„Az Amerikai Egyesült Államok világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Rita (vitalap | szerkesztései) táblázat átalakítás + szöveg hozzáadás |
Rita (vitalap | szerkesztései) táblázat átalakítás + szöveg hozzáadás |
||
226. sor: | 226. sor: | ||
|- |
|- |
||
| [[Monticello (Virginia)|Monticello]] a neve [[Thomas Jefferson]] saját tervezésű házának, amely [[Virginia]] államban, [[Charlottesville]] mellett található. Az 1769 és 1809 között épült Monticello előképe a [[16. század]]i [[vicenza]]i [[Villa Almerico-Capra|Villa Capra]] volt, amelyet [[Andrea Palladio]] tervezett. Az ültetvényes ház nyolcszögletű kupolával rendelkezik, egy parkon át közelíthető meg, tájba illesztése, a finoman megjelenített részletek a Palladio által kidolgozott villa rustica irányzat kiemelkedő darabjává teszi Monticellót. A szintén Jefferson által tervezett akadémiai falu (1817-1826) jelenleg a Virginiai Egyetem központja. A falut a [[róma]]i [[Pantheon (Róma)|Pantheon]] 1:2 arányú kicsinyített mása uralja, ekörül csoportosulnak a campus oktatási és lakóépületei. A főépületben kapott helyet az egyetem könyvtára, a professzorokat elszállásoló tíz pavilont oszlopcsarnokok kapcsolják össze. Az egyetem [[ókor]]i klasszikus alapokra támaszkodó építészeti stílusa az Óvilágot képviseli az Újvilág területén, valamint a fiatal amerikai köztársaság törekvéseit az európai kultúra örököseként. |
| [[Monticello (Virginia)|Monticello]] a neve [[Thomas Jefferson]] saját tervezésű házának, amely [[Virginia]] államban, [[Charlottesville]] mellett található. Az 1769 és 1809 között épült Monticello előképe a [[16. század]]i [[vicenza]]i [[Villa Almerico-Capra|Villa Capra]] volt, amelyet [[Andrea Palladio]] tervezett. Az ültetvényes ház nyolcszögletű kupolával rendelkezik, egy parkon át közelíthető meg, tájba illesztése, a finoman megjelenített részletek a Palladio által kidolgozott villa rustica irányzat kiemelkedő darabjává teszi Monticellót. A szintén Jefferson által tervezett akadémiai falu (1817-1826) jelenleg a Virginiai Egyetem központja. A falut a [[róma]]i [[Pantheon (Róma)|Pantheon]] 1:2 arányú kicsinyített mása uralja, ekörül csoportosulnak a campus oktatási és lakóépületei. A főépületben kapott helyet az egyetem könyvtára, a professzorokat elszállásoló tíz pavilont oszlopcsarnokok kapcsolják össze. Az egyetem [[ókor]]i klasszikus alapokra támaszkodó építészeti stílusa az Óvilágot képviseli az Újvilág területén, valamint a fiatal amerikai köztársaság törekvéseit az európai kultúra örököseként. |
||
⚫ | |||
{| {{széptáblázat}} |
|||
|- |
|||
|rowspan="5"| [[Kép:USA 09669 Taos Pueblo Luca Galuzzi 2007.jpg|250px]] |
|||
⚫ | |||
|- |
|||
| 1992 |
|||
|- |
|||
| Kulturális (IV) |
|||
|- |
|||
| Védett terület: 19,04 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/492 492] |
|||
|- |
|||
| A település több mint 1000 éve lakott, a [[Rio Grande]] egy kisebb mellékfolyójának völgyében terül el. A [[pueblo indiánok]] kultúrájának és építészetének máig fennmaradt emlékei találhatóak itt. 384 km²-en terül el, körülbelül 2000 ember otthona. A térségben egyedülálló [[prehispán]] tradicionális építészeti emlékekkel rendelkező Taos házait napon szárított [[Vályogépítkezés|vályogtéglákból]] emelték, ami a pueblo nép kedvelt építőanyaga volt. A települést két nagyobb házcsoport uralja, az útvesztőhöz hasonlító központi épületek lakóegységeit csak kötéllétrán vagy a tetőn keresztül lehetett megközelíteni. A mennyezetek rőzsefonattal kiegészített, vályogvakolattal fedett fagerendákból állnak, az egymás tetején lépcsőzetesen elhelyezkedő szobákat úgy alakították ki, hogy az alsó szint tetőszerkezetének egy része egyben a felsőbb szint terasza is. A központi épületek erődszerű formája külső fenyegetésre utal. A nagy szilárdságú szerkezetek ellenálltak az időnként zord éghajlati viszonyoknak is. A lakóépületek mellett szertartási központok, úgynevezett kivák állnak, ezekből összesen hat maradt meg. A települést körülbelül 700 éven keresztül kizárólag a tiwa nép lakta, de más ősi pueblo népek is megfordultak a város piacán ahol árucserét folytattak. A település jelenleg turistalátványosság. |
|||
|} |
|} |
||
239. sor: | 253. sor: | ||
! class="unsortable"| {{nowrap|Forr.}} |
