„Arator István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 33. sor: | 33. sor: | ||
*{{Szinnyei|1||a/a00428.htm}} |
*{{Szinnyei|1||a/a00428.htm}} |
||
*{{CitPer|aut=[[Timár Kálmán]]|tit=Szántó (Arator) István irodalmi tervei 1|per=Irodalomtörténeti Közlemények|ann=1930|tom=40|fasc=1|pag=34–42|url=http://epa.oszk.hu/00000/00001/00135/pdf/ITK_00135_1930_01_034-042.pdf}} |
*{{CitPer|aut=[[Timár Kálmán]]|tit=Szántó (Arator) István irodalmi tervei 1|per=Irodalomtörténeti Közlemények|ann=1930|tom=40|fasc=1|pag=34–42|url=http://epa.oszk.hu/00000/00001/00135/pdf/ITK_00135_1930_01_034-042.pdf}} |
||
*[[Szittyay Dénes]]: P. Szántó István élete és kora |
*[[Szittyay Dénes]]: P. Szántó István élete és kora (kézirat) |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
A lap 2020. június 14., 07:52-kori változata
Arator István (született Szántó István), Pannóniai Arator István (Devecser, 1540 vagy 1541 – Olmütz, 1612) jezsuita tanár, Biblia-fordító.
Élete
A győri egyházmegyében született. A neve alapján – amelyet a kor szokása szerint latin nyelvre fordítva is használt – valószínűsíthető, hogy földműves szülőktől származott. Édesapja korán elhunyt, édesanyja és testvérei török rabságba kerültek, így őt anyai nagybátyja nevelte Galgócon. Bécsi tanulmányait követően a nyitrai egyházmegye szolgálatába állt, melynek főpásztora, Bornemisza Pál 1560-ban Rómába küldte. A német jezsuita papnevelő intézetben felvették a rend tagjai közé, majd a próbaévek után áldozó pap lett.
1566-ban Bécsbe, innen Nagyszombatba küldték elöljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a grazi főiskolákban a bölcselettudományt tanította. 1575 elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol 1579. december 9-éig tartózkodott, amikor is Báthory István hívására Erdélybe ment. Itt a kolozsmonostori apátságban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s Kolozsváron hirdette a katolikus vallást, illetve tanított a gimnáziumban, ahol többek között Pázmány Péter is a növendéke volt.
1582-től négy éven át Nagyváradon tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott Beregszászi Péterrel. 1585-ben Gyulafehérvárra helyezték át, de a jezsuitákat még abban az évben száműzték Erdélyből. Ő ekkor a vágsellyei ház főnöke lett. 1600-ban a turóci prépostság znióváraljai rendházába küldték, innen 1605-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadták be, ahol 1612-ben meghalt.
Művei
Egyetlen munkája, mely nyomtatásban megjelent, több kiadást ért és számos példányban maradt reánk, a gazdag tartalmú magyar szótár, melyet a Calepinus-féle soknyelvű szótárvállalatnak szolgáltatott; nem viseli ugyan nevét, de Szily Kálmán kritikai fejtegetéssel a szerzőséget neki tulajdonítja.
Kéziratban maradt egy 1600-ban készült emlékirata: Brevis et succincta descriptio qua occasione haereses in Ungaria et Transylvania fuerint invectae, quem progressum habuerint et quis modus sit eos exstirpendi. A kézirat másolatai megvannak a budapesti egyetemi és az esztergomi prímási könyvtárban. Ism. Szalay László a Pesti Napló 1856. 252. sz.-ban.
Negyven évi munkáinak összes kéziratai a znióváraljai zárdában vesztek el, midőn azt a Bocskai hajdúi 1605-ben feldúlták; egyedül a Confutatio Alcorani címűt sikerült megmentenie. Római katekizmusának magyar kézirata is elveszett.
A szentírást magyar nyelvre fordította, az ószövetségi könyvekkel teljesen elkészült, az újszövetség fordításában a halál megakadályozta. Azzal kapcsolatban, hogy Káldi György felhasználta-e Arator munkáját a saját Biblia-fordításánál, eltérő vélemények láttak napvilágot.[1]
Az országos levéltárban a gyulafehérvári káptalan iratai közt Nagy Gyula fölfedezett egy kéziratban maradt magyar-latin szótár-töredéket 1580-ból, közli a M. Könyv-Szemle XII. kötetében.
Levelezéseinek és emlékiratainak 1575-től 1579 végéig terjedő gyűjteményét, amelyet ő maga a Vatikáni Apostoli Könyvtárban helyezett el, Hevenessy a 17. század végén lemásoltatta és gyűjteményébe vette föl. Innen egy újabb másolat Széchényi Ferenc gróf gyűjteményével az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába került.
- Pannóniai Arator István: "A római Magyar Seminárium története ..."; kiad. Fraknói Vilmos; Stephaneum Ny., Bp., 1912
- Szántó (Arator) István: Confutatio Alcorani; sajtó alá rend.. előszó Lázár István Dávid; JATE, Szeged, 1990 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez)
Jegyzetek
- ↑ Holl Béla: Adalékok a Káldi Biblia történetéhez. Magyar Könyvszemle, 72. sz. (1956) 52–58. o.; Holl Béla: Ki fordította a Káldi-Bibliát? Vigilia, 21. sz. (1956) 558–560. o.; Lukács László: Újabb adatok Káldi bibliafordításának történetéhez. In Káldi György Társaság Civitas Dei évkönyve 1. 1956. 7–24. o. ; Holovics Flórián: Ki fordította a Káldi-féle bibliát. Irodalomtörténeti Közlemények, 66. sz. (1962) 223–231. o.; Gyürki László: A bibliafordító Szántó (Arator) István és Káldi György. Vasi Szemle, 55. sz. (2001) 523–530. o.
Források
- Gaal György: Egyetem a Farkas utcában: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Kolozsvár: Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. 2001. ISBN 973-0-02284-4
- Székely Tibor: A magyar bibliafordítások történetéből: 1500-1955. Budapest: Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár. 2003. ISBN 963-460-458-7
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- Timár Kálmán: Szántó (Arator) István irodalmi tervei 1. Irodalomtörténeti Közlemények, XL. évf. 1. sz. (1930) 34–42. o.
- Szittyay Dénes: P. Szántó István élete és kora (kézirat)
