„Szerkesztő:Hollófernyiges/próbalap2” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
33. sor: 33. sor:


==Előzmények==
==Előzmények==
A III. Dareiosz vezette Óperzsa Birodalom képtelen volt ellenállni Nagy Sándor makedón erőinek és vereségek sorozatát szenvedte el, előbb a Granikosznál, majd Isszosznál, végül Gaugamélánál. Az utolsónál a birodalom gyakorlatilag összeroppant, a nagykirály elmenekült és szervezett ellenállásra alig volt példa. I. e. 331 végén Nagy Sándor harcok nélkül elfoglalta Babilont és Szúzát. Dareiosz megbízta Perszisz tartomány (a mai iráni Farsz régió) szatrapáját (kormányzóját), Ariobarzanészt hogy tartsa fel a főváros felé nyomuló ellenséget, míg ő északon a médek följén újabb hadsereget szervez. Ariobarzanész a Szúza és Perszepolisz közötti rövidebb úton, a Zagrosz-hegységben állt fel, a Perzsa-kapu nevű szűk szurdoknál.{{cite journal |first=Henry |last=Speck |title=Alexander at the Persian Gates. A Study in Historiography and Topography |journal=American Journal of Ancient History |series=n.s. |volume=1 |issue=1 |year=2002 |pages=7–208 |issn=0362-8914 }} [https://www.livius.org/a/iran/persian_gates/yasuj.html].</ref> A hegységen más útvonalak is keresztülvezettek, de télen valamennyi nehezen volt járható.
A III. Dareiosz vezette Óperzsa Birodalom képtelen volt ellenállni Nagy Sándor makedón erőinek és vereségek sorozatát szenvedte el, előbb a Granikosznál, majd Isszosznál, végül Gaugamélánál. Az utolsónál a birodalom gyakorlatilag összeroppant, a nagykirály elmenekült és szervezett ellenállásra alig volt példa. I. e. 331 végén Nagy Sándor harcok nélkül elfoglalta Babilont és Szúzát. Dareiosz megbízta Perszisz tartomány (a mai iráni Farsz régió) szatrapáját (kormányzóját), Ariobarzanészt hogy tartsa fel a főváros felé nyomuló ellenséget, míg ő északon a médek följén újabb hadsereget szervez. Ariobarzanész a Szúza és Perszepolisz közötti rövidebb úton, a Zagrosz-hegységben állt fel, a Perzsa-kapu nevű szűk szurdoknál.<ref>{{cite journal |first=Henry |last=Speck |title=Alexander at the Persian Gates. A Study in Historiography and Topography |journal=American Journal of Ancient History |series=n.s. |volume=1 |issue=1 |year=2002 |pages=7–208 |issn=0362-8914 }} [https://www.livius.org/a/iran/persian_gates/yasuj.html].</ref> A hegységen más útvonalak is keresztülvezettek, de télen valamennyi nehezen volt járható.


Szúza megszállása után Nagy Sándor két részre osztotta a seregét. Egyik felét hadvezérére, Parmeniónra bízta, aki a fővárosba vezető hosszabb királyi úton haladt, míg Nagy Sándor a másik seregrésszel a Zagroszon át vonult. A makedón uralkodó útközben meghódoltatta a hegyek között élő félnomád uxiánokat, akik -akárcsak a perzsa királyoktól - tőle is adót kértek, hogy átvezessék a hegyek között.<ref>{{cite book |first=D. W. |last=Engels |title=Alexander the Great and the Logistics of the Macedonian Army |publisher=University of California Press |location=Berkeley and London |year=1978 |isbn=0-520-04272-7 |pages=72f }}</ref> A Perzsa-kapuig semmilyen ellenállással nem találkoztak, így Nagy Sándor nem küldött előre felderítőket és egyenesen belesétált az Ariobarzanész által felállított csapdába.
Szúza megszállása után Nagy Sándor két részre osztotta a seregét. Egyik felét hadvezérére, Parmeniónra bízta, aki a fővárosba vezető hosszabb királyi úton haladt, míg Nagy Sándor a másik seregrésszel a Zagroszon át vonult. A makedón uralkodó útközben meghódoltatta a hegyek között élő félnomád uxiánokat, akik -akárcsak a perzsa királyoktól - tőle is adót kértek, hogy átvezessék a hegyek között.<ref>{{cite book |first=D. W. |last=Engels |title=Alexander the Great and the Logistics of the Macedonian Army |publisher=University of California Press |location=Berkeley and London |year=1978 |isbn=0-520-04272-7 |pages=72f }}</ref> A Perzsa-kapuig semmilyen ellenállással nem találkoztak, így Nagy Sándor nem küldött előre felderítőket és egyenesen belesétált az Ariobarzanész által felállított csapdába.


