Rosztóczy István

Rosztóczy István
Életrajzi adatok
Született	1942. november 17. Budapest
Elhunyt	1993. október 27./28. (50 évesen) Gotemba, Fudzsi-hegy, Japán
Ismeretes mint	mikrobiológus
Házastárs	(1966–1993) Czapf Zsuzsanna
Gyermekek	1. Rosztóczy András (1967– ) 2. Rosztóczy Péter (1978– )
Iskolái	hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Szegedi Orvostudományi Egyetem (1966)
Pályafutása
Szakterület	mikrobiológia
Kutatási terület	interferonok
Tudományos fokozat	az orvostudomány doktora (1993)
Munkahelyek
Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Mikrobiológiai Intézet	egyetemi docens
Jelentős munkái	Orvosi mikrobiológia gyakorlati és kiegészítő jegyzet, 1982
Szakmai kitüntetések
A Magyar Vöröskereszt Kiváló Munkáért kitüntetés (1982) Kiváló Egészségnevelő (1985) A Magyar Vöröskereszt Kiváló Munkáért kitüntetés (1989) Szociális és egészségügyi miniszteri dicséret (1989)

Rosztóczy István (Budapest, 1942. november 17. – Gotemba, Fudzsi-hegy, Japán, 1993. október 27./28.) magyar kutató orvos, mikrobiológus, az orvostudomány doktora (1993), az MTA tagja, tanár, véradószervező.

Élete

Budapesten született, de négyéves korától Hódmezővásárhelyen élt, miután az édesanyját, Nagy Ilonát kinevezték a Magyar Korona Gyógyszertár élére. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1960-ban. 1966-ban diplomázott a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Már egyetemi tanulmányai alatt elkezdett foglalkozni az interferonokkal Mécs Imre irányítása alatt a Mikrobiológiai Intézetben, ahol a diploma megszerzése után is maradt. 1968-ban kinevezték tanársegédnek. 1969-ben szerezte meg az első szakorvosi diplomáját orvosi laboratóriumi vizsgálatból.

Az intézeti munka közben 1971-től 1972-ig a Birminghami Mikrobiológiai Intézetben tanult. 1977-ben nyerte el a kandidátusi címet Az interferon priming hatása című kandidátusi értekezésével. A második szakorvosi diplomáját 1980-ban szerezte meg orvosi mikrobiológiából. 1981-ben egyetemi adjunktus, 1983. július 1-jén pedig egyetemi docens lett. 1988-ban két hónapig a brüsszeli Pasteur Intézetben folytatott tanulmányokat. 1990-től 1991-ig 16 hónapon keresztül Baltimore-ban a Johns Hopkins Egyetem Onkológiai Központjában folytatott kutatásokat Paula M. Pitha-Rowe professzorasszonnyal együttműködésben, és vendégoktatóként tanított az amerikai egyetemen. Fő kutatási területe, az interferon és különösen az interferon priming hatásának mechanizmusa volt. Emellett víruskemoterápia, az ipari méretű sejttenyésztés és interferontermelés, az interleukin-6 és tumor necrosis faktor, citokinindukció és a staphylococcusok hatása a HIV-1 szaporodására is érdekelte. A kutatás mellett a tanítás is fontos volt számára.

Több tudományos társaságnak is tagja volt, így a Magyar Mikrobiológiai és a Magyar Immunológiai Társaságnak, a Magyar Biokémiai Egyesület Biotechnológiai Szakosztálya vezetőségének, a Magyar Orvosképzési Társaságnak, az Európai Reticuloendothelialis Társaságnak és az International Society for Interferon and Cytokine Research Society for General Microbiology-nak, valamint az Európai Biotechnológiai Szövetség „Állati és növényi sejtkultúra-technológia” Munkabitottság magyarországi képviselőjeként is tevékenykedett.

1993-ban elnyerte az orvostudomány doktora fokozatot az „Interferonok a cytokinrendszer szabályozásában” című nagydoktori disszertációjáért, viszont a cím hivatalos megerősítését (1993. november 17.) már nem érhette meg, hiszen 21 nappal előtte hunyt el. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

Nagy természetjáró volt. Halálát egy tragikus baleset okozta, mikor az Interferon és Citokin Kutatás Nemzetközi Társasága (International Society for Interferon and Cytokine Research, ISICR) összejövetelére érkezett Tokióba. Régi vágya, a Fudzsi-hegy megmászása teljesült ekkor, de mikor már jött le a hegyről, esés következtében 1993. október 27-én vagy 28-án életét vesztette. Földi maradványait hazaszállították.

Családja

Édesapja Rosztóczy Ernő (1899–1969) fiziológus, sportorvos, egyetemi magántanár, a Csongrád megyei KÖJÁL osztályvezetője, édesanyja Nagy Ilona Julianna gyógyszerész. Testvérei Rosztóczy Ernő, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium tanára és Rosztóczy Stefánia (1934–1943). 1966. szeptember 17-én Szegeden feleségül vette Czapf Zsuzsannát (*1943), akitől két fia született: Rosztóczy András (*1967) gasztroenterológus orvos és Rosztóczy Péter (*1978), aki az ELTE-n programozó matematikusi diplomát szerzett.

Díjai, elismerései

• A Magyar Vöröskereszt Kiváló Munkáért kitüntetés (1982)
• Kiváló Egészségnevelő (1985)
• A Magyar Vöröskereszt Kiváló Munkáért kitüntetés (1989)
• Szociális és egészségügyi miniszteri dicséret (1989)

Művei

• Rosztóczy István: Orvosi mikrobiológia gyakorlati és kiegészítő jegyzet, Szegedi Orvostudományi Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szeged, 1982.
• Rosztóczy István: Az interferon priming hatása, kandidátusi értekezés, MTA TMB, Szeged, 158 p., 1977.
• Rosztóczy István: Interferonok a cytokin rendszer szabályozásában, doktori értekezés, MTA TMB, Szeged, 131 p., 1992.

Források

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Béládi Ilona. „Obituary. István Rosztóczy”. Journal of Interferon Research 1994 (14), 145. o. (Hozzáférés: 2017. március 6.)  
• Borus Gábor: Rosztóczy István. In: Kovács István, Kruzslicz István Gábor, Szigeti János (szerk.): Hódmezővásárhely jeles tudósai. Máyer Nyomda és Kiadó, Hódmezővásárhely – Budapest, 2000, 238–239. ISBN 963-86087-0-6
• Mándi Yvette (szerk.): Orvosi mikrobiológia és immunológia gyakorlati jegyzet, Medicina Kiadó, 2010. (A jegyzet Rosztóczy István könyvének felhasználásával készült.)
• Papp Kornélia és Marton János (szerk.): Szegedi egyetemi almanach (1921–1996) II., SZOTE Nyomda, Szeged, 1997.

További információk

• Rosztóczy István. MTA. [2017. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 6.)