! class="unsortable"| {{nowrap|Forr.}} |
||
|- |
|- |
||
⚫ | |||
| [[File:NMtrip-05-047.jpg|150px]] |
|||
| [[Taos]] |
|||
| [[Új-Mexikó]] |
|||
| 13. század és 14. század |
|||
| 492; 1992; iv |
|||
| A település több mint 1000 éve lakott, a [[Rio Grande]] egy kisebb mellékfolyójának völgyében terül el. A [[pueblo indiánok]] kultúrájának és építészetének máig fennmaradt emlékei találhatóak itt. 384 km²-en terül el, kb. 2000 ember lakik itt. |
|||
| <ref>{{cite web |url=http://whc.unesco.org/en/list/492 |title=Taos Pueblo |accessdate=November 25, 2012 |publisher=UNESCO}}</ref> |
|||
⚫ | |||
| [[Carlsbad Caverns Nemzeti Park]] |
| [[Carlsbad Caverns Nemzeti Park]] |
||
| [[File:Carlsbad Caverns rail pic.JPG|150px]] |
| [[File:Carlsbad Caverns rail pic.JPG|150px]] |
A lap 2020. augusztus 30., 13:02-kori változata
Az Amerikai Egyesült Államok területéről eddig huszonnégy helyszín került fel a világörökségi listára, valamint tizenkilenc további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.
Mesa Verde Nemzeti Park | |
1978 | |
Kulturális (III) | |
Védett terület: 21,04 ha, hivatkozás: 27 | |
Mesa Verde Nemzeti Park 211 négyzetkilométeren terül el. A kanyonok meredek falaiba épített sziklafalvaik ma is állnak. A leglátványosabb és legismertebb település a 2600 méteres magasságban álló Sziklapalota (Cliff Palace). Colorado állam délnyugati részén 2600 méter tengerszint feletti magasságban terül el, és ősi indián települések együttese alkotja. A térséget már 1906-ban nemzeti parkká nyilvánították. A településeket a pueblo indiánok elődei az anaszazi törzsek építették a 6. és a 10. század között. A sziklák kiszögelléseit és a barlangokat felhasználva egész falvak jöttek létre. Az épületegyüttesek közül van olyan is, amelyik több mint száz helyiséggel rendelkezik. A park területén az ásatások során több mint 4000 romterületet tártak fel, ezek közül sok jó állapotban maradt meg. Közülük a legismertebb a négyszögletes sziklapalota, amelynek 220 helyisége több mint 200 lakó befogadására volt alkalmas. Az úgynevezett Hosszú ház 118, a Lucfenyő Ház 114 helyiséggel rendelkezik. Minden sziklafalunak egyedi rendeltetése volt, mezőgazdasági, kézműves, vagy vallási feladatokat látott el. A lakosok főként földműveléssel foglalkoztak de fejlett kézműves tárgyakat is készítettek, szőtteseket, fonott tárgyakat és minőségi kerámiát. |
Yellowstone Nemzeti Park | |
1978 | |
Természeti (VII)(VIII)(IX)(X) | |
Védett terület: 898 349 ha, hivatkozás: 28 | |
A Yellowstone Nemzeti Park a világ legrégibb nemzeti parkja az USA Wyoming, Montana és Idaho szövetségi államainak területén, a Sziklás-hegységben. Kiterjedése 8980 négyzetkilométer. Híres gejzíreiről, hőforrásairól és egyéb geotermikus jelenségeiről. A nemzeti parkot 1872-ben alapították, és 9000 négyzetkilométeren terül el az észak-amerikai Sziklás-hegységben. A területen található nagy magassági különbségek a mérsékelten száraz sztyeppétől az alpesi tundráig számos növényi életközösséget hoztak létre. A park a hegység szeizmikusan legaktívabb részén terül el, ahol 2 millió évvel ezelőtt vulkáni tevékenység kezdődött. A három hullámban történt kitöréssorozat végén egy 45 kilométer széles és 75 kilométer hosszú kaldera keletkezett. A parkban található a világ ismert geotermikus jelenségeinek a fele, hőforrások, gejzírek, sárbuborékokkal teli tavak és sziklahasadékokból előtörő forró gőz. Ezek a jelenségek a kikristályosodó magmából nyernek energiát. Közülük a leghíresebb az Old Faithful („Öreg Hűséges”), ami nagyjából óránként 60 méter magas vízoszlopot lövell ki. A park területén a változatos növényzet mellett sokféle állat is él, többek között grizzly medvék, farkasok, bölények és jávorszarvasok. |
Everglades Nemzeti Park | |
1979 | |
Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára került: 1993-2007, 2010 - | |
Természeti (VIII)(IX)(X) | |
Védett terület: 567 017 ha, hivatkozás: 76 | |
A Florida déli részén fekvő Everglades Nemzeti Park őrzi Észak-Amerika egyetlen szubtrópusi nemzeti parkját az Everglades édesvízi mocsarainak élővilágát. Az 1947. december 6-án alapított park területe 6105 km², s ezzel az Egyesült Államok második legnagyobb nemzeti parkja, annak ellenére, hogy ez a terület az eredeti vizes élőhely területének csak 20%-a.
