„László Károly (hadnagy)” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Személynév egyértelműsítése
36. sor: 36. sor:
==További információk==
==További információk==


* {{cite book |author= Bogáti Péter |authorlink= Bogáti Péter |title= A mahagóni ember | subtitle = László Károly regényes életrajza
|publisher= Móra Ferenc Könyvkiadó |year= 1986 |isbn= 963114544}}
* Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998–1999.
* Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998–1999.
* Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
* Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.

A lap 2021. január 11., 20:19-kori változata

Ez a szócikk az 1848-49-es honvédről szól. Hasonló címmel lásd még: László Károly (egyértelműsítő lap).

László Károly (Kecskemét, 1815. március 30. – Bátya (Foktő mellett), 1894. május 4.) mérnök, 1848–49-es honvédszázados.[1][2][3] Kossuth Lajos titkára 1850–1852 közt, emlékíró, útleíró és üzletember.

Élete

Szülővárosában folytatta tanulmányait a VIII. osztályig; azután a mérnöki pályára lépett és oklevelet szerzett. Mint gyakorló mérnök működött. 1848-ban a szabadságharc kezdetén a Hunyadi-zászlóaljba mint közvitéz lépett be, később a tüzérséghez ment át és főhadnagyi, majd századosi rangra emelkedett. Részt vett a hanyatló küzdelem egyik utolsó csatájában, az 1849. augusztus 9-ei temesvár-szentandrási ütközetben, amely a magyar sereg feloszlásával végződött. László ütegének maradványával Lugosra, majd Facsétra húzódott; innét Déva felé ment és Bemmel augusztus 22-én Törökországba menekült. Kossuthoz csatlakozott 25 társával és 1850. április 12-én Kiutahiába érkezett; ezután folyton Kossuth környezetében élt, meghitt barátja és titkára volt. 1851. szeptember 10-én szálltak fel az Amerikai Egyesült Államok Mississippi nevű hajójára; november 10-én érkezett New Yorkba. Kossuth angliai kitérővel később, 1852 decemberében érkezett Amerikába. László Károly mindenütt követte Kossuthot amerikai körútján, és csak 1852. július 14-én búcsúzott el tőle, amikor Kossuth örökre elhagyta Amerikát. László Amerikában maradt, ahol Kossuth ajánlására Asbóth Sándorral, Grechenek Györggyel mint mérnök a New York állam csatorna-mérnöki hivatalának syracuse-i osztályában nyert alkalmazást egy dollár napidíjjal; később a Syracuse-Binghamton-vasútnál dolgozott és 1853. február 17-én Syracuse-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Két évig Mexikóban az állami birtokok felmérését végezte; szerzett vagyonával mahagoni és berzsenyfa kereskedést folytatott.

1867-ben házasodott meg, egy Silcz Józefin nevű kreol nőt vett feleségül, s visszatért hazájába. Előbb Dunapatajon telepedett le, ahol anyja lakott. 1871-ben szülővárosába költözött és a népbanknak volt könyvelője. 1872. április 2-án városi mérnökké választották; 1882. november 21-én lemondott hivataláról, miután a szolnok-csongrádi Jobbparti Tiszaszabályozó Társulat igazgató-mérnökké nevezte ki, és Újkécskére költözött. Innen indult el 1892 nyarán, hogy felkeresse Kossuth Lajost Torinóban. Elhunyt 1894. május 4-én délután fél kettőkor, örök nyugalomra helyezték 1894. május 5-én délután a református egyház szertartásai szerint Foktőn.

Levelei Amerikából a Vasárnapi Újságban (1858–62., 1866., 1868., Mexikóból és New-Yorkból) és a Politikai Újdonságokban (1860) jelentek meg; cikkeket írt a Kecskemétben (1873. Egy csata az indiánokkal az amerikai Egyesült-Államokban, 1875. Egy herczeg szerelme, Pierce W. Etta után, 1876. Utazás Philadelphiába, Lerándulás Washingtonba, Utazás Californiába és vissza, Niagara zuhatag, A syracusei sótermelés, Saratoga, Springs és egyéb, 1876-1881. Töredékek naplójából); az Arad és Vidékében (1887. 83. sz. Kossuth amerikai diadalútja.)

Munkái

Eredeti naplótöredéke, ívrét egy ív, kelt: Kiutahiaban 1850. szept. 19. (a Magyar Nemzeti Múzeumban); azonban kézirati hagyatékának legnagyobb része a család birtokában maradt, mely azt az 1848-49. ereklyemúzeumnak szánta; ezen gyűjteményben számos levél van az emigráció kitűnőségeitől: Bemtől, Guyontól, Andrássy Gyula és Teleki László grófoktól, végül Ihász Dánieltől (ez utóbbié főképpen a felkelő hadsereg számadásait tartalmazza); végül több vaskos kötetre menő naplója, mely tájképekkel és népviseletekkel van illusztrálva.

László Károly naplója nagyobb részben értékes kordokumentum és forrásanyag, talán ő tárta fel leghitelesebben, hogy Kossuth Lajos amerikai körútján a befolyt adományokat közpénzként kezelte, s Magyarország szabadságának és függetlenségének kivívására szándékozott fordítani.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ PIM adattára, és gyászjelentése, forrásokban i.m.
  2. ↑ Saját vallomása szerint, mert az 1850-ben kelt Naplótöredéke így van aláírva; életrajzaiban rangját tüzérszázadosként vagy tüzérfőhadnagyként emlegetik.
  3. ↑ Perczel: Naplóm az emigrációból I. köt. 168., forrásokban i.m.
  4. ↑ Perczel: Naplóm az emigrációból. II. köt. 233–234., forrásokban i.m.

Források

További információk

  • Bogáti Péter. A mahagóni ember – László Károly regényes életrajza. Móra Ferenc Könyvkiadó (1986). ISBN 963114544 
  • Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998–1999.
  • Váry István-Heltai Nándor: Kecskemét jelesei. Szerk. Heltai Nándor. Kecskemét, Kecskemét Város Tanácsa, 1968.
  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • László Károly élete és írásai, terebess.hu
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=László_Károly_(hadnagy)&oldid=23441112”