The valley preceding the Persian Gate, called the Tang'e Meyran, is initially very wide, allowing the Macedonian army to enter the mountains at full march. Ariobarzanes occupied a position near the modern-day village of Cheshmeh Chenar. The road curves to the southeast (to face the rising sun) and narrows considerably at that point, making the terrain particularly treacherous. (And thus well suited for Ariobarzanes's purposes.) According to historian Arrian, Ariobarzanes had a force of 40,000 infantry and 700 cavalry who faced a Macedonian force of over 10,000. However, some modern historians have claimed these figures for the Achaemenid force to be grossly exaggerated and implausible.<ref>Mehrdad Kia: "The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]: A Historical Encyclopedia", ABC-CLIO, LLC, Santa Barbara and Denver, 2016, pp. 97</ref><ref>{{cite book |first=Hugh |last=Bowden |title=Alexander the Great: A Very Short Introduction |publisher=Oxford University Press |location=New York |year=2014 }}</ref> ''[[Encyclopædia Iranica]]'' suggests a number of defenders of just 700 (or no more than 2,000) men based on the maximum number of troops likely at Ariobarzanes' disposal, but it notes that most modern historians follow Arrian, Curtius, and Diodorus unreservedly.<ref>"Alexander historians give Ariobarzanes a large army (40,000 infantry and 700 cavalry in Arrian, Anabasis 3.18.2; 25,000 infantry in Curtius 5.3.17 and Diodorus 17.68.1; the latter adds 300 horsemen), and their modern successors follow them unreservedly (e.g., Th. Doge, Alexander, Boston and New York, 1890, p. 401; J. F. C. Fuller, The Generalship of Alexander the Great, London, 1958, pp. 228ff.; N. G. L. Hammond, *Alexander the Great: King, Commander and Statesman, London, 1981, p. 185). However, Greek estimates for Persian infantries were generally valueless (C. Hignett, Xerxes’ Invasion of Greece, Oxford, 1962, pp. 350f.), and Ariobarzanes could hardly have mustered more troops than he had taken to Gaugamela. Arrian's 700 can thus be interpreted as indicating the total strength of Ariobarzanes. Against them Alexander led an army of well over 10,000 men, for having sent Parmenion with the baggage train and heavier-armed troops down the carriage road, he himself took the Macedonian infantry, the lancers and archers through the mountainous track (Arrian, Anabasis 3.18.1; Curtius 5.3.16f.; Diodorus 17.68.1; Stein, op. cit., pp. 19f.)"</ref>
A szorosba vezető völgy nyugati vége igen széles, így a makedón hadsereg teljes egészében benyomulhatott a hegyek közé. Ariobarzanész a szűkülő szoros túlsó, délkelet felé kanyarodó végén állította fel csapatait. [[Lucius Flavius Arrianus Xenophon|Arrianus]] szerint 40 ezer gyalogos és 700 lovas állt a rendelkezésére, szemben a tízezernyi makedónnal. Egyes mai történészek azonban rendkívül túlzónak és valószínűtlennek vélik ezeket a számokat.<ref>Mehrdad Kia: "The Persian Empire: A Historical Encyclopedia: A Historical Encyclopedia", ABC-CLIO, LLC, Santa Barbara and Denver, 2016, pp. 97</ref><ref>{{cite book |first=Hugh |last=Bowden |title=Alexander the Great: A Very Short Introduction |publisher=Oxford University Press |location=New York |year=2014 }}</ref> Az ''Encyclopædia Iranica'' becslése alapján mindössze 700 (de 2000-nél semmiképpen sem több) ember állhatott Ariobarzanész rendelkezésére.<ref>"Alexander historians give Ariobarzanes a large army (40,000 infantry and 700 cavalry in Arrian, Anabasis 3.18.2; 25,000 infantry in Curtius 5.3.17 and Diodorus 17.68.1; the latter adds 300 horsemen), and their modern successors follow them unreservedly (e.g., Th. Doge, Alexander, Boston and New York, 1890, p. 401; J. F. C. Fuller, The Generalship of Alexander the Great, London, 1958, pp. 228ff.; N. G. L. Hammond, *Alexander the Great: King, Commander and Statesman, London, 1981, p. 185). A görögök becslései a perzsák számát illetően mindig is erősen túlzók voltak és a perzsa szatrapa vélhetően nem rendelkezett több katona fölött, mint amennyit magával vitte a gaugamélai csatába<ref>C. Hignett, Xerxes’ Invasion of Greece, Oxford, 1962, pp. 350f.</ref>. Valószínűleg az Arrianus által említett 700 lovas a teljes perzsa haderőt jelenthette. Vele szemben Nagy Sándornak tízezernél is több katona állt rendelkezésére. Az utánpótlást szállító szekereket és a nehézgyalogságot a hosszabb útón körbeküldte Parmenión felügyelete alatt, maga pedig főleg a makedón gyalogsággal, a lovassággal és az íjászokkal kelt át a hegyeken.<ref>Arrian, Anabasis 3.18.1; Curtius 5.3.16f.; Diodorus 17.68.1; Stein, op. cit., pp. 19f.)"</ref>


