„Szerkesztő:Hollófernyiges/próbalap2” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Személy infobox
{{csata infobox
|név= Perzsa-kapui csata
|típus=
|kép= 2persian gate wall.JPG
|név= Philopoimén
|képleírás= A Perzsa-kapu télen
|kép= Philopoemen David Angers Louvre LP1556.jpg
|konfliktus= Nagy Sándor hadjáratai
|képméret =
|időpont= [[I. e. 330]] január
|képaláírás = A sebesült Philopoimén ([[Pierre Jean David d’Angers|David d’Angers]] szobra, 1837)
|helyszín= Perzsa-kapu, Zagrosz-hegység
|születési dátum= [[i. e. 253]]
|eredmény= makedón győzelem
|születési hely= [[Megalopolisz]]
|egyik fél= [[Makedónia]]<br>[[Korinthoszi Szövetség]]
|halál dátuma= [[i. e. 183]]
|másik fél= [[Óperzsa Birodalom]]
|halál helye= [[Messzéné (Görögország)|Messzéné]]
|parancsnokok1= [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]]<br>[[Kraterosz]]<br>[[I. Ptolemaiosz|Ptolemaiosz]]
|halál oka=
|parancsnokok2= [[Ariobarzanész]]
|sírhely= <!-- Wikidata: p119 -->
|erők1= kb. 17 ezer
|születési név= <!-- Wikidata: p513 -->
|erők2= 700 (mai becslés)<ref>[http://www.iranicaonline.org/articles/ariobarzanes-greek-form-of-old-iranian-proper-name-arya-brzana "ARIOBARZANES"]</ref><ref>Bill Yenne: "Alexander the Great: Lessons from History's Undefeated General", St. Martin's Press, New York, 2010, pp. 90</ref><ref> CAIS "The Battle of the Persian Gate and the Martyrdom of General Ariobarzan and his defending regiment"</ref>
|neme = <!-- csak ha nem derül ki a bevezetőből vagy az utónévből -->
|veszteségek1= közepes-súlyos
|művésznév =
|veszteségek2= a teljes sereg
|álnév = <!-- Wikidata: p742 -->
|pozíciós térkép = Irán
|becenév= <!-- Wikidata:p1449 -->
|térképtípus =
|állampolgárság= <!-- Wikidata: p27 -->
|térképfelirat =
|nemzetiség=
|szélesség = N
|házastárs = -
|élettárs = -
|szélességi fok = 30
|szélességi ívperc = 42
|gyermekek száma = <!-- Wikidata: p1971 -->
|szélességi ívmásodperc= 30
|gyermekei = -
|szülei = -
|hosszúsági fok = 51
|hosszúsági ívperc = 35
|szakma = <!-- Wikidata: p106 -->
|hosszúsági ívmásodperc= 55
|tisztség = <!-- Wikidata: p39 -->
|iskolái= <!-- Wikidata: p69 -->
|hosszúság = E
|szöveg pozíciója =
|kitüntetései= -
| wikicommons =
}}
}}


A '''perzsa-kapui csata''' i. e. 330 januárjában zajlott a Perzsiát meghódító Nagy Sándor és perzsa fővárosba, Perszepoliszba vezető út egyik szűk szurdokát, a Perzsa-kaput elálló, Ariobarzanész által vezetett elit királyi gárda között. A perzsák egy hónapon át tartották fel a sokszoros létszámfölényben lévő makedón hadsereget, míg azok nem találtak egy másik útvonalat a hegyeken keresztül és a védők hátába kerülve le nem mészárolták valamennyiüket. A perzsa-kapui csatát már az ókorban is a 150 évvel korábbi thermopülai csatához hasonlították, csak itt a szerepek (a görögök helyett a perzsák voltak az utolsó emberig makacsul védekező fél) felcserélődtek.
'''Philopoimén''' ([[Ógörög nyelv|ógörögül]] ''Φιλοποίμην''; kb. [[i. e. 253]] – [[i. e. 183]]), görög hadvezér. Nyolc alkalommal választották meg az [[Akháj Szövetség]] fővezérévé ([[sztratégosz]]ává). Elsősorban [[Spárta]] ellen küzdött, amelyet végül sikerült megtörnie és a szövetségbe kényszerítenie. Az Akháj Szövetség így a [[Peloponnészosz|Peloponnészoszi-félsziget]] domináns hatalmává vált, ám emiatt néhány évtizeddel Philopoimén halála után a rómaiak fel akarták oszlatni és amikor ellenálltak, egész Görögországot meghódították. [[Plutarkhosz]] szerint egy római azt mondta Philopoiménról, hogy ő volt "az utolsó görög", utána a függetlenségét elvesztő Hellászban már nem akadt hasonló tehetségű hadvezér.


==Ifjúsága==
==Előzmények==
A III. Dareiosz vezette Óperzsa Birodalom képtelen volt ellenállni Nagy Sándor makedón erőinek és vereségek sorozatát szenvedte el, előbb a Granikosznál, majd Isszosznál, végül Gaugamélánál. Az utolsónál a birodalom gyakorlatilag összeroppant, a nagykirály elmenekült és szervezett ellenállásra alig volt példa. I. e. 331 végén Nagy Sándor harcok nélkül elfoglalta Babilont és Szúzát. Dareiosz megbízta Perszisz tartomány (a mai iráni Farsz régió) szatrapáját (kormányzóját), Ariobarzanészt hogy tartsa fel a főváros felé nyomuló ellenséget, míg ő északon a médek följén újabb hadsereget szervez. Ariobarzanész a Szúza és Perszepolisz közötti rövidebb úton, a Zagrosz-hegységben állt fel, a Perzsa-kapu nevű szűk szurdoknál.{{cite journal |first=Henry |last=Speck |title=Alexander at the Persian Gates. A Study in Historiography and Topography |journal=American Journal of Ancient History |series=n.s. |volume=1 |issue=1 |year=2002 |pages=7–208 |issn=0362-8914 }} [https://www.livius.org/a/iran/persian_gates/yasuj.html].</ref> A hegységen más útvonalak is keresztülvezettek, de télen valamennyi nehezen volt járható.
Philopoimén i. e. 253 körül született az [[Árkádia|arkadiai]] [[Megalopolisz]]ban. Apja Kraugisz volt (Plutarkhosz szerint "minden tekintetben nevezetes ember"), aki azonban korán meghalt és Philopoimén nevelését befogadott barátja, a [[Mantineia|Mantineiából]] száműzött Kleandrosz folytatta. Mikor eléggé idős lett, nevelését két filozófus fejezte be, Ekdémosz és Megalophanész, akik inkább politikai és államügyekkel foglalkoztak. Korábban részt vettek Megalopolisz és [[Sziküón]] zsarnokainak elűzésében, valamint [[Küréné]]ben a helybeliek kérésére helyreállították a törvények uralmát.


