„Ride the Lightning” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
4. sor: 4. sor:
| típus = [[nagylemez]]
| típus = [[nagylemez]]
| megjelent = [[1984]]. [[július 27.]]
| megjelent = [[1984]]. [[július 27.]]
| felvételek = [[1984]].
| felvételek = [[1984]]. [[február 20.]]-[[március 14.]]
| stílus = [[Thrash metal]]
| stílus = [[Thrash metal]]
| hossz = 47 perc 47 mp
| hossz = 47 perc 25 mp
| kiadó = Elektra Records
| kiadó = Megaforce
| producer = [[Metallica]], Flemming Rasmussen, Mark Whitaker
| producer = [[Metallica]], <br> [[Flemming Rasmussen]]
| kritikák =
| kritikák =
* ''Allmusic.com'' [[Kép:4hvof5.svg|(5/5)]] [http://www.allmusic.com/album/r12989 link]
* ''Allmusic.com'' [[Kép:4hvof5.svg|(5/5)]] [http://www.allmusic.com/album/r12989 link]
18. sor: 18. sor:
}}
}}


A '''''Ride The Lightning''''' a [[Metallica]] nevű együttes második albuma. A zenekarnak itt már a [[Kill ’Em All]]-hoz képest egy jóval érettebb produkcióját hallhatjuk, hosszabb, komplexebb számokkal (lásd a lemezt záró 9 perces instrumentális ''The Call of Ktulu''-t).
A '''''Ride The Lightning''''' a [[Metallica]] nevű együttes második albuma, mely [[1984]]. [[július 27.|július 27]]-én jelent meg a [[Megaforce Records]] független lemezkiadó gondozásában. Az albumot három hét alatt vették fel a [[koppenhága]]i Sweet Silence Studios-ba, a producer Flemming Rasmussen volt.


A zenekarnak itt már a [[Kill ’Em All]]-hoz képest egy jóval érettebb produkcióját hallhatjuk, hosszabb, komplexebb számokkal. Ennek egyik fő oka [[Cliff Burton]] basszusgitáros volt, aki zeneileg jóval érettebb volt társainál, és sokkal nagyobb mértékben járult hozzá a dalszerzéshez. Mivel az együttes első albumával a [[thrash metal]] műfaj vezéregyéniségévé vált, hatásukra az új csapatok még gyorsabb zenét kezdtek játszani. A Metallica azonban más hozzáállással készítette el új albumát, így az azon szereplő számokban a hagyományos thrash metal dalokat akusztikus hangszerekkel bővítették ki, valamint klasszikus zenére hasonlító megoldások is megjelentek, a dalok ezáltal harmonikusabbá váltak. Emellett felkerült az albumra egy lassú, bensőséges dal is ''Fade to Black'' címmel. Ezen elemek és megoldások akkoriban teljesen szokatlanok voltak egy thrash metal csapattól, így a zenekar új távlatokat nyitott meg mind önmaga, mind a műfaj számára.
⚫
A szövegek laza koncepciót alkotnak, a dalok a halálról szólnak különböző megközelítésben. Ez a fajta konceptuális egység megjelenik az ezt követő [[Master of Puppets]]-en, illetve az [[…And Justice for All]]-on is, persze más témákban.


⚫
Az album címe [[Stephen King]] ''[[Végítélet (regény)|Végítélet]]'' című regényéből származik. Maga a ''riding the lightning'' ("A villám meglovaglása") kifejezés a villamosszékes kivégzésre utal. A szövegek laza koncepciót alkotnak, a dalok a halálról szólnak különböző megközelítésben. Ez a fajta konceptuális egység megjelenik az ezt követő [[Master of Puppets]]-en, illetve az [[…And Justice for All]]-on is, persze más témákban. Ez az első Metallica album, amelyen [[Kirk Hammett]], és az utolsó, amelyen [[Dave Mustaine]] is szerepel dalszerzőként.
A ''Ride the Lightning'' és a ''The Call of Ktulu'' dalokban [[Dave Mustaine]] is szerepel dalszerzőként. Kislemezként a ''[[Fade to Black (dal)|Fade to Black]]'', a ''[[Creeping Death]]'' és a ''[[For Whom the Bell Tolls]]'' jelent meg.

