Total Recall – Az emlékmás (film)

Total Recall – Az emlékmás (Total Recall)
1990-es amerikai–mexikói film
Doug (Arnold Schwarzenegger) és a korábban feleségének hitt Lori (Sharon Stone)
Rendező	Paul Verhoeven
Producer	Mario Kassar Andrew G. Vajna Buzz Feitshans Robert Fentress Elliot Schick Ronald Shusett
Alapmű	Emlékárusítás nagyban és kicsinyben
Műfaj	akciófilm disztópikus film kalandfilm sci-fi film irodalmi adaptáció fantasztikus film cyberpunk
Forgatókönyvíró	Ronald Shusett Gary Goldman Dan O’Bannon Jon Povill
Főszerepben	Arnold Schwarzenegger Rachel Ticotin Sharon Stone Michael Ironside
Zene	Jerry Goldsmith
Operatőr	Jost Vacano
Vágó	Carlos Puente Frank J. Urioste
Jelmeztervező	Erica Edell Phillips
Gyártás
Gyártó	Carolco Pictures TriStar Pictures Carolco International N.V.
Ország	Amerikai Egyesült Államok Mexikó
Nyelv	angol + magyar (mozis szinkron)
Forgatási helyszín	Nevada Mexikó
Játékidő	113 perc
Költségvetés	65 millió dollár
Forgalmazás
Forgalmazó	InterCom (mozi, DVD) Intervideo (VHS)
Bemutató	1990. június 1. 1990. augusztus 23.
Korhatár	R 16 év
Bevétel	119 394 840 dollár
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Total Recall – Az emlékmás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Total Recall – Az emlékmás (Total Recall) 1990-ben bemutatott színes, amerikai sci-fi akciófilm. Alapjául Philip K. Dick Emlékárusítás nagyban és kicsiben (We Can Remember It for You Wholesale) című novellája szolgált, amely 1966 áprilisában jelent meg először a The Magazine of Fantasy & Science Fiction című kiadványban. A filmet a holland Paul Verhoeven rendezte, Arnold Schwarzenegger főszereplésével. A forgatás 1989 márciusa és augusztusa között zajlott.

A cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

Doug üldözői: Richter és Helm (Michael Ironside és Michael Champion)

2084-et írunk. Douglas Quaid építőmunkás éjszakánként gyakran álmodja azt, hogy a Marson van egy ismeretlen nővel. Egyre erősödik benne a vágy, hogy ellátogasson a vörös bolygóra, ám szépséges felesége nem lelkesedik az ötletért. Lori szerint a Mars egy unalmas bolygó, amelyen ráadásul épp zavargások vannak, amit Vilos Cohaagen kormányzó próbál féken tartani, és pletykálnak egy idegen kéz emelte objektumról is. Quaid fejében továbbra is motoszkál a Marsra utazás gondolata. Munkába menet a metrón egy ügynökség reklámját látja a tévében: a Rekall iroda (magyarul Memória a cég neve) emlékutazást ajánl ügyfeleinek. Az ügyfél agyába kívánságának megfelelő utazási emlékképeket ültetnek, melyeket úgy fog majd felidézni, mintha valóban járt volna a kiválasztott helyen. Doug a felesége tudta nélkül elmegy a Rekallhoz. Mondani sem kell, hogy egy Mars-utazás emlékképeit rendeli meg, melyen titkosügynökként venne részt egy barna hajú, kihívó megjelenésű nő társaságában. Innentől kezdve a film teljesen elbizonytalanítja a nézőt, hogy az, ami történik, vajon valódi, avagy a képzelet szüleménye. Alig kezdődik el az emlékképek beültetése a memóriába, amikor váratlan probléma adódik: Quaid valósággal megvadul a speciális berendezéshez szíjazva. Az ügynökség munkatársai alig bírják ártalmatlanná tenni, és eszméletlen állapotában gyorsan meg is szabadulnak tőle. Doug élete azonban ettől kezdve megváltozik: a legjobb barátjának hitt férfi meg akarja őt ölni, ezért kénytelen ő végezni vele, meglepően ügyes harci képzettsége segítségével. Otthon a felesége, amikor megtudja, mi a helyzet, rátámad, és közli, hogy igazából nem is házasok, ő csak egy beépített ügynök, akinek a feladata ellenőrizni őt, és akit Cohaagen küldött. Váratlanul rajtuk üt egy csapat kommandós, Richter vezetésével, aki Lori igazi férje és Cohaagen jobb keze. Quaid alig tud elmenekülni a tűzharc során.

