„Dorombolás” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 81.0.123.188 (vita) szerkesztéséről XXLVenom999 szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a →Keletkezése: Pontosítás (a házi macska és a vadmacska ugyanaz a faj, így nincs értelme külön említeni őket egy mondatban |
||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
[[Fájl:Rossini Marilyn.jpg|bélyegkép|jobbra|A dorombolás elégedettséget is jelent]] |
[[Fájl:Rossini Marilyn.jpg|bélyegkép|jobbra|A dorombolás elégedettséget is jelent]] |
||
A legvalószínűbb, és általánosságban elfogadott elmélet, hogy a hang az állat gégéjében jön létre, a [[hangszalag]]ok ritmikus megfeszítésével és elernyesztésével. Az agy a hangszalagokhoz futó idegekkel üzenetet küld, amelynek hatására a szalagok másodpercenként hússzor-harmincszor is megfeszülnek, majd elernyednek. Mivel az agy ezeket az üzeneteket a be- és kilélegzés során is folyamatosan küldi, a doromboló hangot folyamatosnak érzékeljük. Nem csak a |
A legvalószínűbb, és általánosságban elfogadott elmélet, hogy a hang az állat gégéjében jön létre, a [[hangszalag]]ok ritmikus megfeszítésével és elernyesztésével. Az agy a hangszalagokhoz futó idegekkel üzenetet küld, amelynek hatására a szalagok másodpercenként hússzor-harmincszor is megfeszülnek, majd elernyednek. Mivel az agy ezeket az üzeneteket a be- és kilélegzés során is folyamatosan küldi, a doromboló hangot folyamatosnak érzékeljük. Nem csak a [[felis]] nembe tartozó macskák dorombolnak, e furcsa hangra többek között képes a [[hiúz]], a [[puma (állatfaj)|puma]] és a [[gepárd]]<ref>[http://www.kislexikon.hu/gepard2.html A gepárd - Kislexikon] {{Spam link|dátum=2019 októberéből}}</ref> is. Más nagymacskák, például az [[oroszlán]], a [[leopárd]] vagy a [[jaguár]] viszont a finom rezegtetés helyett inkább kieresztik a hangjukat, és nagyot bömbölnek. A [[hópárduc]]<ref>[http://www.haziallat.hu/nagyemlos/egzotikus-fajok/a-hoparduc/3692/ A hópárduc különlegessége]</ref> átmenetet képez a kismacskák és a nagymacskák között, mivel nem tud dorombolni, mint a kismacskák, és nem tud ordítani, mint a nagymacskák. Ez az állat [[Tigris (állat)|tigris]]-pöfögéshez hasonló hanggal fejezi ki örömét. |
||
A dorombolás alapfrekvenciája három macskafaj esetén pontosan 25 vagy 50 Hz. Egyúttal ez a leghatásosabb frekvencia a csontnövekedésre és a csonttörések gyógyulására. Minden macskaféle dorombolásának frekvenciája a 20-140 Hz tartományba esik. A gepárd kivételével minden macskaféle domináns frekvenciája 50 Hz. Három macskaféle dorombolásának felharmonikus frekvenciája 120±2 Hz. Úgy találták, hogy ez a frekvencia a legelőnyösebb az ínszalag sérülésének gyógyulásához. |
A dorombolás alapfrekvenciája három macskafaj esetén pontosan 25 vagy 50 Hz. Egyúttal ez a leghatásosabb frekvencia a csontnövekedésre és a csonttörések gyógyulására. Minden macskaféle dorombolásának frekvenciája a 20-140 Hz tartományba esik. A gepárd kivételével minden macskaféle domináns frekvenciája 50 Hz. Három macskaféle dorombolásának felharmonikus frekvenciája 120±2 Hz. Úgy találták, hogy ez a frekvencia a legelőnyösebb az ínszalag sérülésének gyógyulásához. |
||
A lap 2019. december 8., 20:32-kori változata
A dorombolás a macskafélék, különösképpen macskák, és leginkább a házi-, vagy fogságban élő macskák jellegzetes tulajdonsága, berregő-vibráló, 25 és 150 Hz közé eső frekvenciájú hangjelzés, mely általában az állat elégedettségét jelzi.
Dorombolásra képes állatok: macska, nyúl, mókus, hiéna, tengerimalac, gorilla, róka, medve.
Használata
A macskák általában akkor dorombolnak, ha boldogok, elégedettek, de sokszor ellenkező esetben is, a dorombolás nyugtató hatása miatt. A nőstény macska dorombol fialáskor, és később dorombolva „beszélget” kicsinyeivel.
Az anyamacska dorombolása ráadásul megnyugtatja a kölyköket, amelyek együtt maradnak a vackukban. A fiatal példányok születésüktől fogva tudnak dorombolni, valószínűleg azért alakult ki ez a képességük, mert jelentősen elősegíti az életben maradásukat.