A övezet nagy része üledékes mocsárvidék. Területén brakkvízes zónák, mangrove mocsarak, hatalmas kiterjedésű nádasok és fenyőligetek váltakoznak. Ezek az összetett természetes élőhelyek számos endemikus fajnak adnak otthont. A park területén több mint ezer növény és hétszáz állatfajt azonosítottak. Közéjük tartoznak a floridai párducok, delfinek, tengeri tehenek, teknősök, kígyók, aligátorok, krokodilok, pelikánok, kormoránok, 275 halfaj, 60 hüllőféle és rovarok. A park a kontinens mérsékelt és szubtrópusi övezetének választóvonalán helyezkedik el. A növényzet legfontosabb elemei a mangrovefák, a ciprusfélék, agávék, kaktuszok, fenyőfák és sásfélék. A közeli városok ivóvízigénye, valamint a mezőgazdasági és halászati területek folyamatos növekedése miatt a park 2010 óta a veszélyeztetett világörökségi helyszíneket tartalmazó listán van.. |
Grand Canyon Nemzeti Park | |
1979 | |
Természeti (VII)(VIII)(IX)(X) | |
Védett terület: 493 270 ha, ivatkozás: 75 | |
A Grand Canyon Nemzeti Parkot, az Egyesült Államok egyik legrégebbi nemzeti parkját kongresszusi törvényhatározattal hozták létre 1919-ben. Központi látványossága a Grand Canyon, melynek szurdokaiban folyik a Colorado. A park területe 4926 km², Coconino és Mohave megyékben fekszik és a 445,8 kilométer hosszú, másfél kilométer mély kanyon uralja. A kanyon legkeskenyebb része kétszáz méter, a legszélesebb harminc kilométer. A terület feltérképezésére csak a 19. század közepén került sor. A feltételezések szerint hatmillió év alatt alakulhatott ki, és az erózió napjainkban is folytatódik. Az oldalfalakon látható vízszintes kőzetrétegek közül a legrégebbieket kétmilliárd évesre becsülik. A park nagy magasságkülönbségei miatt a sivatagitól a hegyi körülményekig változatos élőhelyek jöttek létre. A kanyon öt különböző vegetációs területre oszlik, ahol a gyakran ötven fokot is elérő hőmérsékletben csak a legtűrőképesebb növények és állatok maradnak életben. A parkban 76 emlős-, 299 madárfaj, 41 hüllő és kétéltű, valamint 16 halfaj él. A régészeti feltárások során kiderült, hogy a helyszínen talált legkorábbi településnyomok megközelítőleg négyezer évesek. A parkban eddig több mint kétezer-hatszáz lelőhelyet azonosítottak, köztük cohonina és anasazi indiánok lakhelyeit. |
Függetlenségi Csarnok | |
1979 | |
Kulturális (VI) | |
Védett terület: 2 ha, hivatkozás: 78 | |
A philadelphiai Függetlenség Csarnoka tekinthető az Amerikai Egyesült Államok születési helyének. Ebben a Chestnut Street-en álló kétszintes épületben írták alá 1776. július 4-én a függetlenségi nyilatkozatot. 1781-ben itt ratifikálták a 13 államot egyesítő Konföderációs cikkelyeket és 1787-ben George Washington elnökletével ebben az épületben fogadták el az Alkotmányt. Az 1753-ban György-stílusban épült Pennsylvania State Home 1776 után lett a Függetlenség Csarnoka. A kétszintes épület egy templomtoronnyal ellátott egyszerű téglaszerkezet. A tornyot eredetileg egy csaknem egytonnás harang megtartására tervezték, de a harang többször megrepedt, ezért most a földön egy védett helyen áll. Ez a harang, a Liberty Bell, a „Szabadság harang” a függetlenségért folytatott harc egyik legnépszerűbb szimbóluma. A épületet többször átalakították, egyszer 1830-ban, majd 1950-ben, amikor visszanyerte 1776-os formáját. |
Kluane Nemzeti Park / Wrangell-Saint Elias Nemzeti Park / Glacier Bay Nemzeti Park / Tatshenshini-Alsek Tartományi Park | |
Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada közös világörökségi helyszíne | |
1979, kiterjesztések: 1992, 1994 | |
Természeti (VII)(VIII)(IX)(X) | |
Védett terület: 9 839 121 ha, hivatkozás: 72 | |
