„Ceres (istennő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Lásd még fejezetcím módosítás az ajánlás szerint AWB |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{egyért2|az istennőről|Ceres (törpebolygó)}} |
{{egyért2|az istennőről|Ceres (törpebolygó)}} |
||
[[Fájl:Ceres statue.jpg|bélyeg|200px|Ceres gyümölcsöt hoz]] |
[[Fájl:Ceres statue.jpg|bélyeg|200px|Ceres gyümölcsöt hoz]] |
||
'''Ceres''' (latinul Cerēs, görögül ''[[Démétér]]'') a [[római mitológia|római mitológiában]] a növények ültetése (főleg a gabonáé) és az anyai szeretet istennője volt. [[Kronosz|Saturnus]] és [[Ops]] lánya volt és [[Iuppiter]] testvére-felesége. Ő szülte Iuppitertől [[Perszephoné|Proserpinát]]. A testvérei voltak [[Iuno Regina|Iuno]], [[Vesta]], [[Neptunus (isten)|Neptunus]] és [[Hadész|Pluto]]. Ő volt [[Szicília]] védőistene. |
'''Ceres''' (latinul Cerēs, görögül ''[[Démétér]]'') a [[római mitológia|római mitológiában]] a növények ültetése (főleg a gabonáé) és az anyai szeretet istennője volt. [[Kronosz|Saturnus]] és [[Ops]] lánya volt és [[Iuppiter]] testvére-felesége. Ő szülte Iuppitertől [[Perszephoné|Proserpinát]]. A testvérei voltak [[Iuno Regina|Iuno]], [[Vesta (istennő)|Vesta]], [[Neptunus (isten)|Neptunus]] és [[Hadész|Pluto]]. Ő volt [[Szicília]] védőistene. |
||
== Története == |
== Története == |
||
A lap 2020. július 22., 23:05-kori változata
Ceres (latinul Cerēs, görögül Démétér) a római mitológiában a növények ültetése (főleg a gabonáé) és az anyai szeretet istennője volt. Saturnus és Ops lánya volt és Iuppiter testvére-felesége. Ő szülte Iuppitertől Proserpinát. A testvérei voltak Iuno, Vesta, Neptunus és Pluto. Ő volt Szicília védőistene.
Története
Általában jogarral, virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral és búzaszálakból szőtt koszorúval ábrázolták.
Ceres a mai szicíliai Enna város patrónája volt. A monda szerint egyszer azért könyörgött Jupiterhez, hogy helyezze át Szicíliát a mennyekbe és így jött létre a szigethez hasonlóan háromszögű északi Triangulum csillagkép, amelynek korai neve Szicília volt.
A rómaiak I. e. 496-ban fogadták be isteneik közé Cerest, amikor egy pusztító éhínség közepette a Sibylla könyvei azt tanácsolták, hogy imádják az istennő görög megfelelőjét, Démétért is és rajta kívül Korét (Perszephoné-Proserpina) és Iacchust (valószínűleg Dionüszosz, vö. Bacchus). (Más változatokban Ceres, Liber és Libera, azaz Démétér, Dionüszosz és Koré szerepel.)
A májusban tartott ambarvalia ünnepen Cerest titkos rituálék során nők személyesítették meg és ünnepelték. Fő ünnepe azonban a cerealia vagy Ludi Ceriales („Ceres játékai”) volt, a Kr. e. 3. századtól, április 12. és április 19. között.
A római Aventinus dombon volt temploma.
Tisztelete főleg a búzakereskedelem jórészét kezében tartó plebeius osztályokkal forrott össze. Ennek eredete az, hogy a plebeiusok az Aventinus-dombon helyezték el közös pénztárukat, amiből később felkeléseiket és secessioikat fedezték anyagilag. Az Aventinus-dombi Ceres-templom és a támogató plebeius-pénztár összefonódott.
Ceres imádásának rituáléiról kevés tényt ismerünk. Ezek közül az egyik fura szokás az volt, hogy rókák farkához égő tárgyakat kötöttek és szabadon engedték őket a Circus Maximusban.
Ceresnek 12 isteni segítője volt, akik a földművelés különböző ágazataiért voltak felelősek. A Ceres-kultusz a késői antikvitás korában misztériumvallássá alakult, részben ötvöződött Attis és Magna Mater rituáléival, és egy termékenység-központú kultuszkörré vált.
Kapcsolódó szócikkek
