„Nagy István (színművész)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2019. december 23., 00:19-kori változata

Ez a szócikk a 18. század végén született színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy István (egyértelműsítő lap).

Nagy István "Pista" (18. század – 1856 után) úttörő színész, Nagy Mihály színész testvére.

Életútja

Iskoláit a debreceni kollégiumban járta, ahol a papi pályára készült, de ő úgy határozott, hogy színésszé lesz, miután kellemes tenorhangja volt és hivatottságot érzett a komikus-szakra. 1810-ben Debrecenben játszott Wándza Mihálynál, utána Kolozsvárra szerződött, onnan gyalog elindult Nagyváradra, hogy beálljon Sándorffy dr. színtársulatához. 1818-ban Székesfehérvárott működött, ahol az együttes alapító tagja is volt. 1824-ben visszament Kolozsvárra, 1828—31-ben Győrött és Komáromban szerepelt. 1833-ban Budán is fellépett, tagja volt a pozsonyi országgyűlésen szerepeltő színészcsapatnak, majd Szegeden működött. Ez időben a Honművész a következőket írta róla: "Jó színész a bohózatban, de ezt se űzze annyira, hogy időn kívül, valamint ma, kacagást gerjesszen. Nem pór nép tapsa mutat a közelégedésre; tanulja a színész megnyerni azoknak tapsait, kik az illőséget s célt inkább ismerik". Túlzásairól egy későbbi kritika is megemlékezik, a Hölgyfutárban, mely így szól: "Nagy Pista, a hírneves kalandor és víg színész a túlságos jelzés hibájában szenved, mindent elkövet, csak hogy nevettessen, nála a természetesség odáig megy, hol a művészet végződik, mi nagy kár, mert a különben sok komikai tehetséggel bír." 1834-ben a Várszínházban is láthatta a közönség. 1851 és 1856 között ismét Kolozsvárott működött, Kaczvinszky és Károlyi igazgatóknál.

Különc ember volt máskülönben, aki sohasem fogadott szállást, a színpadon lakott és a színpadi koporsóban aludt, melybe úgy beleszokott, hogy abban is halt meg és testamentuma rövidesen abban állott, hogy temessék el ugyanabban a koporsóban. Meg is történt. Eltemették Székesfehérvárott, valószínűleg a feltámadási (Csutora) temetőbe. Sírját senki sem jelölte meg. Jókai Mór ezeket jegyezte fel róla: "Senkinek sem volt lekötelezettje, senkinek haragosa. Amit adtak neki, azt se nem kérte, se nem köszönte s amit nem adtak neki, azután nem vágyódott. Egyszer Moór Ferencet játszá; mikor este haza ment, a csizmadia előfogja: »Hallja az úr, mától fogva nem adok az úrnak szállást, hát csak holnap hordja el a sátorfáját, mert aki játékból olyan jól tudja magát gazembernek csinálni, mint az úr ma este, az nem lehet becsületes ember!« ... Ezentúl nem is fogadott magának szállást többé Nagy Pista, hanem ott hált a színpad alatt."

Felesége Tulipán Rozália színésznő volt, aki 1818—22-ben Székesfehérvárott működött.

Fontosabb szerepei

Sportula (Töpfer: Világ divatja)
Dániel (Vogel: Örökségi egyezés)
Kapari (Kotzebue: Bakőz)
Lámpa (Kotzebue: A lepecsételt polgármester)
Lombai (Kisfaludy K.: Csalódások)

