„Thema” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2020. március 21., 09:20-kori változata

A themák (E. sz. thema) katonai és közigazgatási területegységek voltak a Bizánci Birodalomban, létrehozásuk Hérakleiosz császár nevéhez fűződik. Ezek szolgáltak a középkori bizánci állam fennmaradásának alapjául.

Kialakulása

A 6. század végén és a 7. század elején a Bizánci Birodalom folyamatos támadásoknak volt kitéve. Keletről és délről az Újperzsa Birodalom fenyegette Szíriát, Egyiptomot és Anatóliát. Szlávok és avarok dúlták fel Görögországot és a Balkán-félszigetet, a longobárdok pedig ellenállás nélkül szabadon garázdálkodtak Észak-Itáliában. A birodalom nagy városaiból kiáramlott a lakosság, hogy a mezőgazdaságban keressen megélhetést. A birodalom kincstára kimerülőben volt, az idegen zsoldosokat vezető hadvezérek pedig kedvükre lázongtak a császárok ellen. Ilyen körülmények között elengedhetetlen volt, hogy mélyreható reformokat hajtsanak végre. A feladatra Hérakleiosz császár (610–641) és unokája, II. Kónsztansz (641–668) vállalkozott.

Hérakleiosz alapvető célja az volt, hogy a Római Köztársaság idejének mintájára visszaállítsa a parasztkatonaság intézményét. Ennek érdekében megkezdte a hadseregek és az egyes katonák letelepítését: földet adott nekik az örökletes katonai szolgálatért cserébe, így kevesebb zsoldot kellett fizetnie.

Szerkezete

A thema maga az a földterület volt, amit kiadtak a katonáknak (sztratióták) művelésre. A themák katonái továbbra is egy egység tagjai maradtak, élükön egy sztratégosz látta el a polgári és katonai irányítást. A katonák nem birtokolták a nekik kiadott themákat, mivel azok továbbra is állami tulajdonban maradtak, így az állam csökkenthette a pénzbeli juttatások mértékét. A themát elfogadó katonák beleegyeztek abba, hogy utódaik is a hadseregben fognak szolgálni, ezáltal be lehetett szüntetni a népszerűtlen sorozásokat, mégis olcsón növekedett a haderő létszáma. A meghódított vagy veszélyes területek betelepítésében is jó szolgálatot tett a thema-rendszer: a katonák együtt maradtak és gyors reakcióra voltak képesek.

Hatásai

Az új rendszer hatalmas erőtöbbletet adott a Bizánci Birodalomnak. Már Hérakleiosz döntő csapást mért a perzsákra, és visszaszerezte a Közel-Keletet. Az avar és szláv fenyegetés jelentősen csökkent, a belső lázongások is egyre ritkultak. A themákra alapozott haderő megmentette a Keletrómai Birodalmat a pusztulástól és több évszázadon keresztül biztosította a fennmaradását. Azonban ennek is megvolt az ára: a társadalom általános militarizálása és a polgári kultúra visszaszorulása. Épp ezért a thema-rendszer bevezetése tekinthető a késő ókor végpontjának és a középkor kezdetének a Bizánci Birodalomban. (Nyugat-Európával ellentétben a bizánci területeken sosem alakult ki jobbágyság, helyette megmaradt a parasztkatonaság intézménye.)

Az első themák

Hérakleiosz alapvetően négy thémára osztotta a birodalmat, melyek a korábban szabadon mozgó hadseregekből jöttek létre:

Az armeniai hadseregből megszervezett Armeniakon Északkelet-Anatóliában feküdt, körülbelül a Kaiszareia, Szinopé és Trapezunt által határolt területen.
Az elitosztagokból kialakított Opszikion Északnyugat-Kis-Ázsiában feküdt, a Boszporusztól Szinopéig, délen pedig kb. Ankürától Abüdoszig húzódott.
A keleti hadsereg alakulatai az Anatolikon themában kaptak földeket, amely az Opszikion és az Armeniakon déli szomszédja volt. Körülbelül Leszbosz, Khiosz és Szamosz magasságában érintkezett az Égei-tengerrel, bár csak ez utóbbi tartozott hozzá. A Földközi-tengeren csak Szeleukeia közelében volt partja.
A Karabisziani tengerészthema (karabisz görögül hajót jelent) az Anatolikont választotta el a Földközi-tengertől.

A birodalom területi változásaival és az idő előrehaladtával ezeket a thémákat felosztották, illetve újakat hoztak létre, elsősorban az eredetiek további felosztásával. A bizonytalan helyzetű Balkánon a themák bevezetésére csak később, jóval korlátozottabb mértékben történt kísérlet a tengerparti területeken.

Források

↑ Ostrogorsky: Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963 389 383 6
Warren Treadgold: A History of the Byzantine State and Society (angol)

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 == Kialakulása ==
-A [[6. század]] végén és a [[7. század]] elején a Bizánci Birodalom folyamatos támadásoknak volt kitéve. Keletről és délről az [[Szászánida Birodalom|Újperzsa Birodalom]] fenyegette [[Szíria|Szíriát]], [[Egyiptom]]ot és [[Anatólia|Anatóliát]]. [[Szláv népek|Szlávok]] és [[avarok]] dúlták fel [[Görögország]]ot és a [[Balkán-félsziget]]et, a [[longobárdok]] pedig ellenállás nélkül szabadon garázdálkodtak Észak-[[Itália|Itáliában]]. A birodalom nagy városaiból kiáramlott a lakosság, hogy a [[mezőgazdaság]]ban keressen megélhetést. A birodalom kincstára kimerülőben volt, az idegen zsoldosokat vezető hadvezérek pedig kedvükre lázongtak a császárok ellen. Ilyen körülmények között elengedhetetlen volt, hogy mélyreható reformokat hajtsanak végre. A feladatra [[Hérakleiosz bizánci császár|Hérakleiosz]] császár ([[610]]–[[641]]) és unokája, [[II. Kónsztansz bizánci császár|II. Kónsztansz]] ([[641]]–[[668]]) vállalkozott.
+A [[6. század]] végén és a [[7. század]] elején a Bizánci Birodalom folyamatos támadásoknak volt kitéve. Keletről és délről az [[Szászánida Birodalom|Újperzsa Birodalom]] fenyegette [[Szíria|Szíriát]], [[Egyiptom]]ot és [[Anatólia|Anatóliát]]. [[Szláv népek|Szlávok]] és [[avarok]] dúlták fel [[Görögország]]ot és a [[Balkán-félsziget]]et, a [[longobárdok]] pedig ellenállás nélkül szabadon garázdálkodtak Észak-[[Itália (történelmi)|Itáliában]]. A birodalom nagy városaiból kiáramlott a lakosság, hogy a [[mezőgazdaság]]ban keressen megélhetést. A birodalom kincstára kimerülőben volt, az idegen zsoldosokat vezető hadvezérek pedig kedvükre lázongtak a császárok ellen. Ilyen körülmények között elengedhetetlen volt, hogy mélyreható reformokat hajtsanak végre. A feladatra [[Hérakleiosz bizánci császár|Hérakleiosz]] császár ([[610]]–[[641]]) és unokája, [[II. Kónsztansz bizánci császár|II. Kónsztansz]] ([[641]]–[[668]]) vállalkozott.
 Hérakleiosz alapvető célja az volt, hogy a [[Római Köztársaság]] idejének mintájára visszaállítsa a [[parasztkatonaság]] intézményét. Ennek érdekében megkezdte a hadseregek és az egyes katonák letelepítését: földet adott nekik az örökletes katonai szolgálatért cserébe, így kevesebb zsoldot kellett fizetnie.