„Varga Imre (szobrász)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
jav.
Lacika455 (vitalap | szerkesztései)
52 249 szerkesztés
http://nemzetmuvesze.hu/dijazottak/varga-imre/
9. sor: 9. sor:
|halál dátuma= [[2019]]. [[december 9.]] {{életkor-holt|1923|11|1|2019|12|9}}
|halál dátuma= [[2019]]. [[december 9.]] {{életkor-holt|1923|11|1|2019|12|9}}
}}
}}
'''Varga Imre''' ([[Siófok]], [[1923]]. [[november 1.]] – [[2019]]. [[december 9.]]) [[A Nemzet Művésze|a nemzet művésze]] címmel kitüntetett, [[Kossuth-díj]]as magyar szobrászművész, hazánk egyik legismertebb köztéri szobrásza.
'''Varga Imre''' ([[Siófok]], [[1923]]. [[november 1.]] – [[Budapest]], [[2019]]. [[december 9.]]) [[A Nemzet Művésze|a nemzet művésze]] címmel kitüntetett, [[Kossuth-díj]]as magyar szobrászművész, hazánk egyik legismertebb köztéri szobrásza.


[[Pátzay Pál]] és [[Mikus Sándor]] tanítványaként diplomázott a budapesti [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] [[1956]]-ban. Első egyéni kiállítását [[1967]]-ben rendezte Budapesten. [[1972]]-ben a [[Tihanyi Múzeum]]ban nyílt gyűjteményes tárlata, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival. [[1973]]-ban [[Kossuth-díj]]at kapott, [[1982]]-ben [[Herder-díj]]jal tüntették ki. Az [[Európai Akadémia]] tagja. [[1983]] óta állandó kiállítása működik [[Óbuda (városrész)|Óbudán]], a Laktanya utcában. A francia kormány [[1989]]-ben a Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata kitüntetést,{{jegyzet|Commandeur de l'Ordre des Arts et des Lettres}} az [[Oscar Luigi Scalfaro|olasz köztársasági elnök]] [[1996]]-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. Szobrai állnak [[Belgium]]ban, [[Franciaország]]ban, [[Lengyelország]]ban, [[Németország]]ban, [[Norvégia|Norvégiában]] és [[Izrael]]ben. Felesége: Szabó Ildikó volt, 1944-től 2010-ben bekövetkezett haláláig. Két fiuk ([[Varga Tamás (szobrász)|Tamás]] (1953), szobrászművész és Mátyás (1961), díszlettervező-grafikus).
[[Pátzay Pál]] és [[Mikus Sándor]] tanítványaként diplomázott a budapesti [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] [[1956]]-ban. Első egyéni kiállítását [[1967]]-ben rendezte Budapesten. [[1972]]-ben a [[Tihanyi Múzeum]]ban nyílt gyűjteményes tárlata, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival. [[1973]]-ban [[Kossuth-díj]]at kapott, [[1982]]-ben [[Herder-díj]]jal tüntették ki. Az [[Európai Akadémia]] tagja. [[1983]] óta állandó kiállítása működik [[Óbuda (városrész)|Óbudán]], a Laktanya utcában. A francia kormány [[1989]]-ben a Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata kitüntetést,{{jegyzet|Commandeur de l'Ordre des Arts et des Lettres}} az [[Oscar Luigi Scalfaro|olasz köztársasági elnök]] [[1996]]-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. Szobrai állnak [[Belgium]]ban, [[Franciaország]]ban, [[Lengyelország]]ban, [[Németország]]ban, [[Norvégia|Norvégiában]] és [[Izrael]]ben. Felesége: Szabó Ildikó volt, 1944-től 2010-ben bekövetkezett haláláig. Két fiuk ([[Varga Tamás (szobrász)|Tamás]] (1953), szobrászművész és Mátyás (1961), díszlettervező-grafikus).

A lap 2019. december 10., 20:10-kori változata

Ez a szócikk a szobrászról szól. Hasonló címmel lásd még: Varga Imre (egyértelműsítő lap).
Varga Imre
Született1923. november 1.
Siófok
Elhunyt2019. december 9. (96 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
GyermekeiVarga Tamás
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1980. június 8. – 1990. március 16.)
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola (1951–1956)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Varga Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Varga Imre (Siófok, 1923. november 1. – Budapest, 2019. december 9.) a nemzet művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész, hazánk egyik legismertebb köztéri szobrásza.

