„Dmitro Ivanovics Tkacs” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
|||
| 35. sor: | 35. sor: | ||
==Források== |
==Források== |
||
* Dmitro Tabacsnik (szerkesztőbizottság elnöke): ''Ukrajinszka diplomaticsna enciklopegyija,'' 5. kötet (Sz-Ja), FOLIO kiadó, Harkiv, 2013, ISBN |
* Dmitro Tabacsnik (szerkesztőbizottság elnöke): ''Ukrajinszka diplomaticsna enciklopegyija,'' 5. kötet (Sz-Ja), FOLIO kiadó, Harkiv, 2013, {{ISBN|978-966-03-6658-9}}, p. 122. |
||
* [https://www.krok.edu.ua/ua/pro-krok/spivrobitniki/tkach-dmitro-ivanovich Dmitro Tkacs oldala a KROK Egyetem honlapján (ukránul)] |
* [https://www.krok.edu.ua/ua/pro-krok/spivrobitniki/tkach-dmitro-ivanovich Dmitro Tkacs oldala a KROK Egyetem honlapján (ukránul)] |
||
A lap 2020. február 5., 18:13-kori változata
| Dmitro Ivanovics Tkacs | |
| Született | 1950. december 22. (73 éves) Turijszk |
| Állampolgársága | ukrán |
| Foglalkozása | diplomata |
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dmitro Ivanovics Tkacs (ukránul: Дмитро Іванович Ткач; Turijszk, 1950. december 22.) ukrán diplomata, egyetemi tanár. 1992–1997 és 2006–2010 között Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott követe volt Magyarországon. A politikatudományok kandidátusa és a történettudományok doktora.
Életrajza
Az Ukrajna Volinyi területén fekvő Turijsz településen született 1950-ben.
1966–1967 között esztergályosként dolgozott a Liszicsanszki Szódagyárban. 1967-től 1970-ig műszaki rajzoló és tervező-technikus volt az Ipari Gumitermékek Liszicsanszki Gyárában. 1970–1972 között az Automatizálási Kísérleti Tervezőintézet szjevjerodonecki intézetében a Komszomol-bizottság titkára volt. Munka mellett tanult a Harkivi Műszaki Egyetem rubizsnei vegyipari kihelyezett tagozatán, ahol 1972-ben vegyipari gépészmérnöki végzettséget szerzett.
1972–1973-ban katonai szolgálatot teljesített. Ezt követően közel másfél évtizedig az Ukrán Kommunista Párt (KPU) ifjúsági szervezetének, az Ukrán Komszomolnak (LKSZMU) a munkatársa volt. 1973–1974-ben az Ipari Gumitermékek Liszicsanszki Gyárának Komszomol-titkára volt, majd 1974–1976 között az Ukrán Kommunista Párt kijevi pártfőiskoláján tanult politikatudományt.
1976–1977-ben az Ukrán Komszomol Vorosilovgrádi területi bizottságánál volt oktató. 1977–1979 között a Komszomol Szverdlovszki területi bizottságának első titkára volt, 1979 és 1982 között az Ukrán Komszomol Vorosilivgradi területi bizottságának másod-, majd első titkáraként dolgozott, majd 1982–1986 között az Ukrán Komszomol Központi Bizottságának titkára volt.
1986 és 1989 között a Szovjetunió Külügyminisztériumának Diplomáciai Akadémiáján tanult Moszkvában. Ebben az évben megvédte kandidátusi disszertációját is, a történettudományok kandidátusa lett. Az akadémia elvégzése után a Szovjetunió budapesti nagykövetségére került, ahol előbb első titkára, majd tanácsosi rangban tevékenykedett.
1992 februárjában a Szovjetunió felbomlását követően létrejött független Ukrajna első külképviseleteként megalakult budapesti ukrán nagykövetség vezetője lett ideiglenes ügyvivőként. 1992 májusától Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott követeként képviselte Ukrajnát Magyarországon 1997 decemberéig.[1] 1993 márciusától budapesti székhellyel Szlovéniában is akkreditálva volt nagykövetként, valamint képviselte Ukrajnát a Duna Bizottságban. Hazatérését követően, 1998 júliusa és 2000 júliusa között Ukrajna külügyminiszterének helyettese volt.
2000-től az ukrajnai felsőoktatásban dolgozott. 2000 és 2004 között a Régióközi Vezetőképző Akadémia (MAUP) nemzetközi kapcsolatokért felelős rektor-helyettese (elnök-helyettese) volt. 2004-től a politológiai tudományok doktora. Disszertációját a 20-21. századi magyarországi politikai átalakulások témakörében készítette.
2004-től a gazdaságtudományi és jogi képzést nyújtó kijevi székhelyű KROK Egyetemen dolgozik egyetemi tanérként. Közben, 2005–2006-ban miniszter-helyettesi rangban a Dnyeszter-melléki rendezéssel kapcsolatos tárgyalásokon Ukrajna különleges képviselője volt.
2006. február és 2010 között második külszolgálatát töltötte Magyarországon Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott követeként.[2] 2010-es hazatérését követően újra a KROK egyetem munkatársa, a nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettes, valamint a Nemzetközi kapcsoltok és Újságírás Tanszék vezetője. Közel ötven tudományos publikációja jelent meg, ezek többsége Magyarországgal foglalkozik.
Képviselőjelöltként az Erő és Becsület (Szila i Cseszty) párt listájának 37. helyén indult a 2019. júliusi előrehozott ukranai parlamenti választáson.[3] A párt azonban egy tized százaléknál is rosszabb eredményt ért el és egyetlen képviselője sem került be az Ukrán Legfelsőbb Tanácsba.
Magánélete
Hobbija a tenisz és a horgászat. Szabadidejében képzőművészettel is foglalkozik. Fafaragásokat és kerámiákat készít. Kerámia-alkotásaiből több kiállítás is nyílt.
Anyanyelvén kívül magyarul és oroszul beszél.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Kitsoft: Угорщина - З історії Посольства України в Угорщині (ua nyelven). hungary.mfa.gov.ua. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
- ↑ УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ Про призначення Д. Ткача Надзвичайним і Повноважним Послом України в Угорській Республіці. zakon.rada.gov.ua. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
- ↑ Центральна виборча комісія - Вибори народних депутатів України 2019. www.cvk.gov.ua. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
Források
- Dmitro Tabacsnik (szerkesztőbizottság elnöke): Ukrajinszka diplomaticsna enciklopegyija, 5. kötet (Sz-Ja), FOLIO kiadó, Harkiv, 2013, ISBN 978-966-03-6658-9, p. 122.
- Dmitro Tkacs oldala a KROK Egyetem honlapján (ukránul)