„Szerkesztő:Nori6239/próbalap” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A kiemelkedő magaslatok és a felszín hegycsúcsokkal tagolt mivolta változatos élőhelyi sajátosságokat kínálnak, melyek a különböző magassági szinteken gyorsan váltakozva követik egymást. keleti részén található ésvárosok között. Kiterjedése kelet-nyugati irányban megközelítőleíg észak-déli irányban 22 kilométer hosszan nyúlik el. Területe döntő részben a tagjain koncentrálódik. Az 1929-ben a környező hegyvidék tagjain végzett Mission Zoologique Franco-Anglo-Américaine elnevezsű zoológiai kutatás ellenére a Marojejy-hegység egészen 1937-ig tudományosan feltáratlan terület maradt. 1937-ben L.-J. Arragon, a Madagaszkári Földrajzkutató Intézet (Service Géographique de Madagascar) munkatársa feltérképezte a Marojejy keleti felét. Arragon nem foglalkozott a terepen minták begyűjtésével. A hegységet geológiailag nem írták le egészen 1948-ig, amikor is a francia botanikus Henri Jean Humbert, a párizsi Természettudományi Múzeum munkatársa fel nem fedezte e hegyvidéket. Humbert korábban már Afrika számos más területén elhelyezkedő hegysgben végzett földrajzi felfedezéseket. Több expedíciót követően 1955-ben publikálta. |
A kiemelkedő magaslatok és a felszín hegycsúcsokkal tagolt mivolta változatos élőhelyi sajátosságokat kínálnak, melyek a különböző magassági szinteken gyorsan váltakozva követik egymást. keleti részén található ésvárosok között. Kiterjedése kelet-nyugati irányban megközelítőleíg észak-déli irányban 22 kilométer hosszan nyúlik el. Területe döntő részben a tagjain koncentrálódik. Az 1929-ben a környező hegyvidék tagjain végzett Mission Zoologique Franco-Anglo-Américaine elnevezsű zoológiai kutatás ellenére a Marojejy-hegység egészen 1937-ig tudományosan feltáratlan terület maradt. 1937-ben L.-J. Arragon, a Madagaszkári Földrajzkutató Intézet (Service Géographique de Madagascar) munkatársa feltérképezte a Marojejy keleti felét. Arragon nem foglalkozott a terepen minták begyűjtésével. A hegységet geológiailag nem írták le egészen 1948-ig, amikor is a francia botanikus Henri Jean Humbert, a párizsi Természettudományi Múzeum munkatársa fel nem fedezte e hegyvidéket. Humbert korábban már Afrika számos más területén elhelyezkedő hegysgben végzett földrajzi felfedezéseket. Több expedíciót követően 1955-ben publikálta. |
||
[[Kép:Гастростомия по Кадеру. Гастропексия.jpg|250px]] |
|||
== Földrajza == |
|||
iterjedésű és a védett terület közel az egész hegyvonulat területét lefedi. Tengerszint feletti magassága a 75 métertől a 2132 méterig terjed.{{Sfn|Atkinson|Mathieu|2008|p=2}}{{Sfn|Garreau|Manantsara|2003|p=1454}}{{Sfn|Safford|Duckworth|1990|p=5}} A hegylánc városától dél és északnyugati irányban elé déli irányban.{{Sfn|Atkinson|Mathieu|2008|p=13}} A hegyhátak kelet-nyugati irányban helyezkednek el, melyek között önállóan álló csúcsok magasodnak rendszertelenül. A hegység Madagaszkár egyik legcsapadékosabb vidéke. |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
||
A lap 2020. április 21., 18:06-kori változata
A hegység legmagasabb csúcsai elérik a 2132 méteres tengerszint feletti magasságot. A terület látogathatósága a kutatókra korlátozódott, mióta 1952-ben létrehozták, mint fokozottan védett természetvédelmi területet. 1998-ban a parkot megnyitották a nagyközönség előtt és nemzeti parkká nyilvánították. A területrészévé vált 2007-bvilágörökségi helyszín regyvidékekkel szabdalt területéhez képeés az illegális fakitermelés komoly problémát miatt még súlyosabbá vált. A bányászat, az égetéses földművelés és a fakitermelés szintén veszélyt jelentenek a nemzeti parkra és élővilágára nézve. A kiemelkedő magaslatok és a felszín hegycsúcsokkal tagolt mivolta változatos élőhelyi sajátosságokat kínálnak, melyek a különböző magassági szinteken gyorsan váltakozva követik egymást. keleti részén található ésvárosok között. Kiterjedése kelet-nyugati irányban megközelítőleíg észak-déli irányban 22 kilométer hosszan nyúlik el. Területe döntő részben a tagjain koncentrálódik. Az 1929-ben a környező hegyvidék tagjain végzett Mission Zoologique Franco-Anglo-Américaine elnevezsű zoológiai kutatás ellenére a Marojejy-hegység egészen 1937-ig tudományosan feltáratlan terület maradt. 1937-ben L.-J. Arragon, a Madagaszkári Földrajzkutató Intézet (Service Géographique de Madagascar) munkatársa feltérképezte a Marojejy keleti felét. Arragon nem foglalkozott a terepen minták begyűjtésével. A hegységet geológiailag nem írták le egészen 1948-ig, amikor is a francia botanikus Henri Jean Humbert, a párizsi Természettudományi Múzeum munkatársa fel nem fedezte e hegyvidéket. Humbert korábban már Afrika számos más területén elhelyezkedő hegysgben végzett földrajzi felfedezéseket. Több expedíciót követően 1955-ben publikálta.
Jegyzetek
Források
- Welcome to Marojejy and Anjanaharibe-Sud: A collection of information for visitors to Marojejy National Park and Anjanaharibe-Sud Special Reserve, Madagascar (PDF) pp. 1–28. Marojejy National Park, 2008. [2011. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- Bradt, Hilary. Madagascar: The Bradt Travel Guide, 9th, Bradt Travel Guides, 343–347. o. (2007). ISBN 978-1-84162-197-5
- {{cite book | last1 = Garreau | first1 = J.-M. | last2 = Manantsara | first2 = A. | contribution = The protected area complex of the Parc National de Marojejy and the Réserve Spéciale de Anjanaharibe-Sud | edit