Amikor tiszta lesz a levegő, talál egy bőröndöt, benne pénzzel, hasznos holmikkal, hamis személyikkel, egy hologramvetítővel, és egy videóüzenettel. A videón saját maga szerepel, Hauserként bemutatkozva. Elmondja, hogy Cohaagennek dolgozott, de felfedezte az idegen tárgyat, ezért a saját biztonsága érdekében töröltette a memóriáját és létrehozta az új alteregót. Kiveteti saját magából a beépített jeladót, majd rábírja saját magát, hogy menjen a Marsra és jelentkezzen be az ottani Hilton szállóba. A bolygóra érve átcsúszik a biztonsági ellenőrzésen, majd a hotelben talált információk alapján Venusville-be megy, a Mars piroslámpás negyedébe, ahol számos mutáns él, a gyenge védelem miatti sugárfertőzés következtében. Miközben a taxisofőr Benny kint várja, az Utolsó Menedék klubban megkeresi Melinát, aki a nő az álmaiból. Melina azonban nem hisz neki, azt gondolván, hogy még mindig Cohaagennek dolgozik és hazudik a memóriatörléséről.

Nem sokkal később a hotelszobában meglátogatja Dr. Edgemar a Rekall részéről, valamint felesége, Lori. Azt mondják neki, hogy skizoid embóliában szenved, és a beültetett emlékeinek a rabja, őket pedig kívülről küldték be az emlékeibe. Edgemar szerint ha sürgősen nem jön ki az álmából, akkor megőrül és agyműtétet kell végezni rajta. Egy kapszulát ad át neki, amelynek segítségével állítólag kiírhatná magát az álomból. Quaid már majdnem be is veszi, de amikor meglátja, hogy Edgemar idegességében izzadni kezd, úgy dönt, lelövi. Lori riadóztatja Richter embereit, akik elkapják Quaidet, ám Melina megmenti őt, s végül a férfi megöli Lorit is. Benny segítségével visszamennek Venusville-be és az alagutakon keresztül szöknek meg. Cohaagen, aki dühös az akció sikertelensége miatt, elzárja Venusville-t a levegő elől, szép lassan megfullasztva a lakosait. Quaid, Melina és Benny a lázadók bázisára érnek, ahol a férfit bemutatják Kuatónak, aki egy mutáns parazita iker, és aki képes a gondolatolvasásra. Kuato megfejti a mélyen a férfiba temetett emléket: a titokzatos idegen tárgy egy földönkívüli faj által létrehozott turbinumreaktor, ami a marsi jeget megolvasztva lélegezhetővé teszi az atmoszférát - ez azonban véget vetne Cohaagen oxigén-monopóliumának. Váratlanul rajtuk ütnek - kiderül, hogy az áruló Benny, aki hiába mutáns, mégis Cohaagennek dolgozik. Megölnek számos embert, köztük Kuatót is, aki annyit kér utolsó szavával, hogy indítsa be a reaktort.