Ez a világörökségi helyszín volt az első olyan a listán, amelynek területén több ország osztozott. A védett terület több parkból a Klnane (Yukon Territory), a Tatshenshini- Alsek (British Columbia) Wrangell-St. Elias (Alaszka) és a Galcier Bay (Alaszka) parkokból jött létre. Az Alaszka és Kanada határának két oldalán fekvő nemzeti parkok a gleccserek és magashegységek egyedülálló egységét foglalják magukban. Ezeken a területeken él a legtöbb grizzly, karibu és Dall-birka A nemzeti parkban található a százharminc kilométer hosszú Bagley jégmező, Észak-Amerika legnagyobb hegylábgleccsere, valamint vízesések, folyók, nagy kiterjedésű tundrák és erdőségek. A hideg időjárás ellenére növényzete változatos, főleg nyírfákból, bogyós bokrokból, lombhullató és örökzöld fafajtákból, hegyi rétekre jellemző fűfélékből, zuzmókból és bokrokból áll. A park a tengerszint feletti magasságtól függően három fő ökológiai területre oszlik, ezek a tengerparti terület, az északi tűlevelűek által ural terület, valamint a hegyi tundra. A folyókban és a tavakban számos édesvízi halfaj él, köztük az alaszkai csendes-óceáni lazac mind az öt fajtája. |
Redwood Nemzeti Park | |
1980 | |
Természeti (VII)(IX) | |
Védett terület: 41 571 ha, hivatkozás: 134 | |
A kaliforniai Redwood Nemzeti Park 1968. január 1-jén jött létre. Területe 455 km². Elsődleges feladata a világon egyedülálló, csak itt élő parti mamutfenyő (Sequoia sempervirens) megmaradt példányainak megóvása. A San Franciscótól északra fekvő csendes-óceáni part melletti hegyvidékeket foglalja magába és három korábbi védett terület, a Jedediah Smith, a Del Norte Coast Redwood és a Prairie Creek Redwood összeolvadásából jött létre. A terület körülbelül egyharmadát, 446 négyzetkilométert borítanak mamutfenyő-erdők. A legnagyobb fák átlagéletkora 500 – 700 év között mozog, de a legöregebb példányok kora elérheti a 2000 évet is. Itt található a világ legmagasabb fája is a 111 méter magas „Nugget Tree”. A park tengeri és szárazföldi élővilága változatos, az óceáni partvidéken fókák és tengeri madarak, a növényzettel borított területen pumák, bűzösborzok, Roosevelt-szarvasok, fehérfarkú szarvasok, szürke rókák, fekete medvék, hódok, és olyan ritka madarak, mint a virginiai bagoly élnek. Az ásatások során 50 történelem előtti lelőhelyet, 19 történelmi helyszínt és 21 a helyi indián közösség számára jelentős lelőhelyet tártak fel. |
Mamut-barlang Nemzeti Park | |
1981 | |
Természeti (VII)(VIII)(X) | |
Védett terület: 21 191 ha, hivatkozás: 150 | |
Kentucky államban a Glenn folyó partjánál a 212 km² területű Mamut-barlang Nemzeti Parkban található karsztvidék rejti a világ legnagyobb ismert barlangrendszerét. Már eddig is több mint 590 km összhosszúságú járatot fedeztek fel, és még mindig vannak ismeretlen, esetleg több száz kilométernyi folyosó. A járatok tekintélyes méretű termekben öblösödnek ki, amelyekben föld alatti tavak, esetleg zuhatagok találhatók. A barlangrendszert két föld alatti folyó is keresztezi.A barlangok kialakulásához szükséges geológiai folyamatok a mai napig működnek. A mészkőalakzatokat, a függő cseppköveket a csepegő víz évmilliók alatt hozta létre, a kalcitlerakódásokból oszlopok alakultak ki. A barlang a hozzá tartozó nemzeti parkkal együtt több mint kétszáz olyan állatfajnak ad otthont, amelyek kifejezetten barlangrendszerek vidékén fordulnak elő, közülük 42 faj teljesen alkalmazkodott az állandó sötétséghez. Közéjük tartozik a barlangi vakhal, a Kentucky-barlangi rák és a barlangi tücsök. A terület ezen kívül különböző szalamandra- és békafajoknak is otthont ad, valamint számos denevérfaj menedéke. A barlangot körülvevő nemzeti park mérsékelt égövi lombhullató erdejében elsősorban tölgyfa él. |
Olympic Nemzeti Park | |
1980 | |
Természeti (VII)(IX) | |
Védett terület: 369 659,8 ha, hivatkozás: 151 | |
