„Julija Volodimirivna Timosenko” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 94.44.236.135 (vita) szerkesztéséről XXLVenom999 szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
→Életrajza: korr. |
||
50. sor: | 50. sor: | ||
[[2014]]. február 22-én szabadon engedték,<ref>{{CitWeb |url=https://index.hu/kulfold/2014/02/23/visszatert_a_megtorhetetlen_asszony/|szerző=Nyilas Gergely |cím=Visszatért a megtörhetetlen asszony|kiadó= Index |dátum=2014-02-23|elér=2014-02-27}}</ref> és pár óra után már [[Kijev]]ben, a [[Majdan Nezalezsnosztyi|Majdanon]] tartott beszédet.<ref>{{CitWeb |url=http://nol.hu/kulfold/timosenko_uj_ukrajnat_talalt|szerző= |cím=Timosenko: Ne menjetek haza!|kiadó= NOL|dátum=2014-02-22|elér=2014-02-27}}</ref> Március 8-án [[Berlin]]ben megkezdték akut [[Porcszövet|porc]]korongproblémái orvoslását, melyek mozgásszervi panaszokat okoztak, emiatt csak kerekesszékkel és bottal volt képes közlekedni.<ref>[https://index.hu/kulfold/2014/03/08/megprobaljak_kimenteni_julija_timosenkot_a_toloszekbol/ Megpróbálják kimenteni Julija Timosenkót a tolószékből] – Index, 2014. március 8.</ref> 2014. április 14-én a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megszüntette az ellene folytatott eljárást.<ref>[http://mno.hu/hirtvkulfold/rehabilitaltak-timosenkot-1221416 Rehabilitálták Timosenkót] {{Wayback|url=http://mno.hu/hirtvkulfold/rehabilitaltak-timosenkot-1221416# |date=20140418234542 }} – Magyar Nemzet, 2014. április 14.</ref> Elindult a 2014. május 26-án tartott elnökválasztáson is, de kikapott [[Petro Olekszijovics Porosenko|Petro Porosenko]] üzletembertől, akire a legtöbb szavazat érkezett.<ref>[http://hvg.hu/vilag/20140526_Moszkva_veresege_az_ukran_valasztas_legfo "Moszkva veresége az ukrán választás legfőbb eredménye"] – hvg.hu, 2014. május 26.</ref> |
[[2014]]. február 22-én szabadon engedték,<ref>{{CitWeb |url=https://index.hu/kulfold/2014/02/23/visszatert_a_megtorhetetlen_asszony/|szerző=Nyilas Gergely |cím=Visszatért a megtörhetetlen asszony|kiadó= Index |dátum=2014-02-23|elér=2014-02-27}}</ref> és pár óra után már [[Kijev]]ben, a [[Majdan Nezalezsnosztyi|Majdanon]] tartott beszédet.<ref>{{CitWeb |url=http://nol.hu/kulfold/timosenko_uj_ukrajnat_talalt|szerző= |cím=Timosenko: Ne menjetek haza!|kiadó= NOL|dátum=2014-02-22|elér=2014-02-27}}</ref> Március 8-án [[Berlin]]ben megkezdték akut [[Porcszövet|porc]]korongproblémái orvoslását, melyek mozgásszervi panaszokat okoztak, emiatt csak kerekesszékkel és bottal volt képes közlekedni.<ref>[https://index.hu/kulfold/2014/03/08/megprobaljak_kimenteni_julija_timosenkot_a_toloszekbol/ Megpróbálják kimenteni Julija Timosenkót a tolószékből] – Index, 2014. március 8.</ref> 2014. április 14-én a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megszüntette az ellene folytatott eljárást.<ref>[http://mno.hu/hirtvkulfold/rehabilitaltak-timosenkot-1221416 Rehabilitálták Timosenkót] {{Wayback|url=http://mno.hu/hirtvkulfold/rehabilitaltak-timosenkot-1221416# |date=20140418234542 }} – Magyar Nemzet, 2014. április 14.</ref> Elindult a 2014. május 26-án tartott elnökválasztáson is, de kikapott [[Petro Olekszijovics Porosenko|Petro Porosenko]] üzletembertől, akire a legtöbb szavazat érkezett.<ref>[http://hvg.hu/vilag/20140526_Moszkva_veresege_az_ukran_valasztas_legfo "Moszkva veresége az ukrán választás legfőbb eredménye"] – hvg.hu, 2014. május 26.</ref> |
