„Szlezák László” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
kieg+forrás, +1kép |
a kieg+ref |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
'''Szlezák László''' ([[Ispáca]] (Pozsony vármegye), [[1870]]. [[augusztus 9.]] – [[Budapest]], [[1953]]. [[augusztus 9.]]) a legkiválóbb [[20. század]]i magyar [[harangöntés|harangöntők]] egyike, a leghíresebb magyar harangöntő. |
'''Szlezák László''' ([[Ispáca]] (Pozsony vármegye), [[1870]]. [[augusztus 9.]] – [[Budapest]], [[1953]]. [[augusztus 9.]]) a legkiválóbb [[20. század]]i magyar [[harangöntés|harangöntők]] egyike, a leghíresebb magyar harangöntő. |
||
Az ő nevelt fia volt [[Gombos Lajos]], |
Az ő nevelt fia volt [[Gombos Lajos]], akitől apáról fiúra szállt tovább a mesterség. |
||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
Gyárát 1944 szeptemberében lebombázták, amit követően fiával saját kezűleg építette fel új műhelyét. A háború utáni első, 700 kilogrammos harangot hulladékbronzból öntötték a Béke téri [[Szent László-templom (Angyalföld)|Szent László-templom]] számára. |
Gyárát 1944 szeptemberében lebombázták, amit követően fiával saját kezűleg építette fel új műhelyét. A háború utáni első, 700 kilogrammos harangot hulladékbronzból öntötték a Béke téri [[Szent László-templom (Angyalföld)|Szent László-templom]] számára. |
||
1953-as haláláig – becslések szerint – több, mint 5000 [[harang]]ot öntött. Az [[első világháború]]ban hadi célokra lefoglalt harangok túlnyomó ő öntötte újra, de a [[második világháború]] után haláláig is öntött még harangokat. Műhelyét 1951-ben államosították, ekkor már sokat betegeskedett. Halála után, 1955-ben meg is szűnt. 1960-tól mostohafia, Gombos Lajos lett a harangöntő, |
1953-as haláláig – becslések szerint – több, mint 5000 [[harang]]ot öntött. Az [[első világháború]]ban hadi célokra lefoglalt harangok túlnyomó ő öntötte újra, de a [[második világháború]] után haláláig is öntött még harangokat. Műhelyét 1951-ben államosították, ekkor már sokat betegeskedett. Halála után, 1955-ben meg is szűnt. 1960-tól mostohafia, Gombos Lajos lett a harangöntő. A családi hagyományt a Gombos-dinasztia következő tagjai, [[Gombos Miklós]] és fia, [[Gombos Ferenc (harangöntő)|Gombos Ferenc]] folytatják.<ref>http://talita.hu/magazin/harangoentes-magyar-mestereknel/</ref> |
||
Unokaöccse [[Szlezák Rafael]] is harangöntő volt, aki évtizedeken át keze alatt dolgozott.<ref>Horváth Csaba: [http://rakospalotaanno.hu/2018/11/30/szlezak-rafael-a-harangonto/ Szlezák Ráfael, a harangöntő] (eredeti megjelenés: Helyem Házam Palotám 2018. évi 4. szám), rakospalotaanno.hu - 2018. november 30.</ref> |
|||
== Nyughelye == |
== Nyughelye == |
||
A lap 2020. január 6., 02:55-kori változata
Szlezák László (Ispáca (Pozsony vármegye), 1870. augusztus 9. – Budapest, 1953. augusztus 9.) a legkiválóbb 20. századi magyar harangöntők egyike, a leghíresebb magyar harangöntő.
Az ő nevelt fia volt Gombos Lajos, akitől apáról fiúra szállt tovább a mesterség.
Életpályája
Szlezák László – Thury Ferenc harangöntő rokonaként – 1908-ig a Thury-műhely alkalmazásában állt. A budapesti, a Lehel utca 8. szám alatt működött műhelyt 1909-ben Egry Ferenc vett át. Tőle 1911-ben Szlezák vásárolt meg a volt Thury-műhelyt. Az önálló műhely első jelentős megrendelése még ebben az évben a ceglédi református templom számára öntött harang volt. 1914-ben új műhelyt nyitott Angyalföld külső részén. Az első világháború alatt megélhetését az biztosította, hogy 1916-tól a rekvirált harangok szakszerű leszerelésére kapott megbízást. Az ezt követő konjunktúrában gyorsan fellendült műhelye közel 100 embert foglalkoztatott. 1928-ban készítette el 3600 kilogrammal ennek az időszaknak a legnagyobb tömegű, harangját a pesti ferencesek Alcantarai Szent Péter-temploma részére. Ugyanebben az évben az Országos Ipartestülettől megkapta az Aranykoszorús mester címet, amelyet ezt követően minden harangján feltüntetett. A két háború között egy ideig elnökhelyettese is volt a Gyáriparosok Országos Szövetségének, ami az egyik oka lett a család második világháború utáni üldöztetésének. Munkásságának legnagyobb, 7945 kg tömegű harangját 1930-ban készítette el a budapesti Szent István-bazilika részére. Az 1930-as évek közepén a váci és az esztergomi bazilikától is kapott nagyobb méretű harangra megrendelést. Ekkortól változott az által készített harangok díszítése is, amik palástjának alsó részén szőlőleveles díszítést, a középső részén a megrendelő által kért díszítést és feliratot, a felső részén babérkoszorúkból és virágfüzérekből alkotott díszítéssort került. Második feleségének a fiát, Gombos Lajost hatéves korában, 1934-ben adoptálta, fiaként nevelte és a mesterség rejtelmeibe is beavatta.
Gyárát 1944 szeptemberében lebombázták, amit követően fiával saját kezűleg építette fel új műhelyét. A háború utáni első, 700 kilogrammos harangot hulladékbronzból öntötték a Béke téri Szent László-templom számára.
1953-as haláláig – becslések szerint – több, mint 5000 harangot öntött. Az első világháborúban hadi célokra lefoglalt harangok túlnyomó ő öntötte újra, de a második világháború után haláláig is öntött még harangokat. Műhelyét 1951-ben államosították, ekkor már sokat betegeskedett. Halála után, 1955-ben meg is szűnt. 1960-tól mostohafia, Gombos Lajos lett a harangöntő. A családi hagyományt a Gombos-dinasztia következő tagjai, Gombos Miklós és fia, Gombos Ferenc folytatják.[1]
Unokaöccse Szlezák Rafael is harangöntő volt, aki évtizedeken át keze alatt dolgozott.[2]
Nyughelye
Sírja a budapesti Új köztemető 114/X-1-51 sírhelyén található.
Díjai, elismerései
- Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere (1928)
Jegyzetek
- ↑ http://talita.hu/magazin/harangoentes-magyar-mestereknel/
- ↑ Horváth Csaba: Szlezák Ráfael, a harangöntő (eredeti megjelenés: Helyem Házam Palotám 2018. évi 4. szám), rakospalotaanno.hu - 2018. november 30.
Források
- http://lexikon.katolikus.hu/S/Szlez%C3%A1k.html
- Millisits Máté és L. Kiss Katalin: Harangöntöde centenárium, Örökség 14. évf. 9-10. szám, epa.hu - 2010. szept. 10.