Quaidet és Melinát Cohaagen elé viszik, aki közli velük, hogy ez egy előre eltervezett akció volt, hogy a lázadók nyomára bukkanjanak. Hauser, aki csakugyan Cohaagen cimborája volt, szándékosan töröltette a memóriáját és juttatta el magát a lázadók bázisáig. Most azonban, hogy teljesült a cél, már nincs rá szükség, hogy Quaid legyen, és kéri vissza Hauser-emlékeit. Át akarják írni Quaid és Melina emlékeit, de nem járnak sikerrel. A páros megszökik, és a reaktor felé tartva a föld alatt végeznek Bennyvel, aki az életükre tör, majd a reaktorteremben Richterrel és bandájával. Már csak a beüzemelés lenne hátra, azonban azt Cohaagen megpróbálja megakadályozni egy bombával, mondván, hogy a reaktor igazából életveszélyes. Quaid megállítja őt, de a bomba berobbantja a reaktor falát, amin keresztül a légnyomáskülönbség kiszippantja Cohaagent, megölve őt. Mielőtt Quaid és Melina is kizuhannának, aktiválják a reaktort, amelynek hatására oxigén árasztja el a légkört, megmentve így mindenkit a fulladástól.

A zárójelenetben Quaid és Melina a marsi levegőn sétálnak. Quaid nem tudja, hogy ez most álom, vagy a valóság, de mielőtt esetleg véget érne, megcsókolja Melinát.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Háttér-információk

Elhúzódó előkészületek

Philip K. Dick 1966-ban írt 23 oldalas novellája, a We Can Remember It For You Wholesale (Emlékárusítás nagyban és kicsiben) cselekménye eredetileg 1974-ben játszódott. A főhős neve Douglas Quail volt, egy egyszerű szürke könyvelő. A Sors úgy hozta, hogy K. Dick éppen 1974-ben kapott ajánlatot a novella megfilmesítésére: Ron Shusett 1000 dollárt kínált a jogokért. Az összeg nem volt túl magas, de mégiscsak novelláról volt szó, és a szerző sem volt még akkoriban különösebben ismert. Shusett a sikeres tranzakció után Dan O’Bannon társaságában látott hozzá a forgatókönyv megírásához, amelyből az idők folyamán mintegy 40-féle változatot írtak. Több stúdióhoz is benyújtották a szkriptet, ám mindenhol elutasították őket. Volt, aki szerint a produkció túlságosan drága lenne, másoknak viszont az volt a véleményük, hogy a sztori körülbelül a közepétől követhetetlenné válik, szétesik. A stúdiók egymás között adták körbe a forgatókönyvet, ami végül eljutott Dino De Laurentiishez. Az Amerikai Egyesült Államokba áttelepült olasz producer fantáziát látott a témában, és megkezdte az előkészületeket a forgatáshoz.

De Laurentiis sem volt azonban tökéletesen elégedett a szöveggel. Különösen a történet végét kifogásolta, amelyben a Mars levegőhöz jut. Kifogásai ellenére szorgalmasan kereste a megfelelő rendezőt és főszereplőt a nehéznek ígérkező munkára. A rendezésre felmerült Richard Rush neve, de őt hamar ejtették. Helyette sikerült megnyerni az ausztrál Bruce Beresfordot, aki leginkább az Oscar-díjas Miss Daisy sofőrje (1989) alkotójaként ismert. Beresfordnak hála, De Laurentiis végül elfogadta a történet befejezését. A rendező elutazott Ausztráliába, hogy előkészítse a forgatást. A főszerepre Patrick Swayze-t választották, aki a Dirty Dancing (1987) című filmnek köszönhetően akkoriban nagyon népszerű volt. Időközben azonban De Laurentiis cége tönkrement, és a producer kénytelen volt értékesíteni a birtokában lévő filmjogokat. Ekkor lépett színre Arnold Schwarzenegger, aki néhány évvel korábbi első nagy filmsikerét, a Conan, a barbárt (1982) éppen De Laurentiis vállalkozásában forgatta. Arnie szerette volna eljátszani Quaid szerepét is, ám De Laurentiis nem találta rá alkalmasnak. A csőd hírére Schwarzenegger rávette Mario Kassar producert, hogy vásárolja meg Az emlékmás jogait De Laurentiistől. Miután ez megtörtént, új rendezőt kellett keresni, mivel De Laurentiis csődjével Beresford is kiszállt a produkcióból. Ekkor a kanadai David Cronenberg vette kézbe a forgatókönyvet, átdolgozásokat eszközölt, de Arnold szerint nem ő volt az ideális rendező a történet megfilmesítésére. „Az osztrák tölgy” látta Paul Verhoeven Robotzsaru (1987) című nagy sikerű, ám meglehetősen erőszakos akciófilmjét, és az volt a véleménye, hogy Az emlékmás a holland direktornál lenne a legjobb kezekben. (Mellesleg annak idején Arnold neve is felmerült a Robotzsaru szerepének eljátszására, de azért nem őt választották, hogy elkerüljék a felesleges összehasonlításokat a Terminátorral.) Verhoeven elvállalta a munkát, bár nem tagadta, hogy számára viszont nem Schwarzenegger lett volna az ideális főszereplő. Paul inkább egy „nyápic sztár”-t képzelt el Quaid szerepére, mint például Richard Dreyfuss vagy Dustin Hoffman. Verhoeven szerint Arnie-ról az emberek nem tudnák és nem is szeretnék elhinni, hogy esetleg csak álmodja az egész sztorit, márpedig ennek a variációnak a hihetősége nagyon fontos volt a film hatását illetően. Arnold mindenesetre sziklaszilárdan kiállt Verhoeven mellett akkor is, amikor a producerek a növekvő forgatási költségek és a felmerülő nehézségek miatt meneszteni akarták a holland sikerembert.

