„Jorge Semprún” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0
99. sor: 99. sor:
* Mester Yvonne: [https://web.archive.org/web/20160305144140/http://www.litera.hu/hirek/%E2%80%9E%E2%80%A6mert-nem-tudok-maskeppen%E2%80%9D „…mert nem tudok másképpen”], Interjú Jorge Semprúnnel, litera.hu, 2006. április 22. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
* Mester Yvonne: [https://web.archive.org/web/20160305144140/http://www.litera.hu/hirek/%E2%80%9E%E2%80%A6mert-nem-tudok-maskeppen%E2%80%9D „…mert nem tudok másképpen”], Interjú Jorge Semprúnnel, litera.hu, 2006. április 22. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
* [http://www.litera.hu/hirek/jorge-semprun Jorge Semprún - A Könyvfesztivál díszvendége], litera.hu, 2006. április 18. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
* [http://www.litera.hu/hirek/jorge-semprun Jorge Semprún - A Könyvfesztivál díszvendége], litera.hu, 2006. április 18. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
* mi: [http://mindennapi.hu/cikk/kultura/elhunyt-jorge-semprun-parizsban-senki-voltam-budapesten-pedig-valaki-/2011-06-08/3891 Elhunyt Jorge Semprún: „Párizsban senki voltam, Budapesten pedig valaki”], 2011. június 8. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
* mi: [https://web.archive.org/web/20111206112114/http://mindennapi.hu/cikk/kultura/elhunyt-jorge-semprun-parizsban-senki-voltam-budapesten-pedig-valaki-/2011-06-08/3891 Elhunyt Jorge Semprún: „Párizsban senki voltam, Budapesten pedig valaki”], 2011. június 8. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
* [http://www.oik.hu:8080/?p=6743 In memoriam Jorge Semprún]{{Halott link|url=http://www.oik.hu:8080/?p=6743 |date=2019-02 }}, összeállította: Madarász Katalin, Kávészünet, 2011. június 14. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
* [http://www.oik.hu:8080/?p=6743 In memoriam Jorge Semprún]{{Halott link|url=http://www.oik.hu:8080/?p=6743 |date=2019-02 }}, összeállította: Madarász Katalin, Kávészünet, 2011. június 14. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
* Takács Ferenc: [https://web.archive.org/web/20110814190037/http://mozgovilag.com/?p=2561 A magunk vére (Jorge Semprún: Húsz év, egy nap.)], Mozgó Világ Online, 2006. szeptember (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
* Takács Ferenc: [https://web.archive.org/web/20110814190037/http://mozgovilag.com/?p=2561 A magunk vére (Jorge Semprún: Húsz év, egy nap.)], Mozgó Világ Online, 2006. szeptember (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)

A lap 2020. március 29., 06:14-kori változata

Jorge Semprún
Jorge Semprún Montpellier-ben 2009-ben
Jorge Semprún Montpellier-ben 2009-ben
Élete
Született1923. december 10.
Madrid
Elhunyt2011. június 7. (87 évesen)
Párizs
SzüleiSusana Maura Gamazo
José María Semprún Gurrea
Házastársa
  • Colette Leloup (1958. március 23. – 2007)
  • Loleh Bellon (1949–)
Gyermekei
  • Pablo Semprún
  • Ricardo Semprun
  • Jaime Semprun
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény
Kitüntetései
  • Femina-díj (1969)
  • honorary doctor of the University of Rennes 2 (2007. november 30.)
  • Saint George's Cross (1995)
  • Edgar Allan Poe-díj (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, 1970)
  • Louis Guilloux Prize (1995)
  • Premio Planeta de Novela (1977)
  • A német könyvszakma békedíja (Wolf Lepenies, 1994)
  • Prix Formentor (1963)
  • Goethe-érem (2003)
  • Jeruzsálem-díj (1997)
  • Gold Medal of Merit in the Fine Arts (2008)
  • Concours général (1941)
  • III. Károly rend nagykeresztje (1993)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1995. január 26.)
  • Jean Monnet-díj (2001)
  • Osztrák állami díj az európai irodalomért (2006)
  • Honorary doctor of the University of Paris-Est-Marne-la-Vallée (2000. május 30.)
  • a Potsdami Egyetem díszdoktora
  • Femina Vacaresco award
A Wikimédia Commons tartalmaz Jorge Semprún témájú médiaállományokat.