A lemezt mind a rajongók, mind a kritikusok pozitív fogadtatásban részesítették, precízebb, kidolgozottabb és ambíciózusabb alkotásnak ítélték, mint elődjét. A zenekar az albumot a ''Bang That Head That Doesn't Bang'' turné keretében népszerűsítette, [[1984]] őszén [[Európa|Európában]], [[1985]] tavaszán pedig Észak-Amerikában. Az év további részében olyan nagyszabású fesztiválokon is részt vehettek, mint a ''Monsters of Rock'' és a ''Day on the Green''. Az album a Billboard 200-as listán a 100. helyen végzett (dacára annak, hogy számait egyáltalán nem játszották a rádiók), míg az UK Albums Charton a 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, aminek révén az [[Elektra Records|Elektra]] lemezkiadó felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így [[1985]] novemberétől már az Elektra terjesztette az albumot.

Eredetileg csak a ''Creeping Death'' jelent meg kislemezként, majd az Elektrával való szerződést követően még két szám: a ''Fade to Black'', és a ''For Whom the Bell Tolls''.

Bár kezdetben csak 75 000 példányt készítettek belőle, a Ride the Lightning 1987-ben aranylemez lett (500 000 eladott példány), 2012-re pedig 6 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban.


A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin ''Minden idők 100 legjobb metalalbuma'' listáján a 11. helyre rangsorolta.<ref>{{cite web| |title=The 100 Greatest Metal Albums of All Time |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/the-100-greatest-metal-albums-of-all-time-w486923 |publisher=Rolling Stone |accessdate=2017-07-13}}</ref>
A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin ''Minden idők 100 legjobb metalalbuma'' listáján a 11. helyre rangsorolta.<ref>{{cite web| |title=The 100 Greatest Metal Albums of All Time |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/the-100-greatest-metal-albums-of-all-time-w486923 |publisher=Rolling Stone |accessdate=2017-07-13}}</ref>


==Háttér és felvétel==
==Történet==
A Metallica a ''Kill 'Em All'' promóciós turnéja után hozzálátott új albumának megírásához. [[1983]] szeptemberében már koncerteken is játszották az addigra elkészült dalokat. Mivel a zenekarnak kevés pénze volt, tagjai gyakran rajongóknál szálltak meg élelem és fekhely gyanánt, közben pedig az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] különböző klubjaiban játszottak. Helyzetüket tovább rontotta, hogy [[Boston (város|Boston]]ban ellopták a felszereléseik nagy részét, és végül az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] zenekarnak kellett kisegíteni őket. A koncertekből végül elegendő pénzt gyűjtöttek össze, és béreltek egy házat [[El Cerrito]]-ban, [[Kalifornia|Kaliforniában]].
A Metallica [[1984]] februárjában látott hozzá a második album munkálatainak. A felvételekre a [[koppenhága]]i Sweet Silence stúdióban került sor, február 20-án. A próbákat már előbb elkezdték a [[Mercyful Fate]] heavy metal együttes próbatermében.<ref name="Ride The Lightning">{{cite web |url=http://www.hardrock.hu/?q=node/3472 |title= Évtizedelő - 1984 : Ride The Lightning lemezkritika |accessdate= 2011-03-06 |format= |work=|language=angol}}</ref> A készülődő lemez felvételei március 14-én fejeződtek be, a zenekar és [[Flemming Rasmussen]] producer irányításával. A lemez ''[[Ride the Lightning]]'' címmel jelent meg 1984. július 27-én,<ref name="Metallica.com">{{cite web |url=http://www.metallica.com/timeline.asp?page=events&n_categoryid=808&year=1984 |title=Metallica.com |publisher=Metallica.com |date= |accessdate=2010-11-13 |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090217131014/http://www.metallica.com/timeline.asp?page=events&n_categoryid=808&year=1984 |archivedate=2009-02-17 }}</ref> továbbra is a Megaforce és a Music for Nations gondozásában. A Bronze Records ugyan szerződést ajánlott, a zenekar viszont elutasította azt, hogy majd később egy nagyobb céghez igazolhassanak.<ref name="Ride The Lightning" /> Egy [[Franciaország|francia]] nyomdai hiba következményeként az albumnak egy kis példányszámú, zöld színezetű borítója is megjelent, amely ma a gyűjtők féltett darabjai közé tartozik.

