„Szökőnap” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Visszavontam az utolsó 3 változtatást (37.76.124.5 és 2001:4C4C:1ED4:6C00:EDFA:9618:7E15:E969), visszaállítva Gg. Any szerkesztésére |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A '''szökőnap''' a [[Gergely-naptár]] szerinti [[szökőév]] [[február]]i hónapjába beékelt toldaléknap. |
A '''szökőnap''' a [[Gergely-naptár]] szerinti [[szökőév]] [[február]]i hónapjába beékelt toldaléknap. |
||
== Miért |
== Miért február 29. a szökőnap? == |
||
A válasz naptártörténeti okokra vezethető vissza, melynek alapja az a rossz felfogás, mely szerint szökőévben a február hónap egy toldaléknapot kap. A valóság azonban az, hogy a február 23. napja megduplázódik, így a szökőnap közbeékelődik a hagyományos év február 23. és 24. napja közé (tehát az eredeti 24-éből 25-e lesz és így tovább), ezért [[Mátyás]] [[névnap]]ja és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak, mely „Mátyás ugrása” néven is ismeretes. Ennek következtében február 24. napján a szökőévekben senki sem ünnepli a névnapját. |
A válasz naptártörténeti okokra vezethető vissza, melynek alapja az a rossz felfogás, mely szerint szökőévben a február hónap egy toldaléknapot kap. A valóság azonban az, hogy a február 23. napja megduplázódik, így a szökőnap közbeékelődik a hagyományos év február 23. és 24. napja közé (tehát az eredeti 24-éből 25-e lesz és így tovább), ezért [[Mátyás]] [[névnap]]ja és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak, mely „Mátyás ugrása” néven is ismeretes. Ennek következtében február 24. napján a szökőévekben senki sem ünnepli a névnapját. |
||
== Miért február |
== Miért február 28. után van a szökőnap? == |
||
Egyrészt az [[ókori római naptár]] iránti hagyománytisztelet az oka, a szökőnap neve '''annus bis sextus''' volt, ami annyit tesz: ''a március kezdete előtti „másodszori” hatodik'' - ugyanis akkoriban a hónap kezdetéhez képest számoltak. Eredetileg amikor [[Numa Pompilius]] i. e. 700 után beemelte a téli időszakot is a számlálásba, szökőévekben a február 23 naposra rövidült, tehát addig volt állandó. Ekkoriban két évente egy 22-23 napos szökőhónapot (mercedonius néven) illesztettek be, mivel az alap év 355 napból állt. Később i. e. 46-tól az időnként beiktatott szökőnapnak is 25-26 között maradt a helye, mivel a római adórendszerben fontos hónapkezdő nap (Kalendae) közelségét akarták ezzel elkerülni. |
Egyrészt az [[ókori római naptár]] iránti hagyománytisztelet az oka, a szökőnap neve '''annus bis sextus''' volt, ami annyit tesz: ''a március kezdete előtti „másodszori” hatodik'' - ugyanis akkoriban a hónap kezdetéhez képest számoltak. Eredetileg amikor [[Numa Pompilius]] i. e. 700 után beemelte a téli időszakot is a számlálásba, szökőévekben a február 23 naposra rövidült, tehát addig volt állandó. Ekkoriban két évente egy 22-23 napos szökőhónapot (mercedonius néven) illesztettek be, mivel az alap év 355 napból állt. Később i. e. 46-tól az időnként beiktatott szökőnapnak is 25-26 között maradt a helye, mivel a római adórendszerben fontos hónapkezdő nap (Kalendae) közelségét akarták ezzel elkerülni. |
||
== Miért éppen február |
== Miért éppen február 29. a szökőnap? == |
||
Miután a rómaiak szerint a február 23. napjának megduplázásával és közbeékelésével kapjuk a szökőnapot, felmerül a kérdés, miért nem február 29. a szökőnap? A válasz szintén az ókori rómaiak naptárrendszerére vezethető vissza, melyben a hónapok napjait nem előre, hanem a következő hónapból levonva számolták vissza. Így pl. február 23-a március kalendaejának 6. napja, azaz a március 1. előtti 6. nap. Február 24-e március kalendaejának 5. napja. Miután szökőévben ez a nap (a sextil, tehát a 23-a) megduplázódik, ez külön nevet kap: "március kalendaejának bissextilje" elnevezéssel, az ezutáni nap pedig a rendes évben is megszokott március kalendaejának 5. napja (ami közönséges években február 24-e, szökőévben 25-e), így az ismételt nap valójában nem február 29., hanem 24-e. Pontosabban február 23-a megduplázva lesz 24-e és a hónap hátralévő 5 napja egyet "ugrik". |
Miután a rómaiak szerint a február 23. napjának megduplázásával és közbeékelésével kapjuk a szökőnapot, felmerül a kérdés, miért nem február 29. a szökőnap? A válasz szintén az ókori rómaiak naptárrendszerére vezethető vissza, melyben a hónapok napjait nem előre, hanem a következő hónapból levonva számolták vissza. Így pl. február 23-a március kalendaejának 6. napja, azaz a március 1. előtti 6. nap. Február 24-e március kalendaejának 5. napja. Miután szökőévben ez a nap (a sextil, tehát a 23-a) megduplázódik, ez külön nevet kap: "március kalendaejának bissextilje" elnevezéssel, az ezutáni nap pedig a rendes évben is megszokott március kalendaejának 5. napja (ami közönséges években február 24-e, szökőévben 25-e), így az ismételt nap valójában nem február 29., hanem 24-e. Pontosabban február 23-a megduplázva lesz 24-e és a hónap hátralévő 5 napja egyet "ugrik". |
||
A lap 2021. január 22., 22:16-kori változata
A szökőnap a Gergely-naptár szerinti szökőév februári hónapjába beékelt toldaléknap.