A Seattle közelében elterülő, 362 848 hektárnyi parkot nyugaton a Csendes-óceán, északon a Juan de Fuca-szoros, délen egy széles csatorna határolja. A félsziget közepén emelkedik ki az Olympic-hegység, közepén a 2428 méter magas Olympus-heggyel. A nemzeti park erdőkkel körülvett, alpesi rétekkel és jégfedte hegycsúcsokkal tarkított vidék. Különleges fekvése egyedülálló bioszférát hozott létre, legfontosabb jellegzetessége a mohákkal borított fákból álló mérsékelt égövi esőerdő. A park két részre osztható, egy hegyvidéki területre és egy óceánpart melletti sávra. A hegyvidékes részen mintegy hatvan gleccser található, ezek az egyenlítőhöz legközelebb eső kétezer méter alatt induló gleccserek a világon. Az erdők nagyrészt tűlevelű fákból állnak (erdei fenyők, lucfenyők, cédrusok), és többek között havasi kecskéknek, jávorszarvasoknak, pumáknak, feketemedvéknek és hódoknak adnak otthont. Az erdők komoly kereskedelmi értéket képviselnek, a védett területen kívüli fák gyakorlatilag teljes egészében feldolgozásra kerülnek. Az óceáni partszakasz megközelítőleg száz kilométer hosszú, itt tengeri sünök, kagylók, rákok és madarak élnek. Az óceánba ömlő folyókban édesvízi a torkolatnál sósvízi halfajok találnak menedéket. |
Cahokia | |
1982 | |
Kulturális (III)(IV) | |
Védett terület: 541 ha, hivatkozás: 198 | |
Cahokia földhalmai Illinois állam délnyugati részén St. Louistól 13 kilométerre helyezkednek el. A földhalmok egy olyan őslakos kultúrához tartoztak, amely az idők során teljesen feledésbe merült. Itt terült el a Mexikótól északra eddig ismert legnagyobb Kolumbusz előtti település. Fénykorában, Kr. u. 850 és 1150 között a városban több mint 100 lapos tetejű piramis és földhalom állt, melyek közül mintegy 20 ma is látható. Egykor a halmokon hatalmas faszerkezetű épületek - talán az előkelők lakhelyei - álltak, de a lakosok többsége a halmok és terek körül húzódó kisebb faépületekben élt. A lakosság száma vélhetően meghaladta a 10 000-et, de a környező falvakkal együtt elérhette a 40 000 főt is. A város vonzáskörzetéhez több peremkerület és számos közeli falu is tartozott. A települést fallal vették körül, ez egy nagyobb területet védett a támadásoktól, ezen kívül a város központját még egy külön palánksorral is megerősítették. A lelőhely jellegzetes építményei a mesterséges földhalmok (mound), ezek temetkezési, szertartási helyek vagy lakóházak alapjai voltak. Közülük legnagyobb a Monk's Mound ennek területe 5 hektár, magassága pedig eléri a 30 métert és feltételezhetően szertartási helynek használták. Az itt lakók hétköznapi életéről keveset tudunk, annyi biztosra vehető, hogy egy magasan fejlett és hierarchikusan tagolódó, mezőgazdasággal foglalkozó társadalom volt. A régészeti területen feltárt kör alakú mélyedésekbe valószínűleg faoszlopokat állítottak, ezek egyfajta naptárként funkcionálhattak. |
Great Smoky-hegység Nemzeti Park | |
1983 | |
Természeti (VII)(VIII)(IX)(X) | |
Védett terület: 209 000 ha, hivatkozás: 259 | |
Great Smoky-hegység Nemzeti Parkot Franklin D. Roosevelt 1940 szeptemberében alapította meg. A több mint 200.000 hektáros park Tennessee és Észak-Karolina határain fekszik. Sok veszélyeztetett állatfaj él itt, többek között a világ legváltozatosabb szalamandrái. Több mint 200 madárfaj, 66 emlősfaj, 50 halfaj, 39 hüllőfaj, 43 kétéltűfaj található a park területén. Ez az USA keleti részének legfontosabb természeti területe, nevét a füsthöz hasonló ködről kapta, ami gyakran belepi a környéket. A magas nedvességtartalom kedvező a növényvilág számára. A térségre a mérsékelt égövi lombhullató erdők amelyekben viszonylagos érintetlenségük miatt tanulmányozható milyen lehetett az emberi beavatkozások előtti erdőterület. A parkban 16, 1800 méternél magasabb hegycsúcs található, ezek kívül hegyi patakok, folyók, vízesések tagolják a tájat. A régészeti ásatások során Kolombusz előtti indián kultúrák maradványait tárták fel, és itt találhatók meg az észak-amerikai szervezett kertművelés eddig ismert legkorábbi bizonyítékai. |
La Fortaleza és San Juan óvárosa | |
1983, kisebb módosítás: 2016 | |
Kulturális (VI) | |
Védett terület: 33,39 ha, hivatkozás: 266 | |
