„Szent Bálint” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
javítások Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 84.0.253.34 (vita) szerkesztéséről Bizottmány szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
28. sor: | 28. sor: | ||
}} |
}} |
||
'''Szent Bálint''', azaz '''Római Szent Bálint''' ({{latinul|Valentinius}}, [[3. század]] - [[Róma]], [[270]] körül) áldozópap, a római [[keresztényüldözés]] mártírja. A [[Szerelem (érzelem)|szerelmesek]] védőszentje. Ünnepnapja a katolikus egyházban [[február 14.|február 14-e]]. Ez a nap [[Bálint]], |
'''Szent Bálint''', azaz '''Római Szent Bálint''' ({{latinul|Valentinius}}, [[3. század]] - [[Róma]], [[270]] körül) áldozópap, a római [[keresztényüldözés]] mártírja. A [[Szerelem (érzelem)|szerelmesek]] védőszentje. Ünnepnapja a katolikus egyházban [[február 14.|február 14-e]]. Ez a nap [[Bálint]], illetve [[Valentin]] névnapja, illetve nyugati kultúrában Szent Bálint nyomán a „szerelmesek napja” is. [[Bálint-nap|Valentin-nap]] vallási eredete azonban mára már elhomályosult. |
||
== Élete == |
== Élete == |
||
38. sor: | 38. sor: | ||
== Tisztelete == |
== Tisztelete == |
||
A [[3. század]]ból, [[II. Claudius Gothicus római császár|II. Claudius]] korából több ''Valentinus'' nevű keresztény |
A [[3. század]]ból, [[II. Claudius Gothicus római császár|II. Claudius]] korából több ''Valentinus'' nevű keresztény mártír is ismert, közülük kettő tisztelete terjedt el [[Európa|Európában]]: ''Római Szent Bálint'' áldozópap és ''[[Terni Szent Bálint]]'' püspök. Tiszteletük az évszázadok folyamán egybefonódott, alakjukat gyakran összemosták, sőt egyes történészek szerint a két Bálint ugyanaz a személy lehetett.<ref>White, 27. o.</ref> |
||
Amint [[Bálint Sándor (néprajzkutató)|Bálint Sándor]] néprajzkutató kimutatta, a Szent Bálintok tisztelete később Itálián kívül – így a [[Magyar Királyság]]ban – is elterjedt. Elsősorban a [[Német-római Birodalom]]ban és az [[Osztrák Hercegség]]ben örvendett nagy tiszteletnek. Magyarországon napjához sok-sok, vidékenként eltérő népszokás kapcsolódott a régi világban.<ref>Bálint Sándor, i. m.</ref> A Valentinus név, amely az "erősnek lenni" jelentésű [[latin nyelv|latin]] ''valens'' szóra utal, nagyon népszerű volt a [[késő antik kor]]ban. A Valentinus név nem szerepelt a [[354]]-ben készült két mártírlistán. Annyi azonban biztos, hogy [[496]]-ban [[I. Geláz pápa]] elrendelte ünnepét, azok között ''„…akiknek nevét méltán tisztelik, de akinek cselekedeteit csak az Isten ismeri.”'' |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
A lap 2021. március 4., 11:33-kori változata
Római Szent Bálint | |
áldozópap, vértanú | |
Születése | |
3. század | |
Halála | |
270 körül Róma | |
Tisztelete | |
Tisztelik | Római katolikus egyház |
Szentté avatása | hivatalosan nem avatták szentté |
Ünnepnapja | február 14. |
Jelképei | papi habitus, kard, napkorong |
Védőszentje ennek | szerelmesek, házasság |
Szent Bálint, azaz Római Szent Bálint (latinul: Valentinius, 3. század - Róma, 270 körül) áldozópap, a római keresztényüldözés mártírja. A szerelmesek védőszentje. Ünnepnapja a katolikus egyházban február 14-e. Ez a nap Bálint, illetve Valentin névnapja, illetve nyugati kultúrában Szent Bálint nyomán a „szerelmesek napja” is. Valentin-nap vallási eredete azonban mára már elhomályosult.
Élete
Bálint életének korai szakaszáról szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságáról írnak a források. II. Claudius Gothicus római császár (uralkodott: 268–270) alatt fogták el hitéért. Maga a császár próbálta meg őt pogány hitre téríteni, de a pap babonaságnak nevezte a pogányságot. A császár erre egy Aster nevű főtisztjének átadta Bálintot kivégezni. Bálint Aster házában beszélt a keresztény hitről és meggyógyította a főtiszt vak leányát. Mivel Bálint hatására Aster és házanépe megkeresztelkedett, a császár őket is kivégeztette. Bálintot a Flamininius kapunál fejezték le. Feltehetőleg a Via Flaminia mentén temették el, sírja fölé később I. Gyula pápa templomot építtetett.[1] – Szent Bálint pap legendájáról az Érdy-kódexben is olvashatunk: egy pogány fejedelem azt mondta neki, hogy hinni fog, ha a vak leányát meggyógyítja. „Erre Bálint püspök imádságot tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.”