Szúza megszállása után Nagy Sándor két részre osztotta a seregét. Egyik felét hadvezérére, Parmeniónra bízta, aki a fővárosba vezető hosszabb királyi úton haladt, míg Nagy Sándor a másik seregrésszel a Zagroszon át vonult. A makedón uralkodó útközben meghódoltatta a hegyek között élő félnomád uxiánokat, akik -akárcsak a perzsa királyoktól - tőle is adót kértek, hogy átvezessék a hegyek között.<ref>{{cite book |first=D. W. |last=Engels |title=Alexander the Great and the Logistics of the Macedonian Army |publisher=University of California Press |location=Berkeley and London |year=1978 |isbn=0-520-04272-7 |pages=72f }}</ref> A Perzsa-kapuig semmilyen ellenállással nem találkoztak, így Nagy Sándor nem küldött előre felderítőket és egyenesen belesétált az Ariobarzanész által felállított csapdába.
Külsejét illetően nem volt szép vagy tiszteletet parancsoló, egy történet szerint már híres hadvezérként kopott katonaköpenyében szolgának nézték és elküldték tűzifát hasogatni. Jelleme Plutarkhosz szerint becsvágyó volt és hajlamos volt a viszálykodásra és indulatosságra. Gyerekkorától kezdve katonának készült, hamar megtanulta a fegyverforgatást és a lovaglást.


The valley preceding the Persian Gate, called the Tang'e Meyran, is initially very wide, allowing the Macedonian army to enter the mountains at full march. Ariobarzanes occupied a position near the modern-day village of Cheshmeh Chenar. The road curves to the southeast (to face the rising sun) and narrows considerably at that point, making the terrain particularly treacherous. (And thus well suited for Ariobarzanes's purposes.) According to historian Arrian, Ariobarzanes had a force of 40,000 infantry and 700 cavalry who faced a Macedonian force of over 10,000. However, some modern historians have claimed these figures for the Achaemenid force to be grossly exaggerated and implausible.<ref>Mehrdad Kia: "The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]: A Historical Encyclopedia", ABC-CLIO, LLC, Santa Barbara and Denver, 2016, pp. 97</ref><ref>{{cite book |first=Hugh |last=Bowden |title=Alexander the Great: A Very Short Introduction |publisher=Oxford University Press |location=New York |year=2014 }}</ref> ''[[Encyclopædia Iranica]]'' suggests a number of defenders of just 700 (or no more than 2,000) men based on the maximum number of troops likely at Ariobarzanes' disposal, but it notes that most modern historians follow Arrian, Curtius, and Diodorus unreservedly.<ref>"Alexander historians give Ariobarzanes a large army (40,000 infantry and 700 cavalry in Arrian, Anabasis 3.18.2; 25,000 infantry in Curtius 5.3.17 and Diodorus 17.68.1; the latter adds 300 horsemen), and their modern successors follow them unreservedly (e.g., Th. Doge, Alexander, Boston and New York, 1890, p. 401; J. F. C. Fuller, The Generalship of Alexander the Great, London, 1958, pp. 228ff.; N. G. L. Hammond, *Alexander the Great: King, Commander and Statesman, London, 1981, p. 185). However, Greek estimates for Persian infantries were generally valueless (C. Hignett, Xerxes’ Invasion of Greece, Oxford, 1962, pp. 350f.), and Ariobarzanes could hardly have mustered more troops than he had taken to Gaugamela. Arrian's 700 can thus be interpreted as indicating the total strength of Ariobarzanes. Against them Alexander led an army of well over 10,000 men, for having sent Parmenion with the baggage train and heavier-armed troops down the carriage road, he himself took the Macedonian infantry, the lancers and archers through the mountainous track (Arrian, Anabasis 3.18.1; Curtius 5.3.16f.; Diodorus 17.68.1; Stein, op. cit., pp. 19f.)"</ref>
Felserdülve honfitársaival együtt gyakran részt vett a spártai területek elleni zsákmányszerző portyákon, de amikor nem volt hadiállapot, vadászattal vagy földműveléssel edzette a testét. Földbirtoka volt, de napszámosaihoz hasonlóan szalmazsákon aludt, hogy hozzászokjon a katonaélet lemondásaihoz. A hadi vállalkozásokon szerzett pénzt lovakra, fegyverekre és a hadifoglyok váltságdíjának kifizetésére fordította. Gyakran olvasta a filozófusok műveit, de csak azokat, amelyeket erényesnek és hasznosnak tartott; úgy vélte az olvasmányoknak tettekre kell buzdítaniuk. A háborút tartotta a legváltozatosabb térnek az erény gyakorlására és lenézte, tétlennek tartotta azokat aki a hadi tevékenységeket nem gyakorolták.


==Battle==
==Első harcai Spárta ellen==
[[File:Persiangatesmap.gif|thumb|300px|Map of the Persian Gate]]
[[Fájl:Augustins - Philopoemen à Sellasie - Bernard Lange Inv.RA 895, 1829.jpg|150px|bélyegkép|balra|A sebesült Philopoimén ([[Bernard Lange]] szobra, 1829)]]
The Persian Gate was only a couple of meters wide at the point of ambush. Once the Macedonian army had advanced sufficiently into the narrow pass, the Persians rained down boulders on them from the northern slopes. From the southern slope, Persian archers launched their projectiles. Alexander's army initially suffered heavy casualties, losing entire platoons at a time.<ref>[[Quintus Curtius Rufus]]</ref> The Macedonians attempted to withdraw, but the terrain and their still-advancing rear guard made an orderly retreat impossible. Alexander was forced to leave his dead behind to save the rest of his army—a great mark of disgrace to the [[Ancient Macedonians|Macedonians]] and to other [[Ancient Greeks|Greeks]] who valued highly the recovery and proper burial of their fallen.<ref name="Prevas 17">Prevas 17</ref>
I. e. 223-ban, amikor Philopoimén harminc éves volt, [[III. Kleomenész spártai király|Kleomenész]] spártai király váratlan éjszakai támadással elfoglalta Megalopoliszt. Philopoimén a védekezők segítségére sietett, vakmerően küzdött, de a spártaiak erősebbek voltak és kiszorították őket a városból; eközben elvesztette lovát és megsebesült. A megalopolisziak [[Messzéné (Görögország)|Messzénébe]] menekültek, ahol utolérte őket Kleomenész küldötte és visszahívta őket a városba. Philopoimén lebeszélte polgártársait a visszatérésről, mondván, hogy a spártaiaknak csak alattvalókra van szükségük, az üres várossal nem tudnak mit kezdeni. Kleomenész ezt követően kirabolta és feldúlta Megalopoliszt, majd zsákmányával hazavonult.


