„Puchner Antal Szaniszló” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 765 szerkesztés
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 765 szerkesztés
belső hivatkozások
1. sor: 1. sor:
{{Katona infobox}}
{{Katona infobox}}
[[Kép:Puchner Antal Kriehuber.jpg|bélyegkép|Puchner tábornok [[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiáján]]]]
|kép=Puchner Antal Kriehuber.jpg
|képaláírás=[[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiáján]]
Báró '''Puchner Antal Szaniszló''' (''Anton Stanislaus Freiherr von Puchner'', [[Selmecbánya]], [[1779]]. [[november 11.]] – [[Bécs]], [[1852]]. [[december 28.]]) magyar nemzetiségű császári-királyi lovassági tábornok (''kaiserlich-königliche General der Kavallerie''), az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharccal]] ellenséges [[erdély]]i császári-királyi csapatok főhadparancsnoka, majd a [[Lombard–Velencei Királyság]] részét képező Velence tartomány tartomány kormányzója.
Báró '''Puchner Antal Szaniszló''' (''Anton Stanislaus Freiherr von Puchner'', [[Selmecbánya]], [[1779]]. [[november 11.]] – [[Bécs]], [[1852]]. [[december 28.]]) [[felvidék]]i születésű császári-királyi lovassági tábornok (''kaiserlich-königliche General der Kavallerie''), az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharccal]] ellenséges [[erdély]]i császári-királyi csapatok főhadparancsnoka, majd a [[Lombard–Velencei Királyság]] részét képező Velence tartomány kormányzója.


== Életpályája ==
== Életpályája ==
[[Pozsony]]ban végezett jogi tanulmányok után állt katonai szolgálatba. 1799 és 1801 között hadnagyként a nemesi testőrség tagja volt. Egy könnyűlovas ezred főhadnagyaként részt vett a [[napóleoni háborúk]]ban. Azután [[Olaszország történelme|Itáliában]] szolgált, 1824-től ezredesi, 1832-től császári-királyi vezérőrnagyi (''k.k. Generalmajor'') rangba léptették elő. 1834 és 1840 között ő volt a [[pápai állam]]ot megszálló osztrák csapatok parancsnoka. 1840-től császári-királyi altábornagyként (''k.k. Feldmarschallleutnant'') a bécsi [[Udvari Haditanács]]nál szolgált, majd 1846-ban az erdélyi főhadparancsnokság (''Generalkommando'') főhadparancsnokává nevezték ki. E minőségében [[1848]]. [[május 29.|május 29-én]] ő nyitotta meg az utolsó [[erdélyi országgyűlés]]t, amely kimondta a Magyarországgal való uniót.
[[Pozsony]]ban végezett [[jog]]i tanulmányai után állt katonai szolgálatba. 1799 és 1801 között [[rendfokozat|hadnagyként]] a nemesi [[testőrség]] tagja volt. Egy könnyűlovas ezred főhadnagyaként részt vett a [[napóleoni háborúk]]ban, majd [[Olaszország történelme|Itáliában]] szolgált, 1824-től ezredesi, 1832-től császári-királyi vezérőrnagyi (''k.k. Generalmajor'') rangba léptették elő. 1834 és 1840 között ő volt a [[pápai állam]]ot megszálló osztrák csapatok parancsnoka. 1840-től császári-királyi altábornagyként (''k.k. Feldmarschallleutnant'') a bécsi [[Udvari Haditanács]]nál szolgált, majd 1846-ban az erdélyi főhadparancsnokság (''Generalkommando'') főhadparancsnokává nevezték ki. E minőségében [[1848]]. [[május 29.|május 29-én]] ő nyitotta meg az utolsó [[erdélyi országgyűlés]]t, amely kimondta a [[Magyarország]]gal való [[Unió (Erdéllyel)|uniót]].


A Batthyány-kormány megalakulása után az erdélyi főhadparancsnokságot is a magyar hadügyminiszter alá rendelték, Puchner azonban magyar származása ellenére nem volt sem az unió, sem az alkotmány híve. A magyar minisztérium utasításait rendre figyelmen kívül hagyta és [[Theodor Baillet von Latour|Latour]] bécsi hadügyminiszter – többnyire titkos csatornákon eljuttatott – utasításait követte. Az 1848. október 3-ai uralkodói manifesztum következményeként [[október 18.|október 18-án]] nyíltan megtagadta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek és ostromállapotot hirdetett ki. [[Nagyszeben]]i főhadiszállásáról irányította az erdélyi hadműveleteket, melyek következtében december közepéig – [[Háromszék]] kivételével – egész Erdély a császáriak kezére jutott.
A [[Batthyány-kormány]] megalakulása után az erdélyi főhadparancsnokságot is a magyar hadügyminiszter alá rendelték, Puchner azonban magyar származása ellenére nem volt sem az unió, sem az alkotmány híve. A magyar minisztérium utasításait rendre figyelmen kívül hagyta és [[Theodor Baillet von Latour|Latour]] bécsi hadügyminiszter – többnyire titkos csatornákon eljuttatott – utasításait követte. Az 1848. október 3-ai uralkodói manifesztum következményeként [[október 18.|október 18-án]] nyíltan megtagadta az engedelmességet a magyar [[országgyűlés]]nek, és ostromállapotot hirdetett ki. [[Nagyszeben]]i főhadiszállásáról irányította az erdélyi hadműveleteket, aminek következtében december közepéig – [[Háromszék]] kivételével – egész Erdély a császáriak kezére jutott.