Bár a ''Kill 'Em All'' remek fogadtatásra talált az underground színtéren, egyik leggyakrabban megfogalmazott kritika vele kapcsolatban [[James Hetfield]] nem túl képzett hangja. Mivel Hetfield figyelmét egyébként is megosztotta a ritmusgitár használata, valamint az éneklés, a zenekar felkérte [[John Bush]]-t, az [[Armored Saint]] énekesét, hogy csatlakozzon hozzájuk. Bush a felkérést visszautasította, később pedig az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] énekese lett. Hetfield végül egyre magabiztosabbá vált, az évek során pedig az egyik legelismertebb metal-énekessé vált.

A felvételek [[1984]]. február 20-án kezdődtek meg a koppenhágai Sweet Silence stúdióban. [[Lars Ulrich]] dobos [[Flemming Rasmussen]]t kérte fel producernek, mivel tetszett neki honfitársa munkája a [[Rainbow (angol együttes)|Rainbow]] ''[[Difficult to Cure]]'' lemezén. Rasmussen, bár még korábban nem hallott a Metallicáról, beleegyezett abba, hogy producelje az albumot, annak ellenére, hogy stúdiójának alkalmazottai megkérdőjelezték a zenekar tehetségét. Rasmussen azonban, miután meghallgatta a zenekar korábbi felvételeit, úgy érezte, hogy az együttes komoly potenciállal rendelkezik. A [[Metallica]] még egyik nagy példaképük, a [[Mercyful Fate]] próbatermét is használhatta.

Mielőtt stúdióba vonultak volna, a zenekar tagjai (még az Egyesült Államokban) különféle [[Jam (zene)|dzsemmelés]]ek során gyűjtöttek ötleteket az új lemezhez. Végül Hetfield és Ulrich gyűjtötték egy csokorba a legerősebb riffeket, amelyekből aztán kialakultak a dalok is. A stúdiózást megelőzően négy dal készült el, míg a másik négy dalt a stúdióban írták meg. Ez egy új helyzet volt a csapat számára, ugyanis a Kill 'Em All felvételei idején már minden dalt előre megírtak. Pénzügyi okok miatt csak a stúdióban tudtak szállást biztosítani önmaguknak. Azonban ott nappal más előadók dolgoztak, ezért a Metallica felvételei az éjjeli órákban készültek, nappal pedig a gyakorlószobában aludtak.

A stúdiót több neves lemezkiadó cég képviselői is meglátogatták, ahol a Metallicára is felfigyeltek. A felvételek elkészülte után a csapat kis híján aláírta a szerződést a [[Bronze Records]]-al, ám az ő képviselőjük, [[Gerry Bron]] nem volt elégedett a lemez hangzását illetően. Azt szerette volna, ha az Egyesült Államokban [[Eddie Kramer]] hangmérnök újrakeverné azt, és kilátásba helyezte a teljes lemez újbóli felvételét is. Ebbe a zenekar nem ment bele, pedig a Bronze már hirdetni kezdte Amerikában a Metallicát, mint új ügyfelüket.