Pátzay Pál és Mikus Sándor tanítványaként diplomázott a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban. Első egyéni kiállítását 1967-ben rendezte Budapesten. 1972-ben a Tihanyi Múzeumban nyílt gyűjteményes tárlata, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival. 1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1982-ben Herder-díjjal tüntették ki. Az Európai Akadémia tagja. 1983 óta állandó kiállítása működik Óbudán, a Laktanya utcában. A francia kormány 1989-ben a Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata kitüntetést,[2] az olasz köztársasági elnök 1996-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. Szobrai állnak Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában és Izraelben. Felesége: Szabó Ildikó volt, 1944-től 2010-ben bekövetkezett haláláig. Két fiuk (Tamás (1953), szobrászművész és Mátyás (1961), díszlettervező-grafikus).


Élete és művészi pályafutása

Derkovits Gyula szobor Szombathely, 1977-ből

Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron, Budán és Szombathelyen végezte. 1937-ben középiskolás diákként csoportos kiállításon mutatták be festményeit és rajzait Párizsban. Ezután a Műegyetem áramlástechnikai tanszékén ösztöndíjasként tanult. A második világháború elején elvégezte a katonai akadémiát, majd repülőtisztként szolgált. A háború vége amerikai hadifogságban érte. 1948-ban Budapesten lett gyári munkás.

1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol mesterei Mikus Sándor és Pátzay Pál szobrászművészek voltak. Az I. Országos Képzőművészeti Kiállításon (Budapest, Műcsarnok) bemutatták „Vasmunkás” című szobrát.

Négy évvel később az V. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt művével („Parasztlány”), majd egy évvel később a Fiatal Képzőművészek és Iparművészek Kiállításán (Budapest, Ernst Múzeum) négy szoborral szerepelt. 1956-ban „Magvető” című szobrával diplomázott kitüntetéssel a főiskolán (ez a szobor később a budapesti Mezőgazdasági Kiállításon szerepelt, majd a lajosmizsei Falumúzeum kertjében állították fel).

1956-ban szilenciummal büntették, mert a forradalom idején géppisztolyt viselt.

1957-ben a Tavaszi Tárlaton „Fiú akt” és „Női portré” című alkotásaival szerepelt, majd két évvel később a VII. Magyar Képzőművészeti Kiállításon három művét mutatták be: a „Zenét hallgató nő” címűt utóbb a budapesti Fővárosi Művelődési Házban (XI. kerület, Fehérvári út) állították fel. Az 1950-es évek végén több szobrát állították fel köztéren: „Mackók/Medvék” (Gyöngyös), „Galambok/Madaras kő” (Hegyeshalom), „Úszó nő/Lebegő nő” (Hajdúszoboszló), „Ülő lány” (Budapest, Dániel út) 1960-ban díjat nyert az első Marx–Engels-emlékműpályázaton, majd „Napozó nő” kútfiguráját felállították a hódmezővásárhelyi Tüdőgondozó Intézet kertjében. 1962-ben a IX. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt műveivel. 1969-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, majd 2 évvel később a III. Országos Kisplasztikai Biennálén Pécsett a Művészeti Alap különdíját nyerte el.

1973-ban Kossuth-díjat kapott. Két évvel később Érdemes művész címmel tüntették ki. 1977-ben a Kulturális Minisztérium nívódíját kapta meg az 1976-ban felavatott köztéri műveiért (Pro Arte Budapest). Két év múlva kiváló művész lett.

1980-tól 10 éven át függetlenként országgyűlési képviselő volt. 1983 óta állandó kiállítása van Óbudán.

1982-ben Herder-díjat kapott. 1983-tól a Német Akadémia tagja, valamint a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntetik ki. Ez évtől működik állandó kiállítása az óbudai Laktanya utcában. 1984-ben SZOT-díjat kapott. Egy évre rá Siófok díszpolgára lett.

1989-ben a Francia Köztársaság Ordre des Arts et des Lettres érdemrendjének parancsnoki jelvényével tüntetették ki, és megkapta az Olasz Köztársaság érdemrendjének (Ordine al Merito) tisztikeresztjét, valamint a Lengyel Kultúráért kitüntetést.