Természetesen Verhoeven jogos kifogásait nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A könyvelőből tehát acélizmú építőmunkás lett, ami valóban jobban passzolt Schwarzenegger fizikai adottságaihoz. A Quail nevet is ekkor változtatták Quaidre, nehogy az emberek Dan Quayle akkori alelnökre asszociáljanak. O’Bannon és Shusett forgatókönyvét Gary Goldman dolgozta át Verhoeven számára. A film politikai magva az 1960-as, 1970-es évekből származik, amikor az volt az általános nézet, hogy a hatalom még a szabad országnak tartott Egyesült Államokban is elnyomja az állampolgárokat. Shusett és Goldman végig jelen voltak a forgatáson, hogy azonnal rendelkezésre álljanak, ha valamit soron kívül át kellene írni. A tényleges forgatás megkezdése előtt a storyboardok készítése és a fontosabb filmes helyszínek makettjeinek megépítése folyt.

Forgatási kulisszatitkok

A forgatási helyszín

A filmet feszített tempóban forgatták Mexikóban, 10 hónapon keresztül, mindennap. 10 megépített díszletben dolgoztak, mindegyik egy-egy 85 x 25 méteres színpadra épült. Ezeken kívül természetesen eredeti helyszíneken is forgattak. Az egyik eredeti helyszín a mexikóvárosi metró volt, melyet a film érdekében szürkére festettek át. A város katonai akadémiája volt a helyszín abban a jelenetben, amelyben Doug a munkahelyére tart. Azért esett a választás éppen Mexikóvárosra, mert viszonylagos olcsósága mellett Verhoeven szerint a város rendelkezett a filmjéhez szükséges futurisztikus miliővel. A mexikóvárosi szmog viszont alaposan próbára tette a stábot: Schwarzenegger és Ronald Shusett kivételével szinte mindenki beteg lett a forgatás ideje alatt.

Mivel Az emlékmás kőkemény akciófilm, természetesen a két női főszereplőnek is kemény edzéseken kellett részt venniük, hogy bírják a tempót, és begyakorolják a verekedési jeleneteket. Schwarzenegger később viccelődve azt mondta, hogy szerinte Sharon Stone határozottan élvezte azoknak a jeleneteknek a felvételét, melyekben Lori Quaidet rugdalja. Abban a jelenetben, amikor szerepe szerint Stone egy szállodai szobában rugdalja össze Arnoldot, a férfinek eltört az ujja. Miután ellátták a sérülést, folytatódott a felvétel, de nagyon figyelni kellett arra, hogy a begipszelt ujj a későbbi jelenetekben ne legyen látható (ennek ellenére a film némely PR-fotójára Schwarzenegger a rögzített bal középső ujjával került rá). Arnold egyébként egy másik epizód felvétele közben is megsérült: amikor Quaid az üldözői elől menekülve betöri a metró ablakát, a színész túl erősen ütött az ablaküvegre, és a szilánkoktól megsérült a keze. Ebédszünetben összevarrták a sebet, majd folytatódott a munka.