Az album költségvetése eredetileg 20 000 dollár volt, a végső összeg azonban 30 000 dollárra rúgott. Ezt a Megaforce Records nem tudta kifizetni, így az európai kiadójuk, a Music for Nations fedezte a költségeket. A Metallica elégedetlen volt a Megaforce-al emiatt, valamint az albummal kapcsolatos promóció elmaradása miatt, ezért aztán elváltak útjaik a [[Jon Zazula]] vezette kiadóval. Az új kiadójuk végül az [[Elektra Records]] lett, akik az egyik [[San Francisco (város)|San Francisco]]-i koncerten figyeltek fel rájuk, a kiadó egyik munkatársa, Michael Alago pedig a koncertet követően meghívta az Elektra elnökét a Metallica augusztusi, [[New York]]-i koncertjére, ahol rajtuk kívül még az [[Anthrax (együttes)|Anthrax]] is fellépett, valamint a [[Raven (brit együttes)|Raven]] volt a főzenekar. A komoly anyagiakat ígérő, nyolc albumra szóló szerződést a felek végül [[1984]]. szeptember 12-én ütötték nyélbe, az Elektra pedig november 19-én újból kiadta az albumot. Ezzel egyidejűleg a csapat új menedzserei Peter Mensch és Cliff Burnstein lettek.
A lemez komoly fejlődést mutatott a hangszerelést és a dalszerkezeteket illetően. A zúzós thrash metal témák akusztikus elemekkel keveredtek, sőt klasszikus zenére hasonlító megoldások is megjelentek, úgymint például az albumot egy akusztikus bevezetővel nyitó ''Fight Fire with Fire''-ben.<ref name="hammerworld200605">{{cite journal |quotes=no |year=2006 |month=május |title=Klasszikus: Metallica - Master Of Puppets |journal=Hammer World |issue= |pages=28 |accessdate=2011-03-06|language=angol}}</ref> A változatos tempójú számokban ezentúl már direktebb, hagyományosabb rocktémák is felbukkantak.<ref name="hammerworld200605" /> Az albumon összetettebb és hosszabb számok kaptak helyet, zeneileg pedig sokkal kifinomultabb lett, mint a ''Kill 'Em All.''<ref name="hammerworld200605" /> A lemezre egy lassú, bensőséges dal, a ''Fade to Black'' is felkerült. A dal előzménye, hogy a zenekar előtt sorra megoldhatatlannak tűnő akadályok tornyosultak, például ellopták a ''Kill 'Em All'' felvételéhez használt felszerelésüket.<ref name="hammerworld200605" /> A balladisztikus hangvételű szám megjelenése óriási megdöbbenést váltott ki, ugyanis akkoriban thrash metal albumokon ilyen nem fordult elő. Ezek a lassú, befelé forduló dalok megkülönböztették a Metallicát a többi [[thrash metal]] zenekartól. A kísérletezést tovább erősítette az instrumentális zárószám, a ''The Call of Ktulu''.


==Zene és dalszövegek==
A dalszövegek terén változások mutatkoztak első albumukhoz képest. A [[heavy metal]]t dicsőítő sorok helyett ezúttal már történelmi, irodalmi, és háborús témákat feszegettek a szövegek.<ref name="Ride The Lightning" /> Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzére utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit villamosszékes kivégzésre ítéltek. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A ''Fade to Black'' dal egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. A ''Trapped Under Ice'' pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, [[2012]]-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.<ref name="Ride The Lightning" />. Az albumot záró instrumentális ''The Call of Ktulu'' címét [[Howard Phillips Lovecraft|H. P. Lovecraft]] ''[[Cthulhu hívása]]'' című novellája inspirálta.
A dalszövegek terén változások mutatkoztak első albumukhoz képest. A [[heavy metal]]t dicsőítő sorok helyett ezúttal már történelmi, irodalmi, és háborús témákat feszegettek a szövegek.<ref name="Ride The Lightning" /> Az albumnyitó ''Fight Fire with Fire'' az [[Armageddon]]ról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a ''Ride the Lightning'' volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a [[villamosszék]]es kivégzére utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit villamosszékes kivégzésre ítéltek. A ''For Whom the Bell Tolls'' [[Ernest Hemingway]] ''[[Akiért a harang szól]]'' című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A ''Fade to Black'' dal egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. A ''Trapped Under Ice'' pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az ''Escape'' dalt [[James Hetfield]] saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, [[2012]]-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A ''Creeping Death'' című dal pedig a [[zsidók]] kivonulását dolgozza fel az [[egyiptom]]i rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.<ref name="Ride The Lightning" />. Az albumot záró instrumentális ''The Call of Ktulu'' címét [[Howard Phillips Lovecraft|H. P. Lovecraft]] ''[[Cthulhu hívása]]'' című novellája inspirálta.