==Battle==
==A csata==
[[File:Persiangatesmap.gif|thumb|300px|Map of the Persian Gate]]
[[File:Persiangatesmap.gif|thumb|300px|A perzsa-kapui csata]]
A perzsák egy olyan szűkületnél álltak lesben, ahol a szoros mindössze néhány méter széles. Amikor a makedónok kellő mélységben beértek a szurdokba, a perzsák az északi lejtőról sziklákat görgettek rájuk, a déli lejtőről pedig íjászok lőtték őket. A makedónokat meglepetésszerűen érte a támadás, súlyos veszteségeket szenvedtek. Megpróbáltak visszavonulni, de a szűk hely és a hátulról rájuk torlódó újabb csapatok lehetetlenné tették a rendezett visszavonulást. Nagy Sándor kénytelen volt sorsukra hagyni a holttesteket, bármekkora nagy szégyent is jelentett ez számára a makedón és görög harcosok szemében.<ref name="Prevas 17">Prevas 17</ref>
The Persian Gate was only a couple of meters wide at the point of ambush. Once the Macedonian army had advanced sufficiently into the narrow pass, the Persians rained down boulders on them from the northern slopes. From the southern slope, Persian archers launched their projectiles. Alexander's army initially suffered heavy casualties, losing entire platoons at a time.<ref>[[Quintus Curtius Rufus]]</ref> The Macedonians attempted to withdraw, but the terrain and their still-advancing rear guard made an orderly retreat impossible. Alexander was forced to leave his dead behind to save the rest of his army—a great mark of disgrace to the [[Ancient Macedonians|Macedonians]] and to other [[Ancient Greeks|Greeks]] who valued highly the recovery and proper burial of their fallen.<ref name="Prevas 17">Prevas 17</ref>


Ariobarzanész abban reménykedhetett, hogy ha elegendő ideig fel tudja tartani a támadókat vagy a hosszabb útra kényszeríti őket, Dareiosz képes lesz újabb sereget szervezni.
Ariobarzanes had some reason to believe that success here could change the course of the war. Preventing Alexander's passage through the Persian Gates would force the Macedonian army to use other routes to invade Persia proper, all of which would allow Darius more time to field another army, and possibly stop the Macedonian invasion altogether.


A perzsák egy hónapon át tartották a szorost, de Nagy Sándor végül a hadifoglyoktól megtudta, hogy a hegyeken át vezet egy másik ösvény a Perzsa-kapu túloldalára. Egy kisebb csapatot hátrahagyott Kraterosz felügyelete alatt, a többiekkel pedig átkelt a hegyek között, majd két részre osztotta seregét; egyiket maga, a másikat Philotasz vezette. A makedón király fentről, míg a másik csapat hátulról támadta meg a védőket.<ref name="Prevas 18">Prevas 18</ref><ref>Arrian 3.18.5-6; Curtius 5.4.29</ref> A perzsák makacsul, az utolsó emberig védekeztek. Még a fegyvertelenek is belekapaszkodtak az ellenséges katonákba, földre birkózták őket, hogy ott a saját fegyverükkel végezzenek velük.<ref>Curtius 5.3.31-2</ref> A makedónok összességében igen súlyos veszteségeket szenvedtek, egyes vélemények szerint a legnagyobbakat valamennyi perzsiai ütközet közül.<ref>Berve, Das Alexanderreich II, p. 61; A. B. Bosworth</ref><ref>A Historical Commentary on Arrian's History of Alexander I, Oxford, 1980, p. 326</ref>
Ariobarzanes held the pass for a month, but Alexander succeeded in encircling the Persians in a [[pincer attack]] with [[Philotas]] and broke through the Persian defenses. Alexander and his elite contingent then attacked the force of Ariobarzanes from above in a surprise attack until the Persians could no longer block the pass.<ref name="Prevas 18">Prevas 18</ref> Accounts of how he did so vary widely. Curtius and Arrian both report that prisoners of war led Alexander through the mountains to the rear of the Persian position, while a token force remained in the Macedonian camp under the command of [[Craterus]].<ref>Arrian 3.18.5-6; Curtius 5.4.29</ref>
:"[The Persians]...Fought a memorable fight... Unarmed as they were, they seized the armed men in their embrace, and dragging them down to the ground... Stabbed most of them with their own weapons."<ref>Curtius 5.3.31-2</ref>


A csapdába esett Ariobarzanész (aki mellett ott harcolt húga, Jutab) nem adta meg magát, hanem nekirontott a makedón arcvonalnak. Egyes források szerint elesett, Arrianus és Curtius szerint viszont sikerült észak felé elmenekülnie és elérte Perszepoliszt. A város kormányzója, Tiridatész kincstárnok azonban értelmetlennek vélte a további ellenállást és nem engedte be őt, míg a makedónok utol nem érték és le nem gyilkolták Ariobarzanészt és a csata többi túlélőjét.<ref name="Prevas 18"/><ref>Quintis Curtius Rufus:Delphi Complete Works of Quintus Curtius Rufus - History of Alexander (Illustrated) (Delphi Ancient Classics Book 75), Delphi Classics, Ltd., Hastings and East Sussex, 2017</ref>
Diodorus and Plutarch generally concur with this assessment, although their numbers vary widely. Modern historians W. Heckel and Stein also lend credence to this argument. Although precise figures are unavailable, some historians{{Who|date=July 2010}} say that this engagement cost Alexander his greatest losses during his campaign to conquer Persia.


