„Camille Desmoulins” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→Élete: emlékezete |
|||
18. sor: | 18. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a [[Bastille]]-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy zöld falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a [[kokárda|kokárdák]] viselésére, hogy felismerhessék egymást és fegyverbe szólította őket.<ref>{{Cite web |url=https://www.heritage-history.com/index.php?c=read&author=birkhead&book=french&story=bastille |title=The Fall of the Bastille |accessdate=2021-02-16}}</ref> |
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a [[Bastille]]-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy zöld falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a [[kokárda|kokárdák]] viselésére, hogy felismerhessék egymást és fegyverbe szólította őket.<ref>{{Cite web |url=https://www.heritage-history.com/index.php?c=read&author=birkhead&book=french&story=bastille |title=The Fall of the Bastille |accessdate=2021-02-16}}</ref> Erre a felhívásra a zöld jelvényes felkelők szétáradtak Párizsban, hogy fegyvert keressenek maguknak.<ref>{{Cite web |url=https://konyvtar.dia.hu/xhtml/fekete_sandor/Fekete_Sandor-A_nagy_francia_forradalom.xhtml |title=Fekete Sándor: A nagy francia forradalom |accessdate=2021-02-17}}</ref> |
||
Lapjában, a ''Révolutions de France et du Brabant''-ban a [[Jean-Jacques Rousseau|rousseau]]-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt [[Georges Jacques Danton]]nak és [[Maximilien de Robespierre]]-nek is. Harcostársa volt [[Jean-Paul Marat|Marat]]-nak és [[Louis-Marie Stanislas Fréron|Fréron]]-nak is, akivel [[Jacques Pierre Brissot|Brissot]] és [[Georges Jacques Danton|Danton]] mellett a [[Cordeliers klub]]ot alapították. |
Lapjában, a ''Révolutions de France et du Brabant''-ban a [[Jean-Jacques Rousseau|rousseau]]-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt [[Georges Jacques Danton]]nak és [[Maximilien de Robespierre]]-nek is. Harcostársa volt [[Jean-Paul Marat|Marat]]-nak és [[Louis-Marie Stanislas Fréron|Fréron]]-nak is, akivel [[Jacques Pierre Brissot|Brissot]] és [[Georges Jacques Danton|Danton]] mellett a [[Cordeliers klub]]ot alapították. |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
1792 szeptemberében tagja lett a [[Nemzeti Konvent|Konventnek]] mint a [[Hegypárt]] tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A [[Girondisták]] és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a ''Vieux cordelier''-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a [[Jacques Hébert|hébertistákat]] sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra. |
1792 szeptemberében tagja lett a [[Nemzeti Konvent|Konventnek]] mint a [[Hegypárt]] tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A [[Girondisták]] és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a ''Vieux cordelier''-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a [[Jacques Hébert|hébertistákat]] sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra. |
||
== Emlékezete == |
== Emlékezete == |
||
{{idézet|''Ebben az esztendőben sűrűen és nagy kedvvel fordul a francia tömegek emlékezése a felé a csodálatos, már-már legendás, néhai alak felé, kit Desmoulins Camille-nak hívnak, s ki egy hosszú-hosszú évszázad után most újra elővirít a história legvéresebb, legborzalmasabb, legszínesebb kertjéből, a nagy forradalomból. Virága volt ő ennek a kertnek. Úgy is nevezték: „virág, mely a Danton keblén virul.” Az volt csakugyan: virág. Pompás és mérges virág. Zseniális volt, állhatatlan, kegyetlen, gyáva, elragadó, léha, undok és kedves. A história alig mutathat még egy ilyen különös lényt. Harminckét esztendős élettel alig írta be még valaki úgy a nevét egy kor történetébe.'' |Ady Endre: Egy forradalmár szobra<ref>{{Cite web |url=https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/AdyProza-ady-prozaja-1/5-kotet-3F8B/cikkek-tanulmanyok-feljegyzesek-1904-februar-1905-januar-3F8C/53-egy-forradalmar-szobra-42D4/ |title=Ady Endre: Egy forradalmár szobra |accessdate=2021-02-17}}</ref>}} |
