„Közvágóhíd (Budapest)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Története: Szóismétlés, központozás Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
|||
| 70. sor: | 70. sor: | ||
A Budapest [[Budapest IX. kerülete|IX. kerület]]ében, a [[Soroksári út]] 58. szám alatt jegyzet 14 [[hektár]]os [[birodalmi építészet|birodalmi]]–[[eklektika|eklektikus stílusú]] épületkomplexum [[1872]]-ben nyílt meg, hogy a közegészségügyileg veszélyes korábbi mészárszékek és magánvágóhidak helyett egységesen ellenőrzött húsfeldolgozás váljon lehetségessé a nagyvárosban. Nagyságát mutatja, hogy egyszerre 600 szarvasmarha befogadására volt alkalmas, és az első évben 185 000 állatot vágtak le benne. Tervezője [[Hermann von der Hude]],<ref>Somorjai Ferenc: ''Budapest'', Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1996, {{ISBN|963-243-766-7}}, 201. o.</ref> kivitelezője [[Julius Hennicke]] volt.<ref>http://www.ilyenisvoltbudapest.hu/ilyen-is-volt/kilencedik-kerulet-ferencvaros/item/1800-as-evek-vege-koezvagohid</ref> |
A Budapest [[Budapest IX. kerülete|IX. kerület]]ében, a [[Soroksári út]] 58. szám alatt jegyzet 14 [[hektár]]os [[birodalmi építészet|birodalmi]]–[[eklektika|eklektikus stílusú]] épületkomplexum [[1872]]-ben nyílt meg, hogy a közegészségügyileg veszélyes korábbi mészárszékek és magánvágóhidak helyett egységesen ellenőrzött húsfeldolgozás váljon lehetségessé a nagyvárosban. Nagyságát mutatja, hogy egyszerre 600 szarvasmarha befogadására volt alkalmas, és az első évben 185 000 állatot vágtak le benne. Tervezője [[Hermann von der Hude]],<ref>Somorjai Ferenc: ''Budapest'', Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1996, {{ISBN|963-243-766-7}}, 201. o.</ref> kivitelezője [[Julius Hennicke]] volt.<ref>http://www.ilyenisvoltbudapest.hu/ilyen-is-volt/kilencedik-kerulet-ferencvaros/item/1800-as-evek-vege-koezvagohid</ref> |
||
Önálló üzemként az 1960-as évekig működött, majd más üzemekkel összevonva még két évtizeden át volt használatban. 1984-ben zárt be, épületeinek egy részét 1994-ben [[műemlék]]i védettség alá került. A közvágóhíd idővel leromlott állapotba került, hasznosítására, az épületek részleges elbontására, a terület rendezésére számos terv született. 2019-ben végül egy [[Orbán Viktor]]ral és családjával, valamint [[Recep Tayyip Erdoğan]]nal Törökország elnökével baráti viszonyban lévő török vállalkozó cége |
Önálló üzemként az 1960-as évekig működött, majd más üzemekkel összevonva még két évtizeden át volt használatban. 1984-ben zárt be, épületeinek egy részét 1994-ben [[műemlék]]i védettség alá került. A közvágóhíd idővel leromlott állapotba került, hasznosítására, az épületek részleges elbontására, a terület rendezésére számos terv született. 2019-ben végül egy [[Orbán Viktor]]ral és családjával, valamint [[Recep Tayyip Erdoğan]]nal, Törökország elnökével baráti viszonyban lévő török vállalkozó cége a magyar állam jelentős összegű támogatása mellett szinte teljes mértékben lerombolta, miután a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügynek minősítette az épületegyüttes lebontását.<ref>https://greenfo.hu/hir/orban-asszisztalasaval-pusztitottak-el-a-kozvagohid-muemleket/#.Xk38caN7l2t</ref> A tervek szerint az épületegyüttes helyén lakópark, luxusszálloda és irodaházak épülnek majd.<ref>[[Sajó Dávid]] - [[Zsuppán András]]: [https://index.hu/kultur/epiteszet/2019/12/02/lehangolo_pusztitast_vegeztek_a_muemlekvedelmi_kozvagohidon/ Ledózerolták majdnem az egész védett Közvágóhidat]. [[Index.hu]]. 2019. dec. 2.</ref> |
||
Érdekesség, hogy a közvágóhídhoz a szomszédságában marhavásártér csatlakozott 5000 szarvasmarha, vagy 10 000 aprómarha ideiglenes elhelyezésére. |
Érdekesség, hogy a közvágóhídhoz a szomszédságában marhavásártér csatlakozott 5000 szarvasmarha, vagy 10 000 aprómarha ideiglenes elhelyezésére. |
||
A lap 2020. augusztus 23., 14:50-kori változata
| Közvágóhíd | |
._-_Budapest.JPG) | |
| A Közvágóhíd főkapuja a Soroksári út felől 2016-ban (a létesítmény épületei ekkor még álltak) | |
| Település | Budapest IX. kerülete |
| Cím | Budapest, Soroksári út 58. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1872 |
| Bezárás | 1984 |
| Lebontás éve | 2019 |
| Lebontás oka | lakópark épült a helyén |
| Építési stílus |
|
| Védettség | egyes részei műemléki védettség alatt állnak |
| Tervező |
|
| Építész(ek) | Julius Hennicke |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | vágóhíd |
| Elhelyezkedése | |
 Közvágóhíd
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 28′ 12″, k. h. 19° 04′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 12″, k. h. 19° 04′ 32″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Közvágóhíd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Közvágóhíd vagy Marhaközvágóhíd egy nagy múltú, mára már megszűnt budapesti élelmiszeripari létesítmény.