A lap 2020. január 24., 23:56-kori változata

Metallica
Ride The Lightning
nagylemez
Megjelent1984. július 27.
Felvételek1984. február 20.-március 14.
StílusThrash metal
Nyelvangol
Hossz47 perc 25 mp
KiadóMegaforce
ProducerMetallica,
Flemming Rasmussen
Kritikák
Metallica-kronológia
Kill ’Em All
(1983)		Ride the Lighning
(1984)		Master of Puppets
(1986)
Sablon • Wikidata • Segítség

A Ride The Lightning a Metallica nevű együttes második albuma, mely 1984. július 27-én jelent meg a Megaforce Records független lemezkiadó gondozásában. Az albumot három hét alatt vették fel a koppenhágai Sweet Silence Studios-ba, a producer Flemming Rasmussen volt.

A zenekarnak itt már a Kill ’Em All-hoz képest egy jóval érettebb produkcióját hallhatjuk, hosszabb, komplexebb számokkal. Ennek egyik fő oka Cliff Burton basszusgitáros volt, aki zeneileg jóval érettebb volt társainál, és sokkal nagyobb mértékben járult hozzá a dalszerzéshez. Mivel az együttes első albumával a thrash metal műfaj vezéregyéniségévé vált, hatásukra az új csapatok még gyorsabb zenét kezdtek játszani. A Metallica azonban más hozzáállással készítette el új albumát, így az azon szereplő számokban a hagyományos thrash metal dalokat akusztikus hangszerekkel bővítették ki, valamint klasszikus zenére hasonlító megoldások is megjelentek, a dalok ezáltal harmonikusabbá váltak. Emellett felkerült az albumra egy lassú, bensőséges dal is Fade to Black címmel. Ezen elemek és megoldások akkoriban teljesen szokatlanok voltak egy thrash metal csapattól, így a zenekar új távlatokat nyitott meg mind önmaga, mind a műfaj számára.

Az album címe Stephen King Végítélet című regényéből származik. Maga a riding the lightning ("A villám meglovaglása") kifejezés a villamosszékes kivégzésre utal. A szövegek laza koncepciót alkotnak, a dalok a halálról szólnak különböző megközelítésben. Ez a fajta konceptuális egység megjelenik az ezt követő Master of Puppets-en, illetve az …And Justice for All-on is, persze más témákban. Ez az első Metallica album, amelyen Kirk Hammett, és az utolsó, amelyen Dave Mustaine is szerepel dalszerzőként.

A lemezt mind a rajongók, mind a kritikusok pozitív fogadtatásban részesítették, precízebb, kidolgozottabb és ambíciózusabb alkotásnak ítélték, mint elődjét. A zenekar az albumot a Bang That Head That Doesn't Bang turné keretében népszerűsítette, 1984 őszén Európában, 1985 tavaszán pedig Észak-Amerikában. Az év további részében olyan nagyszabású fesztiválokon is részt vehettek, mint a Monsters of Rock és a Day on the Green. Az album a Billboard 200-as listán a 100. helyen végzett (dacára annak, hogy számait egyáltalán nem játszották a rádiók), míg az UK Albums Charton a 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, aminek révén az Elektra lemezkiadó felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így 1985 novemberétől már az Elektra terjesztette az albumot.

Eredetileg csak a Creeping Death jelent meg kislemezként, majd az Elektrával való szerződést követően még két szám: a Fade to Black, és a For Whom the Bell Tolls.

Bár kezdetben csak 75 000 példányt készítettek belőle, a Ride the Lightning 1987-ben aranylemez lett (500 000 eladott példány), 2012-re pedig 6 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban.

A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 11. helyre rangsorolta.[1]

Háttér és felvétel

A Metallica a Kill 'Em All promóciós turnéja után hozzálátott új albumának megírásához. 1983 szeptemberében már koncerteken is játszották az addigra elkészült dalokat. Mivel a zenekarnak kevés pénze volt, tagjai gyakran rajongóknál szálltak meg élelem és fekhely gyanánt, közben pedig az Egyesült Államok különböző klubjaiban játszottak. Helyzetüket tovább rontotta, hogy Bostonban ellopták a felszereléseik nagy részét, és végül az Anthrax zenekarnak kellett kisegíteni őket. A koncertekből végül elegendő pénzt gyűjtöttek össze, és béreltek egy házat El Cerrito-ban, Kaliforniában.