Az erdélyi magyar csapatok élére [[december 8.|december 8-án]] kinevezett [[Bem József|Bem]] tábornok sikerei után Puchner maga állt az erdélyi császári hadsereg élére. Az erdélyi [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] kezdetben váltakozó sikerrel folyt. Puchner a január 17-i [[gálfalvi ütközet]]et elvesztette, de Bem [[Nagyszeben]] ellen indított [[január 21.|január 21-ei]] támadását sikerült visszavernie, majd február 4-én, a [[vízaknai ütközet]]ben csaknem döntő vereséget mért a magyar csapatokra. Az [[1849]]. [[február 9.|február 9-i]] [[Piski csata|piski ütközet]]ben végül Bem csapatai győztek és rövidesen felszabadították Erdélyt. Puchner a megmaradt császári és cári csapatokkal [[Havasalföld]]re szorult ki. A szabadságharc elleni akciókban ezután már nem vett részt.
Az erdélyi magyar csapatok élére [[december 8.|december 8-án]] kinevezett [[Bem József|Bem]] tábornok sikerei után Puchner maga állt az erdélyi császári hadsereg élére. Az erdélyi [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] kezdetben váltakozó sikerrel folyt. Puchner a január 17-i [[gálfalvi ütközet]]et elvesztette, de Bem Nagyszeben ellen indított [[január 21.|január 21-ei]] támadását sikerült visszavernie, majd február 4-én, a [[vízaknai ütközet]]ben csaknem döntő vereséget mért a magyar csapatokra. Az [[1849]]. [[február 9.|február 9-i]] [[Piski csata|piski ütközetben]] végül Bem csapatai győztek, és rövidesen felszabadították Erdélyt. Puchner a megmaradt császári és cári csapatokkal [[Havasalföld]]re szorult ki. A szabadságharc elleni akciókban ezután már nem vett részt.


Rövidesen Bécsbe utazott, hogy vereségét igazolja. Mentségeit el is fogadták, mert Bem elleni január 21-ei nagyszebeni és február 4-ei vízaknai győzelmei jutalmául [[március 13.|március 13-án]] császári-királyi lovassági tábornokká (''k.k. General der Kavallerie'') léptették elő, és megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]] parancsnoki keresztjét. [[1849]] októberében az [[Osztrák Császárság]] egyik koronatartományát képező Lombard-Velencei Királyság (''Königreich Lombardo-Venetien'') Velence tartományának kormányzója lett, de rövidesen, [[1850]]. [[július 22.|július 22-én]] lemondott, betegsége miatt nyugalomba kellett vonulnia. [[Bikal]]i birtokán temették el.
Rövidesen Bécsbe utazott, hogy vereségét igazolja. Mentségeit el is fogadták, a Bem elleni január 21-ei nagyszebeni és február 4-ei vízaknai győzelmei jutalmául [[március 13.|március 13-án]] császári-királyi lovassági tábornokká (''k.k. General der Kavallerie'') léptették elő, és megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]] parancsnoki keresztjét. [[1849]] októberében az [[Osztrák Császárság]] egyik koronatartományát képező Lombard–Velencei Királyság (''Königreich Lombardo-Venetien'') Velence tartományának kormányzója lett, de rövidesen, [[1850]]. [[július 22.|július 22-én]] lemondott, betegsége miatt nyugalomba kellett vonulnia. [[Bikal]]i birtokán temették el.
<gallery>
<gallery>
Császári zászló.jpg|A '''Császári-Királyi Hadsereg''' csapatzászlaja (''k.k. Truppenfahne'') az 1800-as évek derekán
Császári zászló.jpg|A '''Császári-Királyi Hadsereg''' csapatzászlaja (''k.k. Truppenfahne'') az 1800-as évek derekán
23. sor: 24. sor:
== Források ==
== Források ==
* ''Magyarország hadtörténete két kötetben'' (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, {{ISBN|9633263379}}
* ''Magyarország hadtörténete két kötetben'' (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, {{ISBN|9633263379}}
* Hermann Róbert: ''Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái'', Zrínyi Kiadó – 2004, {{ISBN|9633273676}}
* Hermann Róbert: ''Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái'', Zrínyi Kiadó, 2004 {{ISBN|9633273676}}
* [[Révai nagy lexikona]]
* [[Révai nagy lexikona]]
* {{pim|84175}}
* {{pim|84175}}

A lap 2021. január 30., 16:22-kori változata

Puchner Antal Szaniszló
Született1779. november 11.[1][2]
Selmecbánya
Meghalt1852. december 28. (73 évesen)[1][2]
Bécs[2]
Állampolgársága
Rendfokozatalovassági tábornok
KitüntetéseiKatonai Mária Terézia-rend parancsnoka
A Wikimédia Commons tartalmaz Puchner Antal Szaniszló témájú médiaállományokat.