Hajdúböszörmény díszpolgári címmel tüntette ki. 1991-től volt az Európai Akadémia tagja.

2003-ban az Egyesült Királyság-beli Portészobrászok Társasága (Society of Portrait Sculptors) kitüntette a társaság legrangosabb emlékérmével, a Jean Masson Davidson díjjal.[3]

Világszerte több mint háromszáz köztéri szobra áll.

Kiállítások

Szabó Lőrinc szobra Miskolcon, az Avasi Gimnázium előtt

Egyéni kiállítások

  • 1967 • Dorottya u. Galéria, Budapest
  • 1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany
  • 1974 • Zacheta, Varsó
  • 1975 • Győr • Nyíregyháza
  • 1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár
  • 1981 • Népház, Tatabánya • Kiskunhalas • Galerie am Weidendamm, Berlin
  • 1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest
  • 1983 • József Attila Múzeum, Makó • Béri-Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd • Budapest, Laktanya u. (állandó kiállítás)
  • 1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. velencei biennále, Velence
  • 1985 • Bad Kissingen • Hamburg
  • 1986 • Bécs • Párizs
  • 1988 • Veszprémi Galéria, Veszprém • Miskolci Galéria, Miskolc
  • 1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával]
  • 1996 • Kálmán Imre Múzeum, Siófok
  • 1999 • Koller Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások

Bartók Béla-szobor, Makó, 1981
  • 1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
  • 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg
  • 1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest
  • 1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva
  • 1973 • Mai magyar művészet, Belgrád
  • 1974 • Mai magyar művészet, Bécs
  • 1976 • XXXVII. velencei biennále, Velence
  • 1980 • XXXIX. velencei biennále, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest
  • 1984 • Kunstmesse, Bázel
  • 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest.

Fontosabb művei

Raoul Wallenberg-emlékmű (1987)

Raoul Wallenberg-emlékmű másolata, (Tel-Aviv, Izrael)

A budapesti Szilágyi Erzsébet fasor melletti kis parkban felállított Raoul Wallenberg szobrát a holokauszttúlélő, Magyarországról emigrált, majd az 1980-as években Magyarországra akkreditált amerikai nagykövet, Nicolas M. Salgo magánmegbízására készítette. A hely kiválasztása véletlenszerű is lehetett, mindenesetre Wallenberg 1945-ben történt eltűnése köthető a helyszínhez. Varga Imre Wallenberg gránit-bronz szobrát a Wallenberg család által adományozott és Svédországban kiválasztott gránittömbből formálta meg. A szobor felállítása alkotója nyilatkozata szerint kettős tisztelet a részéről, egyfelől Wallenberg felé, másrészről mestere, Pátzay Pál felé is, akinek első, Wallenberg emlékére adományokból készült, 1948-ban Budapesten felavatott Wallenberg szobrát közvetlenül a felavatás utáni napon eltávolították, és csak több évvel később tűnt fel a debreceni gyógyszergyár előtt. Varga Imre Wallenberg szobra 1987-es felállítása és a pár nappal későbbi hivatalos felavatása között a The New York Times által leközölt cikkben feltételeztek a szoboravatás miatt egy esetleges későbbi diplomáciai feszültséget is Moszkva és Budapest között, ami végül nem következett be.[4][5]

A Kun Béla-emlékmű (1986)

A Kun Béla-emlékmű a Szoborparkban

1986-ban ünnepelte a munkásmozgalom Kun Béla, az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság vezetője születésének 100. évfordulóját. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága a Párttörténeti Intézet javaslatára erre a kitüntetett alkalomra emlékmű felállítását határozta el még 1981-ben.[6] A mű 1991 óta a Szoborpark Múzeumban látható.

Varga Imre szerint az eltávolításra szavazók nem értették meg igazán a szobor mondanivalóját. „Kun Béla csak egyike az emlékmű szereplőinek, a lámpaoszlop mellett állva, kezében a kalapjával búcsúzik az eszméktől. Elöl az a négy ukrán tiszt, akiket ki akart végeztetni. A felvonulás jobb oldalán Uitz Béla és Derkovits Gyula figurája áll, a bal oldalon Károlyi Mihály, esernyőt tartva a felesége és a gyereke fölé. Történelmi pannó arról, hogy 1919-ben ez volt a helyzet.” – nyilatkozta a művész 2013-ban.[7]

Károlyi Mihály-emlékmű (1975)

A Károlyi Mihály-emlékmű

Hasonlóképpen nagy vitákat váltott ki Károlyi Mihály megformálása is. Annak idején az MSZMP KB-ban azt szerették volna, ha fiatal, erőteljes emberként ábrázolja a művész a politikust, ehelyett a konfliktusok által megtört, illúziók nélküli figurát láthatunk[7] a szinte ráomló neogótikus ívek alatt. A szobrot addigi helyéről, a budapesti Kossuth térről 2013-ban eltávolították, majd a művész szülővárosában, Siófokon állították fel újra.