A trükkök

Az emlékmás volt lényegében az utolsó nagy költségvetésű film, amelyben a trükköket jórészt még makettekkel oldották meg, de a film több helyen tartalmaz digitális trükköket is. A metróban a röntgenfalon átlátható csontvázakhoz mozgásához először alkalmazták mozifilmben a motion capture technikát. A film nyitójelenetét a Marson stúdióban rögzítették: csak a két főszereplő volt valódi, minden mást blue screen segítségével utólag varázsoltak a vászonra. Ezt az epizódot a forgatás vége felé vették fel, amikor már fogyóban volt a pénz. A jelenet azon részében, amikor Quaid arca eltorzul, és kidüllednek a szemei, bábut használtak. Az új évezredben már digitális effekttel oldanák meg ugyanezt. Úgynevezett „fordított techniká”-t használtak abban a jelenetben, amelyben Quaid elmegy a Rekallhoz, ahol a titkárnő éppen kékről pirosra festi át a körmét egy szempillantás alatt. Valójában a nő körme piros volt, és egy trükkel azt változtatták át kékre. Három különböző méretű makettet használtak abban a jelenetben, amelyben Doug vasúttal tart Mars City felé, a kamera pedig – fokozatosan távolodva a szerelvénytől – a bolygó felszínét mutatja. (A makettek elkészítéséhez a Mars felszínéről készült valódi fotókat használtak fel.) Anyagi okokból a producerek eredetileg ki akarták hagyni ezt a jelenetet, de Verhoeven ragaszkodott a leforgatásához, mert ez volt az egyetlen külső felvétel a bolygóról.

Nem számított nehéz trükknek Arnold átváltoztatása kövér hölggyé, mivel az ominózus jelenetben Schwarzenegger helyett tényleg egy kövér színésznő látható, aki egyébként az igazi útlevelét adta oda ellenőrzésre a filmbeli tisztviselőnek. Amikor viszont valamilyen probléma miatt a hölgy arca torzulni kezd, akkor a trükkmesterek ismét bábut használtak. A mozipremier idején sok lelkes kamasz találgatta, hogy a kocsmajelenetben látható három mellű hölgynek melyek voltak az igazi mellei, de azok nyertek, akik arra tippeltek, hogy egyik se. Bábut használtak Kuato esetében is. Hogy minél élethűbb legyen a figura, a bábu mozgatását körülbelül húszan végezték: külön ember volt a kezek, a szemek, a száj stb. mozgatására.

Blue screen technikát alkalmaztak azokban a jelenetekben, melyek hátterében a Mars volt. A technikusok számára azonban különösen nehéz feladat volt megoldani azt, hogy az arcokon ne a kék, hanem a Marsnak megfelelően a vörös szín tükröződjön. Többször meg kellett ismételni néhány jelenet felvételét, hogy a blue screen technika ellenére a tárgyakról is vörös fény verődjön vissza. Ehhez képest szinte gyerekjáték volt azt a jelenetet megoldani, melyben a nyomáskülönbség ki akarja szippantani a szereplőket. A 3 színész valójában köteleken lógott a levegőben, és a kamerát fordították el a megfelelő szögbe, mintha a szereplők vízszintesen lebegnének. Azt a jelenetet, melyben a Mars légterét felhőket képezve árasztja el a kiáramló levegő, valójában egy vízzel teli medence aljáról vették fel, miközben levegőt engedtek a víz felszínére.

