„KV–85” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Források: +forrássablon |
+wikilink, portál |
||
18. sor: | 18. sor: | ||
| tömeg =46 t |
| tömeg =46 t |
||
| páncélzat =40–100 mm |
| páncélzat =40–100 mm |
||
| elsődleges fegyverzet =D–5T 85 mm-es L/52 harckocsiágyú |
| elsődleges fegyverzet =[[85 mm-es 1939 mintájú légvédelmi löveg (52–K)|D–5T 85 mm-es L/52 harckocsiágyú]] |
||
| másodlagos fegyverzet =3 db 7,62 mm-es [[DP golyószóró]] |
| másodlagos fegyverzet =3 db 7,62 mm-es [[DP golyószóró]] |
||
| motor = [[V–2 dízelmotor|V–2K]] dizelmotor |
| motor = [[V–2 dízelmotor|V–2K]] dizelmotor |
||
| teljesítmény =600 LE (441 kW) |
| teljesítmény =600 LE (441 kW) |
||
| felfüggesztés =torziós rugók |
| felfüggesztés =torziós rugók |
||
| sebesség =42/12 km/h <small>( |
| sebesség =42/12 km/h <small>(közúton/terepen)</small> |
||
| fajlagos teljesítmény =13 LE/t |
| fajlagos teljesítmény =13 LE/t |
||
| hatótávolság = műúton 250 |
| hatótávolság = műúton 250 |
||
}} |
}} |
||
A '''KV–85''' [[harckocsi]] a [[második világháború]] során kifejlesztett szovjet típus, az egyik válasz a [[németek|német]] nehézharckocsi programra. Alapja a [[ |
A '''KV–85''' [[harckocsi]] a [[második világháború]] során kifejlesztett szovjet típus, az egyik válasz a [[németek|német]] nehézharckocsi programra. Alapja a [[KV–1SZ]] harckocsi, amelynek tornyát átalakították a 76,2 mm-es helyett 85 mm-es harckocsiágyú hordozására. Neve [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Kliment Vorosilov]]ra utal. A KV–85-ös csak a legszükségesebb átalakításokkal rendelkezett, már 1943 őszén megjelent a harctereken. Átmeneti típusnak szánták, amíg a teljesen áttervezett, új nehézharckocsik gyártása beindul. Váltótípusa a [[ISZ–1]] lett, amelyet már 1943 végétől gyártottak. |
||
== Története == |
== Története == |
||
=== Kifejlesztése === |
=== Kifejlesztése === |
||
A Szovjetunióban már a háború előtt próbáltak 85-90 mm-es lövegeket beépíteni harckocsikba.. A KV és a [[T–28]] harckocsik egyes példányait fel is szerelték ilyen lövegekkel, azonban a fejlesztések leálltak amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót. 1942 tavaszán három fejlesztőcsoport új tervet javasolt a 85 mm-es lövegre, de ezt a magas költsége miatt elutasították. Amikor 1943-ban megjelent a [[Panzerkampfwagen VI|Tigris]] és a [[Panzerkampfwagen V|Párduc]] harckocsi és bebizonyosodott, hogy a 76,2 mm-es lövegek nem képviselnek velük szemben komoly tűzerőt, feltámasztották a 85 mm-es lövegre szóló projektet. A KV–85 tervét már 1941-ben javasolták a hadvezetésnek, de akkor elutasították. Amikor az új német páncélosok megjelentek, akkor kezdték meg a teszteket. Kettő KV–1SZ és kettő ISZ harckocsit teszteltek. Utóbbiak a KV–13-as prototípuson alapultak. Az Állami Védelmi Bizottság (GKO) utasította a [[Központi Tüzérségi Tervezőiroda|Központi Tüzérségi Tervezőirodát]] (CAKB), hogy tesztelje a típusokba szánt lövegeket. A 85 mm-es löveg D–5T és az SZ–31 változatait építették be a négy prototípusnál, végül a jobb harcászati-műszaki jellemzői miatta D–5T-re esett a választás. Az ISZ harckocsik lényegesen jobbak voltak a KV harckocsiknál, azonban gyártásuk még csak akkoriban kezdődött el, ezért eldöntötte a hadvezetés, hogy kell egy köztes megoldás, ami pótolja