„Szerkesztő:Gombabandi/próbalap” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
'''Albrecht Dezső''' ([[Bánffyhunyad]], [[1908]]. [[február 26.]] – [[Párizs]], [[1976]]. [[szeptember 6.]]): ügyvéd, politikus újságíró
Az '''Erdélyi Párt''' egy, az 1940 és 1944 között Magyarországhoz visszacsatolt [[Észak-Erdély]]ben működő tömegpárt volt.


Édesapja Albrecht Lajos ügyvéd, a [[Kalotaszeg]]i Református Egyházmegye főgondnoka, a helyi Népbank igazgatóságának elnöke volt, aki a trianoni békeszerződést követő években, 1923-ban bekövetkezett haláláig élénken részt vett Erdély a politikai életében (főként [[Erdélyi Néppárt]], a [[Magyar Szövetség]] és az [[Országos Magyar Párt]] szervezésében).
1940 októberében annak érdekében, hogy a [[második bécsi döntés]] következtében Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdély lakosságának is legyen képviselete az [[Országgyűlés]]ben, [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnök javaslatára, behívásos alapon, 45 személyt neveztek ki képviselőnek. Bár e képviselők nagy része korábban, a román fennhatóság alatt is részt vett az erdélyi politika alakításában (többnyire mint a [[Magyar Szövetség]], az [[Országos Magyar Párt]] vagy a [[Romániai Magyar Népközösség]] tagja), de a behívást követően – korábbi politikai szervezetük megszűnése miatt – párton kívüli képviselőnek számítottak. Ezekből az erdélyi képviselőkből alakult meg 1940 november közepén először egy frakció: az ''Erdélyrészi Pártonkívüli Képviselők Csoportja'', mely december 7-én kimondta önálló párttá való alakulását, az [[1941]]. [[február 5.|február 5]]-én tartott értekezletén pedig felvette az ''Erdélyi Párt'' nevet.


A [[Református kollégium (Kolozsvár)|kolozsvári református kollégiumban]] érettségizett, majd a kolozsvári [[Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem|I. Ferdinánd Tudományegyetemen]] szerzett 1936-ban államtudományi doktori címet és tett le ügyvédi szakvizsgát.
A végleges megalakulásra az [[1941]]. [[május 28.|május 28]]-án [[Kolozsvár]]ott megtartott alapító nagygyűlésen került sor. Ekkor választották meg a párt végleges országos vezetőit: Az elnök [[Teleki Béla (politikus)|Teleki Béla]] lett; alelnökök: [[Ember Géza]]; dr. Kolumbán József (csíkszeredai ügyvéd); ügyvezető alelnök [[Albrecht Dezső]]; országos politikai főtitkár: [[Mikó Imre (jogász)|Mikó Imre]].
1936-től szülővárosában tevékenykedett ügyvédként, egyúttal szerkesztette a [[Kolozsvár]]on megjelenő [[Hitel (folyóirat, 1936–1944)|Hitel]] című folyóiratot (1944-ig). 1937-ban tagja volt a [[Vásárhelyi találkozó]] előkészítő bizottságának. 1938-től a Kalotaszegi Református Egyházmegye gondnoka. 1939–40-ben a [[Romániai Magyar Népközösség|Magyar Népközösség]] vezetőségi tagja, társadalmi szakosztályának titkára. [[Észak-Erdély]] visszacsatolása után behívott képviselő a magyar [[Országgyűlés]]ben (1940–1944), és közben [[Erdélyi Párt]] ügyvezető alelnöke (1941–1944). Egyik fő szervezetője volt az 1940 után Kolozsváron megalakult [[Erdélyi Kör]]nek.


1944 szeptemberétől Budapesten élt. A [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|nyilas]] hatalomátvétel után lemondott képviselői mandátumáról, nem követte a képviselőházat Sopronba, s amikor erre válaszul katonai behívót kapott, illegalitásba vonult.
A párt az országgyűlésben elsősorban az erdélyi érdekeket képviselte. Dominanciára törekedett a régióban, annak érdekében, hogy megakadályozza a szélsőséges anyaországi politikai alakulatok, legfőképpen a [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|Nyilaskeresztes Párt]] térnyerését Észak-Erdélyben. Igyekezett javítani a helyi lakosság szociális gondjain, közbenjárt a kormánynál a közellátási, közlekedési nehézségek csökkentése, munkanélküliség és hasonló problémák megoldása érdekében Hamarosan az ország keleti régiójának legfontosabb politikai szervezetévé vált. 1942 januárjára 700 helyi szervezete és 243 000 tagja volt Észak-Erdély 1 340 000 magyar lakosából.


