„Groznij (hajó)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
48. sor: 48. sor:
1966 szeptemberétől a Fekete-tengeri Flottához osztották be, honi kikötője Szevasztopol lett. A Fekete-tengeri Flotta állományában több [[Földközi-tenger|Földözi-tengeri]] bevetésen vett részt, amelyek során az amerikai és NATO-kötelékek és repülőgép-hordozó csoportok megfigyelése volt a feladata.
1966 szeptemberétől a Fekete-tengeri Flottához osztották be, honi kikötője Szevasztopol lett. A Fekete-tengeri Flotta állományában több [[Földközi-tenger|Földözi-tengeri]] bevetésen vett részt, amelyek során az amerikai és NATO-kötelékek és repülőgép-hordozó csoportok megfigyelése volt a feladata.


1976–1982 között a hajó nagyjavításon tartózkodott [[Szevasztopol|Szevasztopolban]] a [[Szevmorzavod]] hajójavító üzemben. A nagyjavítás után, 1984-től a Balti Flotta állományába tartozott. Ebben az időszakban a hajó honi kikötője a [[Kalinyingrádi terület|Kalinyingrádi területen]] található [[Baltyijszk]] volt. 1985–1986 között azonban ismét a Földközi-tengeren tevékenykedett.
1976–1982 között a hajó nagyjavításon tartózkodott [[Szevasztopol|Szevasztopolban]] a [[Szevmorzavod]] hajójavító üzemben. A libanoni háború idején 1982. június 11. és szeptember 15. között szovjet flottakötelék tagjaként Szíria partjainál tartózkodott és a szíriai erőket támogatta. 1984-től a Balti Flotta állományába osztották be. Ebben az időszakban a hajó honi kikötője a [[Kalinyingrádi terület|Kalinyingrádi területen]] található [[Baltyijszk]] volt. 1985–1986 között azonban ismét a Földközi-tengeren tevékenykedett.


1989-től időszakos javítás miatt a [[Lettország|lettországi]] [[Liepāja|Liepājában]] horgonyzott a 29. hajógyárnál. A munka lassan haladt és a Szovjetunió széteséséig be sem fejeződött. Ez idő alatt a hajót [[Kalinyingrád|Kalinyingrádba]] akarták vontatni, de a helyi lett hatóságok ezt megtiltották. Így Liepāja volt az utolsó állomáshelye, a hajót itt érte a szolgálatból történő kivonás 1991. július 9-én. Az üzemen kívül hajót fémtolvajok fosztogatták, 1993-ban pedig ismeretlen okból elsüllyedt a kikötőben. Később kiemelték és Lettország fémhulladékként értékesítette.
1989-től időszakos javítás miatt a [[Lettország|lettországi]] [[Liepāja|Liepājában]] horgonyzott a 29. hajógyárnál. A munka lassan haladt és a Szovjetunió széteséséig be sem fejeződött. Ez idő alatt a hajót [[Kalinyingrád|Kalinyingrádba]] akarták vontatni, de a helyi lett hatóságok ezt megtiltották. Így Liepāja volt az utolsó állomáshelye, a hajót itt érte a szolgálatból történő kivonás 1991. július 9-én. Az üzemen kívül hajót fémtolvajok fosztogatták, 1993-ban pedig ismeretlen okból elsüllyedt a kikötőben. Később kiemelték és Lettország fémhulladékként értékesítette.

A lap 2020. október 18., 20:27-kori változata

Groznij
Hajótípusrakétás cirkáló
ÜzemeltetőA Szovjet Haditengerészet zászlaja Szovjet Haditengerészet
HajóosztályProjekt 58
Pályafutása
ÉpítőZsdanov Hajógyár
Építés kezdete1960. február 23.
Vízre bocsátás1961. március 26.
Szolgálatba állítás1962. december 3
Szolgálat vége1991. július 9.
Sorsaszétbontották
A Wikimédia Commons tartalmaz Groznij témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Groznij (oroszul: Грозный) a Szovjet Haditengerészet 58-as tervszámú (NATO-kódja: Kyndal-class) rakétás cirkálója volt, amelyet 1962-ben állítottak szolgálatba. Eredetileg korvettként építették, de később rakétás cirkálóvá minősítették át. Kezdetben az Északi Flotta, később a Fekete-tengeri Flotta, majd szolgálatának utolsó időszakában a Balti Flotta állományában üzemelt. 1991 nyarán vonták ki a flotta hadrendjéből, 1992-1993-ban szétbontották.

