„Bodor András (történész)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DanjanBot (vitalap | szerkesztései)
a [061] <ref> hibás központozással AWB
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0
34. sor: 34. sor:
|alsablon=
|alsablon=
}}
}}
'''Bodor András''' (írói álneve: Szováti Endre) ([[Magyarszovát]], [[1915]]. [[augusztus 5.]] – [[1999]]. [[október 4.]]<ref>[http://www.institutarheologie-istoriaarteicj.ro/Articole/eph-IX-X-16.pdf Bodor András 1915–1999], Ephemeris Napocensis, IX-X. 1999–2000. p. 377–378.</ref>) történész, műfordító, egyetemi tanár.
'''Bodor András''' (írói álneve: Szováti Endre) ([[Magyarszovát]], [[1915]]. [[augusztus 5.]] – [[1999]]. [[október 4.]]<ref>[http://www.institutarheologie-istoriaarteicj.ro/Articole/eph-IX-X-16.pdf Bodor András 1915–1999] {{Wayback|url=http://www.institutarheologie-istoriaarteicj.ro/Articole/eph-IX-X-16.pdf |date=20121203013235 }}, Ephemeris Napocensis, IX-X. 1999–2000. p. 377–378.</ref>) történész, műfordító, egyetemi tanár.


==Életpályája==
==Életpályája==

A lap 2019. december 23., 07:30-kori változata

Bodor András
Született1915. augusztus 5.
Magyarszovát
Elhunyt1999. október 4. (84 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága
Foglalkozása
  • történész
  • fordító
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodor András témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bodor András (írói álneve: Szováti Endre) (Magyarszovát, 1915. augusztus 5.1999. október 4.[1]) történész, műfordító, egyetemi tanár.

Életpályája

Középiskoláit a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt és Oxfordban.[2] 1943-ban klasszika-filológiából doktorált Kolozsvárt. 1941-től középiskolai tanár, 1947-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen mint előadó, majd rendes tanár ókori egyetemes történelmet, latint és görögöt adott elő. 1951 és 1958 között a történelem, ill. történelem-filológia kar dékánja volt, az egyetemek egyesítésével a Babeș-Bolyai Egyetem professzora lett. 1970-től a Társadalmi és Politikai Tudományok Akadémiájának tagja, 1978-tól az Ókortudományi Társaság kolozsvári tagozatának elnöke volt. 1990 után a Bolyai Társaság elnöke és az erdélyi magyar egyetemi oktatás jelentős alakja volt. Nyugdijazását követően betanitó oktatója volt a Történelem Kar alkalmazásában, ahol latin nyelvet tanitott egészen 1999-ben bekövetkezett haláláig.

Munkássága

Első írása 1937-ben a Keleti Újságban angliai élményeiről számolt be. Tanulmányai és fordításai a Studia Universitatis Babeș-Bolyai, Korunk, Dacia, Dacoromania, Studii și Cercetări de Istorie Veche, Studii Clasice, Acta Musei Napocensis, Sargetia, a budapesti Századok és német, angol folyóiratok hasábjain jelentek meg. Egyetemes ókori problémákkal és főleg a római Dacia gazdasági és társadalmi történetével és művészetével kapcsolatos témákkal foglalkozott, s mint a klasszikus nyelvek, valamint az angol nyelv jó ismerője, az ő fordításában került a magyar olvasók kezébe több görög és római klasszikus író, nemkülönben angol szerző több munkája.

Több tanulmánya eredeti forrásközlésével tűnt fel. Így a Kolozsvárt őrzött Thorockai-kódexből magyarra fordította s történelmi összefüggéseiben mutatta be Paleologus Jakab 1574-ben Kolozsvárt írt tanítását a türelmességről (Korunk 1968/7); egy angliai tanulmányútjáról hazatérve új adatot hozott Decebal dák király haláláról, s közölte a megfelelő értelmezést (Korunk 1971/1); a Dávid Ferenc-évforduló alkalmából lefordította és interpretálta Bod Péter egy 1781-ben Leydenben kiadott munkája Tragoedia Francisci Davidis címet viselő fejezetének egyes részeit (Korunk 1979/10). A Kelemen Lajos-emlékkönyv (Kolozsvár, 1957) egyik szerkesztője, itt közölte Napoca a feliratok tükrében c. tanulmányát; a C. Daicoviciu emlékének szentelt kötetben (Kolozsvár, 1974) Împăratul Caracalla în Dacia c. munkája szerepel. A román nyelvű iskolák számára készült több ókortörténeti, latin és angol líceumi könyvet ültetett át magyarra. Szakmai munkássága közel 400 cimet ölel fel.[3] Gazdag szellemi hagyatékának feldolgozása és tanulmányainak, valamint 1915-1959 közötti visszaemlékezéseinek kiadása 2018-ban egy projekt keretén belül indult.

Művei

Sírja a Házsongárdi temetőben.
  • Egyetemes ókori történet, egyetemi jegyzet, Kolozsvár, 1959
  • Prelegeri din istoria universală veche (társszerzők N. Lascu, E. Condurachi, N. Gostar mellett), 1967
  • Istoria universală antică și medie, tankönyv, 1973
  • Történeti kronológia I-II. (társszerző Csetri Elek), Kriterion Kézikönyvek, 1976

Fordításai

Jegyzetek

  1. Bodor András 1915–1999 Archiválva 2012. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, Ephemeris Napocensis, IX-X. 1999–2000. p. 377–378.
  2. Bodor András élete”, BODOR ANDRÁS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA, 2018. július 18. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 5.) 
  3. Bodor András munkái”, BODOR ANDRÁS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA, 2018. július 18. (Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 5.) 

Források

Kapcsolódó szócikkek