Bár a Kill 'Em All remek fogadtatásra talált az underground színtéren, egyik leggyakrabban megfogalmazott kritika vele kapcsolatban James Hetfield nem túl képzett hangja. Mivel Hetfield figyelmét egyébként is megosztotta a ritmusgitár használata, valamint az éneklés, a zenekar felkérte John Bush-t, az Armored Saint énekesét, hogy csatlakozzon hozzájuk. Bush a felkérést visszautasította, később pedig az Anthrax énekese lett. Hetfield végül egyre magabiztosabbá vált, az évek során pedig az egyik legelismertebb metal-énekessé vált.

A felvételek 1984. február 20-án kezdődtek meg a koppenhágai Sweet Silence stúdióban. Lars Ulrich dobos Flemming Rasmussent kérte fel producernek, mivel tetszett neki honfitársa munkája a Rainbow Difficult to Cure lemezén. Rasmussen, bár még korábban nem hallott a Metallicáról, beleegyezett abba, hogy producelje az albumot, annak ellenére, hogy stúdiójának alkalmazottai megkérdőjelezték a zenekar tehetségét. Rasmussen azonban, miután meghallgatta a zenekar korábbi felvételeit, úgy érezte, hogy az együttes komoly potenciállal rendelkezik. A Metallica még egyik nagy példaképük, a Mercyful Fate próbatermét is használhatta.

Mielőtt stúdióba vonultak volna, a zenekar tagjai (még az Egyesült Államokban) különféle dzsemmelések során gyűjtöttek ötleteket az új lemezhez. Végül Hetfield és Ulrich gyűjtötték egy csokorba a legerősebb riffeket, amelyekből aztán kialakultak a dalok is. A stúdiózást megelőzően négy dal készült el, míg a másik négy dalt a stúdióban írták meg. Ez egy új helyzet volt a csapat számára, ugyanis a Kill 'Em All felvételei idején már minden dalt előre megírtak. Pénzügyi okok miatt csak a stúdióban tudtak szállást biztosítani önmaguknak. Azonban ott nappal más előadók dolgoztak, ezért a Metallica felvételei az éjjeli órákban készültek, nappal pedig a gyakorlószobában aludtak.

A stúdiót több neves lemezkiadó cég képviselői is meglátogatták, ahol a Metallicára is felfigyeltek. A felvételek elkészülte után a csapat kis híján aláírta a szerződést a Bronze Records-al, ám az ő képviselőjük, Gerry Bron nem volt elégedett a lemez hangzását illetően. Azt szerette volna, ha az Egyesült Államokban Eddie Kramer hangmérnök újrakeverné azt, és kilátásba helyezte a teljes lemez újbóli felvételét is. Ebbe a zenekar nem ment bele, pedig a Bronze már hirdetni kezdte Amerikában a Metallicát, mint új ügyfelüket.

Az album költségvetése eredetileg 20 000 dollár volt, a végső összeg azonban 30 000 dollárra rúgott. Ezt a Megaforce Records nem tudta kifizetni, így az európai kiadójuk, a Music for Nations fedezte a költségeket. A Metallica elégedetlen volt a Megaforce-al emiatt, valamint az albummal kapcsolatos promóció elmaradása miatt, ezért aztán elváltak útjaik a Jon Zazula vezette kiadóval. Az új kiadójuk végül az Elektra Records lett, akik az egyik San Francisco-i koncerten figyeltek fel rájuk, a kiadó egyik munkatársa, Michael Alago pedig a koncertet követően meghívta az Elektra elnökét a Metallica augusztusi, New York-i koncertjére, ahol rajtuk kívül még az Anthrax is fellépett, valamint a Raven volt a főzenekar. A komoly anyagiakat ígérő, nyolc albumra szóló szerződést a felek végül 1984. szeptember 12-én ütötték nyélbe, az Elektra pedig november 19-én újból kiadta az albumot. Ezzel egyidejűleg a csapat új menedzserei Peter Mensch és Cliff Burnstein lettek.