==Következmények==
[[Youtab]], the sister of [[Ariobarzanes, Satrap of Persis|Ariobarzanes]], fought alongside her brother in the battle.
Mind az antik, mind a modern történészek felismerték a hasonlóságot a perzsa-kapui és a thermopülai csata között, csak éppen a szerepek cserélődtek fel.<ref>Heckel, p. 171</ref><ref>Burn, 1973, p. 121)</ref> Míg Thermopülainál a görögök védekeztek makacsul Xerxésszel szemben és estek el valemennyien hazájuk védelmében, pontosan 150 évvel később a perzsák kényszerültek védekezni és ugyanúgy elbuktak. Az egyik forrás szerint egy perzsa pásztor mutatta meg a kerülőutat a makedónoknak, éppen úgy ahogyan Thermopülainál egy helybeli görög kalauzolta a hódítókat.<ref name="Prevas 17"/><ref>{{cite book | last =Sarathi Bose | first =Partha | title =Alexander the Great's Art of Strategy | publisher = Gotham| year =2003 | pages =134 | url =http://www.google.ca/books?id=49Tc7jRSBrIC&pg=PA134&ots=xXkz00sg0S&sig=kYkaEarQ15sIW9RViegObUDPEt0 | isbn=1-59240-053-1 }}

According to some accounts, Ariobarzanes, and his surviving companions were trapped, but rather than surrender, they charged straight into the Macedonian lines. One account states that Ariobarzanes was killed in the last charge while another version by [[Arrian]] reports that Ariobarzanes escaped to the north where he finally surrendered to Alexander with his companions. Modern Historian J. Prevas maintains that Ariobarzanes and his forces retreated to Persepolis, where they found the city gates closed by Tiridates, a Persian noble and guardian of the royal treasury under Darius III, who had been in secret contact with Alexander the Great.<ref name="Prevas 18"/> Tiridates considered resisting Alexander's forces to be futile, and so allowed Alexander to massacre Ariobarzanes and his troops right outside the city walls of Persepolis rather than fight against Alexander.<ref name="Prevas 18"/> This is in agreement with Curtius' account which states that the Persian force, after both inflicting and suffering heavy casualties in the ensuing battle, broke through the Macedonian forces and retreated to Persepolis, but were denied entrance into the capital at which point they returned to fight Alexander's army to the death.<ref>Quintis Curtius Rufus:Delphi Complete Works of Quintus Curtius Rufus - History of Alexander (Illustrated) (Delphi Ancient Classics Book 75), Delphi Classics, Ltd., Hastings and East Sussex, 2017</ref>

A few historians regard the Battle of the Persian Gate as the most serious challenge to Alexander's conquest of Persia.<ref>Berve, Das Alexanderreich II, p. 61; A. B. Bosworth</ref><ref>A Historical Commentary on Arrian's History of Alexander I, Oxford, 1980, p. 326</ref> [[Michael Wood (historian)|Michael Wood]] has called the battle decisive<ref>{{cite book|last=Wood|first=Michael|title=In the Footsteps of Alexander the Great: A Journey from Greece to Asia|year=1997|publisher=University of California Press|isbn=978-0-520-21307-4|url=https://archive.org/details/infootstepsofale00wood|url-access=registration|quote=decusuve.|page=[https://archive.org/details/infootstepsofale00wood/page/108 108]}}</ref> and A. B. Bosworth refers to it as a "complete and decisive victory for Alexander".<ref>{{cite book|last=Bosworth|first=A.B.|title=Conquest and Empire: The Reign of Alexander the Great|year=1993|isbn=978-0-521-40679-6|url=https://books.google.com/books?id=4oLAwmjkPnkC&pg=PA90&dq=Ariobarzanes+alexander+gates#q=decisive|page=91}}</ref>