Keletkezése
A legvalószínűbb, és általánosságban elfogadott elmélet, hogy a hang az állat gégéjében jön létre, a hangszalagok ritmikus megfeszítésével és elernyesztésével. Az agy a hangszalagokhoz futó idegekkel üzenetet küld, amelynek hatására a szalagok másodpercenként hússzor-harmincszor is megfeszülnek, majd elernyednek. Mivel az agy ezeket az üzeneteket a be- és kilélegzés során is folyamatosan küldi, a doromboló hangot folyamatosnak érzékeljük. Nem csak a felis nembe tartozó macskák dorombolnak, e furcsa hangra többek között képes a hiúz, a puma és a gepárd[1] is. Más nagymacskák, például az oroszlán, a leopárd vagy a jaguár viszont a finom rezegtetés helyett inkább kieresztik a hangjukat, és nagyot bömbölnek. A hópárduc[2] átmenetet képez a kismacskák és a nagymacskák között, mivel nem tud dorombolni, mint a kismacskák, és nem tud ordítani, mint a nagymacskák. Ez az állat tigris-pöfögéshez hasonló hanggal fejezi ki örömét.
A dorombolás alapfrekvenciája három macskafaj esetén pontosan 25 vagy 50 Hz. Egyúttal ez a leghatásosabb frekvencia a csontnövekedésre és a csonttörések gyógyulására. Minden macskaféle dorombolásának frekvenciája a 20-140 Hz tartományba esik. A gepárd kivételével minden macskaféle domináns frekvenciája 50 Hz. Három macskaféle dorombolásának felharmonikus frekvenciája 120±2 Hz. Úgy találták, hogy ez a frekvencia a legelőnyösebb az ínszalag sérülésének gyógyulásához.
Hatása
A dorombolás egyes vélemények szerint biomechanikus gyógyító mechanizmus.
1976-os orvosi feljegyzések azt igazolják, hogy a macskák a vártnál gyorsabban gyógyulnak fel a magasból való leesés során szerzett sérüléseikből. 132 eset alapján a zuhanások átlagos magassága 5,5 emelet volt és a macskák súlyos sérüléseket szenvedtek el. A macskák 90%-a túlélte a zuhanást. A legnagyobb magasság, ahonnan macska leesett és túlélte, 45 emelet volt.
Kutatások szerint az operációk után a házi macskák esetén kevésbé alakulnak ki komplikációk (például kutyákkal összehasonlítva).
1996-ban Dr. Clinton Rubin és munkatársai azt találták, hogy kis erősségű, 20-50 Hz közötti frekvencia növelte a vastag bordák csontsűrűségét.[3] Egy kutatásban baromfikat napi húsz percig vibráló felületre helyeztek, és azt találták, hogy a csontozatuk erősebb lett.[4]
Egy másik kutatásban kis erősségű, alacsony frekvencia alkalmazása elősegítette sérült inak és izmok gyógyulását. 50-150 Hz közötti vibráció az esetek 82%-ában csökkentette a páciensek fájdalomérzetét, akik akut vagy krónikus eredetű fájdalomban szenvedtek.[5]
1999-ben M. Falempin és S.F. In-Albon felfedezte, hogy 120 Hz-es mechanikus vibráció csökkentette az ínsorvadást.
Az orosz sportorvoslásban 18-35 Hz közötti mechanikus rezgést alkalmaznak, ami elősegíti a feszült izmok ellazulását és növeli az inak nyújthatóságát.
Összefoglalva: a 20-140 Hz frekvenciájú rezgéseknek gyógyító hatása van csontnövekedés, csonttörés, fájdalom, gyulladás, sebgyógyulás, izomnövekedés, ínsérülés, ízületek mozgathatósága esetén.
A dorombolás, mint zene
A doromb aerofon típusú hangszer. A játékos ennek keretét a kissé szétnyitott ajkaihoz nyomja, kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmonikusait a játékos szájürege erősíti fel, mozgatva ajkait így dallamot képezve. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható, a macskáéhoz hasonló doromboló hangot ad.
Jegyzetek
- ↑ A gepárd - Kislexikon [Tiltott forrás?]
- ↑ A hópárduc különlegessége
- ↑ Clinton Rubin, (1999), Strain mediated augmentation of bone mass and morphology: Is it possible to harness the anabolic potential of mechanical stimuli without necessarily requiring exercise?, Wellcome Trust.
- ↑ National Geographic, January 2001, p. 11.
- ↑ Lundeberg, 1983
Források
- Kérdések és válaszok macskákról
- Minden, ami doromb
- Macskadorombolás (macskak.net)
- The Felid Purr: A bio-mechanical healing mechanism - előadás: 12th International Conference on Low Frequency Noise and Vibration and its Control, Bristol, Nagy-Britannia, 18-20. September, 2006