„Neoromán építészet” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a forrás szakasz címének javítása AWB |
építészeti sablon be |
||
16. sor: | 16. sor: | ||
{{csonk-épít}} |
{{csonk-épít}} |
||
{{Európa építészete}} |
|||
[[Kategória:Neoromán építészet| ]] |
[[Kategória:Neoromán építészet| ]] |
A lap 2020. július 8., 11:10-kori változata
A neoromán építészet (magyarul: újromán építészet) a romantika egyik ágaként indult a 19. század második évtiezédében. Ez az időszak volt a romanika névadásának ideje is, addig „kora középkori”, „bizánci” építőművészetről beszéltek. Gunn 1819-ben a „romaneszk”, de Gerville 1823-ban a „római művészet” kifejezést javasolta. Ezzel összefüggésben alakult ki a neoromán építészet, mely kezdetben csak felidézte a kor hangulatát, ezért is a romanika egy ága.
A második periódus már a romanikából kinőtt historizmushoz tartozik. Ekkor tanulmányozták tudományos részletességgel a román templomokat, s a neoromán építészet céljává a tökéletes másolatok létrehozása vált. Főleg azokban az országokban virágzott, ahol az első építészeti emlékek a kora középkorból, vagy a 9-12. századból származtak, így hazánkban, Lengyelországban. Magyarországon jellegzetes példája a Halászbástya, a Gellért-hegy duna-parti szakaszán épített erődítés. Az Egyesült Államokban és Kanadában alkalmasnak találták a romanika stílusát saját nemzeti építészetük megteremtésére, és sajátos ideális neoromanika jött létre.
A hazai neoromanika gyakran nem tisztán román stílusú, ennek példája a szegedi dóm. Az épületen gótikus támívek is helyet kaptak.
Források
- Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.
- Panofsky: A jelentés a vizuális művészetekben, Gondolat Kiadó, Bp, 1984, 312. o.
- Szentkirályi - Détshy: Az építészet rövid története