Keresztút

Keresztút (Jiřetín pod Jedlovou, Csehország)

A keresztút (lat. via crucis, via dolorosa) eredetileg az a kb. 1,5 km-es útvonal, melyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztre feszítésének eseményein elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához zárt térben (általában templomban) vagy szabadban (általában hegyen) elhelyeznek 14 állomást (stációt). Protestáns felekezetek nem gyakorolják.

Története

Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az úgynevezett szent körutat:

• Utolsó vacsora terme
• Annás és Kaifás háza
• Golgota
• Szentsír
• Praetorium
• Getszemáni-kert
• Olajfák hegye
• Kidron-völgy
• Sion hegye

A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium–Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként. A stációk száma változó volt (7, 12, 14). Varallóban (Itália) 1520 körül 43 stációig bővítették a keresztutat. A 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizió-i Szent Lénárdhoz fűződik: 1731-ben és 1742-ben a búcsúk kongregációja az általa meghatározott formát fogadta el. Ehhez később egy 15. állomást is (Jézus feltámad a halálból) csatoltak sok helyen.

A ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak, akik „szent circulus”-nak, azaz szent körjáratnak nevezték. Különösen Szent Lénárd (1676–1751) római ferences tűnt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében, és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. Itália „apostolának” is nevezték. Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett. Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferenceseknek adták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, ahhoz hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. Az egyes jeleneteket ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a selmecbányai. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint pl. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Adam Kraft készítette).

Állomásai (stációk)

A keresztútnak az idők folyamán kiformálódott 16 állomása:

1. Pilátus halálra ítéli Jézust
2. Jézus vállára veszi a keresztet
3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
4. Jézus szent anyjával találkozik
5. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
7. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt
8. Jézus szól a síró asszonyoknak (vagy Jézus vigasztalja a síró asszonyokat)
9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
10. Jézust megfosztják ruhájától
11. Jézust a keresztre szegezik
12. Jézus meghal a kereszten
13. Jézust leveszik a keresztről (és anyja ölébe fektetik)
14. Jézust sziklasírba temetik

Az egyes stációkat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, majd a zárókép a föltámadásra utal. A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és kálváriához vezet. Különösen a nagyböjt idején gyakorolják. Folytatásának tekinthető az általában húsvét és pünkösd közötti időszakban gyakorolt ájtatosság, az ún. örömút.

Régebben egyes helyeken létezett még egy 15. állomás is, Krisztus feltámadása, ami a hivatalos Keresztútnak nem része.

A keresztút állomásai; München, Bürgersaal:

• 
  I. stáció:
  Pilátus halálra ítéli Jézust
• 
  II. stáció:
  Jézus vállára veszi a keresztet
• 
  III. stáció:
  Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
• 
  IV. stáció:
  Jézus szent anyjával találkozik
• 
  V. stáció:
  Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet
• 
  VI. stáció:
  Veronika kendőt nyújt Jézusnak
• 
  VII. stáció:
  Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt
• 
  VIII. stáció:
  Jézus szól a síró asszonyoknak
• 
  IX. stáció:
  Jézus harmadszor esik el a kereszttel
• 
  X. stáció:
  Jézust megfosztják ruháitól
• 
  XI. stáció:
  Jézust keresztre szegezik
• 
  XII. stáció:
  Jézus meghal a kereszten
• 
  XIII. stáció:
  Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
• 
  XIV. stáció:
  Jézust sziklasírba temetik

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztút témájú médiaállományokat.

Források

• Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.  
• Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.  
• Magyar katolikus lexikon XIV. (Titel–Veszk). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2009.