||
2020. augusztus 23-án [[COVID–19|koronavírus- |
2020. augusztus 23-án [[COVID–19|koronavírus-fertőzéssel]] diagnosztizálták. Kórházba szállították. Állapotát súlyosnak, de nem életveszélyesnek minősítették. A láza nem csökkent 39°C alá. Később gépi lélegeztetést alkalmaztak.<ref>{{Cite web |title=ЗМІ: Тимошенко у важкому стані, її підключили до апарату ШВЛ |url=https://www.unian.ua/health/country/yuliya-timoshenko-v-tyazhelom-sostoyanii-ee-podklyuchili-k-apparatu-ivl-smi-novini-ukrajini-11123324.html |work=www.unian.ua |accessdate=2020-08-25 |language=uk}}</ref> Timosenko családtagjai között is találtak fertőzötteket: lánya, Jevhenyija, valamint annak férjének a tesztje is pozitív lett. |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
A lap 2020. november 27., 23:58-kori változata
Julija Volodimirivna Timosenko | |
Julija Timosenko 2018-ban | |
Ukrajna 13. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2007. december 18. – 2010. március 4. | |
Helyettes | Olekszandr Valentinovics Turcsinov |
Előd | Viktor Fedorovics Janukovics |
Utód | Mikola Janovics Azarov |
Ukrajna 10. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2005. január 24. – 2005. szeptember 8. | |
Helyettes | Mikola Janovics Azarov |
Előd | Viktor Fedorovics Janukovics |
Utód | Jurij Ivanovics Jehanurov |
Született | 1960. november 27. (63 éves) Dnyipropetrovszk, Szovjetunió |
Párt | Batykivscsina (1999–) |
Szülei | Lyudmila Telehina Volodymyr Hrihyan |
Házastársa | Olekszandr Timosenko (1979–) |
Gyermekei | Yevhenia Tymoshenko |
Foglalkozás | politikus, közgazdász |
Iskolái |
|
Vallás | ortodox keresztény |
Díjak |
|
Julija Volodimirivna Timosenko aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Julija Volodimirivna Timosenko témájú médiaállományokat. |
Julija Volodimirivna Timosenko (ukránul: Юлія Володимирівна Тимошенко; Dnyipropetrovszk, 1960. november 27. –) ukrán politikus, közgazdász, üzletasszony, 2005. január 24-e és szeptember 8-a, valamint 2007. december 18-a és 2010. március 4-e között Ukrajna miniszterelnöke. A narancsos forradalom egyik kulcsfigurája volt: ő vezette a Julija Timosenko Blokkot (BJUT). Indult a 2010-es ukrán elnökválasztáson, melynek második fordulójába Viktor Fedorovics Janukovics mellett ő jutott be, ám Janukovics végül kb. 3%-kal győzött.
Életrajza
19 éves korában férjhez ment Olekszandr Timosenkóhoz, a szovjet kommunista párt (SZKP) egy középvezetőjének fiához, majd a Komszomolban töltött be tisztségeket. 1984-ben végzett a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen közgazdászként, később pedig kandidátusi fokozatot szerzett. A peresztrojka által megteremtett környezetben hamar komoly üzleti sikereket ért el, azon belül is főleg az energiaiparban. 1990–1998 között több nagy vállalat vezetője volt. 1995-től két éven át a legnagyobb ukrán földgázimportőr céget vezette, ekkor kapta a „gázhercegnő” becenevet. Meggazdagodásában jelentős szerepet játszott a Pavlo Lazarenko exkormányfőhöz fűződő viszonya. Férjével, Olekszandr Timosenkóval együtt ők szerezték meg az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit.