San Juan Puerto Rico fővárosa, mintegy 420 ezer lakosával egyben a legnagyobb település a szigeten, amelynek északi partján helyezkedik el. Az 1521-ben alapított település volt a második spanyol város a kontinensen. Stratégiailag fontos helyen fekszik a Karib-tenger térségében, ezért a 16. és a 19. század között erődítményeket emeltek a település és az öböl védelmére. Az erődrendszer több részből áll, legkorábbi az 1540-ben befejezett La Fortaleza, egy bástyákkal megerősített épületkomplexum, ami 1822-től Puerto Rico kormányzójának székhelye volt. A sziget legnyugatibb pontján áll az El Morro, egy erős falakkal, gondosan elhelyezett lépcsőkkel és rámpákkal ellátott háromszög alakú erődítmény. A San Juan Nemzeti Emlékhely bástyákből, lőporraktárakból, valamint a San Juan de la Cruznak nevezett korábbi erődrendszerből áll. A sziget fennhatósága évszázadokon keresztül vita tárgya volt a gyarmatosító birodalmak között, végül 1898-ban a spanyol-amerikai háborúban harc nélkül került az Egyesült Államokhoz. |
Szabadság-szobor | |
1984 | |
Kulturális (I)(VI) | |
Védett terület: 5,95 ha, hivatkozás: 307 | |
A rézből készült szobrot Franciaország adta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének százéves évfordulója alkalmából. A szobrász Frédéric Auguste Bartholdi volt, a belső szerkezet mérnöki munkáit Gustave Eiffel végezte. Bartholdi párizsi műhelyében készítették, ez volt a 19. század egyik legnagyobb technikai eseménye. A Rodoszi kolosszus alapján mintázták, utána szétszedték és hajón Amerikába szállították, ahol 1886-ban leplezték le. A szobor szimbolikus jelentőségét növelte, hogy nemzetközi adakozásból készült és egy francia szobrász alkotása. Az egyik kezében táblát (rajta a Függetlenségi nyilatkozat dátumával), a másikban fáklyát tartó nőalak 46 méter magas, a betonalap amin áll 27 000 tonna súlyú. A szobor New York kikötőjének bejáratánál áll, több mint 120 éve fogadja azokat akik hajóval érkeznek a városba. A bevándorlók számára egy új élet reményének szimbóluma volt. Ellis Island, a bevándorlók egykori partraszállási helye 1965-ben lett a Szabadság-szobor Nemzeti Emlékmű része. |
Yosemite Nemzeti Park | |
1984 | |
Természeti (VII)(VIII) | |
Védett terület: 307 934 ha, hivatkozás: 308 | |
A kaliforniai Yosemite Nemzeti Park az Egyesült Államok második nemzeti parkja, 1890. október 1-jén alapították. A 3080 km² területű park a Sierra Nevada hegyvonulatának nyugati lejtőin fekszik. Az U alakú völgyekből, vízesésekből, hegyi tavakból, erózió csiszolta hegyekből, morénákból álló tájat jégkorszaki gleccserek alakították ki. A területen hegységláncok kialakulását illusztráló geológiai folyamatok is tanulmányozhatók. A park jelképe a 2 700 méter magas Half Dome hegycsúcs. A park 600 és 4 000 méteres tengerszint feletti magasság között terül el, amely hat vegetációs övezetre oszlik és változatos élővilágnak ad otthont. Jellegzetes állatai a fekete medvék, a pumák, a mókusok, a nyestek, a feketefarkú szarvasok, a pocoknyúlfélék és a rozsomákok. A fafajták közül 37-et jegyeztek fel, megtalálhatók itt óriásfenyő-ligetek is 3 000 éves példányokkal. A páfrányok, mohák és zuzmók mellett 1 200 virágos növényfaj is él a területen. A régészeti feltárások során indián törzsek lakóhelyére utaló bizonyítékokat is találtak. |
Chaco Kulturális Nemzeti Történelmi Park | |
1987 | |
Kulturális (III) | |
Védett terület: 14 261 ha, hivatkozás: 353 | |
A park őrzi az Egyesült Államok egyik legfontosabb Kolumbusz előtti kulturális és történelmi emlékeket. Az Új-Mexikó északnyugati részén található világörökségi helyszínt a Chaco Kulturális Nemzeti történelmi Park, a Chaco-kanyon, az Aztec Ruins Nemzeti Műemlék és kisebb ásatási területek alkotják. A térséget több mint 0 000 éven keresztül pueblo indián törzsek lakták. A chaco társadalmat földművelők alkották, kultúrájukat bonyolult és gondosan megtervezett településrendszer jellemezte. 850 és 1 250 között a Chaco-kanyomban volt a kulturális és vallási központjuk, amelyet csillagászati, geometriai és mérnöki ismereteik felhasználásával alakítottak ki. Településeik jellegzetességei a természetes sziklaereszekbe épített sziklalakások, a félig földbe süllyesztett kerek aknaházak, és kerek szertartási épületek a kivák. A 13. században kultúrájuk feltételezhetően egy szárazság következtében lehanyatlott, a településekről a lakók elvándoroltak. A 17. századig lakatlan térséget ekkor navahók foglalták el. |
