„Laing’s Nek-i csata” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0 |
Helyesírási hiba javítása Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
29. sor: | 29. sor: | ||
=== A búrok csapatai === |
=== A búrok csapatai === |
||
A 3000 fős búr hadsereg gerincét a polgári milícia alkotta, ezért nem volt egyenruha mindenki abban harcolt amiben tudott. A legtöbb ruha viszont barnás, vagy egyéb sötét színű volt, ezzel pedig a búr harcosok könnyen be tudtak olvadni az őket körülvevő szavanna színébe, így messziről gyakorlatilag ''láthatatlanok'' az angolok számára. Fő fegyverük a nagy lőtávolságú vadászpuska volt. A búr hadseregből hiányzott a tüzérség, míg az angolok több ágyúval rendelkeztek. A búrok hadereje két részből lövészekből és ''pónilovasokból'' állt. Seregüket [[Piet Joubert]] búr tábornok vezette. |
A 3000 fős búr hadsereg gerincét a polgári milícia alkotta, ezért nem volt egyenruha mindenki abban harcolt amiben tudott. A legtöbb ruha viszont barnás, vagy egyéb sötét színű volt, ezzel pedig a búr harcosok könnyen be tudtak olvadni az őket körülvevő szavanna színébe, így messziről gyakorlatilag ''láthatatlanok'' az angolok számára. Fő fegyverük a nagy lőtávolságú vadászpuska volt. A búr hadseregből hiányzott a tüzérség, míg az angolok több ágyúval rendelkeztek. A búrok hadereje két részből, lövészekből és ''pónilovasokból'' állt. Seregüket [[Piet Joubert]] búr tábornok vezette. |
||
== A csata menete == |
== A csata menete == |
A lap 2020. szeptember 6., 00:52-kori változata
Laing’s Nek-i csata | |||
A rohamozó angol csapatok a búr állásokkal szemben. | |||
Dátum | 1881. január 28. | ||
Helyszín | Laing’s Nek | ||
Eredmény | Búr győzelem | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Haderők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Laing’s Nek-i csata témájú médiaállományokat. |
A Laing’s Nek-i csata az első búr háború egyik fontos összecsapása volt. Az ütközet 1881. január 28-án Natal északi csúcsának és Transvaal Köztársaság határának közelében zajlott. A csatában a hazájukat védelmező búrok győztek, ezzel megfordították a háború menetét és biztosították a későbbi győzelmüket.
Előzmények
A brit főbiztos Délkelet-Afrikában, Sir George Pomeroy Colley vezérőrnagy volt, aki minél előbb győzni akart a búrok ellenében. Sietségében nem várta meg a további brit erősítést, mivel úgy vélte, hogy a búrokat egy gyors rohammal meglepheti és ezért támadást indított. A fenyegető búr csapatösszevonások és csapatmozgások alapján látta indokoltnak ezt a gyors cselekvést. A mély benyomulással viszont Colley azt érte el, hogy az útvonal közte és a többi angol hadtest között meghosszabbodott és az utánpótlás is később ért el hozzá. Ez módot adott a szétszórtan operáló búr gerilláknak, hogy az utánpótlást eredményesen zaklassák és a brit katonaság állományát tovább tizedeljék, így igen elhúzódott az angol erők egyesülése.
A hadseregek állapota
Az Egyesült Királyság csapatai
A brit gyalogság piros zakót és kék nadrágot viselt. A legfontosabb gyalogsági fegyver a Martini-Henry egylövetű puska volt. Ezt a puskát egy hosszú bajonettel szerelték fel. A királyi tüzérség, díszes kék egyenruhát viselt. Az 1200 fős angol sereg parancsnoka George Pomeroy Colley vezérőrnagy volt. A hadseregét elsősorban közelharcra készítette fel, mert tudta hogy a búrok nagy távolságra lövő fegyvereik és vadászpuskáik miatt így sebezhetőek.
A búrok csapatai
A 3000 fős búr hadsereg gerincét a polgári milícia alkotta, ezért nem volt egyenruha mindenki abban harcolt amiben tudott. A legtöbb ruha viszont barnás, vagy egyéb sötét színű volt, ezzel pedig a búr harcosok könnyen be tudtak olvadni az őket körülvevő szavanna színébe, így messziről gyakorlatilag láthatatlanok az angolok számára. Fő fegyverük a nagy lőtávolságú vadászpuska volt. A búr hadseregből hiányzott a tüzérség, míg az angolok több ágyúval rendelkeztek. A búrok hadereje két részből, lövészekből és pónilovasokból állt. Seregüket Piet Joubert búr tábornok vezette.
A csata menete
Colley erejét Newcastle Natal közelében összpontosította és ultimátumot küldött a búroknak, amelyben azonnali megadásra szólított fel őket. A búrok elutasították azt és Colley ekkor megindította csapatait.
Colley tüzérsége január 28-a reggelén tűz alá vette a búr állásokat. Rövid idővel később az 58. brit lovasezred lovasrohammal támadást indított, mely csak nehézkesen jutott el a búrok állásaihoz. A roham itt elakadt, mert a búrok távolabb álló lövészei olyan hatékonyan lőtték a lovasságot, hogy azok emiatt nagy veszteségeket szenvedtek és visszavonulásra kényszerültek.
A csatát végül a búr lövészek hatékonysága fordította a búrok javára. Az angol parancsnok az őket ért veszteségek hatására elrendelte a visszavonulást. Ez már nem mentette meg azt a közel száz brit katonát akik az ütközet során estek el.
A búrok vesztesége ebben a csatában 14 halott volt, ez a legnagyobbnak számított, amit az egész háború alatt egyetlen csatában veszítettek.
Források
- A Laing’s Nek-i csata a brit háborúk oldalán (angol nyelven). Britsh Battles.com. [2011. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- The Battle of Laingsnek, 28 January 1881 (angol nyelven). The South African Military History Society. [2012. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 15.)