a hiányt az új ISZ harckocsik megérkezéséig. [[Zsozef Jakovlevics Kotyin|Zsozef Kotyin]] ezért azt ajánlotta, hogy a KV–1SZ harckocsikra szereljék fel a löveget és az új tornyot. A hadvezetés ezt a tervet elfogadta habár, a lövegzár nagy mérete miatt a személyzet száma 5-ről 4-re csökkent. Az eredeti KV–1SZ harckcosihoz képest csupán kisebb átalakításokra volt szükség. A nagyobb torony miatt a harckocsi páncéltestének szélességét meg kellett növelni, hogy a nagyobb toronykosárnak helyet biztosítsanak, ez azonban nem sok időt vett igénybe. 1943 szeptemberében elindulhatott a sorozatgyártás a [[Cseljabinszki Kirov Gyár]]ban, azonban a 9. sz. üzem, amely a D–5T harckocsiágyút gyártotta, nem tudott a lövegből elegendő mennyiséget gyártani. Amikor ez végre sikerült, addigra a [[T–34|T–34/85]] és az ISZ–1 már készen állt a sorozatgyártásra, így a KV–85-re már nem volt szükség és a gyártást 1943 novemberében leállították. Ez alatt a rövid gyártási időszak alatt csupán 148 db KV–85 készült. A öntött KV–85 tornya került később az ISZ–1 harckocsikra is. |
A Szovjetunióban már a háború előtt próbáltak 85-90 mm-es lövegeket beépíteni harckocsikba.. A KV és a [[T–28]] harckocsik egyes példányait fel is szerelték ilyen lövegekkel, azonban a fejlesztések leálltak amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót. 1942 tavaszán három fejlesztőcsoport új tervet javasolt a 85 mm-es lövegre, de ezt a magas költsége miatt elutasították. Amikor 1943-ban megjelent a [[Panzerkampfwagen VI|Tigris]] és a [[Panzerkampfwagen V|Párduc]] harckocsi és bebizonyosodott, hogy a 76,2 mm-es lövegek nem képviselnek velük szemben komoly tűzerőt, feltámasztották a 85 mm-es lövegre szóló projektet. A KV–85 tervét már 1941-ben javasolták a hadvezetésnek, de akkor elutasították. Amikor az új német páncélosok megjelentek, akkor kezdték meg a teszteket. Kettő KV–1SZ és kettő ISZ harckocsit teszteltek. Utóbbiak a KV–13-as prototípuson alapultak. Az Állami Védelmi Bizottság (GKO) utasította a [[Központi Tüzérségi Tervezőiroda|Központi Tüzérségi Tervezőirodát]] (CAKB), hogy tesztelje a típusokba szánt lövegeket. A 85 mm-es löveg D–5T és az SZ–31 változatait építették be a négy prototípusnál, végül a jobb harcászati-műszaki jellemzői miatta [[85 mm-es 1939 mintájú légvédelmi löveg (52–K)|D–5T]]-re esett a választás. Az ISZ harckocsik lényegesen jobbak voltak a KV harckocsiknál, azonban gyártásuk még csak akkoriban kezdődött el, ezért eldöntötte a hadvezetés, hogy kell egy köztes megoldás, ami pótolja a hiányt az új ISZ harckocsik megérkezéséig. [[Zsozef Jakovlevics Kotyin|Zsozef Kotyin]] ezért azt ajánlotta, hogy a KV–1SZ harckocsikra szereljék fel a löveget és az új tornyot. A hadvezetés ezt a tervet elfogadta habár, a lövegzár nagy mérete miatt a személyzet száma 5-ről 4-re csökkent. Az eredeti KV–1SZ harckcosihoz képest csupán kisebb átalakításokra volt szükség. A nagyobb torony miatt a harckocsi páncéltestének szélességét meg kellett növelni, hogy a nagyobb toronykosárnak helyet biztosítsanak, ez azonban nem sok időt vett igénybe. 1943 szeptemberében elindulhatott a sorozatgyártás a [[Cseljabinszki Kirov Gyár]]ban, azonban a 9. sz. üzem, amely a D–5T harckocsiágyút gyártotta, nem tudott a lövegből elegendő mennyiséget gyártani. Amikor ez végre sikerült, addigra a [[T–34|T–34/85]] és az ISZ–1 már készen állt a sorozatgyártásra, így a KV–85-re már nem volt szükség és a gyártást 1943 novemberében leállították. Ez alatt a rövid gyártási időszak alatt csupán 148 db KV–85 készült. A öntött KV–85 tornya került később az ISZ–1 harckocsikra is. |
