Laura Betti

.#BUZZI. #GECCI. #GAY

Pályafutása

Énekesnő és színpadi színésznő

A jellegzetes orgánumú Laura Bettiről egy időben azt pletykálták, hogy édesanyja a Duce szeretője volt, és Laura ennek a kapcsolatnak a gyümölcse. Születési adatai ellentmondásosak: sokáig 1934. május 1-je szerepelt több lexikonban és weboldalon, halála után azonban számos netes forrás (köztük az Internet Movie Database is) 1927. május 1-jét adta meg születése dátumának. Művészi pályafutása az '50-es években kezdődött: kabarékban lépett fel – elsősorban Walter Chiari produkcióiban –, és dzsesszt énekelt. Énekesnői pályája során a Laura Sarno nevet használta. 1960-ban közös lemezt készített Piero Umiliani zenekarával. Tehetségére hamarosan az olasz kulturális élet legnagyobb alakjai figyeltek fel, és olyan művészek írtak neki dalszövegeket, mint Alberto Moravia, Italo Calvino, Dino Buzzati, Giorgio Bassani, Ennio Flaiano és Pier Paolo Pasolini, akivel az Olasz Kommunista Párton keresztül ismerkedett meg. (Az éneklést egyébként soha nem adta fel, de a '60-as évektől filmszínésznői karrierjére helyezte a hangsúlyt.) Drámai színésznőként Luchino Visconti rendezésében debütált a színpadon Arthur Miller A salemi boszorkányok című drámájában. Színpadi szerepei közül Pierre Corneille Cid, Bertolt Brecht – Kurt Weill A hét főbűn és Hans Fallada Mi lesz veled, emberke? című darabjaiban nyújtott alakításai voltak különösen emlékezetesek.

