„Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Hozzáadás |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
18. sor: | 18. sor: | ||
| politikai elhelyezkedés = [[harmadikutasság]] |
| politikai elhelyezkedés = [[harmadikutasság]] |
||
}} |
}} |
||
A |
A koszás Lea Eszter parancsuralmi [[Hungarizmus|hungarista]] [[párt]] volt, [[Szálasi Ferenc]] harmadik pártja, mely ezen a néven [[1939]]. [[március 15.]] és [[1944]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-e]], majd a [[1944-es kiugrási kísérlet#Nyilas hatalomátvétel|nyilas hatalomátvétel]]t követően [[1944]]. [[október 16.|október 16-a]] és [[1945]]. [[május 1.|május 1-je]] között működött. A szovjetek által megszállt területen a hivatalos ([[de jure]]) betiltására [[1945]]. [[február 26.|február 26-án]] került sor. |
||
== Története == |
== Története == |
A lap 2019. december 18., 17:20-kori változata
Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom | |
A párt és egyben a Hungarista Mozgalom zászlaja | |
Adatok | |
Elnök | Szálasi Ferenc |
Utolsó vezető | Szálasi Ferenc |
Alapítva | 1939. március 15. |
Feloszlatva | 1944. augusztus 24. (végleg: 1945. május 1.) |
Elődpárt | Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom |
Utódpárt | ― |
Székház | 1062 Budapest, Andrássy út 60. |
Tagok száma | kb. 300 000[1] (1939) |
Ideológia | hungarizmus nacionalizmus |
Politikai elhelyezkedés | harmadikutasság |
Parlamenti jelenlét | 1939-1942, 1944-1945 |
Hivatalos színei | zöld, fehér, piros |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom témájú médiaállományokat. |
A koszás Lea Eszter parancsuralmi hungarista párt volt, Szálasi Ferenc harmadik pártja, mely ezen a néven 1939. március 15. és 1944. augusztus 24-e, majd a nyilas hatalomátvételt követően 1944. október 16-a és 1945. május 1-je között működött. A szovjetek által megszállt területen a hivatalos (de jure) betiltására 1945. február 26-án került sor.
Története
Szálasi Ferenc az 1935. március 4-én megalapított, és a Darányi-kormány által 1937. április 16-án rendeletileg feloszlatott Nemzeti Akarat Pártja (NAP) után, 1937. október 24-én a budai Vigadóban rendezett gyűlésen nyilvánosan is deklarálta a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) megalakítását. 1938. február 21-én a belügyminiszter az MNSZP-t – arra való hivatkozással, hogy azonos a betiltott Nemzeti Akarat Pártjával – szintén feloszlatta, egyben Szálasit letartóztatta.[2] A börtönből való szabadulás után Szálasi 1938 áprilisában Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom (NSZMP – HM) néven újjáalakította pártját, melyet 1939. február 23-án ismét betiltottak, azonban egy hónapon belül, 1939. március 15-én Nyilaskeresztes Párt néven megint újjáalakult. Így részt vehetett az 1939. május 25-26-án, pünkösdkor tartott (és ebből kifolyólag pünkösdi választásnak nevezett) országgyűlési választásokon. A párt neve a magyar szélsőjobb berkein belül egy ideje már használatban levő nyilaskeresztből alakult ki.
1939-es választások
A Nyilaskeresztes Párt az 1939. május 25-26-án, pünkösdkor tartott (és ebből kifolyólag pünkösdi választásnak nevezett) országgyűlési választásokon a szavazatok 15,41%-át[3] (338 049 szavazat[3]) szerezte meg, és 29[3] mandátumhoz jutott az akkor 260 tagú Országgyűlésben. 1939 nyarára kb. 300 000 tagja lett a pártnak, annak ellenére, hogy sajtóját folyamatosan betiltották, és a vezetőit rendszeresen internálták.
1940-ben több kisebb nemzetiszocialista párt is beolvadt a Nyilaskeresztes Pártba, mint például a Keresztény Nemzeti Szocialista Front, vagy a Pálffy Fidél vezette Nyilaskeresztes Front (hivatalos nevén Egyesült Nemzeti Szocialista Párt).
A párt 1942. február 24-én fölvette a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom nevet.