A politikában 1996-ban jelent meg, képviselői mandátumot szerezve az ukrán törvényhozásban. A Kirovohradi területen rekordnak számító 92,3%-os támogatottságot ért el. Politikai életútja ezután számos színes fordulatban bontakozott ki miniszterelnökségéig. 1999-től 2001-ig Viktor Juscsenko miniszterelnök-helyettese volt. 2001-ben Leonyid Kucsma elnök, vámokirat hamisítással és földgázcsempészéssel vádolva, lemondatta posztjáról, sőt börtönbe is záratta. Innen néhány hét múlva szabadult; a vádak végül nem bizonyosodtak be.
2005 júliusában a Forbes magazin a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének szavazta meg; csak Condoleezza Rice és Wu Yi kerültek elé.
2011. augusztus 5-én letartóztatták azzal a váddal, hogy 2009-ben a kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron történő vásárlásáról szóló szerződések aláírását, amelyek így rendkívüli előnytelenek voltak Kijev számára.[1] Október 11-én hét év börtönre ítélték. Az EU szerint az eljárás mögött politikai megfontolások álltak.
2014. február 22-én szabadon engedték,[2] és pár óra után már Kijevben, a Majdanon tartott beszédet.[3] Március 8-án Berlinben megkezdték akut porckorongproblémái orvoslását, melyek mozgásszervi panaszokat okoztak, emiatt csak kerekesszékkel és bottal volt képes közlekedni.[4] 2014. április 14-én a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megszüntette az ellene folytatott eljárást.[5] Elindult a 2014. május 26-án tartott elnökválasztáson is, de kikapott Petro Porosenko üzletembertől, akire a legtöbb szavazat érkezett.[6]
2020. augusztus 23-án koronavírus-fertőzéssel diagnosztizálták. Kórházba szállították. Állapotát súlyosnak, de nem életveszélyesnek minősítették. A láza nem csökkent 39°C alá. Később gépi lélegeztetést alkalmaztak.[7] Timosenko családtagjai között is találtak fertőzötteket: lánya, Jevhenyija, valamint annak férjének a tesztje is pozitív lett.
Jegyzetek
- ↑ Letartóztatták Julija Timosenkót (Index, 2011. augusztus 5.)
- ↑ Nyilas Gergely: Visszatért a megtörhetetlen asszony. index.hu. Index (2014. február 23.) (Hozzáférés: 2014. február 27.)
- ↑ Timosenko: Ne menjetek haza! nol.hu. NOL (2014. február 22.) (Hozzáférés: 2014. február 27.)
- ↑ Megpróbálják kimenteni Julija Timosenkót a tolószékből – Index, 2014. március 8.
- ↑ Rehabilitálták Timosenkót Archiválva 2014. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2014. április 14.
- ↑ "Moszkva veresége az ukrán választás legfőbb eredménye" – hvg.hu, 2014. május 26.
- ↑ ЗМІ: Тимошенко у важкому стані, її підключили до апарату ШВЛ (ukrán nyelven). www.unian.ua. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
Irodalom
- Menedékjog Timosenko férjének, HVG, 2012. (34. évf.) 2. (1702.) sz. 11. old.
- Ukrajna a Timosenko-per után: a börtön ablakából, HVG, 2011. (33. évf.) 42. (1690.) sz. 27. old.
- Németh András: Ukrajna a Timosenko-per után: szakítópróba, HVG, 2011. (33. évf.) 42. (1690.) sz. 26-27. old.
- Timosenko első hetei Ukrajnában: Julija 2.0,HVG, 2008. (30. évf.) 6. (1498.) sz. 34-35. old.
További információk
- Hivatalos honlap (ukrán, orosz, angol)