Források

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 {{egyért2|a 18. század végén született színészről|Nagy István (egyértelműsítő lap)}}
-'''Nagy István''' "Pista" (18. század – [[Marosvásárhely]], 1869. október 1.) úttörő színész, [[Nagy Mihály (színművész)|Nagy Mihály]] színész testvére.
+'''Nagy István''' "Pista" (18. század – 1856 után) úttörő színész, [[Nagy Mihály (színművész)|Nagy Mihály]] színész testvére.
 ==Életútja==
-Iskoláit a debreceni kollégiumban járta, ahol a papi pályára készült, de ő úgy határozott, hogy színésszé lesz, miután kellemes tenorhangja volt és hivatottságot érzett a komikus-szakra. 1810-ben [[Debrecen]]ben játszott [[Wándza Mihály]]nál, utána [[Kolozsvár]]ra szerződött, onnan gyalog elindult [[Nagyvárad]]ra, hogy beálljon Sándorffy dr. színtársulatához. 1818-ban [[Székesfehérvár]]ott működött, ahol az együttes alapító tagja is volt. 1824-ben visszament Kolozsvárra, 1828—31-ben [[Győr]]ött és [[Komárom]]ban szerepelt. 1833-ban Budán is fellépett, tagja volt a pozsonyi országgyűlésen szerepeltő színészcsapatnak, majd [[Szeged]]en működött. Ez időben a ''Honművész'' a következőket írta róla: ''"Jó színész a bohózatban, de ezt se űzze annyira, hogy időn kívül, valamint ma, kacagást gerjesszen. Nem pór nép tapsa mutat a közelégedésre; tanulja a színész megnyerni azoknak tapsait, kik az illőséget s célt inkább ismerik"''. Túlzásairól egy későbbi kritika is megemlékezik, a ''Hölgyfutár''ban, mely így szól: ''"Nagy Pista, a hírneves kalandor és víg színész a túlságos jelzés hibájában szenved, mindent elkövet, csak hogy nevettessen, nála a természetesség odáig megy, hol a művészet végződik, mi nagy kár, mert a különben sok komikai tehetséggel bír."'' 1834-ben a Várszínházban is láthatta a közönség. 1851 és 1856 között ismét Kolozsvárott működött, Kaczvinszky és Károlyi igazgatóknál. A szabadságharc idején a kolozsvári 11-ik zászlóaljban szolgált.
+Iskoláit a debreceni kollégiumban járta, ahol a papi pályára készült, de ő úgy határozott, hogy színésszé lesz, miután kellemes tenorhangja volt és hivatottságot érzett a komikus-szakra. 1810-ben [[Debrecen]]ben játszott [[Wándza Mihály]]nál, utána [[Kolozsvár]]ra szerződött, onnan gyalog elindult [[Nagyvárad]]ra, hogy beálljon Sándorffy dr. színtársulatához. 1818-ban [[Székesfehérvár]]ott működött, ahol az együttes alapító tagja is volt. 1824-ben visszament Kolozsvárra, 1828—31-ben [[Győr]]ött és [[Komárom]]ban szerepelt. 1833-ban Budán is fellépett, tagja volt a pozsonyi országgyűlésen szerepeltő színészcsapatnak, majd [[Szeged]]en működött. Ez időben a ''Honművész'' a következőket írta róla: ''"Jó színész a bohózatban, de ezt se űzze annyira, hogy időn kívül, valamint ma, kacagást gerjesszen. Nem pór nép tapsa mutat a közelégedésre; tanulja a színész megnyerni azoknak tapsait, kik az illőséget s célt inkább ismerik"''. Túlzásairól egy későbbi kritika is megemlékezik, a ''Hölgyfutár''ban, mely így szól: ''"Nagy Pista, a hírneves kalandor és víg színész a túlságos jelzés hibájában szenved, mindent elkövet, csak hogy nevettessen, nála a természetesség odáig megy, hol a művészet végződik, mi nagy kár, mert a különben sok komikai tehetséggel bír."'' 1834-ben a Várszínházban is láthatta a közönség. 1851 és 1856 között ismét Kolozsvárott működött, Kaczvinszky és Károlyi igazgatóknál.
 Különc ember volt máskülönben, aki sohasem fogadott szállást, a színpadon lakott és a színpadi koporsóban aludt, melybe úgy beleszokott, hogy abban is halt meg és testamentuma rövidesen abban állott, hogy temessék el ugyanabban a koporsóban. Meg is történt. Eltemették Székesfehérvárott, valószínűleg a feltámadási (Csutora) temetőbe. Sírját senki sem jelölte meg. [[Jókai Mór]] ezeket jegyezte fel róla: ''"Senkinek sem volt lekötelezettje, senkinek haragosa. Amit adtak neki, azt se nem kérte, se nem köszönte s amit nem adtak neki, azután nem vágyódott. Egyszer Moór Ferencet játszá; mikor este haza ment, a csizmadia előfogja: »Hallja az úr, mától fogva nem adok az úrnak szállást, hát csak holnap hordja el a sátorfáját, mert aki játékból olyan jól tudja magát gazembernek csinálni, mint az úr ma este, az nem lehet becsületes ember!« ... Ezentúl nem is fogadott magának szállást többé Nagy Pista, hanem ott hált a színpad alatt."''
@@ 23. sor: / 23. sor: @@
 * [http://mek.niif.hu/02100/02139/html/sz16/56.html Magyar színházművészeti lexikon]
 * [http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0368.pdf Magyar színművészeti lexikon]
-* [http://mek.oszk.hu/01600/01642/01642.pdf Imreh Sándor: Visszaemlékezés az 1848–49. évi szabadságharcra Erdélyben] ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR. GONDOLAT KIADÓ, BUDAPEST, 2003. 191-200. old.
 [[Kategória:Magyar színészek]]
 [[Kategória:A 18. században született személyek]]
-[[Kategória:1869-ben elhunyt személyek]]
+[[Kategória:A 19. században elhunyt személyek]]