„Villányi-hegység” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Wikidata-hivatkozás
a kékítés
29. sor: 29. sor:
A '''Villányi-hegység''' [[Villány]]tól nyugatra, [[Baranya megye]] déli részén elterülő [[Domb|dombság]]. Főképp [[mészkő (kőzet)|mészkő]]ből áll.
A '''Villányi-hegység''' [[Villány]]tól nyugatra, [[Baranya megye]] déli részén elterülő [[Domb|dombság]]. Főképp [[mészkő (kőzet)|mészkő]]ből áll.


Legmagasabb csúcsa a hegyvonulattal nem összefüggő, szigetszerű, 442 méter magas [[Szársomlyó]]. Egy másik ismert csúcsa a [[Siklós]] közelében lévő [[Tenkes]]{{wd|Q26230979}}.
Legmagasabb csúcsa a hegyvonulattal nem összefüggő, szigetszerű, 442 méter magas [[Szársomlyó]]. Egy másik ismert csúcsa a [[Siklós]] közelében lévő [[Tenkeshát|Tenkes]]{{wd|Q26230979}}.


Települései: [[Bisse]], [[Csarnóta]], [[Diósviszló]], [[Kisharsány]], [[Máriagyűd]], [[Márfa]], [[Nagyharsány]], [[Nagytótfalu]], [[Siklós]], [[Villány]], [[Villánykövesd]], [[Palkonya]].
Települései: [[Bisse]], [[Csarnóta]], [[Diósviszló]], [[Kisharsány]], [[Máriagyűd]], [[Márfa]], [[Nagyharsány]], [[Nagytótfalu]], [[Siklós]], [[Villány]], [[Villánykövesd]], [[Palkonya]].

A lap 2020. augusztus 4., 08:33-kori változata

Villányi-hegység
Szársomlyó, Villány balra
Szársomlyó, Villány balra
Magasság442 m
Hely Magyarország
Baranya megye
Legmagasabb pontSzársomlyó (442 m)
Típusmezozoikumi mészkő
Hosszúság15 km
Szélesség5 km
Elhelyezkedése
Villányi-hegység (Baranya vármegye)
Villányi-hegység
Villányi-hegység
Pozíció Baranya vármegye térképén
é. sz. 45° 53′, k. h. 18° 21′Koordináták: é. sz. 45° 53′, k. h. 18° 21′
Térkép
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Villányi-hegység témájú médiaállományokat.

A Villányi-hegység Villánytól nyugatra, Baranya megye déli részén elterülő dombság. Főképp mészkőből áll.

Legmagasabb csúcsa a hegyvonulattal nem összefüggő, szigetszerű, 442 méter magas Szársomlyó. Egy másik ismert csúcsa a Siklós közelében lévő Tenkes(wd).

Települései: Bisse, Csarnóta, Diósviszló, Kisharsány, Máriagyűd, Márfa, Nagyharsány, Nagytótfalu, Siklós, Villány, Villánykövesd, Palkonya.

Földrajza

Éghajlata

Az évi középhőmérséklet 10-11°C között van, ami megfelel az országos átlagnak. A fagymentes idő április elejétől október közepéig tart. A déli lejtőkön egy sajátos mediterrán mikroklíma alakult ki, évente legalább 200 napon 0°C felett van a hőmérséklet. A terület jellegzetes növénye a kikerics, ami csak ezen az éghajlaton él meg.[1]

Az éghajlat és a talaj kedvező a Villány és Siklós körül kialakult nagy hagyományú szőlő- és bortermeléshez.

Vízrajza

A hegység déli oldalán gyógyhatású, meleg vizű források törnek a felszínre. Ezek tették népszerű fürdőhellyé Harkányt.

Barlangjai

A Villányi-hegység fontosabb barlangjai:[2]

Barlang neve Hossza Mélysége Információ
Beremendi-ördöglyuk
feltöltődött
Beremendi-kristálybarlang
850 m
38 m
fokozottan védett
Beremendi Kút-zsomboly
Beremendi Nagy-vizes-üreg
feltöltődött
Beremendi 13. sz. barlang
70 m
42 m
letermelve
Beremendi 14. sz. barlang
18 m
13 m
Beremendi Nagy-vizes-üreg
Csarnótai-barlang
Kőkút-barlang
Kút-zsomboly
Lapos-barlang
Máriagyüdi-barlang
45 m
20 m
Művésztelepi-zsomboly
letermelve
Nagyharsányi 1-3. sz. barlang
Nagyharsányi-Hegycsúcs barlangja
Nagyharsányi-kristálybarlang
1400 m
59 m
fokozottan védett
Régi-barlang
Rózsabányai-zsomboly
10 m
9 m
letermelve
Siklósi I-II-III. sz. barlang
Somssich-hegyi 2. sz. barlang
8 m
8 m
régebben fokozottan védett, jelenleg csak megkülönböztetetten védett
Templomhegyi-cseppkőbarlang
Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja
18 m
16 m
régebben fokozottan védett, jelenleg csak védett
Villányi Borospince barlangja
27 m
10 m

Élővilága

Flórája

A hegységben él a fokozottan védett bíbor sallangvirág (Himantoglossum caprinum).[3]

Szársomlyó

Kilátás a Szársomlyóról dél felé
Bővebben: Szársomlyó

A Szársomlyó (más néven Harsányi-hegy vagy Nagyharsányi-hegy) növényvilága különleges: déli lejtőin mediterrán klíma alakult ki, az erre jellemző fajok aránya 20% fölött van. Itt él a fokozottan védett rozsdás gyűszűvirág. A löszfalakon költenek a színes gyurgyalagok.