Története
A Budapest IX. kerületében, a Soroksári út 58. szám alatt jegyzet 14 hektáros birodalmi–eklektikus stílusú épületkomplexum 1872-ben nyílt meg, hogy a közegészségügyileg veszélyes korábbi mészárszékek és magánvágóhidak helyett egységesen ellenőrzött húsfeldolgozás váljon lehetségessé a nagyvárosban. Nagyságát mutatja, hogy egyszerre 600 szarvasmarha befogadására volt alkalmas, és az első évben 185 000 állatot vágtak le benne. Tervezője Hermann von der Hude,[1] kivitelezője Julius Hennicke volt.[2]
Önálló üzemként az 1960-as évekig működött, majd más üzemekkel összevonva még két évtizeden át volt használatban. 1984-ben zárt be, épületeinek egy részét 1994-ben műemléki védettség alá került. A közvágóhíd idővel leromlott állapotba került, hasznosítására, az épületek részleges elbontására, a terület rendezésére számos terv született. 2019-ben végül egy Orbán Viktorral és családjával, valamint Recep Tayyip Erdoğannal, Törökország elnökével baráti viszonyban lévő török vállalkozó cége a magyar állam jelentős összegű támogatása mellett szinte teljes mértékben lerombolta, miután a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügynek minősítette az épületegyüttes lebontását.[3] A tervek szerint az épületegyüttes helyén lakópark, luxusszálloda és irodaházak épülnek majd.[4]
Érdekesség, hogy a közvágóhídhoz a szomszédságában marhavásártér csatlakozott 5000 szarvasmarha, vagy 10 000 aprómarha ideiglenes elhelyezésére.
Az évtizedek alatt lepusztult épületeit a főkapu és a víztorony kivételével 2019-ben rombolták le.[5] A bejáratnál álló, Reinhold Begas belga szobrász két szobrát (bivalyt vezető férfi, bikával küzdő férfi) szintén nem bontották el.[6]
Képtár
-
Régi fénykép (1890 körül) -
Régi képeslap (1903) -
Torony -
Férfiszobor bivallyal a bejáratnál -
Férfiszobor szarvasmarhával a bejáratnál -
Kapuépület -
A kapuépület részlete -
Épületmaradvány (Soroksári út) -
Saroképület (Vágóhíd utca) -
Épületrészlet (Máriássy utca) -
Falrészlet (Máriássy utca) -
Műemléki épületek a torony mellett -
Emléktábla -
A bontási munkálatok
._Tower._-_Budapest.JPG)
._-_Budapest.JPG)
._Copy_of_a_Reinhold_Begas_work_(1874)._-_Budapest.JPG)
Jegyzetek
- ↑ Somorjai Ferenc: Budapest, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1996, ISBN 963-243-766-7, 201. o.
- ↑ http://www.ilyenisvoltbudapest.hu/ilyen-is-volt/kilencedik-kerulet-ferencvaros/item/1800-as-evek-vege-koezvagohid
- ↑ https://greenfo.hu/hir/orban-asszisztalasaval-pusztitottak-el-a-kozvagohid-muemleket/#.Xk38caN7l2t
- ↑ Sajó Dávid - Zsuppán András: Ledózerolták majdnem az egész védett Közvágóhidat. Index.hu. 2019. dec. 2.
- ↑ https://epiteszforum.hu/csak-a-viztorony-es-a-kapu-maradt-a-kozvagohidbol--galeriaval
- ↑ Kollin Ferenc: Budapesti üdvözlet, Helikon Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963-207-595-1, 201. o.
Források
- Közvágóhíd. Budapestcity.org
- Bontják az egykori Közvágóhidat – Galériával. Epiteszforum.hu. 2019. okt. 8.
- Bartha Dorka: Mi lesz veled, Közvágóhíd? – a terület múltja és jövője. Welovebudapest.com. 2017. aug. 17.
- Arold Péter: A közvágóhíd halála (Fotókkal). Fovarosunk.info. 2019. okt. 23.
- Tari Tamás: Elképesztő érveléssel hagyta jóvá a Kormányhivatal Orbán török haverjának, hogy lebontsa a Közvágóhíd 39 épületét. Alfahir.hu. 2019. dec. 4.
- https://welovebudapest.com/cikk/2018/9/11/lerombolhatjak-a-muemleki-vedelem-alatt-allo-kozvagohid-jelentos-reszet-a-latvanytervek-alapjan
Egyéb irodalom
- Breuer Albert: A Budapest székesfővárosi közvágóhíd és marhavásár ötvenéves története, Budapest, 1928