Ariobarzanes had some reason to believe that success here could change the course of the war. Preventing Alexander's passage through the Persian Gates would force the Macedonian army to use other routes to invade Persia proper, all of which would allow Darius more time to field another army, and possibly stop the Macedonian invasion altogether.
A következő évben [[III. Antigonosz makedón király|III. Antigonosz]] makedón király akháj, [[Boiótia|boiótiai]], [[Thesszália|thesszáliai]] és [[akarnania]]i szövetségeseivel Spárta ellen vonult és elfoglalta tőlük [[Argosz (település)|Argoszt]] és Mantineiát. Kleomenész azonban Szellasziánál elfoglalta a Lakóniába vezető hegyszorosokat. Philopoimén a makedónok szövetségeseként a lovassághoz volt beosztva, az illírek mellett. Az illírek nem várva a parancsra, rávetették magukat a spártaiakra és elszakadtak a lovasságtól. Eukleidasz, Kleomenész fivére ezt látva hátbatámadta az illíreket mozgékony könnyűgyalogosaival és szétzilálta őket. Philopoimén kérte a lovasparancsnokot, hogy támadják meg a spártai könnyűfegyverzetűeket, de mivel nem kaptak parancsot a királytól, azok elutasították. Így aztán maga gyűjtötte össze polgártársait, és támadásra vezette őket, megfutamítva a spártaiakat. Eközben egy dárdával eltalálták, a fegyver mindkét combját átütötte. A társai nem mertek hozzányúlni a sebéhez, ezért maga törte el a dárdanyelet és kihúzatta a lábából, majd karddal rontott az ellenségre. A győztes csata után Antigonosz azt mondta róla, hogy "az a fiatalember nagy vezérre valló haditettet hajtott végre." A király vezérséget és magas fizetést ajánlott fel neki, de elhárította a megtiszteltetést, mert tartott tőle, hogy nem tűri majd, ha parancsolnak neki.


Ariobarzanes held the pass for a month, but Alexander succeeded in encircling the Persians in a [[pincer attack]] with [[Philotas]] and broke through the Persian defenses. Alexander and his elite contingent then attacked the force of Ariobarzanes from above in a surprise attack until the Persians could no longer block the pass.<ref name="Prevas 18">Prevas 18</ref> Accounts of how he did so vary widely. Curtius and Arrian both report that prisoners of war led Alexander through the mountains to the rear of the Persian position, while a token force remained in the Macedonian camp under the command of [[Craterus]].<ref>Arrian 3.18.5-6; Curtius 5.4.29</ref>
==Az Akháj Szövetség vezetőjeként==
:"[The Persians]...Fought a memorable fight... Unarmed as they were, they seized the armed men in their embrace, and dragging them down to the ground... Stabbed most of them with their own weapons."<ref>Curtius 5.3.31-2</ref>
[[Fájl:Macedonia and the Aegean World c.200.png|bélyegkép|Az Akháj Szövetség i.e. 200 körül]]
I.e. 221-től tíz éven át Krétán volt zsoldos és nagy hírnévre tett szert. Amikor i. e. 210-ben visszatért Görögországba, felajánlották neki az Akháj Szövetség lovassági főparancsnoki tisztségét. Csapatait azonban gyatra állapotban találta, a lovak másodrendűek voltak, a gazdag lovagok pedig kivonták magukat a hadjáratok alól vagy másokat küldtek maguk helyett. Elődje elnézte a hiányosságokat, mert Akhaiában a lovagok kezében volt a hatalom; Philopoimén azonban nem riadt meg attól, hogy ellenségeket szerez, energikusan vetette magát a fegyvernem átszervezésébe. Akit kellett dicsért, másokat megbüntetett, katonai gyakorlatokat, harci játékokat szervezett. Rövid időn belül begyakoroltatta katonáival az egységes csapatmozdulatokat, lendületet és lelkesedést oltott beléjük. Még ugyanebben az évben az [[Első római–makedón háború|első római-makedón háborúval]] kapcsolatos összecsapások során csatát vívtak a Larisszosz folyó mellett az [[Aitólia|aitóliaiak]] és [[élisz]]iek ellen. Az éliszi lovasság vezére, Damophantosz párbajra hívta ki Philopoimént, aki ledöfte őt és így nagy hírnévre tett szert.


Diodorus and Plutarch generally concur with this assessment, although their numbers vary widely. Modern historians W. Heckel and Stein also lend credence to this argument. Although precise figures are unavailable, some historians{{Who|date=July 2010}} say that this engagement cost Alexander his greatest losses during his campaign to conquer Persia.
I. e. 209-ben az Akháj Szövetség fővezérévé (sztratégoszává) választották Philopoimént. Az Akháj Szövetség az észak-peloponnészoszi városok védelmi szervezete volt, mert rá kellett jönniük hogy a birodalmak korában egyedül már képtelen védekezni Makedónia vagy akár Spárta hódító törekvéseivel szemben. Harminckét éven át a szövetség lelke és tizenhatszor megválasztott fővezére [[Aratosz (hadvezér, memoáríró)|Sziküóni Aratosz]] volt, de ő i. e. 213-ban meghalt.
[[Fájl:Rubens and Snyders-Philopoemen.jpg|bélyegkép|Szállásadói felismerik a szolgának nézett Philopoimént ([[Peter Paul Rubens]] és [[Frans Snyders]] képe, 1609)]]
Philopoimén első lépésként modernizálta az akhájok fegyverzetét. A könnyű, de kevés védelmet nyújtó keskeny pajzs helyett bevezette a kerek pajzsot, a makedónok lándzsáival felérő hosszú lándzsát és a nehéz vértezetet (sisak, mell- és lábvért). Igyekezett visszafogni a fényűzésre, lakomákra fordított összegeket, hogy azokat hadifelszerelésre költsék és rendszeresen gyakorlatoztatta katonáit, begyakoroltatta velük a falanxtaktikát.


