„Flogisztonelmélet” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A szül-hal évek stimmelnek a Johann Joachimos cikkben lévővel
a kék
5. sor: 5. sor:
Az elmélet alapját [[Johann Joachim Becher]] (1635–1682) dolgozta ki: eszerint az égéssel „zsíros föld” ''(terra pinguis)'' távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet [[1731]]-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.
Az elmélet alapját [[Johann Joachim Becher]] (1635–1682) dolgozta ki: eszerint az égéssel „zsíros föld” ''(terra pinguis)'' távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet [[1731]]-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.


Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és [[alkímia|alkimista]] felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, ahol például [[Winterl Jakab]] (1732–1809), a [[Nagyszombati Egyetem]] kémiaprofesszora hirdette.
Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és [[alkímia|alkimista]] felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, ahol például [[Winterl József Jakab|Winterl Jakab]] (1732–1809), a [[Nagyszombati Egyetem]] kémiaprofesszora hirdette.


A flogisztonelméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734–1794) cáfolta meg. Ő más vegyészek – [[Henry Cavendish|Cavendish]], [[Carl Wilhelm Scheele|Scheele]], [[Joseph Priestley|Priestley]] – munkáin alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] részvételét az égés folyamatában.
A flogisztonelméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734–1794) cáfolta meg. Ő más vegyészek – [[Henry Cavendish|Cavendish]], [[Carl Wilhelm Scheele|Scheele]], [[Joseph Priestley|Priestley]] – munkáin alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] részvételét az égés folyamatában.

A lap 2020. december 16., 04:40-kori változata

A flogiszton nevű anyag, mellyel a 17. században az égés folyamatát próbálták magyarázni, a kémia fejlődésének egyik mérföldköve. A szó eredete a görög „égő” szóból ered (ami rokon a latin flamma, láng szóval).

A Georg Ernst Stahl (1659–1734) által kidolgozott elmélet szerint minden éghető anyagban flogiszton található, ami az égést okozza. Az anyagok égésekor azokból eltávozik a flogiszton, és minél többet tartalmaznak ebből, annál hevesebben égnek. Azt a tényt, hogy az égéskor az anyagok tömege növekszik, egyesek azzal magyarázták, hogy a flogiszton tömege negatív, azt a gravitáció „taszítja”.

Az elmélet alapját Johann Joachim Becher (1635–1682) dolgozta ki: eszerint az égéssel „zsíros föld” (terra pinguis) távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet 1731-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.

Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és alkimista felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, ahol például Winterl Jakab (1732–1809), a Nagyszombati Egyetem kémiaprofesszora hirdette.

A flogisztonelméletet végül Antoine Laurent Lavoisier (1734–1794) cáfolta meg. Ő más vegyészek – Cavendish, Scheele, Priestley – munkáin alapuló elméletével bizonyította az oxigén részvételét az égés folyamatában.

Források

  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 130. o. ISBN 963-10-3269-8  
  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 136. o.