„Villámhárító” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
át kellene fogalmazni
+tataroz, átfogalmaz
Címke: tataroz vagy építés alatt sablon kihelyezve
2. sor: 2. sor:
[[Fájl:Blitzableiter1.jpg|bélyegkép|right|200px|Villámhárító egy háztetőn]]
[[Fájl:Blitzableiter1.jpg|bélyegkép|right|200px|Villámhárító egy háztetőn]]


{{tataroz}}
⚫
A '''villámhárító''' egy elektromosan jól vezető, mechanikailag erős anyagból - többnyire acélból - készült szerkezet. Három fő részből áll, melyek mindegyike számos darabból állhat. A felfogót az építmény tetejére erősítik, majd az építményhez egy villámvédelmileg minősített földelést építenek. A kettőt levezetővel kötik össze. A villámhárító feladata, hogy megvédje a felfogó védelmi terébe tartozó területet a [[villám]]csapástól. Ha az építmény vonzásterében villám alakul ki, az ne véletlenszerűen, hanem előre tervezett és kiépített, biztonságos módon érje el a földet, és ott megfelelő elvezetésre kerüljön. A villámhárító nélkül a villám az épület anyagán keresztül haladna, ahol tüzet vagy más károkat okozhat, esetleg a benn tartózkodók életét veszélyeztetné.

A '''villámhárító''' egy elektromosan jól vezető, mechanikailag erős anyagból - többnyire acélból - készült szerkezet. A villámhárító feladata, hogy megvédje a felfogó védelmi terébe tartozó területet a [[villám]]csapástól azzal, hogy a területen felhalmozódott elektromos töltések egy része a villámhárítón el tud távozni.

⚫
Három fő részből áll, melyek mindegyike számos darabból állhat. A felfogót az építmény tetejére erősítik, majd az építményhez egy villámvédelmileg minősített földelést építenek. A kettőt levezetővel kötik össze. Ha az építmény vonzásterében villám alakul ki, az ne véletlenszerűen, hanem előre tervezett és kiépített, biztonságos módon érje el a földet, és ott megfelelő elvezetésre kerüljön. A villámhárító nélkül a villám az épület anyagán keresztül haladna, ahol tüzet vagy más károkat okozhat, esetleg a benn tartózkodók életét veszélyeztetné.


A villámhárító működési elvét [[Benjamin Franklin]] találta fel 1749-ben [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]]<ref>[http://www.mos.org/sln/toe/kite.html ''Franklin Sárkánya'']</ref> és – esetleg tőle függetlenül - [[Václav Prokop Diviš|Prokop Diviš]] 1754-ben [[Európa|Európában]]. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Prokop Diviš önállóan fedezte volna fel.<ref>{{Cite journal | issn = 0021-1753 | volume = 43 | issue = 4 | pages = 351–357 | last = Hujer | first = Karel | title = Father Procopius Diviš — The European Franklin | journal = Isis | date = December 1952 | url = http://www.jstor.org/stable/227388}}</ref><ref>{{Cite journal | issn = 0021-1753 | volume = 43 | issue = 4 | pages = 358–364 | last1 = Cohen | first1 = I. Bernard | authorlink1 = I. Bernard Cohen | last2 = Schofield | first2 = Robert | title = Did Diviš Erect the First European Protective Lightning Rod, and Was His Invention Independent? | journal = Isis | date = December 1952 | url = http://www.jstor.org/stable/227389}}</ref>
A villámhárító működési elvét [[Benjamin Franklin]] találta fel 1749-ben [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]]<ref>[http://www.mos.org/sln/toe/kite.html ''Franklin Sárkánya'']</ref> és – esetleg tőle függetlenül - [[Václav Prokop Diviš|Prokop Diviš]] 1754-ben [[Európa|Európában]]. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Prokop Diviš önállóan fedezte volna fel.<ref>{{Cite journal | issn = 0021-1753 | volume = 43 | issue = 4 | pages = 351–357 | last = Hujer | first = Karel | title = Father Procopius Diviš — The European Franklin | journal = Isis | date = December 1952 | url = http://www.jstor.org/stable/227388}}</ref><ref>{{Cite journal | issn = 0021-1753 | volume = 43 | issue = 4 | pages = 358–364 | last1 = Cohen | first1 = I. Bernard | authorlink1 = I. Bernard Cohen | last2 = Schofield | first2 = Robert | title = Did Diviš Erect the First European Protective Lightning Rod, and Was His Invention Independent? | journal = Isis | date = December 1952 | url = http://www.jstor.org/stable/227389}}</ref>