A hegy ma már csonka: egyik oldalába az 1960-as évektől nagy teknőt mélyítettek, hogy innen lássák el kőanyaggal a közeli Beremenden működő óriási cementgyárat. Ezt a bányát már a római korban használták. A terület 1989 óta védett, a Duna–Dráva Nemzeti Park része.

Paleontológiai leletek

Az országban egyedülálló paleontológiai leletek kerültek itt elő: jura időszaki ammoniteszek, más sekélytengeri élőlények, pliocén és pleisztocén kori gerincesek maradványai. A gazdag leletegyüttest id. Lóczy Lajos tanulmányozta először 1915-ben. Azóta tíz lelőhelyről 27 addig ismeretlen állatfaj fosszíliáit hozták itt a felszínre és a pleisztocén legutolsó periódusa is Villányról kapta tudományos nevét (villanyium). A közeli Beremend hegyét a bányászat szinte a földdel tette egyenlővé, de innen is előkerültek értékes ősállatleletek, köztük például kardfogú tigris maradványai.

Irodalom

  • Erdős László - Dénes Andrea - Kovács Györgyi - Tóth Viktória - Pál Róbert: Adatok a Villányi-hegység flórájának ismeretéhez, Botanikai közlemények, 2010. (97. évf.) 1-2. sz. 97-112. old.
  • Konrád Gyula: A geoturizmus éve - A Villányi-hegység hét pikkelye, Élet és tudomány, 2009. (64. évf.) 47. sz. 1478-1481. old.
  • Petrik Attila Balázs: A villányi-hegység mezozoos képződmények mikrotektonikai méréseinek értelmezése, Földtani közlöny, 2009. (139. vol.) 3. sz. 217-236. old.
  • Bank László: A Villányi-hegység fészkelő madarai (Aves), Dunántúli dolgozatok (A) Természettudományi sorozat, 2000. 10. sz. 385-394. old.
  • Majer József: Adatok a Szársomlyó (Villányi-hegység) hüllőfaunájához (Reptilia), Dunántúli dolgozatok (A) Természettudományi sorozat, 2000. 10. sz. 369-383. old.
  • Dénes Andrea: A Villányi-hegység flóra- és vegetációkutatásának története, eredményeinek összefoglalása, különös tekintettel a védett és ritka fajok előfordulására, Dunántúli dolgozatok (A) Természettudományi sorozat, 2000. 10. sz. 47-77. old.
  • Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése. Bevezető a kötethez, Dunántúli dolgozatok (A) Természettudományi sorozat, 2000. 10. sz. 7-12. old.
  • Czigány Szabolcs: Adatok a Villányi-hegység déli részének pleisztocén végi-holocén időszaki lepusztulási folyamataihoz, Földrajzi értesítő, 1998. (47. évf.) 2. füz. 123-130, 187-188. old.
  • Dénes Andrea: Adatok a Villányi-hegység flórájához, A Janus Pannonius Múzeum évkönyve - Természettudományok, 1995. 40. évf. 5-8. old.
  • Dénes Andrea: A Mecsek és a Villányi-hegység karsztbokorerdői, A Janus Pannonius Múzeum évkönyve - Természettudományok, 1994. 39. évf. 5-31. old.
  • Fazekas Via - Vincze János: Hidrotermális ércindikációk a Villányi-hegység északi előtere mélyfúrásaiban, Földtani közlöny, 1991. (121. évf.) 1-4 sz. 23-56. old.
  • Kevey Balázs: A Villányi hegység bükkösei, A Janus Pannonius Múzeum évkönyve - Természettudományok, 1986. 30/31. évf. 7-9, +1 táblázat. old.
  • Mártonné Szalay Emő - Márton Péter: A Dunántúli-középhegység és a Villányi-hegység mezozóos paleopólusainak eltéréséről, Magyar geofizika, 1978. (19. évf.) 4. sz. 129-136. old.
  • Vörös Attila: A Villányi-hegység alsó- és középső jura képződményeinek üledékföldtani vizsgálata, Földtani közlöny, 1972. (102. évf.) 1. sz. 12-28. old.
  • Wein György: Újabb adatok a Villányi-hegység szerkezetéhez, Földtani közlöny, 1969. (99. évf.) 1. sz. 47-59. old.
  • Radwanski, A. - Szulczewski, M.: Stromatolitok a Villányi-hegység jura rétegeiben, Földtani közlöny, 1965. (95. évf.) 4. sz. 418-422. old.
  • Strausz László: Paläontologische Daten aus dem Mesozoicum des Villányer-Gebirges = Őslénytani adatok a Villányi hegység mezozoikumából, Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1941. (34. évf.) Pars mineralogica, geologica e 97-104, +1 tábla. old.
  • Kormos Tivadar: A Villányi hegység preglaciális képződményei és faunájuk, A Magyar Kir. Földtani Intézet évi jelentése, 1916. 29. évf. 2. rész 399-415. old.
  • Lóczy Lajos: A Villányi- és Báni-hegység geológiai viszonyai, Földtani közlöny, 1912. (42. évf.) 9-10. sz. 672-695. old.

Jegyzetek

  1. ↑ A villányi-hegység éghajlata. (Hozzáférés: 2011. december 8.)
  2. ↑ A villányi-hegység barlangai. [2012. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  3. ↑ [http://phd.lib.uni-corvinus.hu/650/1/Csabai_Judit.pdf A Telekia speciosa (Schreb.) Baumg. védett faj termesztésbe vonásának alapjai]. phd.lib.uni-corvinus.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Villányi-hegység&oldid=22917588”