||
A harckocsi összesen 3 db 7,62 mm-es [[DP golyószóró|DT géppuskát]] kapott, ebből kettő a toronyba került, egy a löveg mellé, egy pedig a torony hátuljára. A páncéltesten nem volt nagy változtatás a KV–1SZ harckocsihoz képest, csupán a homlokpáncélt alakították át kismértékben és növelték a vastagságát. A [[V–2 dízelmotor|V–2K]] V12-es dízelmotor szintén a KV–1SZ-ből származott, és mivel tömege is csak kismértékben növekedett, így nehéz harckocsihoz képest elegendő mozgékonyságot biztosított számára, bár manőverező képessége nem volt kitűnő. A hatótávolsága azonban megfelelően nagy volt, így nem szorult gyakori utántöltésre. A harckocsit kezdetben 9 R és 10 R típusú rádióval is felszerelték, azonban ezeket később kiszerelték, hogy még több hely legyen a lőszereknek. |
A harckocsi összesen 3 db 7,62 mm-es [[DP golyószóró|DT géppuskát]] kapott, ebből kettő a toronyba került, egy a löveg mellé, egy pedig a torony hátuljára. A páncéltesten nem volt nagy változtatás a KV–1SZ harckocsihoz képest, csupán a homlokpáncélt alakították át kismértékben és növelték a vastagságát. A [[V–2 dízelmotor|V–2K]] V12-es dízelmotor szintén a KV–1SZ-ből származott, és mivel tömege is csak kismértékben növekedett, így nehéz harckocsihoz képest elegendő mozgékonyságot biztosított számára, bár manőverező képessége nem volt kitűnő. A hatótávolsága azonban megfelelően nagy volt, így nem szorult gyakori utántöltésre. A harckocsit kezdetben 9 R és 10 R típusú rádióval is felszerelték, azonban ezeket később kiszerelték, hogy még több hely legyen a lőszereknek. |
||
42. sor: | 42. sor: | ||
* [https://web.archive.org/web/20100331182304/http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2008_e_10.pdf Nehézharckocsi-fejlesztések a német és a szovjet haderőben (1939–1945)] |
* [https://web.archive.org/web/20100331182304/http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2008_e_10.pdf Nehézharckocsi-fejlesztések a német és a szovjet haderőben (1939–1945)] |
||
* https://web.archive.org/web/20120618104415/http://ww2armor.jexiste.fr/ |
* https://web.archive.org/web/20120618104415/http://ww2armor.jexiste.fr/ |
||
{{commonskat|KV-85}} |
|||
{{WWIISovietAFVs}} |
{{WWIISovietAFVs}} |
||
{{ |
{{Portál|Hadtudoműny|i |Második világháború|}} |
||
[[Kategória:Második világháborús harckocsik]] |
[[Kategória:Második világháborús harckocsik]] |
||
[[Kategória:Szovjet harckocsik]] |
[[Kategória:Szovjet harckocsik]] |
A lap 2020. március 25., 15:38-kori változata
KV–85 | |
Szentpéterváron kiállított KV–85-ös | |
Típus | harckocsi |
Fejlesztő ország | Szovjetunió |
Harctéri alkalmazás | |
Alkalmazó országok | Szovjetunió |
Szolgálatban | 1943–1945 |
Gyártási időszak | 1943–1944 |
Gyártási darabszám | 148 |
Háborús részvétel | második világháború |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 4 fő |
Hosszúság | 8,6 m |
Szélesség | 3,25 m |
Magasság | 2,83 m |
Tömeg | 46 t |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 40–100 mm |