Köztéri művek Magyarországon a felavatás időrendjében

1950-es évek

  • Mackók (kő, 1958, Gyöngyös)[8]
  • Galambok (kő, 1958, Hegyeshalom)
  • Fortuna-cégér (bronz, 1958, Budapest, Hess András tér)

1960-as évek

  • Zenét hallgató nő (kő, 1960, Budapest, Dániel úti SZOT Üdülő)
  • Napozó nő (bronz, 1961, Hódmezővásárhely, TBC Gondozó Intézet)
  • Úszó nő (bronz, 1962, Hajdúszoboszló)
  • Fekvő fiú (bronz, 1963, Tihany)
  • Heverő női akt (bronz, 1964, Debrecen, Kossuth L. Tudományegyetem)
  • Gondolkodó fiú (bronz, 1964, Budapest)
  • József Attila (bronz, 1964, Szeged, JATE)
  • Kétalakos kompozíció (mészkő, 1964, Nagybátony)
  • Magvető (alumínium, 1964, Budapest, Mezőgazdasági Kiállítás, áthelyezve 1973-ban Lajosmizsére)
  • Páva (krómacél, hegesztett réz, 1965, Rajka)
  • Kígyókirály (réz, 1965, Győr)
  • Ady Endre-mellszobor (ruskicai márvány, 1966, Ráckeve, Ady Endre Gimnázium)
  • Korvin Ottó-mellszobor (bronz, 1966, Budapest)
  • rácskompozíció (beton, 1967, Budapest, Amerikai úti KISZ-iskola)
  • Három párka (márvány, 1967, Tihany)
  • Három párka (alumínium, 1967, Székesfehérvár)
  • Fémdomborítás (1967, Balatonarács)
  • Madách (bronz, 1969, Salgótarján)
  • Táncsics (bronz, 1969, Budapest, Budai Vár)
  • Veres Pálné-emléktábla (márvány, bronz, 1969, Budapest)

1970-es évek

Az Alapító című szobor Tihanyban
  • Radnóti (bronz, 1970, Mohács, Salgótarján)
  • Partizán (beton, bronz, 1971, Budapest, Újpest)
  • Város (bronz, beton, 1971, Salgótarján)
  • Professzor (bronz, 1971, Debrecen)
  • Jégzajlás-dombormű (krómacél, poliészter, üveg, 1971, Kisköre, Vízlépcső gépterme)
  • József Attila-mellszobor (bronz, 1971, Budapest)
  • Rajk László-dombormű (bronz, 1971, Budapest, Rajk László u.)
  • Az alapító (bazalt, aranyozott krómacél, 1972, Tihany, Apátság)
  • Zeusz (homokkő, 1972, Budapest, Budaörsi u.)
  • Magvető (1973, Lajosmizse), Nagy István-portré (bronz, 1973, Baja)
  • Lenin-emlékmű (bronz, 1974, Mohács, 1990 után lebontva)
  • Anya és lánya (bronz, 1974, Vác)
  • Czóbel Béla-mellszobor (bronz, 1975, Szentendre, Czóbel Béla Múzeum)
  • Múló idő (bronz, 1975, Siófok)
  • Kulich Gyula-emlékmű (bronz, rézlemez, 1975, Békéscsaba)
Károlyi Mihály-szobor Siófok-Széplakon
  • Károlyi Mihály-emlékmű (bronz, 1975, Budapest, Kossuth L. tér; 2013-ban áthelyezve Siófokra)
  • Emlék felszabadulásunk 30. évfordulójára (beton, ólom, réz, 1975, Kaposvár)
  • Felszabadulási emlékmű (bronz, beton, 1975, Diósjenő)
  • Táncosok (bronz, márvány, 1975, Harkány)
  • Vas István (bronz, 1975, Budapest)
  • Munkás (bronz, 1976, Százhalombatta)
  • Kodály Zoltán (bronz, 1976, Pécs, Sétatér)
  • Pallasz Athéné (hegesztett krómacél, kő, 1976, Budapest, Atheneum Nyomda)
  • Egy stewardess síremléke (bronz, 1976, Budapest)
  • Balázs Béla (bronz, 1976, Szeged)
  • Derkovits (bronz, 1977, Szombathely)
  • Az élet őrzői (bronz, 1977, Szombathely)
  • Czóbel Béla (bronz, 1977, Szentendre)
  • Ady-dombormű (bronz, 1977, Budapest, V. ker., Veres Pálné u.)
  • Munkás (krómacél, 1977, Budapest, Kőbánya)
  • Szőnyi István-mellszobor (bronz, 1977, Budapest, V. ker., Markó u.)
  • Darvas József-síremlék (krómacél, kő, 1977, Budapest, Kerepesi temető)
  • Sárkányrepülő Ikarusz (krómacél, bazalt, 1978, Győr)
  • Prométheusz (krómacél, bazalt, 1978, Szekszárd, Városközp.)
  • Móricz Zsigmond (bronz, 1979, Tiszacsécse)
  • Déry Tibor-síremlék (krómacél, 1979, Budapest, Farkasréti temető)