==Aftermath==
Similarities between the battle fought at [[Battle of Thermopylae|Thermopylae]] and the Persian Gates have been recognized by ancient and modern authors.<ref>Heckel, p. 171</ref> The Persian Gates played the role "of a Persian Thermopylae and like Thermopylae it fell."<ref>(Burn, 1973, p. 121)</ref> The Battle of the Persian Gates served as a kind of reversal of the Battle of Thermopylae, fought in Greece in 480 BC in an attempt to hold off the invading Persian forces.<ref name="Prevas 17"/> Here, on Alexander's campaign to exact revenge for the Persian invasion of Greece, he faced the same situation from the Persians. There are also accounts that an Iranian shepherd led Alexander's forces around the Persian defenses, just as a local Greek showed the Persian forces a secret path around the pass at Thermopylae.<ref name="Prevas 17"/><ref>{{cite book | last =Sarathi Bose | first =Partha | title =Alexander the Great's Art of Strategy | publisher = Gotham| year =2003 | pages =134 | url =http://www.google.ca/books?id=49Tc7jRSBrIC&pg=PA134&ots=xXkz00sg0S&sig=kYkaEarQ15sIW9RViegObUDPEt0 | isbn=1-59240-053-1 }}
</ref>
</ref>


The defeat of Ariobarzanes' forces at the Persian Gate removed the last military obstacle between Alexander and Persepolis. Upon his arrival at the city of [[Persepolis]], Alexander appointed a general named [[Phrasaortes]] as successor of Ariobarzanes. Alexander seized the treasury of Persepolis, which at the time held the largest concentration of wealth in the world, and guaranteed himself financial independence from the Greek states.<ref>Prevas 19</ref> Four months later, Alexander allowed the troops to loot Persepolis, kill all its men and enslave all its women, perhaps as a way to fulfill the expectations of his army and the Greek citizens, or perhaps as a final act of vengeance towards the Persians.<ref>Prevas 23</ref> This destruction of the city can be viewed as unusual as its inhabitants surrendered without a fight and Alexander had earlier left Persian cities he conquered, such as Susa, relatively untouched.<ref>Prevas 27</ref> In May 330 BC, Alexander ordered the terrace of Persepolis, including its palaces and royal audience halls, to be burned before he left to find Darius III.<ref name="Prevas 33">Prevas 33</ref> Sources disagree as to why he ordered the destruction: it could have been a deliberate act of revenge for the [[Achaemenid destruction of Athens|burning of the Acropolis of Athens]] during the [[second Persian invasion of Greece]], an impulsive, drunken act, or it could have been out of Alexander's supposed anger over not being recognized as the legitimate successor to Darius III.<ref name="Prevas 33"/><ref name="Prevas2005">{{cite book|last=Prevas|first=John|title=Envy of the Gods: Alexander the Great's Ill-fated Journey Across Asia|url=https://books.google.com/books?id=aE2yN9gwkxwC&pg=PA38|accessdate=7 April 2013|year=2005|publisher=Da Capo Press|isbn=9780306814426|pages=38–}}</ref>
A győzelemmel elhárult az utolsó akadály is Nagy Sándor és a perzsa főváros, Perszepolisz között. A makedón király egyik hadvezérére bízta, Phraszaortészra bízta Perszisz tartomány kormányzását (amit korábban Ariobarzanész végzett). Nagy Sándor megszerezte Dareiosz kincstárát, ami azt jelentette, hogy anyagilag nem függött többé a görög városok adójától.<ref>Prevas 19</ref> Pár hónappal később azonban szabad rablást engedélyezett a városban, amelynek minden férfilakosát lemészárolták, a nőket pedig rabszolgasorba vetették; talán azért, mert katonái és a görögök elvárták, hogy álljon bosszút Athén korábbi felégetéséért.<ref>Prevas 23</ref> This destruction of the city can be viewed as unusual as its inhabitants surrendered without a fight and Alexander had earlier left Persian cities he conquered, such as Susa, relatively untouched.<ref>Prevas 27</ref> I. e. 330 májusában Nagy Sándor elhagyta Perszepoliszt, hogy tovább üldözze Dareioszt, de előtte még felgyújtotta a királyi palotát.<ref name="Prevas 33">Prevas 33</ref> Egyes források szerint ez szándékos bosszú volt, mások azt állítják hogy részegen, dühében adta ki a parancsot a pusztításra, mert a perzsák nem fogadták el királyuknak.<ref name="Prevas 33"/><ref name="Prevas2005">{{cite book|last=Prevas|first=John|title=Envy of the Gods: Alexander the Great's Ill-fated Journey Across Asia|url=https://books.google.com/books?id=aE2yN9gwkxwC&pg=PA38|accessdate=7 April 2013|year=2005|publisher=Da Capo Press|isbn=9780306814426|pages=38–}}</ref>


