Kaukázusi borostyán

Kaukázusi borostyán
Hedera colchica levelek és virágok
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superasteridae Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids II Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales) Család: Aráliafélék (Araliaceae) Alcsalád: Aralioideae Nemzetség: Borostyán (Hedera) L. Faj: H. colchica
Tudományos név
Hedera colchica (K.Koch) K.Koch
Szinonimák
Hedera colchica var. dentatovariegata A.E.Schulze Hedera colchica f. dentatovariegata (A.E.Schulze) Geerinck Hedera colchica f. flavovariegata P.D.Sell Hedera cordifolia Hibberd Hedera coriacea Hibberd Hedera helix var. colchica K.Koch Hedera roegneriana Hibberd
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kaukázusi borostyán témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kaukázusi borostyán témájú médiaállományokat és Kaukázusi borostyán témájú kategóriát.

A kaukázusi borostyán (Hedera colchica) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj.

A növény Közel-Keleten és Közép-Ázsiában őshonos. Örökzöld kúszónövény, megfelelő felületeken szárszegmensenként megtalálható kapaszkodógyökerei segítségével akár 30 m magasságba is felhatol fákon vagy sziklafalakon, ugyanakkor félárnyékos, párás környezetben kiváló talajtakaró növény is. Meleg mérsékelt, nedves klímán gyorsabban és erőteljesebben fejlődik, mint más borostyán fajok. Leggyakoribb kertészeti formája a sárgás-tarka levelű 'Sulphur Heart'.

Leírás

A levelek váltakozó állásúak, két megjelenési formájuk van a hajtás és a növény korától függően. A juvenilis levelek a közönséges borostyánhoz hasonlóan enyhén karéjozottak, addig a kifejlett levelek ép szélűek, tenyérnyi nagyságúak. Csak ritkán fejleszt ötujjas leveleket (var. dentata). A fényre jutó és termőre forduló kaukázusi borostyán levelei babérszerűen megvastagodottakká válnak és igen nagy méretűek lehetnek (15–25 cm). A közönséges borostyánnal szemben a juvenilis levelek csak a legfiatalabb hajtásokon jelennek meg, ezért a növény habitusát az ép szélű, nagy levelek határozzák meg.

A virágok rendszerint késő nyáron jelennek meg és a virágzás egész őszön át eltarthat. A virágok nektárban és virágporban gazdagok, ami erősen vonzza a rovarokat. A termések bogyósak és fekete színűek, amit főként egyes madárfajok fogyasztanak, erjesztvén a magokat.

Ökológiája

Fás szárú, örökzöld kúszónövényként változatos felszíneken képes növekedni. A közönséges borostyánnál azonban igényesebb, több vizet és félárnyékot kíván, teljes napon levelei öntözés nélkül olykor megéghetnek nyári nagy melegek idején. Egyébiránt lassabb növekedésű, mint az alapfaj. A jó vízáteresztő képességgel bíró, mélyrétegű, enyhén meszes talajokat kedveli. Hosszú életű, tövei akár 400 éven át is élhetnek. Kedveli a csapadékkal bőven ellátott, hegyvidéki (600 méter felett), szubtrópusi klímájú erdőségeket, mint pl. Törökország fekete-tengeri partvidéke, a Kaukázus nyugati területei, Irán és Afganisztán közepes magasságú hegyvidéki területei. A nyugat-kaukázusi elterjedési területén akár 2000 mm-nél is több csapadék hullhat, a keletebbi előfordulási helyein viszont csak 500–600 mm.

Eredete

A harmadidőszaki, elsősorban a miocén kori örökzöld, babérlombú erdők hírmondója, melyek egykor Európa atlanti partvidékétől Belső-Ázsiáig nyúltak a közepes szélességeket. A közönséges borostyánt a nedvesebb klímán váltja fel, feltehetően eredetileg is az őstípusnak a hegyvidéki köderdőségek klímájához alkalmazkodott faja lehetett. Számos olyan növényfajjal él egy területen (pl. pontuszi tölgy, perzsa varázsfa), melyek őseivel eredetileg is növénytársulást formált a miocén kor során. A kb. 10 millió évvel ezelőtti pannon korú rudabányai flórában jelen volt egy ősi Hedera faj olyan növénynemzetségek társaságában, mint Ginkgo, Zelkova, Diospyros, Myrica, Pterocarya, Palmoxylon etc. A 8 millió éves saint-bauzile-i flórát megőrző diatomitból (Franciaország) már a mai közönséges borostyánhoz hasonló levélmaradványok kerültek elő, így lehetséges, hogy addigra már a kaukázusi borostyán leválása a törzsfajról megtörtént.

Szaporítása

Magvetéssel vagy a levágott kúszó hajtások dugványozásával történhet. A gyökerezés hosszabb folyamat, mint a közönséges borostyánnál, a kevesebb preformált gyökérkezdemény és a nagy levélfelület miatt árnyékos, párás környezetben, tavasszal vagy kora ősszel érdemes végezni a vegetatív szaporítást. A magok nedves, hasonlóan árnyékos környezetben csíráznak. Tarka kertészeti formái lassabb növekedésűek, de az alapfajnak is szüksége lehet akár 2 évre is a növekedés megindulásához.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Hedera colchica című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Plant of the Week: Hedera colchica 'Dentata Variegata'
• Hedera colchica (K.Koch) K.Koch Plants of the World Online

További információk

• 1. Fenyők és örökzöldek. Kiss Marcell; Illyés Gyula. Szalay Könyvek. 2007. ISBN 9789639677746
• 2. Fenyők és örökzöldek a kertben; Dr. Józsa Miklós. 1980. ISBN 9632310349
• 3. PALAEOGENE AND NEOGENE LOCALITIES IN THE NORTH HUNGARIAN MOUNTAIN RANGE. B. ERDEI, L. HABLY, I. SELMECZI and L. KORDOS. Studia bot. hung. 42, pp. 153–183, 2011