[[Youtab]], the sister of [[Ariobarzanes, Satrap of Persis|Ariobarzanes]], fought alongside her brother in the battle.
I. e. 207-ben a spártaiak, akiket a gyerekkorú [[Pelopsz spártai király|Pelopsz]] helyett uralkodó [[Makhanidasz]] vezetett, betörtek Mantineia területére. Az Akháj Szövetség a segítségükre sietett és a város mellett [[Mantineai csata (i. e. 207)|összecsaptak]] a spártaiakkal. Makhanidasz az első rohammal megfutamította a vele szemben állókat és az üldözésükre indult, de eközben elszakadt serege többi részétől. Philopoimán az ellenség arcvonalában keletkezett rést kihasználva szétszórta a maradék spártaiakat, akik már azt hitték, hogy győztek és állítólag több mint négyezret megölt közülük. Ezt követően a visszatérő Makhanidasz ellen fordult. A spártai türannosz egy széles árkon próbált átugratni a lovával, de az a szügyével a szemközti partnak csapódott. Philopoimén ért oda először és lováról lándzsájával átszúrta a kiszolgáltatott helyzetbe került Makhanidaszt.


According to some accounts, Ariobarzanes, and his surviving companions were trapped, but rather than surrender, they charged straight into the Macedonian lines. One account states that Ariobarzanes was killed in the last charge while another version by [[Arrian]] reports that Ariobarzanes escaped to the north where he finally surrendered to Alexander with his companions. Modern Historian J. Prevas maintains that Ariobarzanes and his forces retreated to Persepolis, where they found the city gates closed by Tiridates, a Persian noble and guardian of the royal treasury under Darius III, who had been in secret contact with Alexander the Great.<ref name="Prevas 18"/> Tiridates considered resisting Alexander's forces to be futile, and so allowed Alexander to massacre Ariobarzanes and his troops right outside the city walls of Persepolis rather than fight against Alexander.<ref name="Prevas 18"/> This is in agreement with Curtius' account which states that the Persian force, after both inflicting and suffering heavy casualties in the ensuing battle, broke through the Macedonian forces and retreated to Persepolis, but were denied entrance into the capital at which point they returned to fight Alexander's army to the death.<ref>Quintis Curtius Rufus:Delphi Complete Works of Quintus Curtius Rufus - History of Alexander (Illustrated) (Delphi Ancient Classics Book 75), Delphi Classics, Ltd., Hastings and East Sussex, 2017</ref>
Hírneve akkora volt, hogy amikor a boiótok megostromolták [[Megara (attikai)|Megarát]], elég volt annak (megalapozatlan) híre, hogy Philopoimén közeledik, máris visszavonultak. Amikor i.e. 201-ben az újabb spártai türannosz, [[Nabisz spártai király|Nabisz]] elfoglalta Messzénét, az Akháj Szövetség akkori sztratégosza, Lüszipposz nem volt hajlandó a segítségükre sietni. Philopoimén ekkor önhatalmúlag, népgyűlési határozat nélkül elindult és az akhájok lelkesen követték. Nabisz a közeledtére sietve elhagyta a már megszállt várost. Ezt követően Philopoimént i.e. 201-199 között a szövetség fővezérének választották. [[V. Philipposz makedón király|V. Philipposz]] makedón király megpróbálta meggyilkoltatni, hogy utána uralma alá hajtsa Akhaiát, de nem járt sikerrel.


A few historians regard the Battle of the Persian Gate as the most serious challenge to Alexander's conquest of Persia.<ref>Berve, Das Alexanderreich II, p. 61; A. B. Bosworth</ref><ref>A Historical Commentary on Arrian's History of Alexander I, Oxford, 1980, p. 326</ref> [[Michael Wood (historian)|Michael Wood]] has called the battle decisive<ref>{{cite book|last=Wood|first=Michael|title=In the Footsteps of Alexander the Great: A Journey from Greece to Asia|year=1997|publisher=University of California Press|isbn=978-0-520-21307-4|url=https://archive.org/details/infootstepsofale00wood|url-access=registration|quote=decusuve.|page=[https://archive.org/details/infootstepsofale00wood/page/108 108]}}</ref> and A. B. Bosworth refers to it as a "complete and decisive victory for Alexander".<ref>{{cite book|last=Bosworth|first=A.B.|title=Conquest and Empire: The Reign of Alexander the Great|year=1993|isbn=978-0-521-40679-6|url=https://books.google.com/books?id=4oLAwmjkPnkC&pg=PA90&dq=Ariobarzanes+alexander+gates#q=decisive|page=91}}</ref>
==Visszatérése Krétára==
[[Fájl:Mapofphilopoemen.jpg|bélyegkép|balra|Philopoimén jelentősebb csatáinak helyszínei]]
I. e. 199-ben a [[gortün]]iak kérésére visszatért Krétára, hogy ismét zsoldosvezérként segítse háborújukat. Hat éven át volt távol ezalatt Nabisz ostrom alatt tartotta Megalopoliszt (a város meg is neheztelt Philopoiménre, mert távol hadakozik az otthoni vész esetén) és lezajlott a [[Második római–makedón háború|második római-makedón háború]]. Nabisz eleinte [[V. Philipposz makedón király|Philipposz]] oldalára állt és cserébe megkapta Argoszt, majd ezután átállt a rómaikhoz, remélve hogy megtarthatja szerzeményét. A békekötés után azonban a római [[Titus Quinctius Flamininus]] zsarnoksággal vádolta Nabiszt és elvette tőle legfőbb kikötőjét, [[Gütheion]]t.