==Notes==
==Jegyzetek==
{{Reflist}}
{{Reflist|2}}


==References==
==Irodalom==
*A. R. Burn, ''Alexander the Great and the Middle East'', Harmondsworth, 1973.
*A. R. Burn, ''Alexander the Great and the Middle East'', Harmondsworth, 1973.
*W. Heckel, "Alexander at the Persian Gates", ''Athenaeum'' '''58''', 1980.
*W. Heckel, "Alexander at the Persian Gates", ''Athenaeum'' '''58''', 1980.
*[[John Prevas|J. Prevas]], ''Envy of the Gods: Alexander the Great's Ill-Fated Journey across Asia'' (USA: Da Capo Press, 2004), {{ISBN|0-306-81268-1}}.
*John Prevas, ''Envy of the Gods: Alexander the Great's Ill-Fated Journey across Asia'' (USA: Da Capo Press, 2004), {{ISBN|0-306-81268-1}}.
* Henry Speck, "Alexander at the Persian Gates. A Study in Historiography and Topography" in: ''American Journal of Ancient History'' n.s. 1.1 (2002) 15-234
* Henry Speck, "Alexander at the Persian Gates. A Study in Historiography and Topography" in: ''American Journal of Ancient History'' n.s. 1.1 (2002) 15-234
*A. Stein, ''Old Routes of Western Iran'', London, 1940.
*A. Stein, ''Old Routes of Western Iran'', London, 1940.
74. sor: 67. sor:
*{{cite book|last1=Arrian|last2=Rooke|first2=John|title=Arrian's History of the Expedition of Alexander the Great, and Conquest of Persia|url=https://books.google.com/books?id=a2IOAAAAQAAJ&pg=PR7|accessdate=7 April 2013|year=1812|publisher=J. Davis}}
*{{cite book|last1=Arrian|last2=Rooke|first2=John|title=Arrian's History of the Expedition of Alexander the Great, and Conquest of Persia|url=https://books.google.com/books?id=a2IOAAAAQAAJ&pg=PR7|accessdate=7 April 2013|year=1812|publisher=J. Davis}}



==External links==
*[https://www.livius.org/ap-ark/ariobarzanes/ariobarzanes2.html Ariobarzanes]: An Article by Jona Lendering.
*[http://www.encyclopedia.com/html/P/Pharnaba.asp Pharnabazus], The Columbia Encyclopedia, Sixth Edition 2006.
*[https://web.archive.org/web/20031018213726/http://www.gaugamela.com/ King Darius III]: A Research Article on Darius-III Codomannus
*[https://web.archive.org/web/20071019225808/http://www.iranica.com/articles/v10f3/v10f308.html Gabae]: The name of two places in Persia and Sogdiana.
*[https://www.livius.org/pen-pg/persian_gate/persian_gate.html Persian Gates]: Photos of the battlefield.
*[http://www.iranicaonline.org/articles/ariobarzanes-greek-form-of-old-iranian-proper-name-arya-brzana]: ARIOBARZANES, Greek form of an Old Iranian proper name AÚrya-bráza
{{Achaemenid Empire}}
{{Achaemenid Empire}}
[[Category:Battles involving the Achaemenid Empire|the Persian Gate]]
[[Category:Battles involving the Achaemenid Empire|the Persian Gate]]

A lap 2020. november 10., 17:53-kori változata

Perzsa-kapui csata
A Perzsa-kapu télen
A Perzsa-kapu télen
KonfliktusNagy Sándor hadjáratai
IdőpontI. e. 330 január
HelyszínPerzsa-kapu, Zagrosz-hegység
Eredménymakedón győzelem
Szemben álló felek
Makedónia
Korinthoszi Szövetség		Óperzsa Birodalom
Parancsnokok
Nagy Sándor
Kraterosz
Ptolemaiosz		Ariobarzanész
Szemben álló erők
kb. 17 ezer700 (mai becslés)[1][2][3]
Veszteségek
közepes-súlyosa teljes sereg
Térkép
Hollófernyiges/próbalap2 (Irán)
Hollófernyiges/próbalap2
Hollófernyiges/próbalap2
Pozíció Irán térképén
é. sz. 30° 42′ 30″, k. h. 51° 35′ 55″Koordináták: é. sz. 30° 42′ 30″, k. h. 51° 35′ 55″

A perzsa-kapui csata i. e. 330 januárjában zajlott a Perzsiát meghódító Nagy Sándor és perzsa fővárosba, Perszepoliszba vezető út egyik szűk szurdokát, a Perzsa-kaput elálló, Ariobarzanész által vezetett elit királyi gárda között. A perzsák egy hónapon át tartották fel a sokszoros létszámfölényben lévő makedón hadsereget, míg azok nem találtak egy másik útvonalat a hegyeken keresztül és a védők hátába kerülve le nem mészárolták valamennyiüket. A perzsa-kapui csatát már az ókorban is a 150 évvel korábbi thermopülai csatához hasonlították, csak itt a szerepek (a görögök helyett a perzsák voltak az utolsó emberig makacsul védekező fél) felcserélődtek.

