„Puchner Antal Szaniszló” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Katona infobox}}
{{Katona infobox}}
[[Kép:Puchner Antal Kriehuber.jpg|bélyegkép|Puchner tábornok [[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiáján.]]]]
[[Kép:Puchner Antal Kriehuber.jpg|bélyegkép|Puchner tábornok [[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiáján.]]]]
'''Puchner Antal Szaniszló''', '''Stanislaus Anton Puchner''', báró ([[Selmecbánya]], [[1779]]. [[november 11.]] – [[Bécs]], [[1852]]. [[december 28.]]) magyar nemzetiségű császári-királyi lovassági tábornok (''k.k. General der Kavallerie''), az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharccal]] ellenséges [[erdély]]i császári-királyi csapatok főhadparancsnoka, majd a [[Lombard-Velencei Királyság]] részét képező Velence tartomány tartomány kormányzója.
'''Puchner Antal Szaniszló''', ('''Anton Stanislaus Freiherr von Puchner'''), báró ([[Selmecbánya]], [[1779]]. [[november 11.]] – [[Bécs]], [[1852]]. [[december 28.]]) magyar nemzetiségű császári-királyi lovassági tábornok (''k.k. General der Kavallerie''), az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharccal]] ellenséges [[erdély]]i császári-királyi csapatok főhadparancsnoka, majd a [[Lombard-Velencei Királyság]] részét képező Velence tartomány tartomány kormányzója.


== Életpályája ==
== Életpályája ==

A lap 2020. február 22., 13:17-kori változata

Puchner Antal Szaniszló
Született1779. november 11.[1][2]
Selmecbánya
Meghalt1852. december 28. (73 évesen)[1][2]
Bécs[2]
Állampolgársága
Rendfokozatalovassági tábornok
KitüntetéseiKatonai Mária Terézia-rend parancsnoka
A Wikimédia Commons tartalmaz Puchner Antal Szaniszló témájú médiaállományokat.
Puchner tábornok Josef Kriehuber litográfiáján.

Puchner Antal Szaniszló, (Anton Stanislaus Freiherr von Puchner), báró (Selmecbánya, 1779. november 11.Bécs, 1852. december 28.) magyar nemzetiségű császári-királyi lovassági tábornok (k.k. General der Kavallerie), az 1848–49-es szabadságharccal ellenséges erdélyi császári-királyi csapatok főhadparancsnoka, majd a Lombard-Velencei Királyság részét képező Velence tartomány tartomány kormányzója.

Életpályája

Pozsonyban végezett jogi tanulmányok után állt katonai szolgálatba. 1799 és 1801 között hadnagyként a nemesi testőrség tagja volt. Egy könnyűlovas ezred főhadnagyaként részt vett a napóleoni háborúkban. Azután Itáliában szolgált, 1824-től ezredesi, 1832-től vezérőrnagyi rangba léptették elő. 1834 és 1840 között ő volt a pápai államot megszálló osztrák csapatok parancsnoka. 1840-től altábornagyként a bécsi Udvari Haditanácsnál szolgált, majd 1846-ban erdélyi főhadparancsnokká nevezték ki. E minőségében 1848. május 29-én ő nyitotta meg az utolsó erdélyi országgyűlést, amely kimondta a Magyarországgal való uniót.

A Batthyány-kormány megalakulása után az erdélyi főhadparancsnokságot is a magyar hadügyminiszter alá rendelték, Puchner azonban magyar származása ellenére nem volt sem az unió, sem az alkotmány híve. A magyar minisztérium utasításait rendre figyelmen kívül hagyta és Latour bécsi hadügyminiszter – többnyire titkos csatornákon eljuttatott – utasításait követte. Az 1848. október 3-ai uralkodói manifesztum következményeként október 18-án nyíltan megtagadta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek és ostromállapotot hirdetett ki. Nagyszebeni főhadiszállásáról irányította az erdélyi hadműveleteket, melyek következtében december közepéig – Háromszék kivételével – egész Erdély a császáriak kezére jutott.

Az erdélyi magyar csapatok élére december 8-án kinevezett Bem tábornok sikerei után Puchner maga állt az erdélyi császári hadsereg élére. Az erdélyi téli hadjárat kezdetben váltakozó sikerrel folyt. Puchner a január 17-i gálfalvi ütközetet elvesztette, de Bem Nagyszeben ellen indított január 21-ei támadását sikerült visszavernie, majd február 4-én, a vízaknai ütközetben csaknem döntő vereséget mért a magyar csapatokra. Az 1849. február 9-i piski ütközetben végül Bem csapatai győztek és rövidesen felszabadították Erdélyt. Puchner a megmaradt császári és cári csapatokkal Havasalföldre szorult ki. A szabadságharc elleni akciókban ezután már nem vett részt.

Rövidesen Bécsbe utazott, hogy vereségét igazolja. Mentségeit el is fogadták, mert Bem elleni január 21-ei nagyszebeni és február 4-ei vízaknai győzelmei jutalmául március 13-án lovassági tábornokká léptették elő, és megkapta a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét. 1849 októberében az Osztrák Császárság egyik koronatartományát képező Lombard-Velencei Királyság (Königreich Lombardo-Venetien) Velence tartományának kormányzója lett, de rövidesen, 1850. július 22-én lemondott, betegsége miatt nyugalomba kellett vonulnia. Bikali birtokán temették el.

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b c Puchner, Anton Freiherr von (BLKÖ)

Források

További információk