„Szlezák László” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a j.
68. sor: 68. sor:
* O'sváth Andor (Szalay Béla és Vadas Lajos) szerk.: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/EsztergomKonyvek_115/?pg=472&layout=s&query=Szlez%C3%A1k%20L%C3%A1szl%C3%B3%20 Esztergom ipartelepei és üzemei] (''A Szlezák László harangöntő cégről'' 441-442. old.), Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene, Magyar Vármegyék és Városok Múltja és Jelene, - 1938.
* O'sváth Andor (Szalay Béla és Vadas Lajos) szerk.: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/EsztergomKonyvek_115/?pg=472&layout=s&query=Szlez%C3%A1k%20L%C3%A1szl%C3%B3%20 Esztergom ipartelepei és üzemei] (''A Szlezák László harangöntő cégről'' 441-442. old.), Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene, Magyar Vármegyék és Városok Múltja és Jelene, - 1938.
* Millisits Máté és L. Kiss Katalin: ''Harangöntöde centenárium'', [http://www.epa.hu/02100/02163/00041/pdf/EPA02163_orokseg_10_9-10.pdf Örökség 14. évf. 9-10. szám], epa.hu - 2010. szept. 10.
* Millisits Máté és L. Kiss Katalin: ''Harangöntöde centenárium'', [http://www.epa.hu/02100/02163/00041/pdf/EPA02163_orokseg_10_9-10.pdf Örökség 14. évf. 9-10. szám], epa.hu - 2010. szept. 10.

== További információk ==
* Ormánsági História (Szoták Attila): [https://ormansagihistoria.blog.hu/2018/02/01/vajszloi_harangok Vajszlói harangok], ormansagihistoria.blog.hu - 2018. február 1.


[[Kategória:1870-ben született személyek]]
[[Kategória:1870-ben született személyek]]

A lap 2020. január 6., 13:41-kori változata

Szlezák László
Született1870. augusztus 9.[1]
Spáca
Elhunyt1953. augusztus 9. (83 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaharangöntő
Kitüntetéseimester aranykoszorú (koszorús mesterverseny, 1928)
Pro Ecclesia et Pontifice(wd)
SírhelyeÚj köztemető (114/X-1-51)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlezák László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Szlezák László sírja

Szlezák László (Ispáca (Pozsony vármegye), 1870. augusztus 9. – Budapest, 1953. augusztus 9.) a legkiválóbb 20. századi magyar harangöntők egyike, a leghíresebb magyar harangöntő.

Az ő nevelt fia volt Gombos Lajos, akitől apáról fiúra szállt tovább a mesterség.

Életpályája

Egy általa 1936-ban öntött harang az árpádföldi református templom udvarán

Szlezák László 12 éves korától fogva dolgozott a szakmában. Első mestere, Thury Ferenc – harangöntő, aki a maga idejében az ország legjobb és leghíresebb harangöntője volt és rokona – alkalmazásában állt 1908-ig. Előbb inaskodott, majd ugyanott lett legény, később művezető öntő mester. Halála után önállósította magát. A budapesti Lehel utca 8. szám alatt működött Thury-műhelyt 1909-ben Egry Ferenc vett át, 1911-ben pedig Szlezák vásárolta meg. Az önálló műhely első jelentős megrendelése még ebben az évben a ceglédi református templom számára öntött harang volt. 1914-ben új műhelyt nyitott Angyalföld külső részén. Az első világháború alatt megélhetését az biztosította, hogy 1916-tól a rekvirált harangok szakszerű leszerelésére kapott megbízást. Az ezt követő konjunktúrában gyorsan fellendült műhelye közel 100 embert foglalkoztatott. 1928-ban készítette el 3600 kilogrammal ennek az időszaknak a legnagyobb tömegű, harangját a pesti ferencesek Alcantarai Szent Péter-temploma részére. Ugyanebben az évben az Országos Iparegyesülettől megkapta az Aranykoszorús mester címet, amelyet ezt követően minden harangján feltüntetett. Ekkorra már 50 munkáskéznek adott kenyeret, harangjait pedig a háború után a kiállításokon is bemutatta. A két háború között egy ideig a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökhelyettese is volt – ez egyik oka is lett a család második világháború utáni üldöztetésének.