Története

A Szovjetunió első, hajók elleni rakétafegyverzettel felszerelt cirkáló-sorozatának, az 58-as tervszámú hajóknak az első példánya volt. A hajó tervezése 1957-ben kezdődött el a leningrádi CKB–53 tervezőirodában. Ezzel párhuzamosan folyt a hajóra szánt Volna légvédelmirakéta-rendszer (az SZ–125 hajófedélzeti változata) és a P–35 hajók elleni robotrepülőgép fejlesztése. Építése 1960. február 23-án kezdődött a leningrádi Zsdanov Hajógyárban. 1961. március 26-án bocsátották víze, majd 1962. december 30-án állították szolgálatba az Északi Flottánál Groznij néven, honi kikötője Szeverodvinszk volt. Groznij névvel a Cári Haditzengerészet az 1800-as évek közepén üzemeltetett egy lapátkerekes gőzhajót, majd 1904-ben uygailyen névvelszolgálatba állítottak egy rombolót, amelyet 1925-ben vontak ki.) Még szolgálatba állítása előtt, 1962. július 22-én személyes Nyikita Hruscsov pártfőtitkár is meglátogatta. 1965. július 25-én a hajó részt vett Leningrádban a Flotta Napja alkalmából a Néván tartott katonai parádén, a szélesebb közvélemény ekkor láthatta először a Groznij cirkálót.

1966 szeptemberétől a Fekete-tengeri Flottához osztották be, honi kikötője Szevasztopol lett. A Fekete-tengeri Flotta állományában több Földözi-tengeri bevetésen vett részt, amelyek során az amerikai és NATO-kötelékek és repülőgép-hordozó csoportok megfigyelése volt a feladata.

1976–1982 között a hajó nagyjavításon tartózkodott Szevasztopolban a Szevmorzavod hajójavító üzemben. A libanoni háború idején 1982. június 11. és szeptember 15. között szovjet flottakötelék tagjaként Szíria partjainál tartózkodott és a szíriai erőket támogatta. 1984-től a Balti Flotta állományába osztották be. Ebben az időszakban a hajó honi kikötője a Kalinyingrádi területen található Baltyijszk volt. 1985–1986 között azonban ismét a Földközi-tengeren tevékenykedett.

1989-től időszakos javítás miatt a lettországi Liepājában horgonyzott a 29. hajógyárnál. A munka lassan haladt és a Szovjetunió széteséséig be sem fejeződött. Ez idő alatt a hajót Kalinyingrádba akarták vontatni, de a helyi lett hatóságok ezt megtiltották. Így Liepāja volt az utolsó állomáshelye, a hajót itt érte a szolgálatból történő kivonás 1991. július 9-én. Az üzemen kívül hajót fémtolvajok fosztogatták, 1993-ban pedig ismeretlen okból elsüllyedt a kikötőben. Később kiemelték és Lettország fémhulladékként értékesítette.

Parancsnokok

  • Vlagyimir Alekszandrovics Lapenkov (1960. július – 1963. december)
  • Vlagyimir Nyikolajevics Borontov (1963. December – 1967. október)
  • Alekszandr Petrovics Usakov (1967. október – 1969. október)
  • Nyikolaj Ivanovics Rjabinszkij (1969. október – 1972. október)
  • Volin Alekszandrovics Kornyejcsuk (1972. október – 1976. július)
  • Vlagyimir Dmitrijevics Kiszeljov (1976. július – 1984. május)
  • Mihail Fjodorovics Pincsuk (1984. május – 1987. augusztus)
  • Alekszandr Ivanovics Csobityko (1987. augusztus – 1990. augusztus)
  • Nyikolaj Nyikolajevics Mihajlov (1990. augusztus – 1991. június)
  • Leonyid Leonyidovics Sinkarevics (1991. június – 1992. május)

Források

További információk