTI]] aznapi beszámolója szerint koszorúzott még az avatáson a [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Független Kisgazdapárt]] három nemzetgyűlési képviselője ([[Pongrácz Aladár]], [[Antall József (politikus, 1896–1974)|Antall József]] és [[Virág Géza]]), a [[Magyar Kommunista Párt]] egy központi küldöttje, a magyar rendőrség képviselője, valamint a Kisgazdapárt solymári szervezete képviseletében fehér ruhás helyi leányok egy csoportja.


Érdekesség, hogy [[1994]]-ben állítólag felmerült lehetőségként, hogy ide helyezzék át a budapesti [[Szabadság tér (Budapest)|Szabadság tér]]en álló szovjet hősi emlékművet, sőt [[II. Alekszij moszkvai pátriárka|II. Alekszij]] orosz pátriárka, az orosz ortodox egyház feje vállalta is volna, hogy felszenteli azt az új helyén. Egy sajtóhír szerint ehhez a solymári önkormányzat ingyen át is adta volna a szükséges nagyságú területet, de a kezdeményezésből végül mégsem lett semmi.<ref>[https://index.hu/belfold/2012/04/05/szabadsag_teri_szovjet_emlekmu/]</ref> Solymári forrásokból ennek a szóban forgó önkormányzati hozzájárulásnak ezidáig nem bukkant fel nyoma.<ref>A korabeli községi újság (Solymári Hírmondó) 1994. január és 1995. február közti lapszámaiban semmilyen ezzel kapcsolatos információ nem lelhető fel.</ref>
Érdekesség, hogy [[1994]]-ben állítólag felmerült lehetőségként, hogy ide helyezzék át a budapesti [[Szabadság tér (Budapest)|Szabadság tér]]en álló szovjet hősi emlékművet, sőt [[II. Alekszij moszkvai pátriárka|II. Alekszij]] orosz pátriárka, az orosz ortodox egyház feje vállalta is volna, hogy felszenteli azt az új helyén. Egy sajtóhír szerint ehhez a solymári önkormányzat ingyen át is adta volna a szükséges nagyságú területet, de a kezdeményezésből végül mégsem lett semmi.<ref>[https://index.hu/belfold/2012/04/05/szabadsag_teri_szovjet_emlekmu/]</ref> Solymári forrásokban ennek a szóban forgó önkormányzati hozzájárulásnak ezidáig nem bukkant fel nyoma.<ref>A korabeli községi újság (Solymári Hírmondó) 1994. január és 1995. február közti lapszámaiban semmilyen ezzel kapcsolatos információ nem lelhető fel.</ref>


== Leírása ==
== Leírása ==

A lap 2021. március 5., 21:53-kori változata

Brit katonai temető
Közigazgatás
Ország Magyarország
TelepülésSolymár
Földrajzi adatok
Területe3000 m²
Elhelyezkedése
Brit katonai temető (Pest vármegye)
Brit katonai temető
Brit katonai temető
Pozíció Pest vármegye térképén
é. sz. 47° 36′ 04″, k. h. 18° 57′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 04″, k. h. 18° 57′ 26″
A Wikimédia Commons tartalmaz Brit katonai temető témájú médiaállományokat.

A solymári brit katonai temető – a Brit Birodalom Háborús Sírok Bizottsága (angolul Commonwealth War Graves Commission) által tulajdonolt, Budapest közelében, Solymár külterületén, a 10-es és a 11 106-os út elágazásánál található katonai temető és emlékhely. Nyitvatartási idő nélkül, szabadon, díjtalanul látogatható.

Története

Brit katonai temető
Brit katonai temető
Brit katonai temető
Brit katonai temető
A temető bejáratnál található „látogatók könyve”

Magyarországot a második világháború idején, különösen 1944 májusától az év végéig sok bombázás érte a szövetséges légierők részéről, ennek során azonban a légvédelem, továbbá a magyar és német vadászgépek számos támadó gépet lelőttek. Az elesett szövetséges pilótákat, illetve a lelőtt gépek személyzetének elhunyt tagjait rendszerint a helyszín közelében temették el, a háború után azonban a győztes hatalmak kezdeményezték az idegen földön elesett katonáik közös sírkertbe történő temetését. Magyarországon e célból 1946 végén vásároltak egy katasztrális holdnyi földterületet a Honvédelmi Minisztérium megbízottjai Solymár községtől – pontosabban Majtényi (Milbich) János akkori községi bíró földjéből[1] –, majd a brit kormánynak ajándékozták az ingatlant, sírkert létesítésének céljára a területet.