1980-as évek

A kaposvári Mártírok-emlékmű megmaradt darabjai Siófokon
  • Liszt Ferenc-mellszobor (bronz, 1980, Mecseknádasd)
  • Hatvany Lajos-portré (bronz, 1980, Hatvan)
  • Veres Péter-mellszobor (bronz, 1980, Debrecen)
  • József Attila-portré (bronz, 1980, Makó)
  • Bartók-Kodály-szobor (bronz, 1980, Dunaújváros)
  • Orpheusz és Euridiké (bronz, krómacél, 1980, Tatabánya, Népház)
  • Csodaszarvasok, Mária, a magyarok nagyasszonya, Szent István (vörösrézdomborítás, vörösréz és aranyfüstlemez, bronz, krómacél, (1980, Róma, Magyarok Nagyasszonya-kápolna a Szent Péter-bazilika altemplomában)
  • Várkonyi Zoltán-síremlék (1980, Budapest, Farkasréti temető)
  • Básti Lajos-síremlék (krómacél, 1980, Budapest, Farkasréti temető)
  • Homlokzatdíszítő plasztika (fa, 1981, Makó, József Attila Múzeum)
  • Bartók Béla-szobor (bronz, 1981, Budapest, Bartók Emlékház kertje, Makó)
  • Lenin (bronz, 1982, Gödöllő, 1990 után lebontva)
  • Orbán László-dombormű (bronz, márvány, 1982, Verőcemaros)
  • Honthy Hanna-síremlék (krómacél, 1982, Budapest, Farkasréti temető)
  • Kodály (bronz, 1982, Budapest, Vár, Európa-park)
  • Madarak (krómacél, vas, 1982, Budapest)
  • Liszt Ferenc (krómacél, hegesztett réz, 1983, Pécs, Püspöki Palota)
  • Borárus (bronz, 1983, Budapest, Boráros tér)
  • Ivócsanak-parafrázis (hegesztett réz, 1983, Budapest, Boráros tér)
  • Nagy Lajos (bronz, 1983, Apostag)
  • Kondor Béla (bronz, 1983, Budapest, Havanna úti lakótelep)
  • Lenin (bronz, 1983, Vác, 1990 után lebontva)
  • Czóbel Béla-mellszobor (bronz, 1983, Budapest, V. ker., Október 6. u.)
  • Várkonyi Zoltán-portré (bronz, 1984, Budapest, Vígszínház)
  • Professzorok (bronz, 1984, Debrecen, DOTE)
Várakozók (Budapest, Óbuda)
  • Mártíremlékmű (bronz, 1985, Kaposvár, 1990-ben lebontva, részlete újra felállítva: 1996, Siófok)
  • Lukács György (bronz, 1985, Budapest, Szent István park)
  • Szent Erzsébet és Lajos-lovasszobor (bronz, 1985, Sárospatak)
  • Madarak (krómacél, 1986, Budapest, Fővárosi Hulladékhasznosító Művek)
  • Várakozók (bronz, 1986, Budapest, Óbuda)
  • 1919 emléke (Kun Béla-emlékmű) (krómacél, bronz, 1986, Budapest, Vérmező, 1990 után lebontva, újra felállítva a Budatétényi Szoborparkban)
  • Raoul Wallenberg (bronz, gránit, 1987, Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor)
  • Olof Palme-emlékplasztika (mészkő, gránit, 1987, Budapest, Olof Palme-sétány)
  • Vénusz születése (bronz, krómacél, 1988, Siófok, Városközpont)
  • Szabó Lőrinc (bronz, krómacél, 1988, Miskolc, Avas lakótelep, a majdnem Szabóról elnevezett Avasi Gimnázium előtt)
La Charogne – Siófok