Hatalomátvétel, Szálasi-kormány
A Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom nevű pártot 1944. augusztus 24-én a Sztójay-kormány is betiltotta. Ezután „Hungarista Mozgalom” néven két hónapig illegálisan működtek, mígnem 1944. október 15-én este, nem sokkal Horthy Miklós lemondatása, majd letartóztatása után újjáalakult, és puccsal magához ragadta a hatalmat. A nyilas karhatalmisták még aznap este a Dunába lőttek munkaszolgálatos zsidókat a budapesti Lánchídnál és Margit hídnál.[4]
A 170 napnyi nyilas uralom során a Horthy által július 7-én leállíttatott deportálások újraindultak Adolf Eichmann vezetésével, és a nyilas kormány hozzájárulásával és támogatásával zsidók és romák tízezreit hurcolták kényszermunkára, illetve haláltáborokba.[5] A Budapesten maradt zsidók túlnyomó részének vagyonát és lakásait a nyilas kormány elkobozta, az embereket gettóba zsúfolta. A fegyveres nyilasok zsidók ezreit gyilkolták meg a budapesti gettóban, illetve a város egyéb pontjain.[6] A nyilas kormány alapvető stratégiája volt a szovjet csapatokkal szembeni feltétlen ellenállás. Ennek nyomán az ország egész területe hadszíntérré vált, és hetekig tartó ostrom alá került Budapest is, továbbá megsemmisültek a főváros Duna-hídjai.[7]
A háború utáni időszak
A háborút követően az új, kommunista vezetésű Magyarország karhatalmának, az ÁVH-nak a működésében sok egykori nyilas is (gúnynevükön „kisnyilasok”) részt vett, akik egy része önkéntesen, míg más része valamilyen külső „ösztönzés” hatására oda csatlakozott.
A rendszerváltás után Szabó Albert a hungarista elvek nyomán létrehozta a nyilaskeresztesek utódpártját Világnemzeti Népuralmista Párt néven 1993-ban. A pártot még abban az évben betiltották utódszervezeteivel együtt, de különböző formális vagy informális csoportosulások (pl. Magyar Nemzeti Arcvonal, Vér és Becsület, Pax Hungarica Mozgalom stb.) formájában ma is léteznek.
Ideológiája
A többi nemzetiszocialista párthoz hasonlóan a Nyilaskeresztes Pártot is a nacionalizmus, a mezőgazdaság elsődleges helyre állítása, antikapitalizmus, antikommunizmus, revizionizmus (Nagy-Magyarország) és militáns antiszemitizmus jellemezte, mindemellett a munkások jogainak, illetve a földreformnak egyik fő szószólója és támogatója volt. A hungarizmus fajelméleti alapon nem beszélt alsóbbrendű és felsőbbrendű fajokról, csak együttélésre képtelen és együttélésre képes népekről.
Gazdaságpolitika
A Szálasi által „brutálisan reális állami célkitűzéseknek”[8] nevezett politikai irányvonal szerint az 1914 előtt felvett állami kölcsönöket Csonka-Magyarország nem fizeti vissza, az 1918 (I. világháború vége) után felvetteket pedig 10 évre beszünteti, egyben a magánkölcsönöket is magára vállalja az állam, melyeknek kamatait (egységesen 3%) a hitelt felvevők ezután az államkasszába fizetik. A külkereskedelmet államosítja, ennek hasznát fele-fele arányban a termelőszövetkezet és az állam kapja.
Nemzetgyűlési választásokon elért eredményei
Választások | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
---|---|---|---|---|---|
338 049 | 15,41% | 29 | 11,15% | ellenzék |
Jegyzetek
- ↑ Ungváry Krisztián: A politikai erjedés – az 1939-es választások Magyarországon. [2002. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 14.)
- ↑ Sipos Péter: Nemzetvesztő nemzetvezető (História 2004/9). [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 14.)
- ↑ a b c Választási eredmények, 1939 (vokscentrum.hu). [2011. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 14.)
- ↑ A holokauszt Magyarországon - A nyilas puccs és a zsidók
- ↑ A holokauszt Magyarországon - A halálmenetek
- ↑ Magyar holokauszt-kronológia – 1944
- ↑ Magyarország a XX. században / Budapest ostroma
- ↑ Szálasi Ferenc: Hungarizmus (alapterv és követelések). [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 20.)
Források
- Hubai László: Politikai irányzatok választási eredményeinek kontinuitása 1920–1947 (vokscentrum.hu)
- Szálasy Ferenc: A magyar állam felépítésének terve (suttogo.mozgalom.org)
- Kovács Tamás (Szerk.) 2009: Rendőrségi célkeresztben a szélsőjobb.
Külső hivatkozások
- Nyilaskeresztes párt (Vokscentrum.hu)
- A Szálasi-kormány miniszterei (betiltva.com)
- Ungváry Krisztián: Kik voltak a nyilasok? Rubicon, 11. sz. (2004) arch
- Szemenyei-Kiss Tamás:
Hová temették a kivégzett hungarista vezetőket? (24.Óra, Montreal-Budapest, 1995.) https://web.archive.org/web/20170915181405/http://magyarorszag.ma/
- Szemenyei-Kiss Tamás: Tömegsírok Budapesten (Kanadai Magyar Hírlap, 2012. április 28.)
- https://web.archive.org/web/20120502002752/http://kanadaihirlap.com/2012/04/28/tomegsirok-budapesten-horthysta-exminiszterelnok-felugyeli-a-kivegzett/