==Aftermath==
I. e. 193-ban visszatért a Peloponnészoszra és azonnal ismét a szövetség sztratégoszává választották. A háború újfent a spártaiak ellen folyt, akik megpróbálták visszaszerezni elvesztett területeiket. Az akhájok Rómát kérték fel segítségül, de nem várták meg, hogy azok erői megérkezzenek, hanem tengeren támadtak a spártaiakra és - részben Philopoimén tengeri tapasztalansága miatt - vereséget szenvedtek. Nabisz ezt követően ostrom alá vette Gütheiont, abban bízva, hogy az akhájok nem kockáztatnak meg újabb tengeri csatát. Philopoimén azonban éjszaka partra szállt és meglepetésszerűen rátámadott a spártai táborra, majd visszavonult. Néhány nappal később Nabisz lepte meg őket, amikor nehezen járható vidéken vonultak, de ennek ellenére győzelmet arattak a spártaiakon, akik gyakorlatilag elvesztették a hadseregüket.
Similarities between the battle fought at [[Battle of Thermopylae|Thermopylae]] and the Persian Gates have been recognized by ancient and modern authors.<ref>Heckel, p. 171</ref> The Persian Gates played the role "of a Persian Thermopylae and like Thermopylae it fell."<ref>(Burn, 1973, p. 121)</ref> The Battle of the Persian Gates served as a kind of reversal of the Battle of Thermopylae, fought in Greece in 480 BC in an attempt to hold off the invading Persian forces.<ref name="Prevas 17"/> Here, on Alexander's campaign to exact revenge for the Persian invasion of Greece, he faced the same situation from the Persians. There are also accounts that an Iranian shepherd led Alexander's forces around the Persian defenses, just as a local Greek showed the Persian forces a secret path around the pass at Thermopylae.<ref name="Prevas 17"/><ref>{{cite book | last =Sarathi Bose | first =Partha | title =Alexander the Great's Art of Strategy | publisher = Gotham| year =2003 | pages =134 | url =http://www.google.ca/books?id=49Tc7jRSBrIC&pg=PA134&ots=xXkz00sg0S&sig=kYkaEarQ15sIW9RViegObUDPEt0 | isbn=1-59240-053-1 }}
</ref>


The defeat of Ariobarzanes' forces at the Persian Gate removed the last military obstacle between Alexander and Persepolis. Upon his arrival at the city of [[Persepolis]], Alexander appointed a general named [[Phrasaortes]] as successor of Ariobarzanes. Alexander seized the treasury of Persepolis, which at the time held the largest concentration of wealth in the world, and guaranteed himself financial independence from the Greek states.<ref>Prevas 19</ref> Four months later, Alexander allowed the troops to loot Persepolis, kill all its men and enslave all its women, perhaps as a way to fulfill the expectations of his army and the Greek citizens, or perhaps as a final act of vengeance towards the Persians.<ref>Prevas 23</ref> This destruction of the city can be viewed as unusual as its inhabitants surrendered without a fight and Alexander had earlier left Persian cities he conquered, such as Susa, relatively untouched.<ref>Prevas 27</ref> In May 330 BC, Alexander ordered the terrace of Persepolis, including its palaces and royal audience halls, to be burned before he left to find Darius III.<ref name="Prevas 33">Prevas 33</ref> Sources disagree as to why he ordered the destruction: it could have been a deliberate act of revenge for the [[Achaemenid destruction of Athens|burning of the Acropolis of Athens]] during the [[second Persian invasion of Greece]], an impulsive, drunken act, or it could have been out of Alexander's supposed anger over not being recognized as the legitimate successor to Darius III.<ref name="Prevas 33"/><ref name="Prevas2005">{{cite book|last=Prevas|first=John|title=Envy of the Gods: Alexander the Great's Ill-fated Journey Across Asia|url=https://books.google.com/books?id=aE2yN9gwkxwC&pg=PA38|accessdate=7 April 2013|year=2005|publisher=Da Capo Press|isbn=9780306814426|pages=38–}}</ref>
I. e. 192-ben az aitóliabeliek hitszegő módon meggyilkolták Nabiszt és megpróbálták elfoglalni Spártát, de annak lakói kiűzték őket. Philopoimén kihasználta legfőbb ellenségének kiszolgáltatott helyzetét, megtámadta a várost és részben erőszakkal, részben rábeszéléssel rávette őket, hogy csatlakozzanak az Akháj Szövetséghez. A spártaiak a Nabisz házának és birtokának elárverezéséből befolyt százhúsz talentumot Philopoiménnek akarták ajándékozni, ő azonban visszautasította a jelentős összeget, mondván hogy ne barátaikat, hanem ellenségeiket vesztegessék meg vele.


==Notes==
Ezt követően a spártaiak fellázadtak az Akháj Szövetség ellen. Diophanész, a szövetség akkori sztratégosza fegyverrel akart letörni az elégedetlenkedést. Philopoimén előbb Diphanészt próbálta lebeszélni az erőszakról, majd amikor nem járt sikerrel, magánszemélyként ment el Lakedaimónba, figyelmeztette a spártaiakat és elzárva a betörő akháj sereg útját sikerült elkerülnie a vérontást és visszavezette Spártát a szövetségbe. I. e. 188-ban azonban konfliktusba került a spártai vezetéssel. Philopoimén csak azokat a korábbi spártai száműzötteket akarta visszaengedni a városba, akik támogatták az akháj orientációt. Ezekkel a száműzöttekkel együtt fegyveresen betört spártai területre, elfoglalta a várost és leromboltatta a Nabisz által emeltetett városfalat. A politikáját ellenzők közül 80-at (mások szerint 350-et) kivégeztetett, a Spárta által ellenőrzött terület egy részét elcsatolta Megalopolisz javára, azokat akik a zsarnokoktól kaptak polgárjogot áttelepítette Akhaiába (és amikor nem engedelmeskedtek az utasításnak, eladta őket rabszolgának) és eltörölve a régi spártai törvényeket az akháj törvényeket és intézményeket vezette be. Philopoimén látta, hogy a rómaiak befolyása egyre erősebb lesz Görögországban és igyekezett felszólalni a túlzottan Róma-barát politika ellen.
{{Reflist}}