Miért február 29. a szökőnap?
A válasz naptártörténeti okokra vezethető vissza, melynek alapja az a rossz felfogás, mely szerint szökőévben a február hónap egy toldaléknapot kap. A valóság azonban az, hogy a február 23. napja megduplázódik, így a szökőnap közbeékelődik a hagyományos év február 23. és 24. napja közé (tehát az eredeti 24-éből 25-e lesz és így tovább), ezért Mátyás névnapja és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak, mely „Mátyás ugrása” néven is ismeretes. Ennek következtében február 24. napján a szökőévekben senki sem ünnepli a névnapját.
Miért február 28. után van a szökőnap?
Egyrészt az ókori római naptár iránti hagyománytisztelet az oka, a szökőnap neve annus bis sextus volt, ami annyit tesz: a március kezdete előtti „másodszori” hatodik - ugyanis akkoriban a hónap kezdetéhez képest számoltak. Eredetileg amikor Numa Pompilius i. e. 700 után beemelte a téli időszakot is a számlálásba, szökőévekben a február 23 naposra rövidült, tehát addig volt állandó. Ekkoriban két évente egy 22-23 napos szökőhónapot (mercedonius néven) illesztettek be, mivel az alap év 355 napból állt. Később i. e. 46-tól az időnként beiktatott szökőnapnak is 25-26 között maradt a helye, mivel a római adórendszerben fontos hónapkezdő nap (Kalendae) közelségét akarták ezzel elkerülni.
Miért éppen február 29. a szökőnap?
Miután a rómaiak szerint a február 23. napjának megduplázásával és közbeékelésével kapjuk a szökőnapot, felmerül a kérdés, miért nem február 29. a szökőnap? A válasz szintén az ókori rómaiak naptárrendszerére vezethető vissza, melyben a hónapok napjait nem előre, hanem a következő hónapból levonva számolták vissza. Így pl. február 23-a március kalendaejának 6. napja, azaz a március 1. előtti 6. nap. Február 24-e március kalendaejának 5. napja. Miután szökőévben ez a nap (a sextil, tehát a 23-a) megduplázódik, ez külön nevet kap: "március kalendaejának bissextilje" elnevezéssel, az ezutáni nap pedig a rendes évben is megszokott március kalendaejának 5. napja (ami közönséges években február 24-e, szökőévben 25-e), így az ismételt nap valójában nem február 29., hanem 24-e. Pontosabban február 23-a megduplázva lesz 24-e és a hónap hátralévő 5 napja egyet "ugrik".
Mi a helyzet külföldön?
Számos országban figyelmen kívül hagyják a szökőnap naptártörténeti eredetét, és a szökőnapot február 29-re helyezik. Ez a felfogás hazánkban is terjedni látszik, hiszen néhány kiadó naptárában a szökőnap nem február 24. napjára, hanem február 29-re van feltüntetve. Ennek logikája, hogy a tényleges toldaléknap február 29., mivel az az a dátum, ami csak a szökőévekre jellemző.
Kapcsolódó szócikkek
Források
- Schalk Gyula írásai a csillagaszattortenet.csillagaszat.hu honlapon
- Naptarak.com (Naptár Portál) szökőévről szóló aloldala