1990-es évek

  • Mártíremlékmű (krómacél, 1990, Budapest, Dohány utcai Zsinagóga)
  • II. világháborús emlékmű (1990, Zagyvarékas)
  • Szent Flórián (bronz, krómacél, 1991, Siófok)
  • II. világháborús emlékmű (bronz, krómacél, 1991, Hajdúböszörmény)
  • Kálmán György-síremlék (1991, Budapest, Farkasréti temető)
  • II. világháborús emlékmű (Jákob harca az angyallal) (bronz, krómacél, 1992, Hajdúdorog)
  • Szent László-portré (bronz, 1992, Szabolcs)
  • Szűz Mária Világkirálynője (bronz, rézlemez, 1993, Zalabaksa, római katolikus templom)
  • Erkel Ferenc-dombormű (bronz, 1993, Budapest, Diana utca)
  • Arany János és tanártársai (bronz, 1996, Nagykőrös)
  • Bor-Kalán nemzetségfő (bronz, 1996, Nagykőrös)
  • Kálmán Imre (bronz, krómacél, márvány, 1997, Siófok)

2000-es évek

  • Magyar szentek portréi (bronz, 2000, Budapest, XI. ker., kelenföldi Szent Gellért-templom, kerengő)
  • Szent Gellért püspök mártíromsága (bronz, krómacél, üveg, 2000, Budapest, XI. ker., kelenföldi Szent Gellért-templom)
  • Szilveszter pápa (bronz, 2001, Budapest, XI. ker., kelenföldi Szent-Gellért templom)
  • Pietà (márvány, 2004, Budapest, XI. ker., kelenföldi Szent Gellért-templom, altemplom)
  • Dávid (bronz, krómacél, 2006, Hajdúböszörmény, Losonczy Géza park)
  • II. Lajos és a mohácsi csata emlékműve (bronz, krómacél, 2006, Mohács, Széchenyi tér)
  • Arthur Koestler (bronz, márvány, 2009, Budapest, Lövölde tér)
  • Radnóti (bronz, fa, 2009, Budapest, Nagymező utca)[9]

Köztéri művek külföldön a felavatás időrendjében

1989-ig

  • Vasrács (1965 Auschwitz, Magyar Emlékmúzeum)
  • Kopernikusz (bronz, 1973, Varsó)
  • Hősi emlékmű - 1944 (poliészter, 1974, Oslo)
  • Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (1975, Róma, Magyarok Nagyasszonya-kápolna a Szent Péter-bazilika altemplomában)
  • Felszabadulási emlékmű (bronz, 1977, Aden, Jemen)
  • Radnóti (bronz, 1979, Bor, Szerbia)
  • Bartók (bronz, 1982, Párizs, square Bela Bartok)
  • Sas és kígyó (krómacél, 1986, Bad-Neustadt)
  • Radnóti-emlékmű (bronz, fa változat, 1988, Überlingen)