==Halála==
==References==
*A. R. Burn, ''Alexander the Great and the Middle East'', Harmondsworth, 1973.
[[Fájl:William Rainey, Philopoemen in prison.jpg|170px|bélyegkép|A fogságba esett Philopoimén (William Rainey rajza, 1910)]]
*W. Heckel, "Alexander at the Persian Gates", ''Athenaeum'' '''58''', 1980.
I. e. 183-ban, hetven éves korában nyolcadszor is megválasztották az Akháj Szövetség fővezérévé. Egyik ellensége, Deinokratész rábeszélte a messzénéieket, hogy lázadjanak fel a szövetség ellen. Philopoimén lovascsapatával Messzénébe indult és útközben találkozott Deinokratész seregével, amelyet megfutamított. Ekkor azonban azok erősítést kaptak és Philopoimén inkább visszavonult, személyesen vállalva a hátvéd szerepét. Lova azonban megbotlott, a földre dobta, ő pedig elvesztette az eszméletét és elfogták. Messzénében egy gabonatárolóba zárták, amelynek egyetlen felső kijáratát egy nagy kővel zárták el.
*[[John Prevas|J. Prevas]], ''Envy of the Gods: Alexander the Great's Ill-Fated Journey across Asia'' (USA: Da Capo Press, 2004), {{ISBN|0-306-81268-1}}.
* Henry Speck, "Alexander at the Persian Gates. A Study in Historiography and Topography" in: ''American Journal of Ancient History'' n.s. 1.1 (2002) 15-234
*A. Stein, ''Old Routes of Western Iran'', London, 1940.
*{{cite book|last1=Rufus|first1=Quintus Curtius|last2=Crosby|first2=William Henry|title=Quintus Curtius Rufus: Life and exploits of Alexander the Great|url=https://archive.org/details/quintuscurtiusr00crosgoog|accessdate=7 April 2013|year=1858|publisher=D. Appleton and Co.}}
*{{cite book|last1=Arrian|last2=Rooke|first2=John|title=Arrian's History of the Expedition of Alexander the Great, and Conquest of Persia|url=https://books.google.com/books?id=a2IOAAAAQAAJ&pg=PR7|accessdate=7 April 2013|year=1812|publisher=J. Davis}}


==External links==
A messzénéiek Deinokratész nyomására úgy döntöttek, hogy nem engedik el élve. Hogy megkíméljék a kivégzés szégyenétől, egy szolgát küldtek hozzá méreggel. Philopoimén megkérdezte tőle, hogy társainak sikerült-e visszavonulniuk, és amikor a szolga megmondta neki, hogy többségük megmenekült, bólintott és kiitta méregpoharat.
*[https://www.livius.org/ap-ark/ariobarzanes/ariobarzanes2.html Ariobarzanes]: An Article by Jona Lendering.
*[http://www.encyclopedia.com/html/P/Pharnaba.asp Pharnabazus], The Columbia Encyclopedia, Sixth Edition 2006.
*[https://web.archive.org/web/20031018213726/http://www.gaugamela.com/ King Darius III]: A Research Article on Darius-III Codomannus
*[https://web.archive.org/web/20071019225808/http://www.iranica.com/articles/v10f3/v10f308.html Gabae]: The name of two places in Persia and Sogdiana.
*[https://www.livius.org/pen-pg/persian_gate/persian_gate.html Persian Gates]: Photos of the battlefield.
*[http://www.iranicaonline.org/articles/ariobarzanes-greek-form-of-old-iranian-proper-name-arya-brzana]: ARIOBARZANES, Greek form of an Old Iranian proper name AÚrya-bráza
{{Achaemenid Empire}}
[[Category:Battles involving the Achaemenid Empire|the Persian Gate]]
[[Category:Battles of Alexander the Great|Persian Gate]]
[[Category:330 BC]]
[[Category:History of Kohgiluyeh and Boyer-Ahmad Province]]
[[Category:History of Fars Province]]
[[Category:330s BC conflicts|the Persian Gate]]
[[Category:Last stands|Persian Gate]]


[[xKategória:Nagy Sándor csatái]]
Az akhájok felháborodva fogadták a halálhírét, feldúlták Messzéné környékét, míg a város meg nem adta magát. Deinokratész öngyilkos lett, a polgárok közül azokat, akik halálra ítélték Philopoimént, kivégezték. A holttestet elégették, hamvait egy urnában díszmenetben vitték Megalopoliszba; az urnát [[Polübiosz]], a későbbi történetíró vitte. A sírjánál agyonkövezték a messzénéi hadifoglyokat.

==Források==
*Plutarkhosz: [https://mek.oszk.hu/03800/03892/html/04.htm#20 Párhuzamos életrajzok]
*[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/p-CC4F4/philopoemen-CC727/ Philopoemen] ''Ókori lexikon''
*[https://www.britannica.com/biography/Philopoemen Philopoemen] ''Encycpaedia Britannica''
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Ókor}}

[[xKategória:Ókori görög hadvezérek, katonák]]
[[xKategória:Az i. e. 250-es években született személyek]]
[[xKategória:Az i. e. 180-as években elhunyt személyek]]

A lap 2020. november 2., 13:43-kori változata

Perzsa-kapui csata
A Perzsa-kapu télen
A Perzsa-kapu télen
KonfliktusNagy Sándor hadjáratai
IdőpontI. e. 330 január
HelyszínPerzsa-kapu, Zagrosz-hegység
Eredménymakedón győzelem
Szemben álló felek
Makedónia
Korinthoszi Szövetség		Óperzsa Birodalom
Parancsnokok
Nagy Sándor
Kraterosz
Ptolemaiosz		Ariobarzanész
Szemben álló erők
kb. 17 ezer700 (mai becslés)[1][2][3]
Veszteségek
közepes-súlyosa teljes sereg
Térkép
Hollófernyiges/próbalap2 (Irán)
Hollófernyiges/próbalap2
Hollófernyiges/próbalap2
Pozíció Irán térképén
é. sz. 30° 42′ 30″, k. h. 51° 35′ 55″Koordináták: é. sz. 30° 42′ 30″, k. h. 51° 35′ 55″

A perzsa-kapui csata i. e. 330 januárjában zajlott a Perzsiát meghódító Nagy Sándor és perzsa fővárosba, Perszepoliszba vezető út egyik szűk szurdokát, a Perzsa-kaput elálló, Ariobarzanész által vezetett elit királyi gárda között. A perzsák egy hónapon át tartották fel a sokszoros létszámfölényben lévő makedón hadsereget, míg azok nem találtak egy másik útvonalat a hegyeken keresztül és a védők hátába kerülve le nem mészárolták valamennyiüket. A perzsa-kapui csatát már az ókorban is a 150 évvel korábbi thermopülai csatához hasonlították, csak itt a szerepek (a görögök helyett a perzsák voltak az utolsó emberig makacsul védekező fél) felcserélődtek.

