„Indukció (tudományfilozófia)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Apró módosítás |
Apró módosítás |
||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
A filozófiai értelmezés szerint „''indukció:'' |
A filozófiai értelmezés szerint „''indukció:'' |
||
# szűkebb értelemben [[induktív érvelés]], egy általánosításra való következtetés egyedi példákból |
# szűkebb értelemben [[induktív érvelés]], egy általánosításra való következtetés egyedi példákból; |
||
# tágabb értelemben bármely kiterjesztő következtetés, vagyis bármely olyan következtetés, ahol a következtetésben kimondott állítás túlmegy azon, amit a premisszák együttesen állítanak. A tágabb értelemben vett indukció különösen érdekes esetei az analógiával való érvelés, előrejelző következtetés, következtetés az okokra a jelekből és szimptómákból és a tudományos törvények vagy elméletek megerősítése.” (''Skyrms 1995 368. o.)''<ref name="tankönyv"/> |
# tágabb értelemben bármely kiterjesztő következtetés, vagyis bármely olyan következtetés, ahol a következtetésben kimondott állítás túlmegy azon, amit a premisszák együttesen állítanak. A tágabb értelemben vett indukció különösen érdekes esetei az analógiával való érvelés, előrejelző következtetés, következtetés az okokra a jelekből és szimptómákból és a tudományos törvények vagy elméletek megerősítése.” (''Skyrms 1995 368. o.)''<ref name="tankönyv"/> |
||
A lap jelenlegi, 2020. január 12., 05:53-kori változata
A tudományfilozófiában az indukció a megismerés, a gondolkodás egyik legtöbbet tanulmányozott területe. Számos filozófus vélte úgy, hogy az indukció a filozófia egyik fő problémája, és vizsgálata révén meg lehet oldani azt a rejtélyt, hogyan teszünk szert alapvetően új tudásra, hogyan juthatunk olyan következtetésekre, amelyeket a kiinduló állítások nem tartalmaznak, amelyek túlmutatnak a közvetlen tapasztalaton. Az induktív módszert a tudományelmélet mint az empirikus kutatás alapvető formáját, az oktatáselmélet pedig mint a tanítás egyik lehetséges módszerét értelmezi.[1]
Története[szerkesztés]
Az indukció természetének tanulmányozása, az induktív módszerről való elmélkedés gyökerei a filozófiai gondolkodás kezdetéig nyúlnak vissza. A nyugati filozófia nem kisebb személyiségei szentelték a problémának munkásságuk egy részét, mint Hume, Carnap, Russell és Popper.
A filozófiai értelmezés szerint „indukció:
- szűkebb értelemben induktív érvelés, egy általánosításra való következtetés egyedi példákból;
- tágabb értelemben bármely kiterjesztő következtetés, vagyis bármely olyan következtetés, ahol a következtetésben kimondott állítás túlmegy azon, amit a premisszák együttesen állítanak. A tágabb értelemben vett indukció különösen érdekes esetei az analógiával való érvelés, előrejelző következtetés, következtetés az okokra a jelekből és szimptómákból és a tudományos törvények vagy elméletek megerősítése.” (Skyrms 1995 368. o.)[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Az iskolai tudás|Digitális Tankönyvtár (hu-HU nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
|
Ez a filozófiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