Jorge Semprún (Jorge Semprún y Maura) (Madrid, 1923. december 10.Párizs, 2011. június 7.) francia nyelven alkotó spanyol író, politikus.

Életpályája

Polgári értelmiségi családban született. Hat testvére volt. Apja jogászprofesszor, 1931-től Santander és Toledo kormányzója, majd (1936–1939) diplomata volt Hágában.

A spanyol polgárháború elől a család Franciaországba emigrált. Semprún filozófiát és irodalmat tanult a Sorbonne-on. 1942-ben belépett a Spanyol Kommunista Pártba. A német megszállás idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban letartóztatta. A buchenwaldi koncentrációs táborba került. Ezekből az élményekből született világhírű regénye, A nagy utazás (1963). A felszabadulás után Párizsban telepedett le, ahol a Franco rendszer bukásáig élt.[1]

1946-tól 1952-ig az UNESCO tolmácsa volt Párizsban. Professzionális forradalmárrá vált; először 1953-ban ment illegálisan a francói Spanyolországba. 1954-ben az Spanyol Kommunista Párt központi bizottságának tagja lett. Az 1956-os év politikai fordulatot okozott világképében (a szovjet párt XX. kongresszusa, a lengyel és magyar események). Gondolkodásának megváltozásába belejátszott Lukács György munkásságának megismerése is.

1963-ban jelent meg remekmívű regénye: A nagy utazás (Le Grand voyage), amit magyarul 1964-ben adtak ki (ford.: Réz Pál). Ennek a kora-posztmodern, bonyolult szerkezetű műnek kerettörténete egy négynapos, szörnyű vonatút Buchenwaldba. A könyv címe kétértelmű: másik jelentése egy szellemi utazás, amit saját emlékeiben tesz meg a szerző, felmérni múltját, szellemi és politikai eszmélését.

Már látom, hogyan alakulnak a fiúk régi frontharcosokká. Én nem vagyok régi frontharcos. Én majdani frontharcos vagyok.
– Nagy utazás

Semprún 1964-ben szembekerült Santiago Carillóval, az SKP főtitkárával. Ennek következtében kizárták a pártból.

1965-ben jelent meg A háborúnak vége (La Guerre est finie) című forgatókönyve, amiből Alain Resnais készített maradandó értékű filmet. A film annak idején Magyarországon dobozban maradt, bár szinkronja elkészült. 1967-ben jelent meg Az ájulás (L’Évanouissement) című regénye (magyarul 1968-ban jelent meg).

Az 1968-as csehszlovákiai események hatására az író végleg szembefordult ideológiai illúzióival.

1968-ban jelent meg a Ramon Mercader második halála (La Deuxième mort de Ramon Mercader) című regénye. Ez a könyv a történelmi parabola és a kémregény keveréke, keserű leszámolás a bolsevik forradalom következményeivel.

1988-ban térhetett haza Madridba, ahol 1988–1991 között kulturális miniszter volt.

Az írót 2011. június 7-én este, párizsi otthonában érte a halál.[1]

Művei

Regények

  • 1963 — A nagy utazás (francia nyelven íródott, Le Grand voyage)
  • 1965 — A háborúnak vége (La Guerre est finie)
  • 1967 — Az ájulás (francia nyelven íródott, L’Évanouissement)
  • 1968 — Ramon Mercader második halála (francia nyelven íródott, La Deuxième mort de Ramon Mercader)
  • 1977 — Federico Sánchez önéletrajza (Autobiografía de Federico Sánchez)
  • 1980 — De szép vasárnap! (francia nyelven íródott, Quel beau dimanche!)
  • 1981 — Zagyvaság (francia nyelven íródott, L’Algarabie)
  • 1986 — A fehér hegy (francia nyelven íródott, La Montagne blanche)
  • 1987 — Nyecsajev visszatér (francia nyelven íródott, Netchaïev est de retour)
  • 1993 — Szivélyes üdvözlettel Federico Sanchez (francia nyelven íródott, Federico Sanchez vous salue bien)
  • 1994 — Írni vagy élni (francia nyelven íródott, L’Écriture ou la vie)
  • 2000 — Tündöklő nyaraink gyors tüze (francia nyelven íródott, Adieu, vive clarté...)
  • 2001 — Le Mort qu'il faut (francia nyelven íródott)
  • 2006 — Húsz év, egy nap (Spanyol nyelven íródott, Veinte años y un día)