Előzmények

A III. Dareiosz vezette Óperzsa Birodalom képtelen volt ellenállni Nagy Sándor makedón erőinek és vereségek sorozatát szenvedte el, előbb a Granikosznál, majd Isszosznál, végül Gaugamélánál. Az utolsónál a birodalom gyakorlatilag összeroppant, a nagykirály elmenekült és szervezett ellenállásra alig volt példa. I. e. 331 végén Nagy Sándor harcok nélkül elfoglalta Babilont és Szúzát. Dareiosz megbízta Perszisz tartomány (a mai iráni Farsz régió) szatrapáját (kormányzóját), Ariobarzanészt hogy tartsa fel a főváros felé nyomuló ellenséget, míg ő északon a médek följén újabb hadsereget szervez. Ariobarzanész a Szúza és Perszepolisz közötti rövidebb úton, a Zagrosz-hegységben állt fel, a Perzsa-kapu nevű szűk szurdoknál.Speck, Henry (2002). „Alexander at the Persian Gates. A Study in Historiography and Topography”. American Journal of Ancient History 1 (1), 7–208. o. ISSN 0362-8914.   [1].</ref> A hegységen más útvonalak is keresztülvezettek, de télen valamennyi nehezen volt járható.

Szúza megszállása után Nagy Sándor két részre osztotta a seregét. Egyik felét hadvezérére, Parmeniónra bízta, aki a fővárosba vezető hosszabb királyi úton haladt, míg Nagy Sándor a másik seregrésszel a Zagroszon át vonult. A makedón uralkodó útközben meghódoltatta a hegyek között élő félnomád uxiánokat, akik -akárcsak a perzsa királyoktól - tőle is adót kértek, hogy átvezessék a hegyek között.[4] A Perzsa-kapuig semmilyen ellenállással nem találkoztak, így Nagy Sándor nem küldött előre felderítőket és egyenesen belesétált az Ariobarzanész által felállított csapdába.

The valley preceding the Persian Gate, called the Tang'e Meyran, is initially very wide, allowing the Macedonian army to enter the mountains at full march. Ariobarzanes occupied a position near the modern-day village of Cheshmeh Chenar. The road curves to the southeast (to face the rising sun) and narrows considerably at that point, making the terrain particularly treacherous. (And thus well suited for Ariobarzanes's purposes.) According to historian Arrian, Ariobarzanes had a force of 40,000 infantry and 700 cavalry who faced a Macedonian force of over 10,000. However, some modern historians have claimed these figures for the Achaemenid force to be grossly exaggerated and implausible.[5][6] Encyclopædia Iranica suggests a number of defenders of just 700 (or no more than 2,000) men based on the maximum number of troops likely at Ariobarzanes' disposal, but it notes that most modern historians follow Arrian, Curtius, and Diodorus unreservedly.[7]

Battle

Fájl:Persiangatesmap.gif
Map of the Persian Gate

The Persian Gate was only a couple of meters wide at the point of ambush. Once the Macedonian army had advanced sufficiently into the narrow pass, the Persians rained down boulders on them from the northern slopes. From the southern slope, Persian archers launched their projectiles. Alexander's army initially suffered heavy casualties, losing entire platoons at a time.[8] The Macedonians attempted to withdraw, but the terrain and their still-advancing rear guard made an orderly retreat impossible. Alexander was forced to leave his dead behind to save the rest of his army—a great mark of disgrace to the Macedonians and to other Greeks who valued highly the recovery and proper burial of their fallen.[9]

Ariobarzanes had some reason to believe that success here could change the course of the war. Preventing Alexander's passage through the Persian Gates would force the Macedonian army to use other routes to invade Persia proper, all of which would allow Darius more time to field another army, and possibly stop the Macedonian invasion altogether.

Ariobarzanes held the pass for a month, but Alexander succeeded in encircling the Persians in a pincer attack with Philotas and broke through the Persian defenses. Alexander and his elite contingent then attacked the force of Ariobarzanes from above in a surprise attack until the Persians could no longer block the pass.[10] Accounts of how he did so vary widely. Curtius and Arrian both report that prisoners of war led Alexander through the mountains to the rear of the Persian position, while a token force remained in the Macedonian camp under the command of Craterus.[11]

"[The Persians]...Fought a memorable fight... Unarmed as they were, they seized the armed men in their embrace, and dragging them down to the ground... Stabbed most of them with their own weapons."[12]

Diodorus and Plutarch generally concur with this assessment, although their numbers vary widely. Modern historians W. Heckel and Stein also lend credence to this argument. Although precise figures are unavailable, some historiansSablon:Who say that this engagement cost Alexander his greatest losses during his campaign to conquer Persia.

Youtab, the sister of Ariobarzanes, fought alongside her brother in the battle.

According to some accounts, Ariobarzanes, and his surviving companions were trapped, but rather than surrender, they charged straight into the Macedonian lines. One account states that Ariobarzanes was killed in the last charge while another version by Arrian reports that Ariobarzanes escaped to the north where he finally surrendered to Alexander with his companions. Modern Historian J. Prevas maintains that Ariobarzanes and his forces retreated to Persepolis, where they found the city gates closed by Tiridates, a Persian noble and guardian of the royal treasury under Darius III, who had been in secret contact with Alexander the Great.[10] Tiridates considered resisting Alexander's forces to be futile, and so allowed Alexander to massacre Ariobarzanes and his troops right outside the city walls of Persepolis rather than fight against Alexander.[10] This is in agreement with Curtius' account which states that the Persian force, after both inflicting and suffering heavy casualties in the ensuing battle, broke through the Macedonian forces and retreated to Persepolis, but were denied entrance into the capital at which point they returned to fight Alexander's army to the death.[13]

A few historians regard the Battle of the Persian Gate as the most serious challenge to Alexander's conquest of Persia.[14][15] Michael Wood has called the battle decisive[16] and A. B. Bosworth refers to it as a "complete and decisive victory for Alexander".[17]