|kép=Puchner Antal Kriehuber.jpg |képaláírás=Josef Kriehuber litográfiáján Báró Puchner Antal Szaniszló (Anton Stanislaus Freiherr von Puchner, Selmecbánya, 1779. november 11. – Bécs, 1852. december 28.) felvidéki születésű császári-királyi lovassági tábornok (kaiserlich-königliche General der Kavallerie), az 1848–49-es szabadságharccal ellenséges erdélyi császári-királyi csapatok főhadparancsnoka, majd a Lombard–Velencei Királyság részét képező Velence tartomány kormányzója.

Életpályája

Pozsonyban végezett jogi tanulmányai után állt katonai szolgálatba. 1799 és 1801 között hadnagyként a nemesi testőrség tagja volt. Egy könnyűlovas ezred főhadnagyaként részt vett a napóleoni háborúkban, majd Itáliában szolgált, 1824-től ezredesi, 1832-től császári-királyi vezérőrnagyi (k.k. Generalmajor) rangba léptették elő. 1834 és 1840 között ő volt a pápai államot megszálló osztrák csapatok parancsnoka. 1840-től császári-királyi altábornagyként (k.k. Feldmarschallleutnant) a bécsi Udvari Haditanácsnál szolgált, majd 1846-ban az erdélyi főhadparancsnokság (Generalkommando) főhadparancsnokává nevezték ki. E minőségében 1848. május 29-én ő nyitotta meg az utolsó erdélyi országgyűlést, amely kimondta a Magyarországgal való uniót.

A Batthyány-kormány megalakulása után az erdélyi főhadparancsnokságot is a magyar hadügyminiszter alá rendelték, Puchner azonban magyar származása ellenére nem volt sem az unió, sem az alkotmány híve. A magyar minisztérium utasításait rendre figyelmen kívül hagyta és Latour bécsi hadügyminiszter – többnyire titkos csatornákon eljuttatott – utasításait követte. Az 1848. október 3-ai uralkodói manifesztum következményeként október 18-án nyíltan megtagadta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek, és ostromállapotot hirdetett ki. Nagyszebeni főhadiszállásáról irányította az erdélyi hadműveleteket, aminek következtében december közepéig – Háromszék kivételével – egész Erdély a császáriak kezére jutott.

Az erdélyi magyar csapatok élére december 8-án kinevezett Bem tábornok sikerei után Puchner maga állt az erdélyi császári hadsereg élére. Az erdélyi téli hadjárat kezdetben váltakozó sikerrel folyt. Puchner a január 17-i gálfalvi ütközetet elvesztette, de Bem Nagyszeben ellen indított január 21-ei támadását sikerült visszavernie, majd február 4-én, a vízaknai ütközetben csaknem döntő vereséget mért a magyar csapatokra. Az 1849. február 9-i piski ütközetben végül Bem csapatai győztek, és rövidesen felszabadították Erdélyt. Puchner a megmaradt császári és cári csapatokkal Havasalföldre szorult ki. A szabadságharc elleni akciókban ezután már nem vett részt.

Rövidesen Bécsbe utazott, hogy vereségét igazolja. Mentségeit el is fogadták, a Bem elleni január 21-ei nagyszebeni és február 4-ei vízaknai győzelmei jutalmául március 13-án császári-királyi lovassági tábornokká (k.k. General der Kavallerie) léptették elő, és megkapta a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét. 1849 októberében az Osztrák Császárság egyik koronatartományát képező Lombard–Velencei Királyság (Königreich Lombardo-Venetien) Velence tartományának kormányzója lett, de rövidesen, 1850. július 22-én lemondott, betegsége miatt nyugalomba kellett vonulnia. Bikali birtokán temették el.

  • A Császári-Királyi Hadsereg csapatzászlaja (k.k. Truppenfahne) az 1800-as évek derekán
    A Császári-Királyi Hadsereg csapatzászlaja (k.k. Truppenfahne) az 1800-as évek derekán
  • Császári-királyi vezérőrnagy (k.k. Generalmajor) rangjelzése
    Császári-királyi vezérőrnagy (k.k. Generalmajor) rangjelzése
  • Császári-királyi altábornagy (k.k. Feldmarschallleutnant) rangjelzése
    Császári-királyi altábornagy (k.k. Feldmarschallleutnant) rangjelzése
  • Császári-királyi gyalogsági (k.k. General der Infanterie), császári-királyi lovassági tábornok (k.k. General der Kavallerie) és táborszernagy (k.k. Feldzeugmeisters) rangjelzése
    Császári-királyi gyalogsági (k.k. General der Infanterie), császári-királyi lovassági tábornok (k.k. General der Kavallerie) és táborszernagy (k.k. Feldzeugmeisters) rangjelzése

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b c Puchner, Anton Freiherr von (BLKÖ)

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Puchner_Antal_Szaniszló&oldid=23499748”