Persze nem sikerült mindent trükkökkel megoldani. Egyszerűen nem volt elegendő pénz például arra, hogy felvegyék a Marsra utazás jelenetét. Verhoeven és a forgatókönyvírók ezért azt találták ki, hogy Richterék lövései nyomán beragad az a képmagnó, melyen Hauser videófelvétele látható, a hang pedig gépiesen ezt ismételgeti: „Menj el a Marsra! Menj el a Marsra!” Így az anyagi okokból le nem filmezett utazás képsorai nélkül is egyértelmű volt a nézők számára, hogy a következő jelenetekben már a Marson vagyunk. Egyszerű optikai trükkel érték el, hogy a szállodai mennyezet nyomasztó hatást keltsen: Verhoeven alacsony kameraszöget használt. Ebben a jelenetben jelenik meg egyébként a Rekall embere is. Verhoeven olyan típusú színészt akart erre a szerepre, mint aki Alfred Hitchcock Szakadt függöny (1966) című filmjében a professzort játszotta.

A zene

Jerry Goldsmith zeneszerző a futurisztikus hatás érdekében kísérletezett a zenei hatásokkal, avantgárd elemeket használt. A kritikusok szóvá is tették, hogy a filmnek nincs igazi zenei témája, ám Goldsmith azzal vágott vissza, hogy van, csak éppen nem lehet elfütyülni. Az emlékmás egyébként végig fenntartja a kételyt, hogy az események valóban megtörténtek-e, vagy csak a főhős által megrendelt emlékképeket láttuk. Goldsmith az utolsó jelenet – melyben a két főszereplő csókot vált – alá az álommotívumot játszotta be, ami megfelelt Verhoeven elképzeléseinek. A rendező szintén álomként értelmezte a történetet, bár tisztában volt azzal, hogy a Schwarzenegger-rajongók inkább valóságként értelmezik azt.

Érdekességek

• A főszerepre a hosszas előkészületi időszakban Jeff Bridges és Matthew Broderick neve is felmerült. Christopher Reeve-nek fel is ajánlották a szerepet, de ő visszautasította.
• Kurtwood Smith nem fogadta el Richter szerepét, mert szerinte a figura túlságosan hasonlít Clarence Boddickerre, akit a Robotzsaruban játszott.
• A marsi hotelbe Doug Brubaker névvel jelentkezik be: így hívták a Földi űrutazás (1978) című film főszereplőjét is. Peter Hyams sci-fije olyan űrhajósokról szól, akiknek úgy kell tenniük, mintha egy Mars-utazáson vennének részt, ám valójában a Földön maradnak. Amikor azonban katasztrófa éri a világűrbe üresen fellőtt űrhajójukat, a világ szemében halottakká, feletteseik számára pedig fölösleges teherré válnak.
• Az eredeti elképzelés szerint Lori még élt volna, amikor Doug ezt mondja neki: „Tekintsd ezt válásnak!”, és csak e mondat után lőtte volna agyon a nőt. Az alkotók szerint azonban ez túl cinikus viselkedés lett volna, ezért előbb van a lövés és csak utána az idézett mondat. A „Tekintsd ezt válásnak!” egyébként majdnem olyan híres filmes szállóigéje lett Schwarzeneggernek, mint az „I’ll be back!” (Visszatérek!) a Terminátor első részében.
• Verhoeven eredetileg nem akarta a filmben hagyni azt a képkockát, melyben Kuatót fejbe lövik, de a vágó rábeszélte. Évekkel később a férfi viszont azt mondta Verhoevennek, hogy újra megnézte a filmet a tévében, és rájött, hogy mégiscsak ki kellett volna vágni ezt a részt. A cenzorok állítólag meglepődtek a film erőszakosságán, és számos helyen vágásokat rendeltek el. Verhoeven néhány esetben megpróbálta más kameraállásból felvett képsorokra cserélni a kifogásolt részeket. 77 áldozatával egyébként Az emlékmás akkoriban még kiugróan erőszakos filmnek számított. Később a tévéadásokban bizonyos országokban, például Németországban emiatt kivágták a leszámolások nagy részét, ahogy más hasonló filmeknél is, vállalva azt is, hogy így számos cselekvéssor befejezetlen és bizonyos szereplők sorsa "kérdéses" maradt.
• Állítólag Schwarzenegger olyan magas összeget kért azért, hogy audiokommentárt készítsen a film DVD-változatához, hogy a forgalmazó megszellőztette azt az elgondolását, miszerint amennyiben más sztárok is hasonló anyagi követelésekkel állnak majd elő a DVD-ken való közreműködésért, inkább drasztikusan csökkenteni fogja a DVD-k extra tartalmát.
• Verhoeven szeretett volna folytatást készíteni a filmhez, de különböző okokból nem nyílt erre lehetősége. Steven Spielberg Különvélemény (2002) című filmje viszont részben azt a sztorit mondja el, ami Az emlékmás folytatása lett volna, szintén Philip K. Dick nyomán.