Filmszínésznő

Federico Fellini klasszikusában, az annak idején zajos feltűnést keltett Édes életben kapta első filmszerepét: egy fiatal lányt játszott, akit a villabeli jelenetben a főszereplő Marcello Rubini (Marcello Mastroianni) otromba módon kigúnyol. Ugyancsak 1960-ban Roberto Rossellini is szerepeltette a Rómában éjszaka volt című filmjében. Pier Paolo Pasolini irányítása alatt eleinte kisebb szerepeket játszott: a sztárt A túró című botrányt okozott szkeccsfilmben, turistát A Holdról látott Földben, Desdemonát a Mik a felhők?-ben (utóbbi kettő szintén szkeccsfilm), valamint Iokaszté cselédjét az Oidipusz királyban. A világhírnevet Pasolini újabb botrányfilmje, a Teoréma hozta meg számára. Ebben Emíliát, a cselédet alakította, akinek életét döntően megváltoztatja munkaadóinak titokzatos látogatójával való kapcsolata. A Betti által játszott szereplő szinte meg se szólal az egyébként is kevés dialógust tartalmazó filmben, a színésznő azonban szavak nélkül is érzékeltetni tudta a szereplőben végbemenő fontos változásokat. Alakítását az 1968-as Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó Volpi-kupával ismerték el. Merőben más jellegű szerep volt az egyik férje temetéséről a következővel való házasságra igyekvő bathi asszonyság figurája Pasolini 1972-ben bemutatott Canterbury mesék című alkotásában. A két Pasolini-film között érdekes műfajváltásként az olasz horror egyik specialistájaként ismert Mario Bava két munkájában is szerepet vállalt: A hentesbárd, A vér öble. Pasolinivel szinte egy időben kezdte rendezői pályáját Marco Bellocchio, aki ugyancsak Emilia-Romagna tartományban született, akárcsak Betti. Az atya nevében című drámájában az egyik főhős anyjának szerepét bízta Bettire, míg a szenzációhajhász sajtót bíráló Tedd a szörnyet a címlapra! című alkotásában a női főszerepet osztotta rá. Nem túl szerencsésen indult Laura munkakapcsolata a Pasolini-tanítványnak számító Bernardo Bertoluccival: az Utolsó tangó Párizsban című hírhedt filmből ugyanis a rendező kivágta Betti jeleneteit. A Huszadik század című nagy nemzetközi sikert aratott történelmi tablóban viszont rábízta a csúnyácska, kövér, komplexusai elől a fasizmusban menedéket találó, aberrált Regina megformálását. Betti később aprócska szerepet vállalt a rendező ellentmondásos drámájában, A Holdban is. A Taviani-fivérek nálunk is játszott Allonsanfan című történelmi drámája ugyancsak fontos állomás volt Betti pályáján, akárcsak Jancsó Miklós nagy vihart kavart olasz–jugoszláv koprodukciója, a Magánbűnök, közerkölcsök. Ebben a dajka szerepét játszotta, aki az egyik vitatott jelenetben a kezével elégíti ki a Balázsovits Lajos megformálta trónörököst. Bár Laurát emberileg rendkívül megviselte barátja, Pasolini brutális halála, mégis talán ő volt az egyetlen a művész legbelsőbb köreiből, akinek színészi karrierje semmilyen törést nem szenvedett a tragédia miatt. A közönségfilmek megbízható színvonalon dolgozó francia iparosa, Jacques Deray két filmre is meghívta (Pierrot bandája; Pillangó a vállamon), de dolgozott Mario Monicelli, Mauro Bolognini és Ettore Scola irányítása alatt is. Főleg Scola filmje, A postakocsi jelentős, amely az idős Casanova életének egyik epizódját dolgozta fel. Gianni Amelio A kis Arkhimédész című 1979-es filmjében nyújtott alakításáért az olasz filmkritikusok Ezüst Szalag díját kapta. Az 1980-as években szintén nagy nevekkel dolgozott együtt (Walerian Borowczyk, Daniel Schmid, Agnès Varda, Carlo Lizzani és mások), de szívesen vállalt feladatokat fiatal rendezők ígéretes munkáiban is. Kiemelkedő közönségsikere volt mint Carlotta, az excentrikus opera-énekesnő a Tarts vissza… vagy valami szerencsétlenséget csinálok! című 1984-es vígjátékban, Jerry Lewis partnereként. Az 1990-es években is töretlen volt a pályája, s még akkor sem riadt vissza a provokatív filmekben való szereplésektől: Aurelio Grimaldi A lázadó nő (1993) és Catherine Breillat A nővéremnek! (2001) című alkotásai említhetők itt. A Háromkirályok című 1996-os film a Pasolini-klán utolsó találkozása volt a mozivásznon: az alapötlet a meggyilkolt művész Porno-Teo-Kolossal című filmtervéből származik. A rendezést Pasolini régi munkatársa, Sergio Citti vállalta, a főbb szerepeket pedig leghűségesebb barátai – Betti mellett Ninetto Davoli és Franco Citti – játszották. Laura Betti 2004-ben, egy műtétet követő szívrohamban hunyt el.

Teta veleta

A színésznő 1979-ben önéletrajzi könyvet írt Teta veleta címmel, amely kisebb kultúrbotrányt okozott Olaszországban. Ebben nyíltan beszélt szexuális életéről, nem tagadva leszbikus hajlamait sem. Egyesek szerint élete regényeként nevéhez és munkásságához méltatlan fércművet jelentetett meg, mások úgy vélték, hogy a könyvben provokáló, szellemes körképet adott az olasz értelmiségről. A különös cím egyébként Pasolinitől származik: a rendező így nevezte saját gyermekkori szexuális vonzalmát, amelyet „egyaránt kiváltott belőle labdázó társainak térdhajlata vagy anyjának keble.” (Erről a rendező az Eretnek empirizmus című 1972-es kötete 72. oldalán írt.)

