„Haynal Imre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
botok
650 119 szerkesztés
a Magyar Örökség díj törölt sablonjainak eltávolítása (WP:BÜ), apróbb javítások
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 719 szerkesztés
19. sor: 19. sor:
Vitéz váradi '''Haynal Imre''', teljes születési nevén: ''váradi Haynal Imre Géza Jenő Mária'' ([[Beszterce (település)|Beszterce]], [[1892]]. [[november 12.]] – [[Budapest]], [[1979]]. [[február 3.]]) [[Kossuth-díj]]as (1957) magyar orvos, belgyógyász, endokrinológus és egyetemi tanár.
Vitéz váradi '''Haynal Imre''', teljes születési nevén: ''váradi Haynal Imre Géza Jenő Mária'' ([[Beszterce (település)|Beszterce]], [[1892]]. [[november 12.]] – [[Budapest]], [[1979]]. [[február 3.]]) [[Kossuth-díj]]as (1957) magyar orvos, belgyógyász, endokrinológus és egyetemi tanár.


==Életpályája==
== Élete ==
Váradi Haynal Geiza közegészségügyi főfelügyelő (1860–1938) és Zareczky Marianna fia.<ref>{{cite web |url=http://resolver.pim.hu/auth/PIM57687 |title= Haynal Geiza|accessdate= 2015-08-17|author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year= |month= |format= |work=Petőfi Irodalmi Múzeum|publisher= |pages=}}</ref> A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetemen]] szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a [[Korányi Sándor]] vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben [[Bécs]]ben és [[London]]ban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett. Eközben 1922. július 22-én Budapesten, a Ferencvárosba házasságot kötött Nagy Margittal, Nagy László és Domahidy Erzsébet lánával.<ref>[https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1NQ-HGB A házasságkötés bejegyezve Budapest IX. ker. polgári akv. 522/1922. folyószám alatt.]</ref>
Váradi Haynal Geiza közegészségügyi főfelügyelő (1860–1938) és Zareczky Marianna fia.<ref>{{cite web |url=http://resolver.pim.hu/auth/PIM57687 |title= Haynal Geiza|accessdate= 2015-08-17|author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year= |month= |format= |work=Petőfi Irodalmi Múzeum|publisher= |pages=}}</ref> A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetemen]] szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a [[Korányi Sándor]] vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben [[Bécs]]ben és [[London]]ban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett. Eközben 1922. július 22-én Budapesten, a Ferencvárosba házasságot kötött Nagy Margittal, Nagy László és Domahidy Erzsébet lányával.<ref>[https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-D1NQ-HGB A házasságkötés bejegyezve Budapest IX. ker. polgári akv. 522/1922. folyószám alatt.]</ref>


Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a [[Világ Igaza]] címmel tüntették ki.<ref>[http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4015225 Adatlapja a Jad Vasem honlapján]</ref>
Pályájának jelentős része fűződik [[Kolozsvár]]hoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A [[Margarethe hadművelet|német megszállás]] alatt az üldözött [[románok|román]] és [[zsidók|zsidó]] lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a [[deportálás]] elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem [[Erdély]] népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a [[Világ Igaza]] címmel tüntették ki.<ref>[http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4015225 Adatlapja a Jad Vasem honlapján]</ref>


Érdeklődése főleg a [[kardiológia]] és [[endokrinológia]] kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az [[inzulin]] hatásáról az ép és kóros [[szívizom]]ra, a [[máj]] és [[tüdő]] szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a [[policitémia]] és a [[poliglobulia]] kórszármazásáról, a [[szívroham]] mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a [[vérkeringés|vérkeringési rendszer]] elégtelenségeivel, a [[pajzsmirigy]] kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és [[lép]] megbetegedéseivel, a [[Banti-kór]] elterjedtségével és tünettanával.
Érdeklődése főleg a [[kardiológia]] és [[endokrinológia]] kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az [[inzulin]] hatásáról az ép és kóros [[szívizom]]ra, a [[máj]] és [[tüdő]] szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a [[policitémia]] és a [[poliglobulia]] kórszármazásáról, a [[szívroham]] mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a [[vérkeringési]] rendszer elégtelenségeivel, a [[pajzsmirigy]] kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és [[lép]] megbetegedéseivel, a [[Banti-kór]] elterjedtségével és tünettanával.


Átfogó műve: ''A szív és a vérerek betegsége'' (Budapest, 1938).
Átfogó műve: ''A szív és a vérerek betegsége'' (Budapest, 1938).

A lap 2020. július 18., 10:14-kori változata

Haynal Imre
Született1892. november 12.
Beszterce
Elhunyt1979. február 3. (86 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaNagy Margit
Foglalkozásaorvos,
belgyógyász
KitüntetéseiKossuth-díj II. fokozat (1957), Magyar Örökség Díj (1998, posztumusz)
SírhelyeÓbudai temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Haynal Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vitéz váradi Haynal Imre, teljes születési nevén: váradi Haynal Imre Géza Jenő Mária (Beszterce, 1892. november 12. – Budapest, 1979. február 3.) Kossuth-díjas (1957) magyar orvos, belgyógyász, endokrinológus és egyetemi tanár.

Élete

Váradi Haynal Geiza közegészségügyi főfelügyelő (1860–1938) és Zareczky Marianna fia.[1] A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a Korányi Sándor vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben Bécsben és Londonban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett. Eközben 1922. július 22-én Budapesten, a Ferencvárosba házasságot kötött Nagy Margittal, Nagy László és Domahidy Erzsébet lányával.[2]

Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja Miskolczy Dezső rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a Világ Igaza címmel tüntették ki.[3]

Érdeklődése főleg a kardiológia és endokrinológia kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az inzulin hatásáról az ép és kóros szívizomra, a máj és tüdő szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a policitémia és a poliglobulia kórszármazásáról, a szívroham mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a vérkeringési rendszer elégtelenségeivel, a pajzsmirigy kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és lép megbetegedéseivel, a Banti-kór elterjedtségével és tünettanával.

Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest, 1938).

Emlékezete

Az 1962-ben alapított Orvostovábbképző Intézetet 1993-ban Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmé nevezték át,[4] majd 2001-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Testnevelési Főiskola és a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egyesüléséből létrejött egy új integrált intézmény, a Haynal Imre Egészségtudományi Kar (HIETE).[5]

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek

További információk

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Victor Karády-Lucian Nastasă: The University of Kolozsvár/Cluj and the students of the Medical Faculty (1872-1918). Budapest, CEU Press, 2004.
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Kislexikon. Szerk. Ákos Károly. Bp., Akadémiai Kiadó, 1968.
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. 1292 o.
  • Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. Piliscsaba, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 1997. 1-2. köt.
  • Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1998.
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • Orvosi lexikon. Főszerk. Hollán Zsuzsa. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1973.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962.
  • Nem zsidókat, hanem betegeket gyógyítunk
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Haynal_Imre&oldid=22864775”