Hawaii Vulkánok Nemzeti Park | |
1987 | |
Természeti (VIII) | |
Védett terület: 87 940 ha, hivatkozás: 409 | |
A világon sehol máshol nem figyelhető meg jobban a vulkáni tevékenység mint a hawaii „Nagy Szigeten”. A sziget öt vulkánjából napjainkban kettő működik: a 4170 méter magas Mauna Loa és a mindössze 1247 méteres Kilauea. A Mauna Loa egy majdnem 6 000 méteres tengerszint alatti mélységből kiemelkedő, lapos tetejű, lávarétegekből felépült pajzsvulkán. Két aktív vulkán viszonylag rövid időközönként nagy mennyiségű lávát zúdít ki, ami elérve az óceánt kihűl és megszilárdul. A kitörések egy folyamatosan változó tájat hoznak létre, a megszilárduló láva az utolsó 30 évben 81 hektárral növelte a sziget területét. A nemzeti park felszínét 23 féle növénytakaró borítja, ezek öt ökoszisztémában csoportosulnak. A Kilauea lejtőin tanulmányozható a vulkáni talajon megtelepülő növényzet fejlődése. A parkban egy denevérfajt leszámítva nem élnek őshonos emlősök, a gazdálkodás és az invazív fajok behurcolása az eredeti ökoszisztémák pusztulásával járt. |
Monticello és a Virginiai Egyetem | |
1987 | |
Kulturális (I)(IV)(VI) | |
Védett terület: 795,96 ha, hivatkozás: 442 | |
Monticello a neve Thomas Jefferson saját tervezésű házának, amely Virginia államban, Charlottesville mellett található. Az 1769 és 1809 között épült Monticello előképe a 16. századi vicenzai Villa Capra volt, amelyet Andrea Palladio tervezett. Az ültetvényes ház nyolcszögletű kupolával rendelkezik, egy parkon át közelíthető meg, tájba illesztése, a finoman megjelenített részletek a Palladio által kidolgozott villa rustica irányzat kiemelkedő darabjává teszi Monticellót. A szintén Jefferson által tervezett akadémiai falu (1817-1826) jelenleg a Virginiai Egyetem központja. A falut a római Pantheon 1:2 arányú kicsinyített mása uralja, ekörül csoportosulnak a campus oktatási és lakóépületei. A főépületben kapott helyet az egyetem könyvtára, a professzorokat elszállásoló tíz pavilont oszlopcsarnokok kapcsolják össze. Az egyetem ókori klasszikus alapokra támaszkodó építészeti stílusa az Óvilágot képviseli az Újvilág területén, valamint a fiatal amerikai köztársaság törekvéseit az európai kultúra örököseként. |
Pueblo de Taos | |
1992 | |
Kulturális (IV) | |
Védett terület: 19,04 ha, hivatkozás: 492 | |
A település több mint 1000 éve lakott, a Rio Grande egy kisebb mellékfolyójának völgyében terül el. A pueblo indiánok kultúrájának és építészetének máig fennmaradt emlékei találhatóak itt. 384 km²-en terül el, körülbelül 2000 ember otthona. A térségben egyedülálló prehispán tradicionális építészeti emlékekkel rendelkező Taos házait napon szárított vályogtéglákból emelték, ami a pueblo nép kedvelt építőanyaga volt. A települést két nagyobb házcsoport uralja, az útvesztőhöz hasonlító központi épületek lakóegységeit csak kötéllétrán vagy a tetőn keresztül lehetett megközelíteni. A mennyezetek rőzsefonattal kiegészített, vályogvakolattal fedett fagerendákból állnak, az egymás tetején lépcsőzetesen elhelyezkedő szobákat úgy alakították ki, hogy az alsó szint tetőszerkezetének egy része egyben a felsőbb szint terasza is. A központi épületek erődszerű formája külső fenyegetésre utal. A nagy szilárdságú szerkezetek ellenálltak az időnként zord éghajlati viszonyoknak is. A lakóépületek mellett szertartási központok, úgynevezett kivák állnak, ezekből összesen hat maradt meg. A települést körülbelül 700 éven keresztül kizárólag a tiwa nép lakta, de más ősi pueblo népek is megfordultak a város piacán ahol árucserét folytattak. A település jelenleg turistalátványosság. |