A [[II. világháború]] után Románia [[Háborús bűncselekmény|háborús bűnösnek]] nyilvánította és 1947-ben kiadatását kérte, ezért a letartóztatás elől külföldre menekült, és [[Párizs]]ban telepedett le. Belső munkatársa lett az 1947–1952 között Párizsban szerkesztett [[Nyugati Hírnök]]nek. 1950-től 1955-ig szerkesztette és kiadta az [[Erdélyi Szemle]] című lapot. Írásai megjelentek a [[Katolikus Szemle|Katolikus Szemlében]] és az [[Új Látóhatár]]ban is.
Magyarország 1944 márciusában bekövetkezett [[Margarethe hadművelet|német megszállása]] után a párt több politikusa háttérbe vonult, részt vállalt a zsidó­mentésben, és nem vett részt a parlament munkájában. 1944 augusztusában a kormány a pártot feloszlatta. Romániának a háborúból való kiugrása, illetve a szövetségesekhez való átállását követően a párt Erdélyben maradt képviselői és tisztviselői a kommunista [[Békepárt (1943)|Békepárttal]] és szociáldemokrata politikusokkal összefogva létrehozták az [[Erdélyi Magyar Tanács]]ot, amelynek keretében együttműködve igyekeztek előkészíteni a hatalomváltást; [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] kormányzónál fegyverszünetet, Erdély katonai kiürítését, intézményeinek helyben maradását és Kolozsvár megkímélését igyekeztek elérni, részben sikerrel.


1951-től 1953-ig a [[Szabad Európa Rádió]] munkatársa volt, majd 1954-től a [[strasbourg]]i székhelyű [[Szabad Európa Bizottság]] tanulmányi igazgatója. Ebben a minőségében az intézmény magyar ösztöndíj-programjának vezetője, később — annak megszűnéséig, 1966-ig pedig — az általános ösztöndíj-program adminisztrátora volt.
==Források és irodalom==
*[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyarorszag-a-masodik-vilaghaboruban-lexikon-a-zs-F062E/e-F08DD/erdelyi-part-F090E/ Sipos Péter-Ravasz István (szerk.): Magyarország a második világháborúban • Lexikon A-ZS – vonatkozó szócikkei]
*[https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/vikekkek/article/view/31560/31451 Murádin János Kristóf: Az Erdélyi Párt megszervezése és vidéki tagozatai Észak-Erdélyben a második bécsi döntés után. Közép-Európai Közlemények, 11. évf. 4. sz. (2018)]
*Murádin János Kristóf: „Mindent Erdélyért!” Az Erdélyi Párt története 1940 és 1944 között. Kolozsvár: Scientia Kiadó, 2019.
*[http://www.kre.hu/tdi/images/Tezisek_Muradin_Janos.pdf Murádin János Kristóf: „Mindent Erdélyért!” Az Erdélyi Párt története 1940 és 1944 között. Kolozsvár: Habitilációs érekezés tézisei, KGRE 2018]
*[http://www.adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf963.pdf Egry Gábor: Az erdélyiség „színeváltozása”. Kísérlet az Erdélyi Párt ideológiájának és identitáspolitikájának elemzésére 1940-1944 – Napvilág Kiadó, 2008]
*Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940-1944, Jaffa Kiadó, Budapest, 2015.