Szereposztás

Szereplő	Színész	Magyar hang
Douglas Quaid / Hauser	Arnold Schwarzenegger	Reviczky Gábor
Lori	Sharon Stone	Balogh Erika
Melina	Rachel Ticotin	Tóth Enikő
Vilos Cohaagen	Ronny Cox	Fülöp Zsigmond
Richter	Michael Ironside	Szakácsi Sándor
George / Kuato	Marshall Bell	Hegedűs D. Géza
Benny	Mel Johnson Jr.	Vass Gábor
Helm	Michael Champion	Szersén Gyula
Dr. Edgemar	Roy Brocksmith	Kautzky József
Bob McClane	Ray Baker	Kertész Péter
Dr. Lull	Rosemary Dunsmore	Menszátor Magdolna
Ernie	David Knell	Jakab Csaba
Tiffany	Alexia Robinson	Simorjay Emese
Tony	Dean Norris	Varga T. József
csapos	Mark Carlton	Antal László
Thumbelina	Debbie Lee Carrington
Mary	Lycia Naff	Kiss Erika
Harry	Robert "Bobby" Costanzo	Kránitz Lajos
Stevens	Michael LaGuardia	Jakab Csaba
kövér hölgy	Priscilla Allen
útlevélkezelő	Ken Strausbaugh
Everett	Marc Alaimo	Tolnai Miklós

Fontosabb díjak és jelölések

Oscar-díj

• 1991 különdíj: Eric Brevig, Rob Bottin, Tim McGovern, Alex Funke (vizuális effektek)
• 1991 jelölés: Stephen Hunter Flick (legjobb hangeffektek)
• 1991 jelölés: Nelson Stoll, Michael J. Kohut, Carlos DeLarios, Aaron Rochin (legjobb hang)

Szaturnusz-díj

• 1991 díj: legjobb sci-fi film
• 1991 díj: Erica Edell Phillips (legjobb jelmezek)
• 1991 jelölés: Arnold Schwarzenegger (legjobb színész)
• 1991 jelölés: Paul Verhoeven (legjobb rendező)
• 1991 jelölés: Rob Bottin, Jeff Dawn, Craig Berkeley, Robin Weiss (legjobb maszk)
• 1991 jelölés: Jerry Goldsmith (legjobb filmzene)
• 1991 jelölés: Thomas L. Fisher, Eric Brevig, Rob Bottin (legjobb speciális effektusok)
• 1991 jelölés: Rachel Ticotin (legjobb női mellékszereplő)
• 1991 jelölés: Ronald Shusett, Dan O'Bannon, Gary Goldman (legjobb forgatókönyv)

BAFTA-díj

• 1991 jelölés a speciális effektusok elkészítését végző teljes alkotói gárda részére

Források

• Bergendy Péter: Képeslapok a Marsról: A Total Recall című film forgatásán. Galaktika, VI. évf. 118. sz. (1990. július) 55–56. o. Film, TV, Video rovat
• Total Recall – Az emlékmás az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
• Total Recall – Az emlékmás az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Total Recall – Az emlékmás a PORT.hu-n (magyarul)
• 12 dolog, amit nem tudtál az Emlékmásról PORT.hu, 2018. május 5.

További információk

• Az emlékmás a rendező weboldalán (angolul)
• Angol nyelvű oldal infókkal, fotókkal, videókkal
• Total Recall (1990) trailer indavideo.hu (2:44)