„Kárpótlás (jog)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
A kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő [[értékpapír]]. A kárpótlási jegy 1991. augusztus 10. napjától 1994. december 31. napjáig kamatozott, a kamat mértéke a jegybanki kamat 75%-a volt. |
A kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő [[értékpapír]]. A kárpótlási jegy 1991. augusztus 10. napjától 1994. december 31. napjáig kamatozott, a kamat mértéke a jegybanki kamat 75%-a volt. |
||
== A földkárpótlás == |
|||
A kárpótlás speciális területe volt az 1945 utáni [[államosítás]] és "[[kolhozosítás]]" során a tulajdonosoktól elvett termőföldek visszajuttatásának kérdése. Végül az alanyi jogon kárpótlásra jogosultak termőföldigényének kielégítésére a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak földterületeket kellett kijelölniük a kárpótlási földalap számára. Ezen a jogosult résztvevők kárpótlási jegyekkel licitálhattak a földterületekre, amelyek sokszor nem érték el a gazdaságosan művelhető parcella méretet. |
|||
A termelőszövetkezeti részarány-földtulajdonként nyilvántartott földek kiadásáról a kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló 1992. évi IL. törvény (4. Kárpótlási törvény) és a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény alapján létrejött földkiadó bizottságok döntöttek. Az új tulajdonos a földjét öt évig nem idegeníthette el, továbbá nem vonhatta ki a mezőgazdasági termelésből, így osztatlan közös földtulajdonok jöttek létre.<ref>http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=18590.328027</ref> |
|||
E földterületeken a gazdálkodás nehezen volt folytatható, amelyet csak a a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló, 2021. jan. 1-én életbe lépő 2020. évi LXXI. törvénnyel próbáltak meg orvosolni.<ref>https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/dontottek_vege_az_osztatlan_kozos_foldtulajdonnak.709232.html</ref> |
|||
== Vonatkozó jogszabályok == |
== Vonatkozó jogszabályok == |
||
A lap 2020. augusztus 6., 22:48-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Magyarországon némi bizonytalanság mutatkozik a kártérítés, kártalanítás illetve a kárpótlás fogalmainak használatában. Következetes terminológiai különbséget kell tenni a jogellenes magatartások következményeiért való kártérítési, továbbá a jogos károkozásokért való kártalanítási kötelezettség között. Ugyanakkor - dogmatikai tisztázatlansága miatt - A 2013. évi V. törvény (Polgári Törvénykönyv) javaslata mellőzi a kárpótlásra vonatkozó hivatkozást.[1]
A kárpótlás Magyarországon 1990 után
A kárpótlás fogalma a magyar politikai életben az Antall-kormány idején állt - főleg a privatizációval összefüggő - belpolitikai viták kereszttüzében és ekkor kapott törvényi szabályozást.
A kárpótlási jegy
A kárpótlási jegy fogalmát az 1991. évi XXV. a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvény határozza meg. A kárpótlási jegy egy olyan speciális értékpapír, amelyet a magyar állam a meghatározott feltételeknek megfelelő kárpótoltak részére bocsátott ki a kárpótlás mértékének megfelelő értékben.
A kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő értékpapír. A kárpótlási jegy 1991. augusztus 10. napjától 1994. december 31. napjáig kamatozott, a kamat mértéke a jegybanki kamat 75%-a volt.
A földkárpótlás
A kárpótlás speciális területe volt az 1945 utáni államosítás és "kolhozosítás" során a tulajdonosoktól elvett termőföldek visszajuttatásának kérdése. Végül az alanyi jogon kárpótlásra jogosultak termőföldigényének kielégítésére a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak földterületeket kellett kijelölniük a kárpótlási földalap számára. Ezen a jogosult résztvevők kárpótlási jegyekkel licitálhattak a földterületekre, amelyek sokszor nem érték el a gazdaságosan művelhető parcella méretet. A termelőszövetkezeti részarány-földtulajdonként nyilvántartott földek kiadásáról a kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről szóló 1992. évi IL. törvény (4. Kárpótlási törvény) és a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény alapján létrejött földkiadó bizottságok döntöttek. Az új tulajdonos a földjét öt évig nem idegeníthette el, továbbá nem vonhatta ki a mezőgazdasági termelésből, így osztatlan közös földtulajdonok jöttek létre.[2] E földterületeken a gazdálkodás nehezen volt folytatható, amelyet csak a a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló, 2021. jan. 1-én életbe lépő 2020. évi LXXI. törvénnyel próbáltak meg orvosolni.[3]
Vonatkozó jogszabályok
- 1991. évi XXXII. törvény az egykori egyházi ingatlanok tulajdonának rendezéséről
- 1991. évi XXXIII. törvény egyes állami vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról
- T/10727 sz. törvényjavaslat
- 2016. évi CII. törvény az egyes kárpótlással összefüggő törvények módosításáról
- 283/2016. (IX. 21.) Korm. rendelet Az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény végrehajtásáról szóló 111/1992. (VII. 1.) Korm. rendelet módosításáról
- 1631/2016. (XI. 17.) Korm. határozat A XX. századi diktatúrák áldozatainak járó kárpótlási célú nyugdíj-kiegészítéseket és juttatásokat szabályozó jogszabályok alapján járó juttatások emeléséről