Jamaica fogadó

Jamaica fogadó (Jamaica Inn)
1939-es brit film
Rendező	Alfred Hitchcock
Producer	Erich Pommer Charles Laughton
Alapmű	Daphne du Maurier Jamaica Inn c. műve
Műfaj	krimifilm romantikus film filmdráma kalózfilm
Forgatókönyvíró	Daphne du Maurier Sidney Gilliat Joan Harrison Alma Reville J. B. Priestley
Főszerepben	Charles Laughton Maureen O'Hara Emlyn Williams
Zene	Eric Fenby
Operatőr	Bernard Knowles Harry Stradling
Vágó	Robert Hamer
Gyártás
Ország	Egyesült Királyság
Nyelv	angol
Játékidő	98 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Scalera Film Netflix
Bemutató	1939. május 15. 1940. április 26.
Korhatár	II. kategória (F/3433/J)
További információk
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

A Jamaica fogadó (Jamaica Inn) 1939-ben bemutatott fekete–fehér angol bűnügyi film Alfred Hitchcock rendezésében. Ez Maureen O'Hara első főbb szerepe. A negatív főszereplő Charles Laughton. Ez a film volt Hitchcock utolsó olyan filmje, amit az Egyesült Királyságban készített, mielőtt az Egyesült Államokban folytatta volna filmes pályafutását.

Magyarországon 1940. április 26-án mutatták be Fekete éjszakák címen.

A történet Cornwall partjain játszódik, ahol 1819-ben valóban létezett egy Jamaica Inn nevű fogadó, ami azoknak a rablóknak és gyilkosoknak a tanyája volt, akik szándékosan kioltották a parton lévő jelzőtüzet, hogy a hajók zátonyra fussanak. Utána a legénységet legyilkolták és elrabolták a rakományt.

Cselekmény

A 1819-ben az angliai Cornwall grófság partjainál veszélyes banda garázdálkodik. Tanyájuk a Jamaica fogadó, vezetőjük Joss, a fogadós. Módszerük, hogy hamis fényjelzésekkel a hajókat zátonyra futtatják és kifosztják, a túlélőket megölik. Ide igyekszik az árvaságra jutott fiatal Mary, Joss feleségének unokahúga, hogy rokonainál a fogadóban éljen. Útközben megismerkedik a helyi főúrral, Sir Humphrey Pengallan békebíróval, aki lovat bocsát rendelkezésére. Amikor Mary megérkezik, a banda tagjai a zsákmányból rájuk eső rész miatt méltatlankodnak, fő hangadójuk Jem, aki nemrég csatlakozott hozzájuk. Mary rájön, hogy nagybátyja fogadója egy hajófosztogató banda tanyája. Joss parancsára a lázító Jem-et lefogják és felakasztják, Mary azonban az utolsó pillanatban levágja őt a kötélről, és együtt elmenekülnek. A tengeren úszva jutnak el Sir Humphrey kastélyába, ahol Jem felfedi kilétét: ő valójában James Trehearne rendőrnyomozó, akit a hadügyminisztérium küldött a banda leleplezésére. Ő azonban még jobban szeretné a Joss mögött álló igazi vezető személyét kideríteni, aki a bandának előre pontosan megmondja, hogy mikor fog a part mellett elhaladni olyan hajó, amit érdemes kirabolni. Ez nem lehet Joss, mert ő nem rendelkezik ezzel az információval.

Sir Humphrey kettős életet él. Segítségért küld egy levelet az egyik emberével a szomszédos helyőrségre, ő maga James-szel fegyveresen a Jamaica fogadóhoz megy, ahol azonban a banda tagjai rajtuk ütnek, és megkötözik őket. Mary is beoson a fogadóba, hogy a nagynénjét figyelmeztesse, meneküljön, amíg lehet, ő azonban nem akarja a férjét elhagyni. Amikor a banda elmegy az aznap esedékes hajót kirabolni, Mary-t is magukkal hurcolják, a foglyokat pedig hátrahagyják Joss feleségére, aki pisztollyal őrzi őket.

Sir Humphrey nem sokkal később ledobja magáról a hevenyészve és csak látszólag megkötött kötelet (amivel Joss kötözte meg), így Trehearne számára kiderül, hogy valójában ő a banda titokzatos vezére.

A parton Mary-nek sikerül fellopóznia a jelzőfényhez, amivel jelt ad a hajónak, így az elkerüli a sziklákat és nem süllyed el. A rablók igen dühösek Joss-ra az elmaradt zsákmány miatt, ami arany lett volna. Joss menekülőre fogja és Mary-t is magával viszi egy kocsin, azonban az egyik társa rálő és eltalálja. Visszaérnek a fogadóba, de Joss annyira rossz bőrben van, hogy nemsokára meghal. Patience néni el akarja mondani Mary-nek, hogy ki a banda igazi feje, ekkor azonban lövés éri és ő is meghal. Az ajtóban Sir Humphrey áll. Megkötözi Mary-t és magával hurcolja.

Sir Humphrey terve az, hogy Franciaországba szökik, ahova Mary-t is magával akarja vinni. James rendőrnyomozó eezt megelőzően kiszabadult, mert Patience kioldozta a köteleit, így katonákkal üldözőbe veszi Sir Humphrey kocsiját. Sir Humphrey a lánnyal egy hajóra menekül; amikor látja, hogy James oda is követte, és nincs több esélye, felmászik a legmagasabb árbócra és a fedélzetre veti magát.

Szereplők

• Charles Laughton – Sir Humphrey Pengallan gróf, békebíró
• Leslie Banks – Joss Merlyn bandavezér
• Marie Ney – Patience, Merlyn felesége
• Maureen O'Hara – Mary Yellen, Patience unokahúga
• Emlyn Williams – Harry, árus, koldus
• Robert Newton – James 'Jem' Trahearne, a bandába beépült rendőrnyomozó
• Horace Hodges – Chadwick, inas, komornyik
• Hay Petrie – lovász, istállófiú
• Frederick Piper – ügynök
• Herbert Lomas – bérlő
• Clare Greet – bérlő
• William Devlin – bérlő
• Jeanne De Casalis – Sir Humphrey barátja
• Mabel Terry-Lewis – Lady Beston
• A. Bromley Davenport – Ringwood
• George Curzon – Murray kapitány
• Basil Radford – Lord George

Források

• Jamaica fogadó az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• (1940. április 27.) Fekete éjszakák (PDF). Magyar Film 2. évf. (17. szám). (Hozzáférés: 2013. március 10.)