Zene és dalszövegek

A dalszövegek terén változások mutatkoztak első albumukhoz képest. A heavy metalt dicsőítő sorok helyett ezúttal már történelmi, irodalmi, és háborús témákat feszegettek a szövegek.[2] Az albumnyitó Fight Fire with Fire az Armageddonról és egy esetleges nukleáris háborúról szól. Az album címadója, a Ride the Lightning volt az olyan első Metallica dal, mely a büntető igazságszolgáltatásról szól. Maga a „riding the lightning” amerikai kifejezés a villamosszékes kivégzére utal („a villám meglovaglása”), és a dal is egy olyan személy perspektívájából íródott, akit villamosszékes kivégzésre ítéltek. A For Whom the Bell Tolls Ernest Hemingway Akiért a harang szól című regénye alapján íródott, és a modern hadviselés borzalmait mutatja be. A Fade to Black dal egy öngyilkosságát fontolgató személy szemszögéből íródott. A Trapped Under Ice pedig egy kómából felébredt személyről szól, aki nem tud hová menekülni, és mivel senki nem siet a segítségére, tehetetlenül várja a halált. Az Escape dalt James Hetfield saját elmondása szerint gyűlöli, mivel a kiadó szeretett volna egy rádióbarátabb dalt, ez pedig ellentétben állt a zenekar akkori nézeteivel. A dalt végül az utolsó pillanatban írták meg a kiadó erőteljes nyomására, és mindössze egyszer, 2012-ben adták elő élőben, méghozzá a zenekar által megszervezett Orion Music Festival-on, amikor a teljes albumot lejátszották. A Creeping Death című dal pedig a zsidók kivonulását dolgozza fel az egyiptomi rabszolgaságból, valamint az Egyiptomot ért tíz bibliai csapást.[2]. Az albumot záró instrumentális The Call of Ktulu címét H. P. Lovecraft Cthulhu hívása című novellája inspirálta.

Fogadtatás

A lemezt a rajongók és a kritikusok lelkesen fogadták, kereskedelmileg pedig messze túlszárnyalta a Kill 'Em Allt. Visszatekintő értékelésében az Allmusic négy és féllel jutalmazta az ötből, ezenkívül forradalmi jelentőségű albumnak nevezte a Ride the Lightningot.[3] A Billboard 200-as listán a 100. helyen végzett, míg az UK Albums Charton a 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, aminek révén az Elektra felfigyelt rájuk és szerződést ajánlott. A zenekar elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő szerződést, így az év novemberétől már az Elektra terjesztette az albumot. A Ride the Lightning 1987-ben lett aranylemez, 2003-ra pedig 5 millió példányban kelt el az Amerikai Egyesült Államokban.[4] A metal-rules.com Minden idők 100 legjobb metal albumainak listáján a 3.,[5] az IGN Music Top 25 metal albumának listáján pedig az 5. helyet szerezte meg.[6]

Dalok

  1. Fight Fire with Fire (Burton, Hetfield, Ulrich) – 4:45
  2. Ride the Lightning (Burton, Hetfield, Mustaine, Ulrich) – 6:41
  3. For Whom The Bell Tolls (Burton, Hetfield, Ulrich) – 5:09
  4. Fade to Black (Burton, Hammett, Hetfield, Ulrich) – 6:59
  5. Trapped Under Ice (Hammett, Hetfield, Ulrich) – 4:08
  6. Escape (Hammett, Hetfield, Ulrich) – 4:24
  7. Creeping Death (Burton, Hammett, Hetfield, Ulrich) – 6:35
  8. The Call of Ktulu (Burton, Hetfield, Mustaine, Ulrich) – 8:55

Közreműködők

  • James Hetfield – Gitár, Ének
  • Lars Ulrich – Dob
  • Cliff Burton – Basszusgitár
  • Kirk Hammett – Gitár (szólók)
  • Flemming Rasmussen – Producer

Jegyzetek

  1. ↑ The 100 Greatest Metal Albums of All Time. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2017. július 13.)
  2. ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Ride The Lightning nevű lábjegyzeteknek
  3. ↑ Ride the Lightning lemezkritika az Allmusic oldalán (angol nyelven). allmusic.com. (Hozzáférés: 2011. május 28.)
  4. ↑ Metallica - Ride The Lightning (angol nyelven). [2012. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 28.)
  5. ↑ Top 100 Metal Albums of All Time (angol nyelven). Metal-rules.com. [2012. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  6. ↑ IGN: Music - Top 25 Metal Albums (angol nyelven). music.ign.com. [2016. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ride_the_Lightning&oldid=22196670”