A lap 2020. február 18., 09:45-kori változata

 Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: Az anon által beszúrt szöveg ("Működése" szakasz) szerint át kellene fogalmazni, a most meglévő szöveg valóban nem jó!
Villámhárító egy háztetőn
 Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját!
Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre!
Legutóbbi módosítás: 2020. február 18.

A villámhárító egy elektromosan jól vezető, mechanikailag erős anyagból - többnyire acélból - készült szerkezet. A villámhárító feladata, hogy megvédje a felfogó védelmi terébe tartozó területet a villámcsapástól azzal, hogy a területen felhalmozódott elektromos töltések egy része a villámhárítón el tud távozni.

Három fő részből áll, melyek mindegyike számos darabból állhat. A felfogót az építmény tetejére erősítik, majd az építményhez egy villámvédelmileg minősített földelést építenek. A kettőt levezetővel kötik össze. Ha az építmény vonzásterében villám alakul ki, az ne véletlenszerűen, hanem előre tervezett és kiépített, biztonságos módon érje el a földet, és ott megfelelő elvezetésre kerüljön. A villámhárító nélkül a villám az épület anyagán keresztül haladna, ahol tüzet vagy más károkat okozhat, esetleg a benn tartózkodók életét veszélyeztetné.

A villámhárító működési elvét Benjamin Franklin találta fel 1749-ben Amerikában[1] és – esetleg tőle függetlenül - Prokop Diviš 1754-ben Európában. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Prokop Diviš önállóan fedezte volna fel.[2][3]

Történelem

19. századi esernyőre szerelt „Franklin cső”

A villám a történelem kezdetétől foglalkoztatta az emberiséget. A technikai fejlődés előrehaladtával a villámcsapás elleni védekezés is utat tört magának. A villám bármilyen anyagú építményben (kő, fa, beton, széna) - képes jelentős, akár megsemmisítő - kárt okozni. Az ipari forradalom során egyre komolyabb értékek születtek, melyek védelme stratégiai fontosságúvá vált.

A 19. században a villámhárító dekorációs elem lett. A villámhárítókra üvegből készült díszeket húztak.[4] Ezeknek a díszeknek a fő célja az volt, hogy bizonyítékul szolgáljon az esetleges villámütésre. Ha vihar után a dísz széttört, akkor a tulajdonosnak ez jelezte, hogy meg kell vizsgálnia a villámhárítót, és az építményt, nem károsodott-e.

Működése

A müködési mechanizmusa az egyszerü elektrotechnikán alapul, a feladata a töltéskiegyenlítés a védett objektum körzetében és nem a villám levezetése. Erre a szabványokban meghatározott vezetökeresztmetszetek egyébként is alulméretezettek lennének. Ahhoz, hogy esetenként 2-3 kA áramot biztonságban elvezessünk min. 400 mm² vezetökeresztmetszetre lenne szükség. A villámháríto azért hegyes, mert a csúcshatás miatt az elektronok könnyebben kiléphetnek egyfajta töltéskiegyenlítödést okozva, amely így a levegöben lévö potenciálkülönbséget csökkenti. Avagy csökkenti az elektromos kisülés esélyét.

Amennyiben az alább ismertetett módon müködne a villámháríto, akkor villámlevezetönek kellene hívnunk.

A védett létesítmény környezetében keletkező villámcsapáshoz tartozó orientációs pontba a villámhárító valamelyik felfogójából vagy épp levezetőjéből indul ki az az ellenkisülés, amiben majd a villámcsapás végbemegy.

A felfogó általában egy acélrúd, megfelelő, villamosan vezető, korrózióvédő anyaggal bevonva. Ezt egy mechanikailag erős tartószerkezet rögzíti az épület tetejéhez. Ehhez kapcsolódik a levezető, mely többnyire korrózióvédett acélsodrony, szintén mechanikailag előírt rögzítéssel mind a felfogóhoz, mind a teljes nyomvonalán az épület tartószerkezetéhez. Végül a levezető az épített földelő-rendszer kivezetéseihez csatlakozik.