- Életéről így számol be a Legenda aurea (az évszám téved, Claudius 253 körül nem uralkodott még):
„Szent Bálint (február 14.) Bálint (Valentinus) annyit tesz, mint valorem tenens, ‚erőt bíró’, azaz a szentségben állhatatos; vagy valens tyro ‚erős újonc’, azaz Krisztus katonája. Az a katona erős, aki sohasem bukott el, vitézül harcol, bátran védekezik, és nagy győzelmet arat. Így Bálint sem hátrált meg a vértanúságtól menekülve, lesújtott a bálványimádásra azt megsemmisítve, megvédte a hitet azt megerősítve, és győzött szenvedve. Bálint tiszteletre méltó pap volt, akit Claudius császár magához hívatott és megkérdezte őt, így szólván: „Mi lelt, Bálint? Miért nem élvezed barátságunkat azzal, hogy a mi isteneinket imádod és hiú babonádat elveted?” Mire Bálint: „Ha Isten kegyelmét ismernéd, ezt semmiképpen nem mondanád, hanem lelkedet elfordítanád a bálványoktól és Istent imádnád, ki a mennyekben van.” Akkor valaki, aki Claudius mellett állt, így szólt: „Mit akarsz mondani, Bálint, a mi isteneink szentségéről?” Mire Bálint: „Róluk semmit sem mondok, hacsak azt nem, hogy szánalmas és minden tisztátalansággal teli emberek voltak.” Erre Claudius: „Ha Krisztus az igazi Isten, miért nem mondod meg nekem az igazat?” Mire Bálint: „Bizony, Krisztus az egyetlen Isten, s ha hiszel benne, lelked üdvösséget nyer, az állam gyarapszik, minden ellenséged fölött győzedelmeskedsz.” Claudius pedig így szólt a mellette állókhoz: „Római férfiak, hallgassátok, milyen bölcsen és helyesen beszél ez az ember!” Akkor így szólt a prefektus: „Félrevezeti a császárt! Hogyan is hagyhatnánk el azt, amit gyermekkorunktól vallunk?” És akkor Claudius szíve megváltozott, Bálintot egy másik parancsnok őrizetére bízták, és miután annak házába vezették, így szólt: „Uram, Jézus Krisztus, igaz világosság, világosítsd meg ezt a házat, hogy felismerjék; te vagy az igaz Isten!” Mire a prefektus: „Csodálom, hogy azt mondod: Krisztus a világosság. Viszont ha az én lányomat, aki régóta vak, megvilágosítja, megteszem, amit csak kívánsz.” Akkor Bálint imádkozva visszaadta a vak leány szeme világát, és abban a házban mindenkit megtérített. Azután a császár az Úr 253. esztendeje körül lenyakaztatta.”
– [2], 70%
Tisztelete
A 3. századból, II. Claudius korából több Valentinus nevű keresztény mártír is ismert, közülük kettő tisztelete terjedt el Európában: Római Szent Bálint áldozópap és Terni Szent Bálint püspök. Tiszteletük az évszázadok folyamán egybefonódott, alakjukat gyakran összemosták, sőt egyes történészek szerint a két Bálint ugyanaz a személy lehetett.[3]
Amint Bálint Sándor néprajzkutató kimutatta, a Szent Bálintok tisztelete később Itálián kívül – így a Magyar Királyságban – is elterjedt. Elsősorban a Német-római Birodalomban és az Osztrák Hercegségben örvendett nagy tiszteletnek. Magyarországon napjához sok-sok, vidékenként eltérő népszokás kapcsolódott a régi világban.[4] A Valentinus név, amely az "erősnek lenni" jelentésű latin valens szóra utal, nagyon népszerű volt a késő antik korban. A Valentinus név nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán. Annyi azonban biztos, hogy 496-ban I. Geláz pápa elrendelte ünnepét, azok között „…akiknek nevét méltán tisztelik, de akinek cselekedeteit csak az Isten ismeri.”
Jegyzetek
Források
- Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium – február 14., mek.oszk.hu
- Egyetemes magyar encyclopaedia, V. kötet, Emich Gusztáv kiadása, Szent István Társulat, Pest, 1863 [2]
- Jacopo de Voragine: Legenda aurea, mek.niif.hu
- Magyar Kurír. A hét szentje: Szent Bálint, magyarkurir.hu
- Kristin E. White: Szentek kislexikona. Budapest: Maecenas Könyvkiadó. 1999. ISBN 963-9025-72-0
- Magyar katolikus lexikon. Szent Bálint. o.
- Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
Kapcsolódó szócikkek