1989-től

II. Rákóczi Ferenc
Kurhausstraße, Bad Kissingen, Németország
  • II. Rákóczi Ferenc (bronz, gránit, 1991, Bad Kissingen)
  • A menyasszony öltöztetése (bronz, krómacél, 1991, Bad Neustadt Kurparkklinik)
  • Esernyős nők (bronz, kétalakos változat, 1992, Los Angeles)
  • Szent István (bronz, 1993, Aachen, dóm)
  • Zsuzsanna és a vének, Jákob harca az angyallal; Aranylevelű fa, Ezüst levelű fa, Csodálatos halászat, Madarak, Hajó és hullámok, Genezis, Apor Vilmos püspök emlékgobelinje (bronz, gobelinek, 1993, Bad Neustadt, Rhön klinika, Herz und Gefassklinik)
  • Bartók Béla (bronz, 1995, Brüsszel)
  • Mobil szobor vízzel (krómacél, 1996, Brückenau)
  • Szent László-mellszobor (aranyozott bronz, 1996, Aachen)
  • Elefánt (bronz, 1997, Gitzenweiler-Hof Lindau, Camping)
  • Pénzváltó (bronz, krómacél, 1996, Bad Kissingen)
  • Peter Heil-emlékkút (bronz, 1997, Bad Kissingen)
  • Szent Ferenc hallgatja a madarakat (bronz, krómacél, 1999, Bad Kissingen)
  • Bartók Béla (bronz, 2004, London, 2011-ben újraavatták[10])
  • Schwajda György (2015, Budapest, Nemzeti Színház parkja)
  • Koszorús Ferenc (2015, Budapest, A budai vár]]

Művei közgyűjteményekben

Fontosabb kitüntetései, díjai

Galéria

  • Liszt Ferenc Püspöki Palota, Pécs
    Liszt Ferenc
    Püspöki Palota, Pécs
  • Peter Heil-emlékmű Eisenstädter Platz, Bad Kissingen
    Peter Heil-emlékmű
    Eisenstädter Platz, Bad Kissingen
  • Pénzváltó Sparkassen-Passage, Bad Kissingen
    Pénzváltó
    Sparkassen-Passage, Bad Kissingen
  • Assisi Szent Ferenc Maskottchen Campingpark Gitzenweiler Hof, Lindau
    Assisi Szent Ferenc
    Maskottchen Campingpark Gitzenweiler Hof, Lindau
  • Krúdy Gyula-szobor Bessenyei tér, Nyíregyháza
    Krúdy Gyula-szobor
    Bessenyei tér, Nyíregyháza

Jegyzetek

  1. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  2. ↑ Commandeur de l'Ordre des Arts et des Lettres
  3. ↑ A Jean Masson Davidson Medal díjazottjai. [2014. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 22.)
  4. ↑ HENRY KAMM. „WALLENBERG: STATUE RISES IN BUDAPEST”, The New York Times, 1987. április 15. (Hozzáférés: 2017. június 14.) 
  5. ↑ „Budapest Officially Dedicates A Mounument to Wallenberg”, The New York Times, 1987. május 17. (Hozzáférés: 2017. március 30.) 
  6. ↑ A döntés a bizottság 1981. május 19-ei ülésén született meg.
  7. ↑ a b A HVG interjúja a 90 éves művésszel. [2013. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
  8. ↑ Szoborlap.hu
  9. ↑ Radnóti-szobrot avattak Budapesten
  10. ↑ Újraavatták Bartók londoni szobrát. hvg.hu

Források

További információk

Alapvető irodalom

  • Dutka M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18.
  • Láncz S.: (kat. bev., Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest, 1967)
  • Frank J.: Varga Imrénél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2.
  • Rózsa Gy.: (kat. bev., Tihanyi Múzeum, 1972)
  • Timár Á.: Varga Imre szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10.
  • Szabó J.: Varga Imre, Budapest, 1973
  • Vadas J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4.
  • Harangozó M.: Varga Imre, Budapest, 1977
  • Rózsa Gy.: Négy portré, Budapest, 1977
  • A Művészet folyóirat Varga Imre-száma, 1979/7.
  • Bereczky L.: (kat. bev., Budapest Galéria, 1983)
  • Kratochwill M.: (kat. bev., Budapest Galéria, 1985)
  • Varga Imre (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985)
  • Menyhárt L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10.
  • Wehner T.: Köztéri szobraink, Budapest, 1986
  • Harangozó M.: Varga Imre, Budapest, 1989
  • Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
  • Nickel, Ch.: Beszélgetések Varga Imrével, Budapest, 1995, digitalizált változata, 2010
  • Árpási Zoltán: Varga Imre, a gondolat mestere, Budapest, 2002
  • Turchányi, G.: A la recherche Imre Varga, Budapest, 2003
  • Marton Mária: Varga Imre szobrászművész életéről, Szeged, 2009

Filmek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Varga_Imre_(szobrász)&oldid=22018498”