A felfogót a méret, elrendezés tekintetében az adott épület villámvédelmi besorolása szerint kell tervezni. A levezetők elhelyezése az épületburkolat, illetve burkolat alatti anyagának megfelelő besorolás szerinti távtartókkal és mennyiségben kerül elhelyezésre a statikai és tűzvédelmi előírások betartásával. A földelés többféle lehet. Megfelelő minősítés esetén akár az épület vasbeton alapja is szolgálhat betonalap földelőül, de emellett rúd- és lemezföldelők, komolyabb, kiterjedt helyeken földelőhálók is alkalmazhatók a villámvédelemre vonatkozó speciális előírások betartása mellett. Az áramszolgáltató által előírt, az érintésvédelmet szolgáló földelőrudak önmagukban nem elegendők villámvédelemre!

Távvezetékek védelmére a vezetékekkel párhuzamos, azok felett futó, az oszlopok szerkezete által földelt vezetéket használnak.

A villámhárító nem véd a saját maga által vezetett, illetve más, közeli villámcsapások másodlagos hatásaitól. Ezek kockázatát a további előírások/lehetőségek (EPH - egyenpotenciálra hozás, illetve többlépcsős túlfeszültség védelem) alkalmazásával lehet csökkenteni.

A 30 méternél alacsonyabb épületeknél a villámhárító egy 45 fokos védelemkúpot képez,[5] amelynek a földelési sugara megközelítőleg egyenlő a villámhárító magasságával. Magasabb épületeken a védett terület körülbelül 30 méter sugarú lehet.[6]

Mivel ez nem kielégítő magasabb épületeknél, egy eddigieknél jobb megoldást fejlesztett ki Dr Horváth Tibor,[7] az úgynevezett gördülő gömb technikát. Hogy megértsük hogyan működik ez, tudnunk kell hogyan működik a villám. Amikor átívelés van a föld felé, akkor a legközelebbi, a földdel hasonló potenciálú tárgy felé igyekszik haladni. A maximális távolságot minden egyes kisülésnél kritikus távolságnak nevezik és ez arányos az elektromos feszültség nagyságával. Ezen a kritikus távolságon belül azokon a tárgyakon keresztül fog megtörténni az átívelés, amelyek legközelebb állnak a villámot létrehozó magas potenciálú helyhez.[8]

Ahogy a villám átível, azon a tárgyon keresztül fog haladni, amely a kritikus távolságon belül van, és potenciálja közel van a földpotenciálhoz, vagy megegyezik azzal. Ezt figyelembe véve egy gömböt rajzolhatunk a villám lehetséges átívelési pontjai körül. Ennek alapján megállapítható, melyik részek biztonságosak a villámtól. Ott, ahol nagy valószínűség van a villámcsapásra, villámhárítót helyeznek el.

Jegyzetek

  1. ↑ Franklin Sárkánya
  2. ↑ Hujer, Karel (1952. december 1.). „Father Procopius Diviš — The European Franklin”. Isis 43 (4), 351–357. o. ISSN 0021-1753.  
  3. ↑ (1952. december 1.) „Did Diviš Erect the First European Protective Lightning Rod, and Was His Invention Independent?”. Isis 43 (4), 358–364. o. ISSN 0021-1753.  
  4. ↑ "Antique Lightning Rod Ball Hall of Fame". Antique Bottle Collectors Haven. (glass lightning balls collection)
  5. ↑ Donlon, Tim, „Lightning Protection for Historic Buildings". Cathedral Communications Limited, 2001.
  6. ↑ Encyclopædia Britannica, Encyclopaedia Britannica Ultimate Reference Suite, Encyclopædia Britannica, "lightning rod.". o. (2010) 
  7. ↑ Z. A. Hartono & I. Robiah, "Misconceptions about lightning and its relation to air terminal design errors", 26. oldal, CIGRE C4 Colloquium 2010, Kuala Lumpur, 16 – 19 May, 2010.
  8. ↑ Installation requirements for lightning protection systems - UL 96A 4.7.3.4.2
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Villámhárító&oldid=22281308”