Aftermath

Similarities between the battle fought at Thermopylae and the Persian Gates have been recognized by ancient and modern authors.[18] The Persian Gates played the role "of a Persian Thermopylae and like Thermopylae it fell."[19] The Battle of the Persian Gates served as a kind of reversal of the Battle of Thermopylae, fought in Greece in 480 BC in an attempt to hold off the invading Persian forces.[9] Here, on Alexander's campaign to exact revenge for the Persian invasion of Greece, he faced the same situation from the Persians. There are also accounts that an Iranian shepherd led Alexander's forces around the Persian defenses, just as a local Greek showed the Persian forces a secret path around the pass at Thermopylae.[9][20]

The defeat of Ariobarzanes' forces at the Persian Gate removed the last military obstacle between Alexander and Persepolis. Upon his arrival at the city of Persepolis, Alexander appointed a general named Phrasaortes as successor of Ariobarzanes. Alexander seized the treasury of Persepolis, which at the time held the largest concentration of wealth in the world, and guaranteed himself financial independence from the Greek states.[21] Four months later, Alexander allowed the troops to loot Persepolis, kill all its men and enslave all its women, perhaps as a way to fulfill the expectations of his army and the Greek citizens, or perhaps as a final act of vengeance towards the Persians.[22] This destruction of the city can be viewed as unusual as its inhabitants surrendered without a fight and Alexander had earlier left Persian cities he conquered, such as Susa, relatively untouched.[23] In May 330 BC, Alexander ordered the terrace of Persepolis, including its palaces and royal audience halls, to be burned before he left to find Darius III.[24] Sources disagree as to why he ordered the destruction: it could have been a deliberate act of revenge for the burning of the Acropolis of Athens during the second Persian invasion of Greece, an impulsive, drunken act, or it could have been out of Alexander's supposed anger over not being recognized as the legitimate successor to Darius III.[24][25]

Notes

  1. ↑ "ARIOBARZANES"
  2. ↑ Bill Yenne: "Alexander the Great: Lessons from History's Undefeated General", St. Martin's Press, New York, 2010, pp. 90
  3. ↑ CAIS "The Battle of the Persian Gate and the Martyrdom of General Ariobarzan and his defending regiment"
  4. ↑ Engels, D. W.. Alexander the Great and the Logistics of the Macedonian Army. Berkeley and London: University of California Press, 72f. o. (1978). ISBN 0-520-04272-7 
  5. ↑ Mehrdad Kia: "The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]: A Historical Encyclopedia", ABC-CLIO, LLC, Santa Barbara and Denver, 2016, pp. 97
  6. ↑ Bowden, Hugh. Alexander the Great: A Very Short Introduction. New York: Oxford University Press (2014) 
  7. ↑ "Alexander historians give Ariobarzanes a large army (40,000 infantry and 700 cavalry in Arrian, Anabasis 3.18.2; 25,000 infantry in Curtius 5.3.17 and Diodorus 17.68.1; the latter adds 300 horsemen), and their modern successors follow them unreservedly (e.g., Th. Doge, Alexander, Boston and New York, 1890, p. 401; J. F. C. Fuller, The Generalship of Alexander the Great, London, 1958, pp. 228ff.; N. G. L. Hammond, *Alexander the Great: King, Commander and Statesman, London, 1981, p. 185). However, Greek estimates for Persian infantries were generally valueless (C. Hignett, Xerxes’ Invasion of Greece, Oxford, 1962, pp. 350f.), and Ariobarzanes could hardly have mustered more troops than he had taken to Gaugamela. Arrian's 700 can thus be interpreted as indicating the total strength of Ariobarzanes. Against them Alexander led an army of well over 10,000 men, for having sent Parmenion with the baggage train and heavier-armed troops down the carriage road, he himself took the Macedonian infantry, the lancers and archers through the mountainous track (Arrian, Anabasis 3.18.1; Curtius 5.3.16f.; Diodorus 17.68.1; Stein, op. cit., pp. 19f.)"
  8. ↑ Quintus Curtius Rufus
  9. ↑ a b c Prevas 17
  10. ↑ a b c Prevas 18
  11. ↑ Arrian 3.18.5-6; Curtius 5.4.29
  12. ↑ Curtius 5.3.31-2
  13. ↑ Quintis Curtius Rufus:Delphi Complete Works of Quintus Curtius Rufus - History of Alexander (Illustrated) (Delphi Ancient Classics Book 75), Delphi Classics, Ltd., Hastings and East Sussex, 2017
  14. ↑ Berve, Das Alexanderreich II, p. 61; A. B. Bosworth
  15. ↑ A Historical Commentary on Arrian's History of Alexander I, Oxford, 1980, p. 326
  16. ↑ Wood, Michael. In the Footsteps of Alexander the Great: A Journey from Greece to Asia. University of California Press, 108. o. (1997). ISBN 978-0-520-21307-4 „decusuve.” 
  17. ↑ Bosworth, A.B.. Conquest and Empire: The Reign of Alexander the Great, 91. o. (1993). ISBN 978-0-521-40679-6 
  18. ↑ Heckel, p. 171
  19. ↑ (Burn, 1973, p. 121)
  20. ↑ Sarathi Bose, Partha. Alexander the Great's Art of Strategy. Gotham, 134. o. (2003). ISBN 1-59240-053-1 
  21. ↑ Prevas 19
  22. ↑ Prevas 23
  23. ↑ Prevas 27
  24. ↑ a b Prevas 33
  25. ↑ Prevas, John. Envy of the Gods: Alexander the Great's Ill-fated Journey Across Asia. Da Capo Press, 38–. o. (2005). ISBN 9780306814426. Hozzáférés ideje: 2013. április 7. 

References

External links

  • Ariobarzanes: An Article by Jona Lendering.
  • Pharnabazus, The Columbia Encyclopedia, Sixth Edition 2006.
  • King Darius III: A Research Article on Darius-III Codomannus
  • Gabae: The name of two places in Persia and Sogdiana.
  • Persian Gates: Photos of the battlefield.
  • [2]: ARIOBARZANES, Greek form of an Old Iranian proper name AÚrya-bráza

Sablon:Achaemenid Empire

xKategória:Nagy Sándor csatái

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Hollófernyiges/próbalap2&oldid=23208046”