Előzmények

A III. Dareiosz vezette Óperzsa Birodalom képtelen volt ellenállni Nagy Sándor makedón erőinek és vereségek sorozatát szenvedte el, előbb a Granikosznál, majd Isszosznál, végül Gaugamélánál. Az utolsónál a birodalom gyakorlatilag összeroppant, a nagykirály elmenekült és szervezett ellenállásra alig volt példa. I. e. 331 végén Nagy Sándor harcok nélkül elfoglalta Babilont és Szúzát. Dareiosz megbízta Perszisz tartomány (a mai iráni Farsz régió) szatrapáját (kormányzóját), Ariobarzanészt hogy tartsa fel a főváros felé nyomuló ellenséget, míg ő északon a médek följén újabb hadsereget szervez. Ariobarzanész a Szúza és Perszepolisz közötti rövidebb úton, a Zagrosz-hegységben állt fel, a Perzsa-kapu nevű szűk szurdoknál.[4] A hegységen más útvonalak is keresztülvezettek, de télen valamennyi nehezen volt járható.

Szúza megszállása után Nagy Sándor két részre osztotta a seregét. Egyik felét hadvezérére, Parmeniónra bízta, aki a fővárosba vezető hosszabb királyi úton haladt, míg Nagy Sándor a másik seregrésszel a Zagroszon át vonult. A makedón uralkodó útközben meghódoltatta a hegyek között élő félnomád uxiánokat, akik -akárcsak a perzsa királyoktól - tőle is adót kértek, hogy átvezessék a hegyek között.[5] A Perzsa-kapuig semmilyen ellenállással nem találkoztak, így Nagy Sándor nem küldött előre felderítőket és egyenesen belesétált az Ariobarzanész által felállított csapdába.

A szorosba vezető völgy nyugati vége igen széles, így a makedón hadsereg teljes egészében benyomulhatott a hegyek közé. Ariobarzanész a szűkülő szoros túlsó, délkelet felé kanyarodó végén állította fel csapatait. Arrianus szerint 40 ezer gyalogos és 700 lovas állt a rendelkezésére, szemben a tízezernyi makedónnal. Egyes mai történészek azonban rendkívül túlzónak és valószínűtlennek vélik ezeket a számokat.[6][7] Az Encyclopædia Iranica becslése alapján mindössze 700 (de 2000-nél semmiképpen sem több) ember állhatott Ariobarzanész rendelkezésére.Forráshivatkozás-hiba: Egy <ref> címke lezáró </ref> része hiányzik. Valószínűleg az Arrianus által említett 700 lovas a teljes perzsa haderőt jelenthette. Vele szemben Nagy Sándornak tízezernél is több katona állt rendelkezésére. Az utánpótlást szállító szekereket és a nehézgyalogságot a hosszabb útón körbeküldte Parmenión felügyelete alatt, maga pedig főleg a makedón gyalogsággal, a lovassággal és az íjászokkal kelt át a hegyeken.[8]

A csata

Fájl:Persiangatesmap.gif
A perzsa-kapui csata

A perzsák egy olyan szűkületnél álltak lesben, ahol a szoros mindössze néhány méter széles. Amikor a makedónok kellő mélységben beértek a szurdokba, a perzsák az északi lejtőról sziklákat görgettek rájuk, a déli lejtőről pedig íjászok lőtték őket. A makedónokat meglepetésszerűen érte a támadás, súlyos veszteségeket szenvedtek. Megpróbáltak visszavonulni, de a szűk hely és a hátulról rájuk torlódó újabb csapatok lehetetlenné tették a rendezett visszavonulást. Nagy Sándor kénytelen volt sorsukra hagyni a holttesteket, bármekkora nagy szégyent is jelentett ez számára a makedón és görög harcosok szemében.[9]

Ariobarzanész abban reménykedhetett, hogy ha elegendő ideig fel tudja tartani a támadókat vagy a hosszabb útra kényszeríti őket, Dareiosz képes lesz újabb sereget szervezni.

A perzsák egy hónapon át tartották a szorost, de Nagy Sándor végül a hadifoglyoktól megtudta, hogy a hegyeken át vezet egy másik ösvény a Perzsa-kapu túloldalára. Egy kisebb csapatot hátrahagyott Kraterosz felügyelete alatt, a többiekkel pedig átkelt a hegyek között, majd két részre osztotta seregét; egyiket maga, a másikat Philotasz vezette. A makedón király fentről, míg a másik csapat hátulról támadta meg a védőket.[10][11] A perzsák makacsul, az utolsó emberig védekeztek. Még a fegyvertelenek is belekapaszkodtak az ellenséges katonákba, földre birkózták őket, hogy ott a saját fegyverükkel végezzenek velük.[12] A makedónok összességében igen súlyos veszteségeket szenvedtek, egyes vélemények szerint a legnagyobbakat valamennyi perzsiai ütközet közül.[13][14]

A csapdába esett Ariobarzanész (aki mellett ott harcolt húga, Jutab) nem adta meg magát, hanem nekirontott a makedón arcvonalnak. Egyes források szerint elesett, Arrianus és Curtius szerint viszont sikerült észak felé elmenekülnie és elérte Perszepoliszt. A város kormányzója, Tiridatész kincstárnok azonban értelmetlennek vélte a további ellenállást és nem engedte be őt, míg a makedónok utol nem érték és le nem gyilkolták Ariobarzanészt és a csata többi túlélőjét.[10][15]

