Jean-Baptiste Say

Jean-Baptiste Say (1767. január 5, Lyon - 1832. november 15, Párizs) francia közgazdász, üzletember és újságíró, a klasszikus közgazdaságtan fontos képviselője.

Elsősorban az általa 1803-ban, Értekezés a politikai gazdaságtanról (Traité d'économie politique) című főművében megfogalmazott Say-dogmáról ismert. Ezzel a dogmával, amely az aggregált kereslet és az aggregált kínálat azonosságát jelenti ki a gazdaságban, Say máig tartó hatást gyakorolt az elméleti közgazdaságtan világára.

A tudomány más kérdéseiben többnyire Adam Smith és más klasszikusok nézeteit osztotta, Ricardo munkaérték-elméletét viszont nem fogadta el, véleménye szerint a javak hasznosságát nem a beléjük fektetett munka, hanem a jószágot fogyasztó egyén szubjektív hasznossága határozza meg. A szubjektív hasznosság azzal a maximális pénzösszeggel mérhető, amit az egyén még hajlandó az adott jószágért kifizetni - ezt az összeget a mai közgazdászok rezervációs árnak nevezik. Hasonlóan tudtán kívül vezette be a határhaszon fogalmát is, amikor a „hasznos dolgok utolsó mennyiségének hasznosságá”-ról írt. A szubjektív hasznossággal kapcsolatos elméletei Sayt a neoklasszikus közgazdaságtan legfontosabb előfutárává tették.

Életrajza

Szülei üzletemberek voltak, Say maga is annak tanult Londonban.

1789-ben, a nagy francia forradalom évében adta ki A sajtó szabadsága (La liberté de la presse) című pamfletjét, 1792-től folyóiratot szerkesztett. 1799-től egy pamutfonoda vezetője.

1815-ben Say lett Franciaország első politikai gazdaságtan professzora.