Forgatókönyvek

  • 1966: Objectif 500 millions, rendezte Pierre Schoendoerffer
  • 1966: A háborúnak vége (La Guerre est finie), rend. Alain Resnais
  • 1969: Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, rend. Costa-Gavras
  • 1970: Vallomás (L'Aveu), rend. Costa-Gavras
  • 1972: A merénylők (L'Attentat), rend. Yves Boisset
  • 1974: Les Deux mémoires : írta és rendezte
  • 1974: Stavisky (Stavisky), rend. Alain Resnais
  • 1975: Különleges ügyosztály (Section spéciale), rend. Costa-Gavras
  • 1976: Menekülés Görögországból (Une femme à sa fenêtre), rend. Pierre Granier-Deferre
  • 1978: Les Routes du sud, rend. Joseph Losey
  • 1986: Les Trottoirs de Saturne, rend. Hugo Santiago
  • 1991: Nyecsajev visszatér (Netchaïev est de retour), rend. Jacques Deray : Dan Franck és Jacques Deray adaptációja Semprún regényéből
  • 1995: A Dreyfus-ügy (L'Affaire Dreyfus), rend. Yves Boisset (TV)
  • 1997: K úr (K), rend. Alexandre Arcady
  • 2010: Ah, c'était ça la vie!, rend. Franck Apprederis (TV)
  • 2011: Le Temps du silence, rend. Franck Apprederis (TV)

Magyar kiadások

  • A nagy utazás (regény). – Bp.: Európa Kvk, 1964. (ford. Réz Pál)[2]
  • Az ájulás (regény). – Bp.: Európa Kvk, 1968. (ford. és utószó Réz Pál)
  • A háborúnak vége (forgatókönyv). – Bp.: Magvető Kvk, 1969. (ford. Rayman Katalin) (Világkönyvtár sorozat)
  • A nagy utazás ; Az ájulás (regények). – Bp.: Európa Kvk, 1973. (ford. Réz Pál) (Európa zsebkönyvek sorozat)
  • Ramón Mercader második halála (regény). – Bp.: Európa Kvk, 1990. (ford. Szabolcs Katalin) ISBN 963-07-5029-5
  • De szép vasárnap! (regény). – Bp.: Európa Kvk, 1992. (ford. Kamocsay Ildikó) ISBN 963-07-5492-4
  • Írni vagy élni (regény, emlékirat). – Bp.: Ab Ovo Kiadó, 1995. (ford. Szoboszlai Margit) ISBN 963-7853-44-8
  • Tündöklő nyaraink gyors tüze... (visszaemlékezés, emlékirat). – Bp.: Ab Ovo Kiadó, 2000. (ford. Szoboszlai Margit) ISBN 963-7853-86-3
  • Húsz év, egy nap (regény). – Bp.: Európa Kvk, 2006. (ford. Pál Ferenc) ISBN 963-07-7972-2
  • A nagy utazás (regény). – Bp.: Európa Kvk, 2007. (ford. Réz Pál) (Európa diákkönyvtár sorozat) ISBN 978-963-07-8318-7[3]

Források

  1. a b Elhunyt Jorge Semprún, Index.hu, 2011. június 8. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
  2. A regénynek később több kiadása is megjelent az Európa Könyvkiadónál.
  3. Az Európa diákkönyvtár sorozatban 1993 óta a regény már több kiadást megért.

További információk