Következmények

Mind az antik, mind a modern történészek felismerték a hasonlóságot a perzsa-kapui és a thermopülai csata között, csak éppen a szerepek cserélődtek fel.[16][17] Míg Thermopülainál a görögök védekeztek makacsul Xerxésszel szemben és estek el valemennyien hazájuk védelmében, pontosan 150 évvel később a perzsák kényszerültek védekezni és ugyanúgy elbuktak. Az egyik forrás szerint egy perzsa pásztor mutatta meg a kerülőutat a makedónoknak, éppen úgy ahogyan Thermopülainál egy helybeli görög kalauzolta a hódítókat.[9][18]

A győzelemmel elhárult az utolsó akadály is Nagy Sándor és a perzsa főváros, Perszepolisz között. A makedón király egyik hadvezérére bízta, Phraszaortészra bízta Perszisz tartomány kormányzását (amit korábban Ariobarzanész végzett). Nagy Sándor megszerezte Dareiosz kincstárát, ami azt jelentette, hogy anyagilag nem függött többé a görög városok adójától.[19] Pár hónappal később azonban szabad rablást engedélyezett a városban, amelynek minden férfilakosát lemészárolták, a nőket pedig rabszolgasorba vetették; talán azért, mert katonái és a görögök elvárták, hogy álljon bosszút Athén korábbi felégetéséért.[20] This destruction of the city can be viewed as unusual as its inhabitants surrendered without a fight and Alexander had earlier left Persian cities he conquered, such as Susa, relatively untouched.[21] I. e. 330 májusában Nagy Sándor elhagyta Perszepoliszt, hogy tovább üldözze Dareioszt, de előtte még felgyújtotta a királyi palotát.[22] Egyes források szerint ez szándékos bosszú volt, mások azt állítják hogy részegen, dühében adta ki a parancsot a pusztításra, mert a perzsák nem fogadták el királyuknak.[22][23]

Jegyzetek

  1. ↑ "ARIOBARZANES"
  2. ↑ Bill Yenne: "Alexander the Great: Lessons from History's Undefeated General", St. Martin's Press, New York, 2010, pp. 90
  3. ↑ CAIS "The Battle of the Persian Gate and the Martyrdom of General Ariobarzan and his defending regiment"
  4. ↑ Speck, Henry (2002). „Alexander at the Persian Gates. A Study in Historiography and Topography”. American Journal of Ancient History 1 (1), 7–208. o. ISSN 0362-8914.   [1].
  5. ↑ Engels, D. W.. Alexander the Great and the Logistics of the Macedonian Army. Berkeley and London: University of California Press, 72f. o. (1978). ISBN 0-520-04272-7 
  6. ↑ Mehrdad Kia: "The Persian Empire: A Historical Encyclopedia: A Historical Encyclopedia", ABC-CLIO, LLC, Santa Barbara and Denver, 2016, pp. 97
  7. ↑ Bowden, Hugh. Alexander the Great: A Very Short Introduction. New York: Oxford University Press (2014) 
  8. ↑ Arrian, Anabasis 3.18.1; Curtius 5.3.16f.; Diodorus 17.68.1; Stein, op. cit., pp. 19f.)"
  9. ↑ a b Prevas 17
  10. ↑ a b Prevas 18
  11. ↑ Arrian 3.18.5-6; Curtius 5.4.29
  12. ↑ Curtius 5.3.31-2
  13. ↑ Berve, Das Alexanderreich II, p. 61; A. B. Bosworth
  14. ↑ A Historical Commentary on Arrian's History of Alexander I, Oxford, 1980, p. 326
  15. ↑ Quintis Curtius Rufus:Delphi Complete Works of Quintus Curtius Rufus - History of Alexander (Illustrated) (Delphi Ancient Classics Book 75), Delphi Classics, Ltd., Hastings and East Sussex, 2017
  16. ↑ Heckel, p. 171
  17. ↑ Burn, 1973, p. 121)
  18. ↑ Sarathi Bose, Partha. Alexander the Great's Art of Strategy. Gotham, 134. o. (2003). ISBN 1-59240-053-1 
  19. ↑ Prevas 19
  20. ↑ Prevas 23
  21. ↑ Prevas 27
  22. ↑ a b Prevas 33
  23. ↑ Prevas, John. Envy of the Gods: Alexander the Great's Ill-fated Journey Across Asia. Da Capo Press, 38–. o. (2005). ISBN 9780306814426. Hozzáférés ideje: 2013. április 7. 

Irodalom


Sablon:Achaemenid Empire

xKategória:Nagy Sándor csatái

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Hollófernyiges/próbalap2&oldid=23236426”