Név | Kép | Elhelyezkedés | Állam | Időszak | UNESCO adatai | Leírás | Forr. |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Carlsbad Caverns Nemzeti Park | Eddy megye | Új-Mexikó | N/A | 721; 1995; vii, viii | Az új-mexikói Carlsbad Caverns Nemzeti Park 189 km²-es területén található a világ egyik legnagyobb barlangrendszere. A barlangrendszer alapja egy korallzátony, amely 255 millió évvel ezelőtt keletkezett. | [1] | |
Waterton-Glacier Nemzetközi Békepark | Flathead megye és Glacier megye | Montana és Alberta | N/A | 354; 1995; vii, ix | A Waterton–Glacier Nemzetközi Békepark 1932-ben jött létre a kanadai Waterton-tavak Nemzeti Park és az egyesült államokbeli Glacier Nemzeti Park egyesítésével. Mindkét park bioszféra-rezervátum, és közös területük a Világörökség része. | [2] | |
Papahānaumokuākea | Honolulu megye és Midway-atoll | Hawaii és Az Amerikai Egyesült Államok lakatlan külbirtokai | N/A | 1326; 2010; iii, vi, viii, ix, x | 360.000 km²-es tengeri műemlék a világ legnagyobb védett tengeri területe. | [3] | |
Poverty Point Állami Történelmi Emlékhely | West Carroll megye | Louisiana | 1650 | 1435; 2014; iii | Ez lehetett a legnagyobb a vadászó-gyűjtögető település, amely valaha is létezett. | [4] | |
San Antonio ferences missziói | San Antonio | Texas | 1700s, 1800s | 1466; 2015; ii | A helyszín öt határmenti missziós épületegyüttesből áll a San Antonio folyó közelében a jelenlegi Texas állam déli részén. Az épületegyütteseket, ahol a templomok mellett farmok, gabonatárolók, falak, műhelyek, vízelosztó rendszerek is vannak ferences rendi hittérítő szerzetesek hozták létre a 18. században. Bár a missziókat egymástól függetlenül alapították, mégis kevesebb mint öt kilométerre helyezkednek el egymástól és közös védelmi rendszerük volt. Az épületcsoportok fejlődtek, különösen a 19. században építettek hozzájuk kiegészítő elemeket. Egyes részeiket még a 20. században is bővítették és modernizálták. A San José misszió kivételével későbbi épületrészek világosan elkülönülnek az eredeti épületelemektől, amelyeken világosan felismerhetőek a korabeli építőanyagok és -technikák. Az öt templomból négy jelenleg is templomként üzemel, a kiegészítő épületek azonban nagyrészt elvesztették eredeti funkciójukat. | [5] | |
Frank Lloyd Wright épületei | Mill Run, Madison, New York | Pennsylvania, Wisconsin, New York | 1496; 2019; ii | [6] |
Elhelyezkedésük
Hibásan használt pozíciós térkép
|
Hibásan használt pozíciós térkép
|
Hibásan használt pozíciós térkép
|
Örökségek államok szerint
State | Önálló örökségek | Megosztott örökségek |
---|---|---|
Új-Mexikó | 3 | — |
Kalifornia | 2 | — |
Arizona | 1 | — |
Colorado | 1 | — |
Florida | 1 | — |
Hawaii | 1 | 1 |
Illinois | 1 | — |
Kentucky | 1 | — |
Louisiana | 1 | — |
New York | 1 | 1 |
Pennsylvania | 1 | 1 |
Puerto Rico | 1 | — |
Virginia | 1 | — |
Washington | 1 | — |
Montana | — | 2 |
Alaszka | — | 1 |
Idaho | — | 1 |
Észak-Karolina | — | 1 |
Tennessee | — | 1 |
Texas | 1 | — |
Az Amerikai Egyesült Államok lakatlan külbirtokai | — | 1 |
Wisconsin | — | 1 |
Wyoming | — | 1 |
Javasolt világörökségi helyszínek
Források
- ↑ Taos Pueblo. UNESCO. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
- ↑ Waterton-Glacier International Peace Park. UNESCO. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
- ↑ Papahānaumokuākea. UNESCO. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
- ↑ Monumental Earthworks of Poverty Point. UNESCO. (Hozzáférés: 2014. június 23.)
- ↑ San Antonio Missions. UNESCO. (Hozzáférés: 2015. július 8.)
- ↑ The 20th-Century Architecture of Frank Lloyd Wright. UNESCO. (Hozzáférés: 2019. július 9.)
- Az Amerikai Egyesült Államok az UNESCO Világörökség oldalán (angolul)
- Az Amerikai Egyesült Államok javaslati listája az UNESCO honlapján (angolul)
- Világörökségek enciklopédiája. Kossuth Kiadó. ISBN 963-09-6595-8 (2011)
- UNESCO. Világörökség. Partvonal Kiadó. ISBN 963-991-049-2 (2010)