A Brit Birodalom Háborús Sírok Bizottsága (Commonwealth War Graves Commission) 1947. február 18-án kapta meg az engedélyt a katonai temető létesítésére, ezt követően exhumáltatták és ide szállíttatták a Magyarország területén felkutatott, a brit nemzetközösséghez tartozó elesett – többségében 20-22 éves korukban elhunyt – katonák holttesteit.

A sírkertet 1947. május 2-án szentelték fel angol katonai díszpompával rendezett nagyszabású ünnepség keretében. A ceremónián magyar részről részt vett Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Jékely László miniszter, az elnöki hivatal főnöke, Gyöngyösi János külügyminiszter, Dinnyés Lajos honvédelmi miniszter, Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke és Kővágó József budapesti polgármester is. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság részéről Vlagyimir Szviridov altábornagy, a bizottság helyettes elnöke, Edgecombe tábornok, az angol katonai misszió vezetője, és számos más diplomáciai vezető vett részt. Az MTI aznapi beszámolója szerint koszorúzott még az avatáson a Független Kisgazdapárt három nemzetgyűlési képviselője (Pongrácz Aladár, Antall József és Virág Géza), a Magyar Kommunista Párt egy központi küldöttje, a magyar rendőrség képviselője, valamint a Kisgazdapárt solymári szervezete képviseletében fehér ruhás helyi leányok egy csoportja.

Érdekesség, hogy 1994-ben állítólag felmerült lehetőségként, hogy ide helyezzék át a budapesti Szabadság téren álló szovjet hősi emlékművet, sőt II. Alekszij orosz pátriárka, az orosz ortodox egyház feje vállalta is volna, hogy felszenteli azt az új helyén. Egy sajtóhír szerint ehhez a solymári önkormányzat ingyen át is adta volna a szükséges nagyságú területet, de a kezdeményezésből végül mégsem lett semmi.[2] Solymári forrásokban ennek a szóban forgó önkormányzati hozzájárulásnak ezidáig nem bukkant fel nyoma.[3]

Leírása

A temető négy, szimmetrikusan elhelyezkedő parcellából áll, valamennyi sír fölé többé-kevésbé egységesen kialakított síremlék került, melyeken az ott nyugvó áldozat neve, kora, rangja és nemzetisége van feltüntetve. A sírkertben összesen hét nemzet 200-nál több katonája – 128 angol mellett 6 kanadai, 13 ausztrál, 6 új-zélandi, 1 francia, 20 dél-afrikai, valamint 37 lengyel[4] – nyugszik,[5] ez utóbbira az ad magyarázatot, hogy a világháború második felében lengyel légierő katonái Angliába menekültek, és attól kezdve brit zászló alatt harcoltak. Több síremléken nincsen felirat, ezek alatt azon katonák nyugszanak, akiket még agnoszkálni sem tudtak.[6] A temető közepén álló nagy méretű márvány keresztnél a felállítása óta minden évben két alkalommal tartanak koszorúzást a magyar kormány és a diplomáciai testületek képviselői, a háborús áldozatok emlékére.

A temetőt alacsony – hozzávetőleg 120-140 centiméteres átlagmagasságú – terméskő kerítés veszi körül, melynek bejárata eredetileg a 10-es út felől, vagyis az északi oldalról, a sírkert előtt létesített Volánbusz-megállóhely közvetlen közelében nyílott. 2005 körül átépítették a temető ezen körítőfalát, az addigi északi bejáratot lezárták, s helyette a déli oldalon létesítettek új bejáratot. A temető bejáratától délre ugyanebben az időben gépjárműparkoló is létesült, amely elegendően nagy méretű ahhoz, hogy az évenkénti megemlékezések idején a honvédség autóbuszai is kényelmesen elférjenek itt.

Híres látogatók

Jegyzetek

  1. http://www.solymar.hu/tortenet/adalekok/138_angol_temeto.htm
  2. [1]
  3. A korabeli községi újság (Solymári Hírmondó) 1994. január és 1995. február közti lapszámaiban semmilyen ezzel kapcsolatos információ nem lelhető fel.
  4. http://pocakos.blogspot.hu/2008/11/solymr-2008.html
  5. Más forrás (MTI Napi hírek / Kül- és belpolitikai kiadás (1944-1948), 1947. május 2. péntek / 43. oldal) szerint 209 hősi halott nyugszik itt, közülük 131 angol, 20 az angol hadsereg kötelékében szolgált lengyel, 22 dél-afrikai, 14 ausztrál, 6 új-zélandi, 1 pedig maori nemzetiségű repülő volt
  6. Tucatnyi főméltóság Solymáron. Fixpont, III. évf. 11. szám, 2009. november
  7. Áder: Elmélyülhet Magyarország és Ausztrália együttműködése. Vg.hu, 2017. szeptember 27. (Hozzáférés: 2017. szeptember 27.)

Források

Kapcsolódó szócikkek