1976-ban Párizsban hunyt el. A párizsi [[Montparnasse-i temető]]ben, a három évvel korábban meghalt élettársa, [[Doblhoff Lily]]<ref>Doblhoff Lily, született Ibrányi Erzsébet (1897–1973)</ref> mellé helyezték örök nyugalomra; sírjukat [[Szervátiusz Jenő]] faragta [[kopjafa]] jelzi.
==Források==
==Források==
*[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/a-a-744F8/albrecht-dezso-74598/ Magyar életrajzi lexikon : 1000-1990 (szerk. Kenyeres Ágnes) Arcanum Adatbázis Kft., 2001]
*Korabeli hírlapok ([[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]], [[Keleti Újság]]) az [[Arcanum Digitális Tudománytár]]ban
*[https://www.nevpont.hu/palyakep/albrecht-dezso-bf822 Albrecht Dezső életrajza a Névpont (Nevpont.hu) honlapján.]
*Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) egyházmegye történeti papi névtára, Budapest – Kolozsvár, 2009
*[https://erdelyinaplo.ro/szabadido/albrecht-dezso-az-epito-erdely-hitvalloja# Albrecht Dezső, az építő Erdély hitvallója. In: ErdélyiNapló.ro, 2014. március 1.]
*Schematismus Dioecesis Sabariensis, Szombathely, 1947
*[http://www.hitelfolyoirat.hu/sites/default/files/pdf/12-konyahamar1_0.pdf Kónya-Hamar Sándor: Albrecht Dezső. In: Hitel, 2014. (27. évf.) 7. sz. 77-84. old.]
*Névtár a Szombathelyi Egyházmegyében működő római katolikus papságról. Kézirat, Szombathely, 1954
*Nagy Pál: Albrecht Dezső (1908-1976) [nekrológ]. In: Magyar műhely : művészeti folyóirat, 1976. (14. évf.) 50. sz. 59-60. old.
*A Szombathelyi Egyházmegye névtára, Szombathely, 1972
*Gyürki László: Calendarium: [a Szombathelyi Egyházmegye elhunyt papjai, 1777-2002], Körmend, 2001

A lap 2020. november 14., 13:21-kori változata

Albrecht Dezső (Bánffyhunyad, 1908. február 26. – Párizs, 1976. szeptember 6.): ügyvéd, politikus újságíró

Édesapja Albrecht Lajos ügyvéd, a Kalotaszegi Református Egyházmegye főgondnoka, a helyi Népbank igazgatóságának elnöke volt, aki a trianoni békeszerződést követő években, 1923-ban bekövetkezett haláláig élénken részt vett Erdély a politikai életében (főként Erdélyi Néppárt, a Magyar Szövetség és az Országos Magyar Párt szervezésében).

A kolozsvári református kollégiumban érettségizett, majd a kolozsvári I. Ferdinánd Tudományegyetemen szerzett 1936-ban államtudományi doktori címet és tett le ügyvédi szakvizsgát.

1936-től szülővárosában tevékenykedett ügyvédként, egyúttal szerkesztette a Kolozsváron megjelenő Hitel című folyóiratot (1944-ig). 1937-ban tagja volt a Vásárhelyi találkozó előkészítő bizottságának. 1938-től a Kalotaszegi Református Egyházmegye gondnoka. 1939–40-ben a Magyar Népközösség vezetőségi tagja, társadalmi szakosztályának titkára. Észak-Erdély visszacsatolása után behívott képviselő a magyar Országgyűlésben (1940–1944), és közben Erdélyi Párt ügyvezető alelnöke (1941–1944). Egyik fő szervezetője volt az 1940 után Kolozsváron megalakult Erdélyi Körnek.

1944 szeptemberétől Budapesten élt. A nyilas hatalomátvétel után lemondott képviselői mandátumáról, nem követte a képviselőházat Sopronba, s amikor erre válaszul katonai behívót kapott, illegalitásba vonult.

A II. világháború után Románia háborús bűnösnek nyilvánította és 1947-ben kiadatását kérte, ezért a letartóztatás elől külföldre menekült, és Párizsban telepedett le. Belső munkatársa lett az 1947–1952 között Párizsban szerkesztett Nyugati Hírnöknek. 1950-től 1955-ig szerkesztette és kiadta az Erdélyi Szemle című lapot. Írásai megjelentek a Katolikus Szemlében és az Új Látóhatárban is.

1951-től 1953-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, majd 1954-től a strasbourgi székhelyű Szabad Európa Bizottság tanulmányi igazgatója. Ebben a minőségében az intézmény magyar ösztöndíj-programjának vezetője, később — annak megszűnéséig, 1966-ig pedig — az általános ösztöndíj-program adminisztrátora volt.

1976-ban Párizsban hunyt el. A párizsi Montparnasse-i temetőben, a három évvel korábban meghalt élettársa, Doblhoff Lily[1] mellé helyezték örök nyugalomra; sírjukat Szervátiusz Jenő faragta kopjafa jelzi.

Források

  1. ↑ Doblhoff Lily, született Ibrányi Erzsébet (1897–1973)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Gombabandi/próbalap&oldid=23249289”