Elsődleges fegyverzet | D–5T 85 mm-es L/52 harckocsiágyú |
Másodlagos fegyverzet | 3 db 7,62 mm-es DP golyószóró |
Műszaki adatok | |
Motor | V–2K dizelmotor |
Teljesítmény | 600 LE (441 kW) |
Felfüggesztés | torziós rugók |
Sebesség | 42/12 km/h (közúton/terepen) km/h |
Fajlagos teljesítmény | 13 LE/t |
Hatótávolság | műúton 250 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz KV–85 témájú médiaállományokat. |
A KV–85 harckocsi a második világháború során kifejlesztett szovjet típus, az egyik válasz a német nehézharckocsi programra. Alapja a KV–1SZ harckocsi, amelynek tornyát átalakították a 76,2 mm-es helyett 85 mm-es harckocsiágyú hordozására. Neve Kliment Vorosilovra utal. A KV–85-ös csak a legszükségesebb átalakításokkal rendelkezett, már 1943 őszén megjelent a harctereken. Átmeneti típusnak szánták, amíg a teljesen áttervezett, új nehézharckocsik gyártása beindul. Váltótípusa a ISZ–1 lett, amelyet már 1943 végétől gyártottak.
Története
Kifejlesztése
A Szovjetunióban már a háború előtt próbáltak 85-90 mm-es lövegeket beépíteni harckocsikba.. A KV és a T–28 harckocsik egyes példányait fel is szerelték ilyen lövegekkel, azonban a fejlesztések leálltak amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót. 1942 tavaszán három fejlesztőcsoport új tervet javasolt a 85 mm-es lövegre, de ezt a magas költsége miatt elutasították. Amikor 1943-ban megjelent a Tigris és a Párduc harckocsi és bebizonyosodott, hogy a 76,2 mm-es lövegek nem képviselnek velük szemben komoly tűzerőt, feltámasztották a 85 mm-es lövegre szóló projektet. A KV–85 tervét már 1941-ben javasolták a hadvezetésnek, de akkor elutasították. Amikor az új német páncélosok megjelentek, akkor kezdték meg a teszteket. Kettő KV–1SZ és kettő ISZ harckocsit teszteltek. Utóbbiak a KV–13-as prototípuson alapultak. Az Állami Védelmi Bizottság (GKO) utasította a Központi Tüzérségi Tervezőirodát (CAKB), hogy tesztelje a típusokba szánt lövegeket. A 85 mm-es löveg D–5T és az SZ–31 változatait építették be a négy prototípusnál, végül a jobb harcászati-műszaki jellemzői miatta D–5T-re esett a választás. Az ISZ harckocsik lényegesen jobbak voltak a KV harckocsiknál, azonban gyártásuk még csak akkoriban kezdődött el, ezért eldöntötte a hadvezetés, hogy kell egy köztes megoldás, ami pótolja a hiányt az új ISZ harckocsik megérkezéséig. Zsozef Kotyin ezért azt ajánlotta, hogy a KV–1SZ harckocsikra szereljék fel a löveget és az új tornyot. A hadvezetés ezt a tervet elfogadta habár, a lövegzár nagy mérete miatt a személyzet száma 5-ről 4-re csökkent. Az eredeti KV–1SZ harckcosihoz képest csupán kisebb átalakításokra volt szükség. A nagyobb torony miatt a harckocsi páncéltestének szélességét meg kellett növelni, hogy a nagyobb toronykosárnak helyet biztosítsanak, ez azonban nem sok időt vett igénybe. 1943 szeptemberében elindulhatott a sorozatgyártás a Cseljabinszki Kirov Gyárban, azonban a 9. sz. üzem, amely a D–5T harckocsiágyút gyártotta, nem tudott a lövegből elegendő mennyiséget gyártani. Amikor ez végre sikerült, addigra a T–34/85 és az ISZ–1 már készen állt a sorozatgyártásra, így a KV–85-re már nem volt szükség és a gyártást 1943 novemberében leállították. Ez alatt a rövid gyártási időszak alatt csupán 148 db KV–85 készült. A öntött KV–85 tornya került később az ISZ–1 harckocsikra is.