{{idézet|''Ebben az esztendőben sűrűen és nagy kedvvel fordul a francia tömegek emlékezése a felé a csodálatos, már-már legendás, néhai alak felé, kit Desmoulins Camille-nak hívnak, s ki egy hosszú-hosszú évszázad után most újra elővirít a história legvéresebb, legborzalmasabb, legszínesebb kertjéből, a nagy forradalomból. Virága volt ő ennek a kertnek. Úgy is nevezték: „virág, mely a Danton keblén virul.” Az volt csakugyan: virág. Pompás és mérges virág. Zseniális volt, állhatatlan, kegyetlen, gyáva, elragadó, léha, undok és kedves. A história alig mutathat még egy ilyen különös lényt. Harminckét esztendős élettel alig írta be még valaki úgy a nevét egy kor történetébe.'' |Ady Endre: Egy forradalmár szobra<ref>{{Cite web |url=https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/AdyProza-ady-prozaja-1/5-kotet-3F8B/cikkek-tanulmanyok-feljegyzesek-1904-februar-1905-januar-3F8C/53-egy-forradalmar-szobra-42D4/ |title=Ady Endre: Egy forradalmár szobra |accessdate=2021-02-17}}</ref>}} |
A lap 2021. február 17., 18:08-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Camille Desmoulins | |
Született | 1760. március 2. Guise, Aisne |
Elhunyt | 1794. április 5. (34 évesen) Párizs |
Állampolgársága | francia |
Nemzetisége | francia |
Házastársa | Lucile Desmoulins |
Foglalkozása | ügyvéd, újságíró |
Tisztsége | a francia nemzetgyűlés tagja |
Iskolái | Lycée Louis-le-Grand |
Kitüntetései | Concours général |
Halál oka | lefejezés |
Sírhelye |
|
Camille Desmoulins aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Camille Desmoulins témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Camille Desmoulins (ejtsd: kamil démulen) (Guise, Aisne, 1760. március 2. – Párizs, 1794. április 5.) ügyvéd, újságíró, a francia forradalom egyik kimagasló alakja volt.
Élete
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a Bastille-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy zöld falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére, hogy felismerhessék egymást és fegyverbe szólította őket.[1] Erre a felhívásra a zöld jelvényes felkelők szétáradtak Párizsban, hogy fegyvert keressenek maguknak.[2]
Lapjában, a Révolutions de France et du Brabant-ban a rousseau-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt Georges Jacques Dantonnak és Maximilien de Robespierre-nek is. Harcostársa volt Marat-nak és Fréron-nak is, akivel Brissot és Danton mellett a Cordeliers klubot alapították.
XVI. Lajos király 1791. júniusi szökését követően 1791 júliusában egy aláírásgyűjtésbe fogtak a Jakobinus és Cordeliers klub tagjai Danton és Desmoulins vezetésével, és egy köztársaságpárti mozgalom bontakozott ki, melyet egy petíció formájában kívántak átadni a hatalomnak a Champ-de-Mars-on emelt oltáron. 1791. július 17-én a nemzetőrség fegyverrel verte szét a gyülekezést, miután azok meglincseltek két embert. Ez volt a Mars-mezei sortűz.
1792. augusztus 10-én és szeptemberben is nagy szerepe volt Danton mellett a monarchia megdöntésében és a nép lincselésre hangolásában.
1792 szeptemberében tagja lett a Konventnek mint a Hegypárt tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A Girondisták és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a Vieux cordelier-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a hébertistákat sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra.
Emlékezete
„Ebben az esztendőben sűrűen és nagy kedvvel fordul a francia tömegek emlékezése a felé a csodálatos, már-már legendás, néhai alak felé, kit Desmoulins Camille-nak hívnak, s ki egy hosszú-hosszú évszázad után most újra elővirít a história legvéresebb, legborzalmasabb, legszínesebb kertjéből, a nagy forradalomból. Virága volt ő ennek a kertnek. Úgy is nevezték: „virág, mely a Danton keblén virul.” Az volt csakugyan: virág. Pompás és mérges virág. Zseniális volt, állhatatlan, kegyetlen, gyáva, elragadó, léha, undok és kedves. A história alig mutathat még egy ilyen különös lényt. Harminckét esztendős élettel alig írta be még valaki úgy a nevét egy kor történetébe. ”
– Ady Endre: Egy forradalmár szobra[3]
Művei magyarul
- Levelek a francia forradalomból. Mirabeau, Camille Desmoulins, XVI. Lajos levelei; ford. Bródy Béla; Bécsi Magyar Kiadó, Bécs, 1921 (Barna könyvek)
Jegyzetek
- ↑ The Fall of the Bastille. (Hozzáférés: 2021. február 16.)
- ↑ Fekete Sándor: A nagy francia forradalom. (Hozzáférés: 2021. február 17.)
- ↑ Ady Endre: Egy forradalmár szobra. (Hozzáférés: 2021. február 17.)