Filmjei

Regina szerepében a Huszadik század című filmben

• 2005 Raul – A gyilkolás joga (Raul – Diritto di uccidere)
• 2003 Il Quaderno della spesa
• 2003 La Felicità non costa niente
• 2002 Il Diario di Matilde Manzoni
• 2002 Gli Astronomi
• 2002 Fratella e sorello
• 2001 A nővéremnek! (À ma soeur!)
• 1999 L’Amore era una cosa meravigliosa
• 1999 E insieme vivremo tutte le stagioni
• 1997 Un air si pur…
• 1997 Marianna Ucrìa
• 1996 Háromkirályok (I Magi randagi)
• 1995 Hétköznapi hősök (Un Eroe borghese)
• 1994 Csukott szemmel (Con gli occhi chiusi)
• 1993 Mario, Maria és Mario (Mario, Maria e Mario)
• 1993 A nagy görögdinnye (Il Grande cocomero)
• 1993 A lázadó nő (La Ribelle)
• 1991 Caldo soffocante
• 1990 Gáláns dámák (Dames galantes)
• 1990 Menekülés (Courage Mountain)
• 1990 Le Champignon des Carpathes
• 1990 Segno di fuoco
• 1989 A kék rózsák (Le Rose blu)
• 1988 I Cammelli
• 1987 Jenatsch
• 1987 Caramelle da uno sconosciuto
• 1987 Jane B. par Agnès V.
• 1987 Noyade interdite
• 1986 Corps et biens
• 1985 Mamma Ebe
• 1985 A Paradicsom összes bűne (Tutta colpa del paradiso)
• 1984 Osztályviszonyok (Klassenverhältnisse)
• 1984 Tarts vissza… vagy valami szerencsétlenséget csinálok! (Retenez-moi… ou je fais un malheur!)
• 1983 A szerelem művészete (Ars amandi)
• 1983 La Fuite en avant
• 1982 Venise en hiver (tévéfilm)
• 1982 A postakocsi (La Nuit de Varennes)
• 1982 Távol Manhattantől (Loin de Manhattan)
• 1982 Viaggio a Goldonia (tévésorozat)
• 1981 A pármai kolostor (La Certosa di Parma) (tévésorozat)
• 1981 Le Ali della colomba
• 1979 A Hold (La Luna) (nincs feltüntetve a stáblistán)
• 1979 Utazás Anitával (Viaggio con Anita)
• 1979 A kis Arkhimédész (Il Piccolo Archimede)
• 1978 The Word (tévésorozat)
• 1978 Pillangó a vállamon (Un papillon sur l'épaule)
• 1978 Effetti speciali (tévéfilm)
• 1977 La Nuit, tous les chats sont gris
• 1977 Pierrot bandája (Le Gang)
• 1977 Sirály (Il Gabbiano, tévéfilm)
• 1976 Huszadik század (Novecento / 1900)
• 1976 Magánbűnök, közerkölcsök (Vizi privati, pubbliche virtù)
• 1975 Salò, avagy Szodoma 120 napja (Salò o le 120 giornate di Sodoma) (csak szinkronhang)
• 1975 L’ Ultimo giorno di scuola prima delle vacanze di Natale
• 1974 A piros csizmás lány (La Femme aux bottes rouges)
• 1974 La Cugina
• 1974 L’Eroe (tévéfilm)
• 1974 Fatti di gente per bene
• 1973 A visszatérés (Ritorno, tévéfilm)
• 1973 Allonsanfan
• 1973 Sepolta viva
• 1972 Tedd a szörnyet a címlapra! (Sbatti il mostro in prima pagina)
• 1972 Utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi) (jeleneteit kivágták)
• 1972 Az atya nevében (Nel nome del padre)
• 1972 J. and S. – storia criminale del far west
• 1972 Canterbury mesék (I racconti di Canterbury)
• 1971 A vér öble (Reazione a catena)
• 1970 A Man Called Sledge
• 1970 A hentesbárd (Il Rosso segno della follia)
• 1970 Paulina elmegy (Paulina s'en va)
• 1969 Disznóól (csak szinkronhang)
• 1968 Teoréma (Teorema)
• 1968 Szeszély olasz módra (Capriccio all'italiana: a Mik a felhők? című epizódban)
• 1968 Fermate il mondo… voglio scendere
• 1967 Oidipusz király (Edipo re)
• 1967 A boszorkányok (Le Streghe: A Holdról látott Föld című epizódban)
• 1963 Rogopag (A túró című epizódban)
• 1960 Rómában éjszaka volt (Era notte a Roma)
• 1960 Labbra rosse
• 1960 Édes élet (La Dolce vita)

Díjak

Volpi-kupa

• 1968 díj Teoréma (legjobb színésznő)

Ezüst Szalag díj

• 1979 díj A kis Arkhimédész (legjobb színésznő)

San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál

• 2003 jelölés La Felicità non costa niente; Il Diario di Matilde Manzoni (legjobb női mellékszereplő)

Források

• Laura Betti a PORT.hu-n (magyarul)
• Laura Betti az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Olasz nyelvű nekrológ