Munkásságának legnagyobb, 7945 kg tömegű harangját 1930-ban készítette el a budapesti Szent István-bazilika részére. Az 1930-as évek közepén a váci és az esztergomi bazilikától is kapott nagyobb méretű harangra megrendelést. Ekkortól változott az által készített harangok díszítése is, amik palástjának alsó részén szőlőleveles díszítést, a középső részén a megrendelő által kért díszítést és feliratot, a felső részén babérkoszorúkból és virágfüzérekből alkotott díszítéssort került. Második feleségének a fiát, Gombos Lajost hatéves korában, 1934-ben adoptálta, fiaként nevelte és a mesterség rejtelmeibe is beavatta.

Gyárát 1944 szeptemberében lebombázták, amit követően fiával saját kezűleg építette fel új műhelyét. A háború utáni első, 700 kilogrammos harangot hulladékbronzból öntötték a Béke téri Szent László-templom számára.

1953-as haláláig – becslések szerint – több, mint 5000 harangot öntött. Az első világháborúban hadi célokra lefoglalt harangok túlnyomó ő öntötte újra, de a második világháború után haláláig is öntött még harangokat. Műhelyét 1951-ben államosították, ekkor már sokat betegeskedett. Halála után, 1955-ben meg is szűnt. 1960-tól mostohafia, Gombos Lajos lett a harangöntő. A családi hagyományt a Gombos-dinasztia következő tagjai, Gombos Miklós és fia, Gombos Ferenc folytatják.[2]

Felesége Vancsó Anna néven született, ezüstmenyegzőjüket 1925-ben a budapesti karmeliták templomában tartották.[3] Unokaöccse Szlezák Rafael is harangöntő volt, és évtizedeken át keze alatt dolgozott.[4]

Nyughelye

Sírja a budapesti Új köztemető 114/X-1-51 sírhelyén található.

Díjai, elismerései

  • 1900. évi párizsi világkiállítás díszoklevele (1900)
  • aranyérem - vasipari kiállítás (1921, 1923)
  • a kormány díszoklevele - I., II. Kézműipari Tárlat (1925, 1926)[5][6]
  • Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere cím - III. Országos Kézművesipari Tárlat, koszorús mesterverseny (1928)
  • »Pro Ecclesia et Pontifice« érdemkereszt a Pápa Őszentségétől lelkes munkásságáért és adományaiért (1929-ben vette át Tomori utcai elemi leányiskola kápolnájában a karmelita rend tartományfőnökétől[7])
  • 1930. évi nemzetközi vásár emléklapja (1930)
  • ezüst díszérem az ipari jelességért - Országos Iparegyesület (1932)[8]

Számos vidéki kiállításon is szerzett aranyérmeket harangjaival.

Jegyzetek

  1. ↑ Szlezák, http://lexikon.katolikus.hu/S/Szlezák.html
  2. ↑ richpoi.com: Harangöntés magyar mestereknél Talita.hu - 2012. augusztus 1.
  3. ↑ Ezüstmenyegző, Budapesti Hírlap 45. évfolyam 214. szám - 1925. szeptember 24. (online: adtplus.arcanum.hu)
  4. ↑ Horváth Csaba: Szlezák Ráfael, a harangöntő (eredeti megjelenés: Helyem Házam Palotám 2018. évi 4. szám), rakospalotaanno.hu - 2018. november 30.
  5. ↑ Magyar Ipar 46. évfolyam 12. szám - 1925. szeptember 15. (online: adtplus.arcanum.hu)
  6. ↑ Vasárnap ér véget a kézművesipari tárlat, Nemzeti Ujság 8. évfolyam 212. szám - 1926. szeptember 19. (online: adtplus.arcanum.hu)
  7. ↑ A Szent Mihály egyházközség ünnepei, Magyarság 10. évfolyam 289. szám - 1929. december 19. (online: adtplus.arcanum.hu)
  8. ↑ Magyar Ipar 53. évfolyam 17-18. szám - 1932. december 2. (online: adtplus.arcanum.hu)

Források

  • Szlezák, Magyar Katolikus Lexikon
  • Dalnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek - Szlezák László, A magyar ipar almanachja I. rész, library.hungaricana.hu - 1929.
  • O'sváth Andor (Szalay Béla és Vadas Lajos) szerk.: Esztergom ipartelepei és üzemei (A Szlezák László harangöntő cégről 441-442. old.), Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene, Magyar Vármegyék és Városok Múltja és Jelene, - 1938.
  • Millisits Máté és L. Kiss Katalin: Harangöntöde centenárium, Örökség 14. évf. 9-10. szám, epa.hu - 2010. szept. 10.

További információk

  • Ormánsági História (Szoták Attila): Vajszlói harangok, ormansagihistoria.blog.hu - 2018. február 1.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szlezák_László&oldid=22113451”