A harckocsi összesen 3 db 7,62 mm-es DT géppuskát kapott, ebből kettő a toronyba került, egy a löveg mellé, egy pedig a torony hátuljára. A páncéltesten nem volt nagy változtatás a KV–1SZ harckocsihoz képest, csupán a homlokpáncélt alakították át kismértékben és növelték a vastagságát. A V–2K V12-es dízelmotor szintén a KV–1SZ-ből származott, és mivel tömege is csak kismértékben növekedett, így nehéz harckocsihoz képest elegendő mozgékonyságot biztosított számára, bár manőverező képessége nem volt kitűnő. A hatótávolsága azonban megfelelően nagy volt, így nem szorult gyakori utántöltésre. A harckocsit kezdetben 9 R és 10 R típusú rádióval is felszerelték, azonban ezeket később kiszerelték, hogy még több hely legyen a lőszereknek.
Alkalmazása
A harcokban bebizonyosodott, hogy kis és közepes távolságból a 85 mm-es löveg tényleg halálos fenyegetést képvisel a Tigris és Párduc harckocsikra, de mivel a KV–85 nagy, lassú és kicsit rosszul manőverezhető volt ezért ő is könnyen prédává válhatott, bár a vastag páncél néhány esetben ellen tudott állni a német lövegek erejének. 1943. novemberében Ukrajnában vívott harc alkalmával a 34. gárda nehézpáncélos áttörő ezredet a német Panzer IV és Marder II páncélvadászok 20 db KV–85 egyharmadának kilövése után visszaverték bár a terep a németeknek kedvezett. A másnap indított német ellentámadást a szovjetek saját veszteség nélkül verték vissza. Egyesek szerint Magyarországon is bevetésre került pár példány. A Konrad hadműveletben a Rácalmás melletti Galambospusztát védő német 24/I. Páncéloshadosztály az egyik összecsapás alkalmával két SZU–85 és négy páncéltörő ágyú megsemmisítése mellett 3 harckocsi kilövését jelentette ebből kettő állítólag KV–85 volt. Mivel 3 db géppuskával is ellátták ezért a gyalogság ellen hatékonyan tudott fellépni és mivel az egyik géppuska a torony hátuljába került ezért a torony megfordítása nélkül is tudott védekezni a hátulról támadó gyalogsággal szemben. Mivel mozgékonysága nem volt jó, ezért többnyire védekezésre használták, de gyalogsági támogató harckocsiként is bevetették. A KV–85 ha nem is nagy számban, de végigharcolta a háborút, és ha a csatákra nem is gyakorolt nagy hatást a szovjet harckocsifejlesztés egyik mérföldköve ami KV és az ISZ harckocsik közti átmenetnek tekinthető.
Források
- Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3
- Nehézharckocsi-fejlesztések a német és a szovjet haderőben (1939–1945)
- https://web.archive.org/web/20120618104415/http://ww2armor.jexiste.fr/