„Nouvelle théologie” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2020. március 14., 18:10-kori változata

A nouvelle théologie vagy magyarul az új teológia katolikus teológiai irányzat, amely a 20. század közepén jelentkezett, leginkább a francia és a német teológusok körében. Programja a teológia gyökeres megújítása a forrásokhoz (Biblia, hagyomány) való visszatérés és a modern filozófiai és társadalmi problémák iránti nyitottság révén. Az irányzat túlzottan merevnek tartotta a neotomizmust, ezért vagy annak megújítását követelte (pl. Yves Congar) vagy a transzcendentális teológia alapjaira helyezkedett (pl. Karl Rahner). ^[1]

Történet

Az 1926-ban Erich Przywara (1889–1972) által bevezetett nouvelle théologie gyűjtőnevet vatikáni személyek az 1940-es évektől használták polemikus éllel a francia katolikus teológiában megjelenő, egymástól különböző törekvések megnevezésére. Ezek a törekvések arra irányultak, hogy a korabeli filozófiákkal való párbeszéd révén teológiai megújulást érjenek el.^[2]

XII. Piusz 1950-es enciklikája (Humani generis) – noha nem formálisan – de informálisan elítélte az irányzatot, mivel egy új modernizmust gyanítottak benne.^[3]

Az irányzat jórészt Henri de Lubac (1896-1991) francia jezsuita pap munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.^[1]

Egyfajta jóvátételként fogható fel, hogy később XXIII. János pápa a nouvelle théologie főbb képviselőit zsinati teológusnak hívta meg. Lubac, Daniélou, Balthasar, Congar megkapta a bíborosi kinevezést.^[2]

Képviselői

Jelentősebb képviselői, illetve az új teológiával általában társult teológusok:

Henri de Lubac,
Pierre Teilhard de Chardin,
Hans Urs von Balthasar,
Yves Congar,
Karl Rahner,
Hans Küng,
Edward Schillebeeckx,
Marie-Dominique Chenu,
Louis Bouyer,
Jean Daniélou,
Henri Bouillard,
Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa)

Jegyzetek

↑ ^a ^b Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
↑ ^a ^b Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
↑ XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást

Forrás

Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nouvelle théologie című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

[Gecse_Gusztáv:_Vallástörténeti_kislexikon_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon

[Herbert_Vorgrimler:_Új_teológiai_szótár_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár

[3] XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást

[1]

[2]

[3]

@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 [[XII. Piusz pápa|XII. Piusz]] 1950-es enciklikája (Humani generis) – noha nem formálisan – de informálisan elítélte az irányzatot, mivel egy új [[Modernizmus (római katolikus)|modernizmus]]t gyanítottak benne.<ref>XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > ''Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást'' </ref>
-Az irányzat jórészt [[Henri de Lubac]] (1896-1991) francia jezsuita pap, bíboros munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}}
+Az irányzat jórészt [[Henri de Lubac]] (1896-1991) francia [[jezsuita]] pap munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}}
 Egyfajta jóvátételként fogható fel, hogy később [[XXIII. János pápa]] a ''nouvelle théologie'' főbb képviselőit zsinati teológusnak hívta meg. [[Lubac]], [[Jean Daniélou|Daniélou]], [[Hans Urs von Balthasar|Balthasar]], [[Yves Congar|Congar]] megkapta a [[bíboros]]i kinevezést.{{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár}}